(Let's Make The Water Turn Black)

• We’re Only in It for the Money | The Lumpy Money Project/Object | Ahead Of Their Time | You Can't Do That On Stage Anymore Vol 1 | Make A Jazz Noise Here
• a dal székely verziója itt!

Úgy hidd nekem el hogy amit mondok színigaz
kis hőseinknek régesrégi története ez
tudja meg hát mindenki, mi történt akkor ott
s amiről a szomszédság mit sem tudhatott

Dinky papa kora reggel munkába siet
San Berdinoban árul lámpát s székeket
s a köténykében Mamára is jól emlékszem még
ő etette az egész Eds Café-t

(és ment a…)
Pisálás, fingás, na meg a takonykenés
(és a közös mutatvány: a fingégetés)
És a polcon közben gyűlt a sok befőttesüveg
KENNY LÉNYEIVEL TELE AZ EGÉSZ!

A taknyát Ronnie ha teheti az ablakra keni
(milyen gyönyörű: hasmenés-színű)
Kennynek a haverokkal meg új hobbija lett
FEKETÍTSÜK MÁR BE A VIZET!

így élnek hát ők az iskola után
(van persze akinek ez ciki)
A szomszédok csak bámulták éjszakákon át
(de te is azt csináltad volna, az tuti!)

Pisálás, fingás, na és takonykenés
(és a közös mutatvány: a fingégetés)
A polcon közben gyűlt a sok befőttesüveg
KENNY LÉNYEIVEL TELE AZ EGÉSZ!

Ronnie bevonult, Kenny meg gyógyszereken él
Ó jaj de szép: egy bombázó ha ég
fényesség és durrogás na és dinamit-bűz
(Várj míg bezöldül a tűz…
Várj míg bezöldül a tűz)
VÁRJ MÍG BEZÖLDÜL A TŰZ!

Elhangzik benne a Ronnie Sings egy részlete.
A dal születésének hátteréről itt lehet olvasni: Taknyosok a pokolból.

(What's The Ugliest Part Of Your Body?)

• We're Only In It For The Money | The Lumpy Money Project/Object | Joe's Menage | FZ:OZ

Mi a tested legrondább része?
Mi a tested legrondább része?
talán a lábad?
talán a szájad?
vagy az AGYAD??

MINDEN GYERMEKED A FELETTÜK ÁLLÓ RENDSZER
SZEGÉNY SZERENCSÉTLEN ÁLDOZATA
A TUDATLANSÁGOTOK PESTISE
ÉS A RANDA ÉLETETEK SZÜRKE NYOMORA

Annie hova lett
mikor a városba lement
ki az a sok tetű
akiket összeszedett?

MINDEN GYERMEKED A HAZUGSÁGAITOK
SZEGÉNY SZERENCSÉTLEN ÁLDOZATA
A FIATALSÁG MEGÉRDEMELT IGAZSÁGÁT
A TUDATLANSÁGOTOK PESTISE MÉRGEZI

magyar kapcsolat:
a számot már 1973-ban játszotta a Syrius - itt meghallgatható!

(Mom & Dad)

• We're Only In It For The Money | The Lumpy Money Project/Object | Road Tapes Venue #3 | Playground Psychotics

Mama! Mama!

Úgy mondták túl zajosak voltak
A zsaruk pár kölyköt lepuffantottak

De csak üldögélj otthon, csak vedelj még
Furák voltak – ezeknek ennyi elég

Mondd kimutattad-e valaha is amit iránta érzel?
Mikor a kenőcsökkel és a szemránckrémmel végzel?

Örültél-e annak már hogy gondolkozik ez a lány?
Mondtad-e hogy szereted? Vagy inni látott csak talán?

Érdekel is téged hogy a lányodnak mi baja?
Talán hogy gáz egy műanyag apa és anya

Mama! Mama!

A lányod meghalt kint a parkban
Lelőtték a zsaruk ma hajnalban

a csavargó haverokkal heverésztek épp
És őt is lelőtték

(Who Needs The Peace Corps?)

• We're Only In It For The Money | The Lumpy Money Project/Object | The Best Band You Never Heard In Your Life

Mit kezdjek az élettel?
Béke hadtest: kinek kell?
Azt hiszem kiszállok
Irány Friszkó
Egy paróka és
Owsley-nál alszom

Parókát már találtam
A Fillmore-ban ráztam
Belőttem magam…
Mert hippi na és trippi
Vándor cigány vagyok
Itt egy hétig leszek, tetves leszek
És hazabuszozok
De nézzed el a tahóságom
Mer’ épp LSD-n vagyok

Legyen hely a városokban
A sok műhippinek
Legyen tele minden utca
A pszihedelikkel
IRÁNY SAN FRANCISCO!

hogy imádlak, hogy imádlak,
hogy imádlak, hogy imádlak, Friszkó!
hogy imádlak, hogy imádlak,
hogy imádlak, hogy imádlak,
Ó, a hajam egyre jobb itt hátul!

Legyen hely a városokban
A sok műhippinek
Legyen tele minden utca
A pszihedelikkel
IRÁNY SAN FRANCISCO!

Hoppá!

Először veszek egy kis gyöngyöt
Aztán mondjuk egy bőrpántot
A homlokomra
Tollakat és csengőcskéket
Egy könyvet az indián tanításokról
Aztán megkérdezem a Kereskedelmi Kamarát,
Hogy hogy jutok el a Haight Street-re,
És elszívok egy csomó füvet

Majd mezítláb sétálgatok föl-alá
A szememben meg folyamatosan ég a pszichedelikus tűz
És mindenkit szeretni fogok
A rendőrséget is szeretni fogom, még ha szarrá is rugdosnak az utcán,
És elalszom…
Aztán, aztán elmegyek egy házba
Igen, igen, ezt fogom tenni
Elmegyek egy házba,
Ahol van egy rock & roll banda
És a csapatban mindenki együtt él
És csatlakozom rock & roll bandához
És tetves leszek
De nem érdekel
Mert... (>> Concentration Moon)

Frank Zappa szerencsére sok - és izgalmas - interjút adott, ezekből néhánynak a magyar fordítása vár Önökre:

• Így tettünk szert némi ismertségre... - interjúrészlet 1967-ből;
• Freak Out USA - 1967-es interjú
• Átvenni az öregektől a hatalmat - a Neoavantgarde c. könyvből;
  
• Frank Zappa - a vezéranya - a Big Ten interjúja, 1968
  
• ...ha a seggükbe harapna - interjúrészlet 1969-ből;
   
• Kill Ugly Tévé - FZ interjú, Bréma, 1970
• Zappa a divatokról - interjú-animáció, 1971;
• Zappa: Egy interjú - New Times, 1973;
  
• Kettőszáz motel, és még egy - 1973-as interjú;
• Elvárás a kiválóság - az 1975 szeptemberi szimfonikus koncert előtt;
  
• Zappa a dalszövegekről - saját szavai, 1975-ből;
• Zappa és a Vérző Ínyek - a Primo Times 1977-es, beszólós interjúja;
• Zappa jelenti, 1978 - interjú egy katonai lapnak, Saarbrücken;
  
• Zappa véleménye a Saturday Night Live-ról - Stereo Review '79;
   
• Nyáladzó középszerű könyvelők a húsvéti szénakazalban - 1981;
• Amerika legkevésbé megértett géniusza - Guitar World, 1982;
• Absolutely Frank 1. - interjú a szólókról, Guitar Player, 1982;
• Absolutely Frank 2. - Legyen benne fokhagyma - Guitar Player, '82; ♦
• 20 kérdés: Frank és Moon Unit Zappa - Playboy, '82; Moonnal.
  
  
• Más vagyok - a Guitar Player (nagyon) nagyinterjúja 1983-ból.
  
  
• Emészthetetlenségek 1. - A ritmusból kilépve
• Emészthetetlenségek 2. - A basszus, a sport és a kaland
• Emészthetetlenségek 3. - Vajon mi a poliritmia ♦
• Emészthetetlenségek 4. - Ha kísért a kíséret
  
  
• Ablak mellé vagy középre? - a zenekari fegyelemről, 1984 (videóval);
• Zappa más gitárosokról - egy 1984-es interjúban;
• Jazz From Hell - hosszú Keyboard interjú 1987-ből.
• Ha elnök lennék - 1990, a Frank Zappa For President albumról; << új!

