Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Bozzio-Borlai tandem: ritmusorgia a Trafóban

2013.10.30. 01:00 mB


Nemrég hazaérvén erről a nukleál-koncertről, az első szó a köszöneté - Anzixxx és Strasszer felé, akik lapjával oldalról finoman bepaszíroztak -  köszönöm!  S maguk az élmények:


koncertbeszámoló: Látványos ütésváltás (Fémkereső blog);
lásd még: Szőnyegbombázás a 15 éves Trafóban (jazzma.hu)
Ugyancsak a fenti cikkből válogattam Barcsik Géza fotóiból


Terry Bozzio dobfenomén koncertje Budapesten, Borlai Gergő magyar ütősherceggel súlyosbítva: már pusztán a száraz tények ütős, energikus, lendületes estét ígértek. Talán motoszkálhatott némelyekben a kérdés, hogy a két dobos egymással vajon mit kezd majd a fellépés során – a kérdésben közben nem kevés büszkeséggel, hiszen Bozzio európai turnéján sehol (sehol!) nem lépett másik zenész vele együtt színpadra, Borlai Gergő budapesti fellépésén kívül. Ha csak a fellépők személye miatt is izgalommal és várakozással teli estéről beszélek, akkor utólag muszáj hozzátennem, hogy az élmény sikeresen felülmúlta a várakozásokat: kiváló volt Borlai nyitása, remek Bozzio szólórésze, és egészen fel, nem várt magasságokig emelt a két zenész duettje.


Borlai Gergő szóló (4 videó)

De menjünk időrendben: Borlai Gergő az első (kézzel, ütő nélkül indított) szólója után röviden – és büszkén, de kicsit megilletődve – mesélte el Bozzióval való találkozását: egy Los Angelesi stúdióban a Drum Channel részére készített vele interjút a dobmágus, ami után egy húszperces közös improvizációban örömmel találtak rokonérzésű emberre egymásban. Ennek a közös hullámhossznak lett aztán az eredménye a budapesti koncert. További részletekben való elmerülés helyett egy dolgot emelnék ki: Borlai a másodikként játszott száma Frank Zappa előtt volt főhajtás: a Keep It Greasy ritmusképletére játszott (a darab ritmusáról itt olvass!), szabadon – mint elmondta:

A darab 19 negyedben van, így végig nagyon vigyázni kell, nehogy az ember egyszer is huszat üssön.

- a szám videója profi hangminőséggel itt! -

-dsc0061.jpg

Bozzio szólóblokkjáról nehéz mit mondani: aki egy ekkora dob-monstrumot meg tud szelidíteni, szólásra tud bírni, fel tud éleszteni, már önmagában elismerésre méltó. Elismerésre méltó és a méretből és a dob műfajából fakadóan is gazdag, zsigeri élményt kínál. Bozzio viszont nem csak hangszerbemutatót tart, hanem valóban koncertet prezentál: jellegzetes hangolt dobjai, leszorított, tompított (?) ütései, védjegyszerűen szárazra feszített tomtomjainak hangja, ritmusa, érzékenysége, építkezése, odaadása gazdag zenévé konvertálja ezt a végtelen hang-könyvtárat, dallamai, konstrukciói a szünetben végig a fülünkben maradnak – amit csak a 7 (!) lábdob kíséretként végig jelenlevő, döngő, puhán hullámzó, szinte a talajból és a székekből felszivárgó dübörgő mélységei múltak felül.


Terry Bozzio szóló (5 videó)

Amire mindenképpen kicsit részletesebben ki kell térni, az a koncert második része: vagy negyven perces, háromrészes közös improvizáció-folyamot láttunk, csodásan egybekapaszkodó, egymásra építő, függetlenedő, elszálló majd visszatérő ritmusokkal-dallamokkal. Szép volt látni hogy az improvizációt egyik dobos sem tekintette sem izompróbának, sem indulatrobbanásnak: mintákból, textúrákból építkeztek, ezeket kínálták fel egymásnak, ezekből léptek aztán ki és tévedtek új utakra s hívták magukkal a másikat.

Bozzio Borlai.jpg

A koncert közben eszembe jutott Bozzio egy korábbi interjúja, ahol a közönséggel való kommunikáció fontosságáról és kialakulásáról beszélt – vasárnap este inkább egy befelé forduló, a tekintetét sem igazán felemelő, a közönséggel a fizikai és verbális kontextust nem kereső zenészt láttunk. A kettősükben is Borlai volt az, aki tekintetével is az „öreget" kereste, mosolygott, csillogó szemekkel sugározta magából a közös játék örömét. Bozzio befelé örült – ami „mindössze" érezhető volt a nagyon gazdag, érzelmekkel és sokszínűséggel áthatott játékában. Nem nézett ugyan szinte soha fel sem a közönségre sem Borlaira, a kommunikáció mégis megvolt, mégis jelen volt.

-dsc0302.jpg

Olyannyira, hogy a csúcspontokon ez ütött a legnagyobbat: Steve Reich építkezését idézte fel bennem a kettősük játéka (például: Clapping Music, 1972). Mint lassan világos lett, nem csak a saját improvizációikat építették fel mintákból, textúrákból, de voltak raktáron egyezményes motívumaik is, amik – nyilván valamilyen hangmintával jelezve – egy-egy adott stratégiai ponton bevethetőek voltak. Ennek volt köszönhető hogy a három közös, szinte a végtelenbe tartó, megjósolhatatlan irányú improvizáció a csúcspontra: a „darabok" végeire egyszer csak összesűrűsödött és hihetetlen koncertráltsággal és erővel zárt. A legdrámaibb a három zárás közül az utolsó volt: visszaadhatatlan az a fokozás, majd az a hangulat, amiben