• Playboy nagyinterjú - a magyar kiadásból, 1993;
• Minden interjúk szülőanyja - háromrészes monstre-interjú, 1992.
• Minden interjúk szülőanyja no.2 - a folytatás;
• Minden interjúk szülőanyja no.2 - még folyt;
  
• Talán már soha többé nem lépek színpadra - az utolsó interjú;
• Zárszó - a Musician válogatása, 1994.
• A gitárral kinyírom anyádat - a gitárról minden; 1995.

magyar interjúk:

• A házmester és a húsvéti borravaló - Ifjúsági Magazin, 1983;
• Frank Zappa a Pulzusban - 1984-ben, Módos Péterrel;
• Zenekarom neve egyszerűen: Zappa - Hertskovits Iván interjúja, 1985;
• Ligeti Nagy Tamás interjúja, talán 1988-ból (részleges);
• Zappa a Stúdióban - a Magyar televízió interjúja, 1991;
• BabySnack - Ligeti Nagy Tamás interjúja, 1992;
  

tévéinterjúk:

• Zappa Brémában - tévéinterjú a tévéről, 1970;
  
• Norman Gunston - 1976-os ausztrál tévébeszélgetés
  
• Talking With... Frank Zappa - Trooper Charles Ash rendőrrel, 1981
• Talking With Frank Zappa... Some More - mint fent, már 1988-ban;
• Sandi Freeman remek interjúja - videóinterjú 1981 októberből.
• Zappa Dada (interjúnak álcázva) - a milánói tévéből, 1982;
• Zappa a hatásokról - az MTV interjúja, 1984
  
• Frank Zappa a Pulzusban - 1984-ben, Módos Péterrel;
• Radio 1990 - tévés műsorvezetőként 1985-ből. Dili.
• Zappa és a regisztráció - TV-riport, Boston, 1988;
  
  
• Mary Travers interjúja - 1975, kiváló rádióbeszélgetés;

A Mothers of Invention élő albuma - a felvétel a londoni Royal Festival Hall-ban készült 1968 október 25-én (a fülszövegben hibásan 28-a szerepel).
A koncert első része egy zenés darab a BBC Szimfonikus zenekar 14 tagjának közreműködésével, második része egy hagyományos Mothers-koncert.

[1993. ápr. 20. | Mothers Of Invention, Barking Pumpkin D2 74246 | >Information INK | nr. 61.]

A lemez fülszövege és a videó: Korukat megelőzve  |  "Ti pereltetek be!" - egy FZ-interjúrészlet.

Az album számai

1. Prologue – 3:07
2. Progress? – 4:44
3. Like It or Not – 2:21
4. The Jimmy Carl Black Philosophy Lesson – 2:01
5. Holding The Group Back – 2:00
6. Holiday in Berlin – 0:56
7. The Rejected Mexican Pope Leaves the Stage – 2:55
8. Undaunted, the Band Plays On – 4:34
9. Agency Man – 3:17
10. Epilogue – 1:52
     
11. King Kong – 8:13
12. Help, I'm a Rock – 1:38
13. Transylvania Boogie – 3:07
14. Pound for a Brown – 6:50
15. Sleeping in a Jar – 2:24
16. Let's Make the Water Turn Black – 1:51
17. Harry, You're a Beast – 0:53
18. The Orange County Lumber Truck (Part I) – 0:46
19. Oh No – 3:22
20. The Orange County Lumber Truck (Part II) – 10:36

Egyes részek korábban megjelentek a Mystery Disc-en és az Uncle Meat filmben, a koncert második "hagyományos" felének egy része a Weasels Ripped My Flesh-en. Elhangzott még: Uncle Meat (One Note At A Time), Gas Mask, Hungry Freaks Daddy, Mr Green Genes, In The Sky (ld.: fzshows - itt meghallgathatóak!!)

A közreműködő zenészek:

• Frank Zappa
• Ian Underwood
• Bunk Gardner
• Roy Estrada
• Euclid James "Motorhead" Sherwood
• Don Preston
• Arthur Dyer Tripp III
• Jimmy Carl Black
• A BBC Szimfonikus Zenekarának 14 tagja

megjegyzés:

• a Kill Ugly Radio olvasóinak kritikái;

Zappa első szólóalbuma; egy komolyzenei album felvételének lehetőségét Nick Venet producer már 1966-ban felajánlotta Zappának. Az eredeti felvételen, amit Zappa a Capitol Recordsnak elküldött, teljes egészében kamarazenekar játszott, a kiadó azonban ezt nem, csak később egy erősan átdolgozott változatát adta ki.

[1968. május 13., Frank Vincent Zappa & The Abnuceals Emuukha Electric Symphony Orchestra & Chorus, Verve V/V6-8741 | >>Information INK |  nr. 4.]

2009: The Lumpy Money Project/Object | Darabos szaft (fülszöveg)

Információk

A végső változaton az erősen megvágott és átszerkesztett zenét zongorában felvett, szürreális párbeszédek szakítják meg - az egyes változatok összehasonlítása itt olvasható!

Az album tematikája néhány ponton kapcsolódik a We're Only in It for the Moneyhoz; a hátoldalon látható szövegbuborékban Zappa ezt mondja: „Ez a We're Only in It for the Money 2. része?” A Lumpy Gravy fináléja a "Take Your Clothes Off When You Dance" átdolgozott változata.

2009-ben jelent meg az album (és a We're Only in It for the Money) kiadásának negyvenéves évfordulóára elkészített The Lumpy Money Project/Object című háromlemezes jubileumi kiadvány, ezen szerepel az eredeti és egy 84-ben áthangszerelt változat is (egyik sem jelent meg korábban).

Az album számai:
Minden darab Frank Zappa szerzeménye.

1. Lumpy Gravy, Part One – 15:48

• [00:00] The Way I See It, Barry 0:06
• [00:06] Duodenum 1:32
• [01:38] Oh No 2:03
• [03:41] Bit Of Nostalgia 1:35
• [05:16] It's From Kansas 0:30
• [05:46] Bored Out 90 Over 0:31
• [06:17] Almost Chinese 0:25
• [06:42] Switching Girls 0:29
• [07:11] Oh No Again 1:13
• [08:24] At the Gas Station 2:41
• [11:05] Another Pickup 0:54
• [11:59] I Don't Know If I Can Go Through This Again 3:49

2. Lumpy Gravy, Part Two – 15:51

• [00:00] Very Distraughtening 1:33
• [01:33] White Ugliness 2:22
• [03:55] Amen 1:33
• [05:28] Just One More Time 0:58
• [06:26] A Vicious Circle 1:12
• [07:38] King Kong 0:43
• [08:21] Drums Are Too Noisy 0:58
• [09:19] Kangaroos 0:57
• [10:16] Envelops The Bath Tub 3:42
• [13:58] Take Your Clothes Off 1:53

Megjegyzések:

Egy nemrég előkerült fotósorozat az album felvételéről és a címlapfotózásról:

Zappa második szólóalbuma közvetlenül a Mothers feloszlatása után készült, nagyrészt Ian Underwooddal együttműködve, az akkor úttörőnek számító 16-sávos stúdiótechnika minden lehetőségének kihasználásával. A lemezen precízen megírt, de improvizációra is hangsúlyosan építő, a Willie The Pimp kivételelével instrumentális számok szerepelnek. Zappa egyik legelismertebb albuma - szerinte (a fülszövegben): "Mozi a füleiteknek". 

[1969. október 15. | Frank Zappa, LP, Bizarre/Reprise RS6356 | Information INK | nr. 8.]

Magyarfülű értékelések | egy videókritika | Zömmögő blog krit;

A lemezen elhangzó számok:

A zenészek:

• Frank Zappa – elektromos gitár, ütőhangszerek, octave bass
• Ian Underwood – orgona, klarinét, fuvola, zongora, szaxofon

további közreműködők:

• Max Bennett – basszusgitár (kivéve: "Peaches en Regalia")
• Captain Beefheart – ének: "Willie the Pimp"
• John Guerin – dobok: "Willie the Pimp", "Little Umbrellas" és "It Must Be a Camel"
• Don "Sugarcane" Harris – hegedű: "Willie the Pimp" és "The Gumbo Variations"
• Paul Humphrey – dobok: "Son of Mr. Green Genes" és "The Gumbo Variations"
• Shuggie Otis – basszusgitár: "Peaches en Regalia"
• Jean-Luc Ponty – hegedű: "It Must Be a Camel"
• Ron Selico – dob: "Peaches en Regalia"
• Lowell George - gitár (a lemezen nincs feltüntetve) [forrás: Elektronikus Don Quijote]
• Harvey Shantz – hörgések

A lemezről:

A bakelit-változata Bizarre Records-nál jelent meg 1969-ben, 73-ban a Reprise Records adta ki újra. Ezt a kiadást 1980-ban visszavonták, mivel Zappa szerződése a Warner Bros. Records-szal véget ért.

Zappa 1987-ben a CD-kiadáshoz újrakeverte az albumot, amit sokan - az eredeti felvétel barátai - kritizáltak. A kisebb-nagyobb hangszerelési, hangsúlybeli és hangzásbeli különbségek (Peaches) mellett a "Willie the Pimp" bevezetése és gitárszólójának vágása változott meg, a "The Gumbo Variations" 4 perccel hosszabb az új kiadáson (bevezetés, gitár és szaxofonszóló), illetve a "Little Umbrellas" eredetileg alig halható zongora és fuvolaszólamai most előtérbe kerültek.

Az eredeti bakelit 2009-ben korlátozott példányszámban jelent meg a Classic Recordsnál, kiváló hangminősége sok gyűjtő értékes darabjává emeli.

megjegyzések:

A borítón a sírból kimászó nő Christine Frka, a GTO tagja. A belső borítón Captain Beefheart egy porszívóval a kezében látható, a többi fotón Zappa és Ian Underwood a stúdióban és máshol.

A lemez koncertfelvételeket tartalmaz 1979-ből és 1980-ból (a "Dance Contest" szövegelése kivétel, az 1978. októberi), a nyitó szám, a "Fine Girl" és az Easy Meat egyes részei stúdiófelvételek a "Crush All Boxes" idejéből.
A dupla album a kilencvenes években már szimpla CD-n jelent meg.

[1981. május 11. | Frank Zappa, 2LP, Barking Pumpkin PW2 37336 | >Information INK | nr. 30.]

magyar vélemények;

A lemez száma:

1. Fine Girl – 3:31
2. Easy Meat – 9:19
3. For the Young Sophisticate – 2:48
4. Love of My Life – 2:15
5. I Ain't Got No Heart – 1:59
6. Panty Rap – 4:35
7. Tell Me You Love Me – 2:07
8. Now You See It- Now You Don't – 4:54
9. Dance Contest – 2:58
10. The Blue Light – 5:27
11. Tinseltown Rebellion – 4:35
12. Pick Me, I'm Clean – 5:07
13. Bamboozled by Love – 5:46
14. Brown Shoes Don't Make It – 7:14
15. Peaches III – 5:01

Ezen az albumon szerepel először Zappánál Steve Vai. Ugyancsak itt mutatkozik be David Logeman dobos, aki 1980 tavaszán játszott Zappánál, a teljes You Are What You Is lemezen az ő játéka hallható - itt a "Fine Girl" és az "Easy Meat" dalokban játszik.

A zenészek:
1979 február 17-19.

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ike Willis – ritmusgitár, ének
• Warren Cuccurullo – ritmusgitár, ének
• Denny Walley – slide gitár, ének
• Arthur Barrow – basszusgitár, ének
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Vinnie Colaiuta – dobok

1980 tavasz

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ray White – ritmusgitár, ének
• Ike Willis – ritmusgitár, ének
• Arthur Barrow – basszusgitár, billentyűs hangszerek, ének
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
  
• David Logeman – dobok a "Fine Girl"-ön és az "Easy Meat" első felében;

1980 ősz

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ray White – ritmusgitár, ének
• Ike Willis – ritmusgitár, ének
• Steve Vai – gitár, vokál
• Arthur Barrow – basszusgitár, ének
• Bob Harris – billentyűs hangszerek, trombita, magas énekhang
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Vinnie Colaiuta – dobok

1978 (a Dance Contest alatt)

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ike Willis – ritmusgitár, ének
• Denny Walley – slide gitár, ének
• Arthur Barrow – basszusgitár, ének
• Peter Wolf – billentyűs hangszerek
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Patrick O'Hearn – basszusgitár
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Vinnie Colaiuta – dobok

Crush All Boxes

A lemez néhány száma eredetileg egy Crush All Boxes című albumon jelent volna meg (itt meg is hallgatható), ami egy rádióközvetítés után kalózváltozatban terjedt a rajongók között, hivatalosan soha nem jelent meg. A borítót Zappa aztán a Tinseltown Rebellion-hoz használta fel, a régi cím halványan még látszik.

Különböző CD-változatok

A CD első kiadása nagyon rosszul sikerült úgy hangzásban mint szerkesztésben (a bakelitoldalak CD-be való "átfordítása", stb., lásd: Zappa patio.) Az 1998-as Rykodisc kiadás már orvosolta a problémákat - mára szinte csak ez van a piacon (sajnos a régi és új kiadásokat csak a kísérőfüzet belseje alapján lehet megkülönböztetni, amit egy rövid mondat jelez csupán: "Digitally remastered by Spence Chrislu").

Valamikor 98-ban, miután számos kifogást olvastam (vagy hallottam személyesen Mike Keneally és Joe Travers barátaimtól) a You Are What You Is és a Tinseltown Rebellion kiadásaival kapcsolatban, úgy döntöttem, kezembe veszem az ügyet és újrakeverem ezt a két lemezt. Természetesen mindez Gail és Dweezil tudtával és beleegyezésével történt. Ugyanolyan aprólékos figyelemmel gondoztuk a felvételeket, mint az Au20 (Az Apostrophe (') és az Over-Nite Sensation jubileumi, audiofil kiadása) sorozat darabjainál, és az eredmény, úgy gondolom, magáért beszél. (Spence Christu)

A paplan

Az albumon hallható (a "Panty Rap"-ban), hogy Zappa a közönség tagjaitól bugyikat és női alsóneműket gyűjtöget, hogy abból - mint azt a kísérőfüzetben is megerősíti - egy Emily James nevű művésznő egy paplant készítsen majd. A paplan tényleg elkészült és meg is tekinthető Atlantic City-ben - részletesen lásd itt!

Történelmi megjegyzés (fülszöveg, FZ):
SZÓVAL… ez az egész a bugyikról meg az belőlük készülő paplanból stb., hát, tényleg készül egy ilyen (igen, ebben a pillanatban), egy Emily James nevű művésznő készíti a coloradói Lyonsban… és, ha ez még nem lenne elég izgalmas, Ms James azt kérte, hogy a koncerteken adományozott kedves kis alsóneműk NE LEGYENEK KIMOSVA, hogy az elkészült mű környezetében így érzékelhető legyen némi organikus kigőzölgés is. Úgy saccolja hogy az elkészítés körülbelül egy évet vesz majd igénybe, tervei szerint Amerikaszerte kiállítja majd.

A produkciós stáb

• Joe Chiccarelli – hangmérnök
• George Douglas – hangmérnök
• Tommy Fly – hangmérnök
• Jo Hansch – mastering
• Thomas Nordegg – everything remote
• Mark Pinske – hangmérnök
• Cal Schenkel – lemezborító
• Allen Sides – hangmérnök
• Bob Stone – remixing, remastering, digital remastering
• John Williams – grafika

Ezen az albumon szerepel először Zappánál Steve Vai. Ugyancsak itt mutatkozik be David Logeman dobos, aki 1980 tavaszán játszott Zappánál, a teljes You Are What You Is lemezen az ő játéka hallható - itt a "Fine Girl" és az "Easy Meat" dalokban játszik.

Az album két különböző kiadásban jelent meg: az amerikai változaton szerepelt egy bírósági meghallgatás hangfoszlányait és Synclavier betéteket tartalmazó 12 perces kollázs (Porn Wars), ezt az európai kiadáson a "H.R. 2911" című Synclavier darab helyettesítette. Az utolsó CD-kiadáson már minden kiadás mindan darabja szerepel.

Nagysikerű, széles körben ismert és elismert album, Zappa második aranylemeze az USÁban, a későbbi lemezeket meghatározó zenei világgal. A 3-6-perces dalokba Zappa sikerrel építi be szokásosan összetett struktúráit, a lemez szinte mindegyik dala "slágerré" vált.
A lemez 32. volt a Billboard listáján.

[1973. szeptember 7. | The Mothers, LP, DiscReet MS 2149 | >>Information INK | nr. 17.]

Dave McMacken grafikus a lemezborítóról - részletes videóinterjú ugyanerről!

Az album dalai:

1. Camarillo Brillo – 3:59
2. I'm the Slime – 3:34
3. Dirty Love – 2:58
4. Fifty-Fifty –6:09
5. Zomby Woof – 5:10
6. Dinah-Moe Humm – 6:01
7. Montana – 6:35

...az Apostrophe (') és az Overnite Sensation lemezeken vannak a legjobban játszott dobszólamok, amiket életemben hallottam. (Chester Thompson)

Az Over-Nite Sensation és az ezt követő Apostrophe (') albumokon többé-kevésbé ugyanaz a zenészgárda játszik, erről a két kiadványról készült az Eagle Rock Entertainment kiadásában a Classic Albums: Apostrophe (')/Over-Nite Sensation című DVD.

Zenészek:

• Frank Zappa – gitár, ének minden számban, kivéve: "Fifty-Fifty" és "Zomby Woof"
• George Duke – szintetizátor, billentyűs hangszerek
• Bruce Fowler – harsona
• Tom Fowler – basszus
• Ralph Humphrey – dobok
• Ricky Lancelotti – ének: "Fifty-Fifty" és "Zomby Woof"
• Sal Marquez – trombita, ének: "Dinah-Moe-Humm"
• Jean-Luc Ponty – hegedű, mélyhegedű
• Ian Underwood– klarinét, fuvola, altszaxofon, tenor szaxofon
• Ruth Underwood – ütők, marimba, vibrafon
• Kin Vassy – ének: "I'm the Slime", "Dinah-Moe-Humm" és "Montana"
• Tina Turner and the Ikettes - vokál (a lemezen nincs feltüntetve)

Zeneszerző,

humorérzékkel

• A szöveg forrása a www.vh1.com azóta teljesen átírt életrajza, fordította és kiegészítésekkel ellátta Ungawwa, átdolgozta mB.

Frank Zappa és a The Mothers of Invention korszakalkotó albuma igazi stíluskavalkád. A Billboard listáján Amerikában a 30. helyet érte el.

Az album a hippi kultúrának, a szeretet nyarának paródiája, a korabeli Amerika felszínes életstílusának szatírája.

[1968. márc. | The Mothers of Invention, MGM Verve V6-5045X | >>Information INK | nr. 3.]

2009: The Lumpy Money Project/Object

Az album számai:

1. Are You Hung Up? – 1:25
2. Who Needs the Peace Corps? – 2:34
3. Concentration Moon – 2:22
4. Mom and Dad – 2:16
5. Telephone Conversation – 0:49
6. Bow Tie Daddy – 0:33
7. Harry, You're a Beast – 1:21
8. What's the Ugliest Part of Your Body? – 1:03
9. Absolutely Free – 3:24
10. Flower Punk – 3:03
11. Hot Poop – 0:26
12. Nasal Retentive Calliope Music – 2:02
13. Let's Make the Water Turn Black – 2:01
14. The Idiot Bastard Son – 3:18
15. Lonely Little Girl – 1:09
16. Take Your Clothes Off When You Dance – 1:32
17. What's the Ugliest Part of Your Body? (Reprise) – 1:02
18. Mother People – 2:26
19. The Chrome Plated Megaphone of Destiny – 6:26

Minden dal Frank Zappa szerzeménye.

A borítóról:

A borító a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band eredetijének hűséges, de szatirikus újraalkotása lett. A Beatles név tetszetős, kertvárosi virágágyás jellegű keretben jelenik meg - a Mothers neve zöldségekből áll. A Beatles tagjainak ragyogóan színes zenész-egyenruháival szemben a Mothers soha nem a testi szépségükről ismert tagjai női ruhákat viseltek. Az együttesen kívül látható még Tom Wilson, az előrehaladott terhes Gail, Jimi Hendrix (akivel még a Garrickben örömzenéltek együtt) és Cal Schenkel, aki kezében egy egész tojástartónyi tojást (kedvenc ételét) tartva kuporog. (...)

Míg a Beatles példaképei portréit gyűjtötte össze, Frank ravaszabbul válogatott: láthatjuk itt Lyndon Johnsont (kétszer is) és Lee Harvey Oswaldot, aztán Galileo Galileit, Beethovent és Herb Cohent. Mások, mint például a Szabadságszobor, Jimmy Reed, James Brown, Nancy Sinatra és Eric Burdon fekete csíkot kaptak szemük elé, hogy megőrizhessék inkognitójukat.

Az első kiadásoknak része volt egy papírkivágásokat tartalmazó kartonlap, benne a vigyorgó banda, Frank bajusz-kombinációja, egy fürt a hajából, egy mellbimbó-jelvény, egy Iskolai Biztonsági Szolgálat hadnagyi jelvénye Gary Kellgren fotójával és egy fél Egyesült Mutációk Egyköldökös bankjegy. (Neil Slaven: Elektronikus Don Quijote)

A borítóról lásd még a Mojo cikkét:

• We're Only In It For The Money - a borító-paródia

"A Mothers ma":

• Frank Zappa - guitar, piano, lead vocals, weirdness & editing
• Ian Underwood - piano, woodwinds, wholesome
• Don Preston - keyboards
• Euclid James Motorhead Sherwood - soprano & baritone saxophone, all purpose weirdness
• Bunk Gardner - all woodwinds, mumbled weirdness
• Roy Estrada - electric bass, vocals, asthma
• Billy Mundi - drums, vocal, yak & black lace underwear
• Jimmy Carl Black - Indian of the group, drums, trumpet, vocals
• Pamela Zarubica aka Suzy Creamcheese - telephone
• Dick Barber - SNORKS
  +
• Arthur Barrow - 1984 mix new bass tracks
• Chad Wackerman - 1984 mix new drum tracks
  ALSO:
• Gary Kellgren - creepy whispering
• Dick Kunc - cheerful interruptions
• Eric Clapton - has graciously consented to speak to you in several critical area
• Spider - is the one who wants you to turn your radio around
• Ronnie Williams - backwards voice
• Vicki - telephone
   
• ORCHESTRAL SEGMENTS conducted by Sid Sharp

megjegyzések:

• Eric Clapton vendégszerepléséről (Guitar Player, 1977):

Guitar Player: Hogy került Eric Clapton a We're Only in It for the Money közreműködői közé?

FZ: Valahol New Yorkban találkoztunk; már nem emlékszem hol, talán az egyik koncertünkön. Játszott egyszer Los Angelesben a Shrine-ban a Mothersszel (...). Szóval épp ott volt New Yorkban egyik nap, én meg meghívtam a stúdióba hogy mondja fel azt a szöveget. Sokan hiszik hogy játszik is a lemezen, de nem: nem csinál mást mint hogy elmondja azt a pár sort.

A második nagylemez a bonyolult hangszereléssel, a politikai és társadalmi szatírával a Freak Out! hagyományait folytatja.

Nagyobb hangsúly került az összefüggő tételekre, az eredeti bakelit mindkét oldalán egy-egy mini-szvit volt; ezen hallható az ikonikus "Brown Shoes Don't Make It".

[1967. június 26.; The Mothers Of Invention, LP, Verve V/V6-5013, Information INK<< nr. 2.]

Absolutely Free Libretto (FZ) | Absolutely Free promóanyagok (Cal Schenkel, 1967)

Az album dalai (minden szám Frank Zappa szerzeménye):

Suite No. 1: "Absolutely Free"
(1st in a Series of Underground Oratorios)

1. Plastic People - 3:42
2. The Duke of Prunes - 2:13
3. Amnesia Vivace - 1:01
4. The Duke Regains His Chops - 1:52
5. Call Any Vegetable - 2:15
6. Invocation and Ritual Dance of the Young Pumpkin - 7:00
7. Soft-Sell Conclusion - 1:40

8. Big Leg Emma - 2:31 (új szám az 1995-ös CD-kiadáson);
9. Why Don'tcha Do Me Right? - 2:37 (új szám az 1995-ös CD-kiadáson);

Suite No. 2: "The M.O.I. American Pageant"
(2nd in a Series of Underground Oratorios)

10. America Drinks - 1:52
11. Status Back Baby - 2:54
12. Uncle Bernie's Farm - 2:10
13. Son of Suzy Creamcheese - 1:34
14. Brown Shoes Don't Make It - 7:30
15. America Drinks and Goes Home - 2:46

A CD-kiadáson az első és második rész közé került a Mothers egyik kislemeze. A "Big Leg Emma" és a "Why Don'tcha Do Me Right?" tudatos próbálkozás volt, hogy idióta tizenéveseknek tetsző idióta dalokat írjanak.

Ray Collins Necessity Is… című könyvében azt írta, hogy a klasszikus Mothers-albumok közül az Absolutely Free a kedvence.

Közreműködők

• Frank Zappa – gitár, ének, karmester
• Ray Collins – ének, csörgődob
• Roy Estrada – basszusgitár, ének
• Jimmy Carl Black – dob, ütőhangszerek, ének
• Bunk Gardner – fafúvósok
• Don Preston – billentyűs hangszerek
• Billy Mundi – dob, ütőhangszerek
   
• Jim Getzoff - hegedű (Brown Shoes Don't Make It)
• Marshall Sosson - hegedű (Brown Shoes Don't Make It)
• Alvin Dinkin - mélyhegedű (Brown Shoes Don't Make It)
• Armand Kaproff - cselló (Brown Shoes Don't Make It)
• Don Ellis - trombita (Brown Shoes Don't Make It)
• John Rotella - kontrabasszus klarinét (Brown Shoes Don't Make It)
• Lisa Cohen - Suzy Creamcheese
   
• Don Ellis – trombita ("Brown Shoes Don't Make It")
• Jim Fielder – gitár, zongora
• John Rotella – ütőhangszerek
• Pamela Zarubica – ének
• Herb Cohen
• Lisa Cohen
• Kurt Retar
• Terry Gilliam – hangeffektek

Produkció

• Ami Hadani – hangmérnök
• Val Valentine – vezető hangmérnök
• David Greene – újrakeverés
• Dobronyi Ferenc – CD borító
• Cal Schenkel – borító
• Alice Ochs – borítókép, illusztáció
• Jerry Deiter – fényképek
• Frank Zappa – borító, kollázsok, esszé, művészeti vezető, producer
• Tom Wilson – producer

A borítóról:

Ray Collins: Ez a kedvenc Mothers albumom, az Absolutely Free. Mondtam is Franknek, hogy én hoztam a szöveget [a Duke of Prune-hoz], és ha nem is pénzzel, de a lemezen egy utalással rendezni lehetne ezt. Olyat nem mondtam hogy „ne fizess”. Ő erre visszakérdezett: „Mit szeretnél látni a borítón? Az lesz rajta.” Pár nap múlva mondtam hogy elég az hogy „Prune: Ray Collins”. Azt ő írta hozzá hogy „3. oldal”, azt ő találta ki. [a borítón most az olvasható hogy `side 3 PRUNE: Ray Collins'.] - arf.ru; bővebben itt: Duke of Prunes.

Zappa egyik legfontosabbnak tartott albumán a Mothers of Invention utolsó (előtti) felállása hallható: George Duke, Chester Thompson, Ruth Underwood, Tom Fowler és Napoleon Murphy Brock.
Ezen hallható Zappa egyik legkomplexebb és legismertebb (és elismertebb) szerzeménye, az "Inca Roads".

[1975. jún. 25., FZ and The Mothers of Invention, DiscReet DS 2216 | >Information INK | nr. 20.]

a hátsó borító: OSFA csillagtérkép! | A díványról (első borító): Hol volt, hol nem volt...

A lemez számai:

1. Inca Roads – 8:45
2. Can't Afford No Shoes – 2:38
3. Sofa No. 1 – 2:39
4. Po-Jama People – 7:39
5. Florentine Pogen – 5:27
6. Evelyn, a Modified Dog – 1:04
7. San Ber'dino – 5:57
8. Andy – 6:04
9. Sofa #2 – 2:42

Az albumnak reklámozták egy kvadrofón verzióját is (végül nem jelent meg).

A közreműködő zenészek:

• Frank Zappa – ének, gitár
• Napoleon Murphy Brock – tenorszaxofon, ének, vokál, fuvola
• George Duke – billentyűs hangszerek, ének, vokál, szintetizátor
• Ruth Underwood – marimba, vibrafon, ütőhangszerek
• Chester Thompson – dobok, hangeffektek, hangok
• Tom Fowler – basszusgitár
• Captain Beefheart ('Bloodshot Rollin' Red' néven) – harmonika
• Johnny "Guitar" Watson – ének
• James "Bird Legs" Youman – basszusgitár

Megjegyzések:

• Sofa - a dal már az 1971-es turnén is szerepelt, ott egy nagyobb "szvit" részeként Zappa "teremtéstörténetével", ahogy az a YCDTOSA vol 1. lemezen is hallható (rövidítve); a teljes "szvit" a Carnegie Hall vagy a a Beat the Boots II sorozat Swiss Cheese / Fire! című lemezén (utóbbi kalóz minőségben). A "szvit" része volt ekkoriban a "Stick it Out" című dal is, ami később a Joe’s Garage lemezen jelent meg. A "Sofa" egy instrumentális és egy vokális változatban hangzik itt el, az utóbbi német nyelven (!), aminek az összerakásában a Zappa család akkori bébiszittere segített, aki tudott valamennyire németül.
• Inca Roads - a lemez ikonikus szerzeménye, a számról külön lásd a (magyar) Wikipédia szócikkét:
  

Műfaját tekintve egy kortárszenei kamaramű, amelynek eljátszása bármely világszínvonalú kamarazenekarnak becsületére válna, mert hihetetlenül nehéz szólamok vannak benne. (Vedres Csaba)

A szám alapsávja az 1974 augusztusi KCET TV koncertfelvételről származik, míg a gitárszóló a néhány nappal későbbi Helsinki koncertről. Steve Vai meséli egy interjúban (Zappa világa, 1991):

... azt a szólót tényleg nagyon, nagyon szerettem. A One Size Fits All nagyon fontos lemez volt számomra, ezt a dalt pedig különösen szerettem. A borítón az állt, hogy a szám nagy részét egy Los Angeles-i tévéstúdióban vették föl, a szóló pedig egy Helsinki koncertről, Finnországból származik. Hallottam, hol volt a vágás, és azt gondoltam: "Ez hihetetlen!" Ahogy ezt a két elemet kombinálta, az egyik legklasszabb dolog volt amit életemben hallottam.

• Florentine Pogen - egy süti. Részletesen lásd itt! Az alapsáv ugyancsak a KCET TV koncertről.
• Johnny "Guitar" Watson - Zappa fiatalkori kedvence vendégként két dalban is énekel: Andy és San Ber'dino.
• Andy - a dal Andy Devine szinészről szól, aki régi cowboyfilmek hőse.
• Steve Vai mesél egyik kedvenc lemezéről;

Fiatalabb koromban ez a lemez olyan volt mint egy oázis. Mikor Frank Zappát meghallottam, abban olyasvalami volt ami semmi másban nem: paródia, hosszú, zsigeri szólók, a dallamok pedig gazdagabbak és sokkal komponáltabbak mint bármi, amit addig hallgattam. Ez az album tehát azon ritka ajándékok egyike, ami az ember életének minőségét változtatja meg.

• Zappa mondja a lemezt ért kritikákról (1975-ös interjú):

Sokkal sikeresebbnek kellett volna lennie, kereskedelmileg és kritikailag. A rossz kritikák többsége – erről és más lemezekről – nem a zenével foglalkozik hanem velem. A legtöbb kritikus meg amúgy sem tud írni. Persze ahányszor csinálok egy lemezt azt én csodálatosnak gondolom. Ilyen őrült vagyok – azt hittem minden szám sláger.

Az azóta legendás lemez 1974 áprilisában jelent meg sztereó és kvadrofon formátumban is. A Don’t Eat the Yellow Snow "szvit" rövidített változata lett Zappa első "kislemezslágere", a 86. helyet érte el. A mai napig egyik legsikeresebb kiadványa, 1976-ban érte el az aranylemez státuszt, 10. lett a Billboard nagylemezlistáján.

[1974. március 22.; Frank Zappa, LP, DiscReet DS 2175 | >>Information INK | nr. 18.]

A lemez számai:

1. Don’t Eat the Yellow Snow – 2:07
2. Nanook Rubs It – 4:38
3. St. Alfonzo’s Pancake Breakfast – 1:50
4. Father O’Blivion – 2:18
5. Cosmik Debris – 4:14
6. Excentrifugal Forz – 1:33
7. Apostrophe' – 5:50 (Zappa, Jim Gordon, Jack Bruce)
8. Uncle Remus – 2:44 (Zappa, George Duke)
9. Stink-Foot - 6:33

Az Apostrophe (') s az azt megelőző Over-Nite Sensation albumokon többé-kevésbé ugyanaz a zenészgárda játszik, erről a két kiadványról készült az Eagle Rock Entertainment kiadásában a Classic Albums: Apostrophe (')/Over-Nite Sensation című DVD.

"...az Apostrophe és az Overnite Sensation lemezeken vannak a legjobban játszott dobszólamok, amiket életemben hallottam." (Chester Thompson)

"Végül 1000 forintra „leárazva” tudtam megvenni (akkor kirakatrendezőként havi 1200-at kerestem), és bár így nem sok esélyem maradt visszahízni, de soha nem bántam meg az üzletet. Annyira szerettem azt az albumot, vagy ezerszer meghallgattam, és én igenis tudtam rá fütyülni." (Csupó Gábor)

A közreműködő zenészek:

• Frank Zappa – ének, gitár, basszusgitár, buzuki
• Ian Underwood – szaxofon
• Ruth Underwood – ütőhangszerek
• Sal Marquez – trombita
• Tom Fowler – basszusgitár
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, vokál
• Ralph Humphrey – dobok
• George Duke – billentyűk, vokál
• Bruce Fowler – harsona
• Jean-Luc Ponty – hegedű

Hogy is volt a Jack Bruce-szal való közös játék az Apostrophe-on?

Csak egy jam volt, a (dobos) Jim Gordon barátja volt. Nagyon nehéz volt játszani vele, túl sok. Nem igazán basszust akart játszani, ez alatt annak az alap-funkcióját értve, szerintem mást gondol erről. De a jam sessionok már csak ilyenek. (Guitar Player Magazine, 1977 január;)

• Erroneous (Alex Dmochowksi) – basszusgitár
• Johnny Guerin – dobok
• Don “Sugarcane” Harris – hegedű
• Tony Duran – ritmusgitár
• Jack Bruce – basszusgitár az “Apostrophe” című számban
• Jim Gordon – dobok
• Aynsley Dunbar – dobok
• Tina Turner (Cosmik Debris), Debbie és Lynn – ének, vokál
• Kerry McNabb – vokál, hangmérnök, remix
• Sue Glover – vokál
• Robert “Frog” Camarena – ének, vokál
• Ruben Ladron de Guevara – ének, vokál
• Bob Ludwig – technikus

A debütáló album. Sokan ezt tekintik az első dupla albumnak (az első valójában a Blonde on Blonde volt Bob Dylantől) és az első koncept albumnak; utóbbi azért említésre méltó, mert egy évvel a Beatles Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című korszakalkotó munkája előtt jelent meg, sőt, Paul McCartney szerint hatással is volt rá.

[1966. jún. 27. | The Mothers Of Invention, 2LP, Verve/MGM V/V6-5005-2 | Inf. INK<< nr. 1.]

ÉLETRAJZI ADATOK! - LÉNYEGES IDÉZETEK - a lemez fülszövege | MOFO Project Object

A lemez számai:
Minden dal Frank Zappa szerzeménye.

1. Hungry Freaks, Daddy – 3:29
2. I Ain't Got No Heart – 2:30
3. Who Are the Brain Police? – 3:22
4. Go Cry on Somebody Else's Shoulder – 3:31
5. Motherly Love – 2:45
6. How Could I Be Such a Fool? – 2:12
7. Wowie Zowie – 2:45
8. You Didn't Try to Call Me – 3:17
9. Any Way the Wind Blows – 2:52
10. I'm Not Satisfied – 2:37
11. You're Probably Wondering Why I'm Here – 3:37
12. Trouble Every Day – 6:16
13. Help, I'm a Rock – 8:27
14. It Can't Happen Here – 3:56
15. The Return of the Son of Monster Magnet – 12:17

A Freak Out! in the Making - Scott Parker könyve

A Freak Out! 2003-ban a Rolling Stone által az 500 legjobb albumról készített listán a 243. helyet érte el.

A közreműködő zenészek:

The Mothers of Invention:

• Frank Zappa – zenei rendező, gitár, ének
• Ray Collins – ének, szájharmonika, cintányér, ujjcintányér, csörgődob, egyéb hangeffektek
• Roy Estrada – basszusgitár, guitarrón, fiú-szoprán
• Jimmy Carl Black – dob (és énekel is valami idegen nyelven)
• Elliot Ingber – szóló- és ritmusgitár

A Mothers kisegítői (arf.ru jegyzetek):

• Gene Estes – ütőhangszerek
• Eugene Di Novi – zongora
• Neil Le Vang - gitár
• John Rotella - klarinét, szaxofon
• Kurt Reher - cselló
• Raymond Kelley - cselló
• Paul Bergstrom - cselló
• Emmet Sargeant - cselló
• Joseph Saxon - cselló
• Edwin V. Beach - cselló
• Arthur Maebe - franciakürt, tuba
• George Price - franciakürt
• John Johnson - tuba?
• Carol Kaye - 12-húros gitár
• Virgil Evans - trombita
• David Wells - harsona
• Kenneth Watson – ütőhangszerek
• Plas Johnson - szaxofon, fuvola
• Roy Caton - kottamásoló
• Carl Franzoni - beszédhang
• Vito - beszédhang
• Kim Fowley – hypofon
• Benjamin Barrett - szervező
• David Anderle
  +

• Motorhead Sherwood - zajok
• Mac Rebennack (aka Dr John) - zongora
• Paul Butterfield
• Les McCann - zongora
• Danny Hutton
• Cory Wells
• Mike Clarke
• P.F. Sloane
• Bobby Beausoleil - ének
• Terry Gilliam ?
• Jeannie Vassoir - (the voice of Cheese)

WITH SPECIAL APPRECIATION TO AMI & TOM, THE WORLD'S MOST PATIENT ENGINEERS, AND TO THE SUNSET-HIGHLAND STUDIOS OF T.T.G. Inc.
Produced by: Tom Wilson
Director of engineering: Val Valentin
Cover design: Jack Anesh
Cover photo: Ray Leong

A Mothers of Invention 1974-ben megjelent dupla koncertalbuma (később egy szimpla CD-n jelenik meg), egy legendás felállás egyik legelismertebb (és legvidámabb) kiadványa.
Az élő felvételeket apróbb stúdió-utómunkálatokkal egészítették ki.

[1974. szeptember 10. | Zappa/Mothers, 2LP, DiscReet 2DS 2202 | >>Information INK | nr. 19]

Lewis Saul beszámolója a koncertről
- Lásd még a Roxy The Movie DVD-t és a Roxy by Proxy albumot!

A lemez számai:

1. Penguin in Bondage – 6:48
2. Pygmy Twylyte – 2:13
3. Dummy Up – 6:02
4. Village of the Sun – 4:17
5. Echidna's Arf (Of You) – 3:52
6. Don't You Ever Wash That Thing? – 9:40
7. Cheepnis – 6:33
8. Son of Orange County – 5:53
9. More Trouble Every Day – 6:00
10. Be-Bop Tango (Of the Old Jazzmen's Church) – 16:41

(Frank Zappa szerzeményei, a Dummy Up Brock, Simmons, és Zappa közös szöveg-improvizációja.)

A közreműködő zenészek:

The Roxy, 1973 december:

• Frank Zappa – gitár, ének, producer
• Napoleon Murphy Brock – fuvola, szaxofon, tenor szaxofon, ének
• George Duke – szintetizátor, billentyűs hangszerek, ének;
• Bruce Fowler – harsona, tánc;
• Tom Fowler – basszusgitár
• Ruth Underwood – ütőhangszerek
• Ralph Humphrey – dobok
• Chester Thompson – dobok

Edinboro és Chicago, 1974 (tízéves jubileumi turné)

• Frank Zappa – gitár, ének, producer
• Napoleon Murphy Brock – fuvola, szaxofon, tenor szaxofon, ének
• George Duke – szintetizátor, billentyűs hangszerek, ének;
• Bruce Fowler – harsona, tánc;
• Walt Fowler – trombita, basszustrombita
• Tom Fowler – basszusgitár
• Don Preston – szintetizátor
• Jeff Simmons – ritmusgitár, ének
• Ralph Humphrey – dobok
• Chester Thompson – dobok

Az albumról

A dalok nagy része 1973 december 10., 11., és 12-ei, a hollywoodi Roxy Színházban tartott koncertekről származnak. A Roxy koncerteken rögzített dalok némelyike utólagos hozzáadásokat kapott a stúdióban, az egyéb ("elsewhere") számok a chicagói Auditorium Theaterben és Pennsylvaniában, az Edinboro egyetemen készültek - ezeknél nem történ utólagos korrekció.

A nyitódarab, a "Penguin in Bondage" a Roxy és a chicagói koncertekről származik vegyesen. A "Son of Orange County" szólója is két helyszínről, az edinborói és a chicagói koncertekről származik. (Érdekesség, hogy Ruth Underwood a 74 tavaszi turnén átmenetileg nem játszott, így az utóbbi két helyszín felvételein a játéka nem hallható.)

A Bebop Tango születéséről Malcolm McNab mesél.

A lemez eredetileg dupla bakelitlemez volt, minden oldal elején Zappa bevezetőivel ("Preamble"). A CD-változaton ezek ugyan hallhatóak, de külön nincsenek a borítón feltüntetve.

A Roxy koncertekről lemezre nem került számok némelyike kalózfelvételekről lehet ismert, ahogy a teljes Edinboro koncert is ilyen. Más darabok a You Can’t Do That on Stage Anymore sorozat első és harmadik lemezén jelentek meg (I'm The Slime, Big Swifty, Dickie's Such an Asshole, Montana), illetve a DVD-t beharangozandó adták ki 2013-ban a Roxy by Proxy CD-t.

A lemeznek egy négysávos (kvadrofón) változatát is reklámozták, de ez végül nem jelent meg.
 

A kiadatlan DVD

Az ezredfordulón egy háromperces előzetes reklámozta a Roxy DVD-t, ami a három este felvételeiből összeállított háromórás koncertfilm lenne. Az előzetes felkerült a Baby Snakes DVD-változatára is 2003-ban, a Zappa Plays Zappa 2006-os turnéján egy harmincperces részletet vetítettek belőle minden koncert nyitányaként ("Montana" és "Dupree's Paradise" - itt megnézhető!), a zappa.com honlap 2007-es áttervezésekor ezek a neten is megnézhetőek, a film azonban a mai napig nem jelent meg. 2015-ben megjelent: Roxy The Movie.

Joe Travers ("főraktáros") elmondása szerint:

Ott várakozik a raktárban. Vár arra, hogy összejöjjön a pénz ahhoz hogy rendesen meg tudjuk csinálni. A filmanyagot, a negatívot Frank a nyolcvanas években, a kor technológiájával már tulajdonképpen előkészítette, mi viszont vissza szeretnénk menni az eredeti negatívokhoz és nagy felbontásban szeretnénk előhívni, a hanganyagból pedig egy 5.1-es mixet készíteni, hogy hozzáférhető legyen Frank kétsávos sztereó keverése mellett egy surround változat is. Ha ez mind megvan, akkor meg kell vágnunk az anyagot. Összevágni a részeket, kiválasztani a kameraállásokat, hogy melyik koncertről mi kerüljön a programba. Arról fogalmam sincs hogy Dweezil és Gail mit akarnak pontosan. Fantasztikus anyag, de a létrehozásához rengeteg pénz és idő kell majd.

A rajongók között kisebb felháborodást keltett, hogy miközben a régóta várt eredeti film kiadására mintha nem lenne elegendő pénz, addig a Zappa Plays Zappa zenekar ugyancsak a Roxyban tartott 2008-as (a 25. évfordulóra időzített) koncertjén felvett DVD-jét készül piacra dobni 2009-ben Son Of Roxy & Elsewhere címmel.

A "Montana" felvétele bónuszként megtekinthető a Classic Albums: Apostrophe(')/Over-Nite Sensation című DVD-n, ami 2007 május 1-jén jelent meg.

A posztumusz kiadvány a hasonló című koncertfilm zenéiből válogat - az ottani zörejek és az egyéb, a zenét helyenként háttérbe szorító hangeffektek nélkül.
A számok zöme egy '74 augusztusi koncertről származik (némelyik a One Size Fits All-on is szerepel), kettő * pedig 1981-ből.

[2007. aug. 24.; Zappa, CD, Zappa Records ZR 20006 | >>Information INK | nr. 81.]

Frank Zappa posztumusz élő albuma, a koncertet 1976. október 29-én rögzítették Philadelphiában. A dupla CD 2009-ben jelent meg a Vaulternative Records kiadásában - a kiadvány különlegessége hogy ettől a felállástól csak 1-2 dal jelent meg korábban hivatalosan.

[2009. december 15. | 2CD, Vaulternative Records VR 20091 | >>Information INK | nr. 86.]

Bianca fülszövege | Benway kritikája
1976. 10. 31., Felt Forum ← két, ennél jobb koncert;

CD 1:

1. The Purple Lagoon - 3:36
2. Stinkfoot - 5:53
3. The Poodle Lecture - 3:49
4. Dirty Love - 3:37
5. Wind Up Workin’ in A Gas Station - 2:32
6. Tryin’ to Grow A Chin - 4:02
7. The Torture Never Stops - 13:32
8. City of Tiny Lights - 7:47
9. You Didn’t Try to Call Me - 6:32
10. Manx Needs Women - 1:45
11. Chrissy Puked Twice (aka Titties 'n Beer) - 6:49

CD 2:

1. Black Napkins - 18:58
2. Advance Romance - 13:56
3. Honey, Don't You Want A Man Like Me? - 4:09
4. Rudy Wants to Buy Yez A Drink - 2:20
5. Would You Go All The Way? - 2:04
6. Daddy, Daddy, Daddy - 2:05
7. What Kind of Girl Do You Think We Are? - 4:58
8. Dinah-Moe Humm (outro: The Purple Lagoon) - 8:10
9. Stranded in the Jungle (Johnson/Smith, 1956) - 3:10
10. Find Her Finer - 3:18
11. Camarillo Brillo - 4:04
12. Muffin Man (outro: The Purple Lagoon) - 6:55

A közreműködő zenészek:

• Frank Zappa - szólógitár, ének;
• Lady Bianca (Bianca Odin) - ének, billentyűs hangszerek;
• Ray White - ritmusgitár, ének;
• Eddie Jobson - billentyűs hangszerek, hegedű;
• Patrick O'Hearn - basszusgitár, vokál;
• Terry Bozzio - dobok, ének;

A lemezről:

Zappa - ha technikai és anyagi lehetőségei engedték - minden koncertjét felvette, erről a turnéról azonban ez a legjobb technikával (16 sáv, analóg) készült felvétel. Az eredeti szalagokat Joe Travers "raktáros" találta meg Frank Zappa átnézett, kiadásra (1987-ben) előkészített anyagai között. Ugyanerről a koncertről jelent meg a "Wind Up Working in a Gas Station" a YCDTOSA vol. 6 lemezen is.

A koncert idején ősbemutatónak számított a The Purple Lagoon, a The Torture Never Stops jelen verziója, a City of Tiny Lights, a Manx Needs Women, a Chrissy Puked Twice (Titties 'n Beer), a Stranded in the Jungle és a Find Her Finer. Hivatalos kiadványon ezen a lemezen jelenik meg először a The Purple Lagoon és a Stranded in the Jungle.

A lemez fülszövegét Lady Bianca írta.

A felállás:

1975-76-ban Zappa a korábbi (73-74-es) időszakhoz képest szikárabb, rockosabb felállásban turnézott. Az FZ:OZ lemezen is hallható csapatból '76-ra (rajta kívül) csak a '75 tavasza óta nála játszó Terry Bozzio maradt, hozzájuk csatlakozott nyár környékén Eddie Jobson hegedűs-billentyűs (Roxy Music, UK, Jethro Tull), illetve Patrick O'Hearn basszusgitáros.

A gospel/blues hátterű Lady Bianca (máshol Bianca Thorton vagy Bianca Odin) Zappa kérésére utazott Los Angelesbe egy meghallgatásra és nyert felvételt, ő ajánlotta be aztán Ray White gitárost is a csapatba. Zappa ezzel felállással kiváló szólistákhoz jutott, a korábbi turnén is játszott számok a kíséretek finom textúrájával, a hosszú hangszerszólókkal így újabb dimenziókat nyertek.

Érdemes megjegyezni, hogy ugyanez a csapat (leszámítva a zenekart novemberben elhagyó Lady Biancát) hallható a Zappa in New York albumon, ott kiegészülve a Saturday Night Live showműsor fúvósszekciójával és a Brecker Brothersszel. Lady Bianca egy hónap után személyes okokból hagyta ott a zenekart: az egyetlen nő lévén a zenekarban nagyon sok kellemetlenkedő megjegyzést kapott a közönségtől ("Take your clothes off!"), amit egy idő után nem tudott és akart már tolerálni.

A helyszín

A koncert a 18.000 főt befogadni képes Spectrum Arena egy kisebb, "Spectrum Theater"-nek hívott részében volt, Zappa itt 1973-ban, 1976-ban és 1977-ben lépett fel. Az épületet 2010-ben lebontották, az utolsó esemény egy Pearl Jam koncert volt 2009-ben (Wikipédia)

megjegyzések:

• a Philly '76 beharangozója a zappa.com-on;
• HungaroPhilly - Benway az új lemezről;
• Ehhez mégse Phillyk a fogam - kritikám;

A dupla, posztumusz CD a Vaulternative Records harmadik kiadványaként ismét egy teljes koncertet tartalmaz - 1980 október 25-én rögzítették Buffalóban (NY), a Tinsel Town Rebellion (1981) és a Shut Up ’n Play Yer Guitar (1981) lemezeken is (jellemzően) hallható felállással.

[2007. április 1. | 2CD, Vaulternative VR 2007-1, | >>Information INK | nr. 80.]

Első CD:

1. Chunga's Revenge - 8:34
2. You Are What You Is - 4:12
3. Mudd Club - 3:02
4. The Meek Shall Inherit Nothing - 3:21
5. Cosmik Debris - 3:50
6. Keep It Greasey - 2:58
7. Tinsel Town Rebellion - 4:19
8. Buffalo Drowning Witch - 2:44
9. Honey, Don't You Want A Man Like Me? - 4:36
10. Pick Me, I'm Clean - 10:15
11. Dead Girls Of London - 3:02
12. Shall We Take Ourselves Seriously? - 1:36
13. City Of Tiny Lites - 9:58

Második CD:

1. Easy Meat - 9:26
2. Ain't Got No Heart - 2:00
3. The Torture Never Stops - 23:36
4. Broken Hearts Are for Assholes - 3:39
5. I'm So Cute - 1:38
6. Andy - 8:14
7. Joe's Garage - 2:12
8. Dancing Fool - 3:36
9. The "Real World" Thematic Extrapolations - 8:53
10. Stick It Out - 5:36
11. I Don't Wanna Get Drafted - 2:48
12. Bobby Brown - 2:42
13. Ms Pinky - 3:48

A lemezről:

Zappa - ha technikai és anyagi lehetőségei engedték - minden koncertjét felvette, de nem mindig volt lehetősége azonos technikával dolgozni. A Buffalo lemezen hallható fellépés több mint kétórás, szükségszerűen többszöri szalagcserével. Számottevő minőségromlást ez nem okozott, de nagyon oldafigyelve a szalagváltások helyei észrevehetőek - erről egy részletes ismertetés olvasható a Kill Ugly Radio egy hozzászólásában.

A hivatalos zappa.com honlap egy fórumos hozzászólása szerint Frank Zappa frissebb kiadványai, így a Buffalo és a Trance-Fusion is az ún. "hangerőháború" áldozatai lettek; ugyanitt olvasható Joe Travers válasza is. (A "hangerő-háborúról" lásd az angol wikipédia cikkét: Loudness War.)

Érdekességek: Zappa csapatában ezen a turnén játszik másodszor Vinnie Colaiuta dobos - anyagi természetű nézetkülönbségek miatt a 78-79-es turné után távozott és csak 1980 őszén tért csak vissza (ezalatt a doboknál David Logeman játszott a zenekarban).

A Cosmik Debris szólóját a fiatal Steve Vai játssza.

A felállás:

• Frank Zappa - szólógitár, ének;
• Steve Vai - csodagitáros, vokál;
• Ray White - ritmusgitár, ének;
• Ike Willis - ritmusgitár, ének;
• Tommy Mars - billentyűs hangszerek, ének;
• Bob Harris - billentyűs hangszerek, trombita, magas hangok;
• Arthur Barrow - basszusgitár, ének;
• Vinnie Colaiuta - dobok, vokál;

megjegyzések, érdekességek:

• A lemezborító a flickr-en - és az eredeti fotó.
• Hangerőháború - cikk a lemez túlvezéreltségéről;

A Jazz from Hell Frank Zappa 1986-ban megjelent instrumentális albuma. A "St. Etienne" című gitárszóló kivételével a lemez minden darabja Synclavier-rel készült.

Grammy-díj, 1988: "Legjobb rockzenei intrumentális előadás" kategória (Best Rock Instrumental Performance - Grammy.com). 

[1986. november 25. | Frank Zappa, Barking Pumpkin, ST-74205 | >>Information INK | nr. 47.]

A lemez számai:

1. Night School - 4:50
2. The Beltway Bandits - 3:26
3. While You Were Art II - 7:18
4. Jazz From Hell - 3:00
5. G-Spot Tornado - 3:17
6. Damp Ankles - 3:45
7. St. Etienne - 6:26
8. Massaggio Galore - 2:31

Megjegyzések:

A Billboard-ban volt egy cikk tavaly az egyik több mint 100 üzletből álló láncról, amelyik nem volt hajlandó az anyagaimmal foglalkozni. Többek között arra hivatkoztak, hogy nagyon durva az albumok szövege - ezért nem forgalmazták például a Jazz From Hell-t, ami ugye egy instrumentális lemez. Mikor a Billboard rákérdezett, a fickó ezt válaszolta: "ha nem a szöveg, akkor a borító". A borító – egy fénykép rólam...
(Minden interjúk szülőanyja no. 2 - készítette: Don Menn, 1992; in: A Definitive Tribute to Frank Zappa (Best of Guitar Player, 1994))

• "While You Were Art II" - az 1981-es Shut Up 'n Play Yer Guitar lemezen megjelent "While You Were Out" című improvizált szólónak az átirata - erre utal a címben a II. szám, az "Art" pedig Art Jarvinen zenészt jelenti, akinek (illetve együttesének) eredetileg az átirat készült (itt meghallgatható egy korai változat).
• "Night School" - a cím valószínűleg utalás a Zappa által az ABC-nél elindítani szándékozott hason nevű éjszakai tévéműsorra (részletesen lásd itt!) - a dologból végül nem lett semmi. A dalhoz videó is készült.
• "G-Spot Tornado" - Zappa szerint emberi lények által eljátszhatatlan darab - ennek ellenére az Ensemble Modern nagy sikerrel adta elő 1992-ben Frankfurtban, ahogy az a The Yellow Shark lemezen hallható is: az előadás után perceken át tartó folyamatos, tomboló taps hallatszik. Dweezil is játssza a Zappa Plays Zappa turnén, szerepel a 2009-es megjelenésű Son of Roxy and Elsewhere DVD-jükön (azóta sem jelent meg). Az eredeti darabhoz Zappa videót is készített, a Video From Hell-en látható.
  A darab egy remek feldolgozása hallható a Norwegian Radio Orchestra 2014-es CD-jén.
• "The Beltway Bandits" - Az Ensemble Modern játékával felvett "Greggary Peccary and Other Persuasions" című lemezén szerepel a Night School társaságában (2004, BMG Classics). A "Beltway Bandits" a kormányközeli magáncégeket jelöli, mára már nem feltétlenül pejoratív mellékzöngével (wikipédia);
  
• "St. Etienne" - a gitárszóló videófelvétele megnézhető a Video from Hell-en.
• A "Massagio Galore" először a Blood On The Canvas kazettán jelent (volna) meg 1986-ban.

Közreműködő zenészek (St Etienne):
A Drowning Witch szólója, Palais des Sports, St. Etienne, Franciaország, 1982. május 28.

• Frank Zappa – gitár
• Ray White – ritmusgitár
• Steve Vai – gitár
• Scott Thunes – basszusgitár
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok

Producer és zenei rendező Frank Zappa

Számítógépes munkatárs: Bob Rice
Hangmérnök: Bob Stone
Az élő felvétel hangmérnöke Mark Pinske
A digitális felvétel az UMRK-ban készült.

Borító fotó: Greg Gorman
Művészeti vezető: Frank Mulvey

Lásd még:

• Jazz From Hell - Keyboard interjú, 1987;

(Ancient Armaments)

• kislemez | Halloween | The Frank Zappa AAA·FNR·AAA Birthday Bundle

FZ: Jól van - na ez az. Ez Az Igazi. Boldog Halloweent mindenkinek! Szia Debbie.

Közönség: Itt van Frank Zappa és Halloween és olyan mint Guy Lombardo szilveszterkor!!

FZ: Na jól van - elmondom mit fogok ma csinálni. Ma este, mivel ez az Igazi, egy nagyon hosszú koncertet fogunk játszani. Remélem... remélem nem siettek haza.

Várj, várj várj várj - tartsd.

Ezzel mit kéne csinálnom? Írjak rá? Rendben. Figyelj, figyelj. Itt van - kié volt?

Hé - ne lökdössétek egymást. Menjetek hátrébb.

Elmondom mit fogunk csinálni - azoknak mondom akik nem voltak még itt Állj, állj, állj! Csend, csend legyen! Fontos bejelentés, azoknak akik voltak már itt: eljátsszunk ma egy csomó olyasmit amit egyébként nem szoktunk. De még mielőtt ezeket eljátszanánk, előtte eljátsszunk egy teljes normál műsort azoknak, akik nem voltak a korábbi koncerteken. Így aki ismeri a megszokott számok szövegeit, az énekelheti. Aki nem ismeri, remélem élvezi majd az is.

És most hadd mutassam be a rock tini kombónk tagjait. Ő Vince Colaiuta a doboknál. Arthur Barrow basszusgitár. Patrick O'Hearn basszusgitár. Tommy Mars a billentyűkön. Denny Walley gitár. Peter Wolf billentyűk . Ed Mann ütőhangszerek. És egy kicsit később érkezik L. Shankar hegedűn.

Oké, a következő szám címe: Dancin' Fool. Egy, ké, há, négy...

(Baby Snakes)

• Sheik Yerbouti | Baby Snakes | Hammersmith Odeon 

Kígyócská-ák
ha leszáll az éj, mindegyik feléled
Kígyócskák
(tudom hogy tudod miről beszélek...)
mind nedvesek
- nagyon kedvesek!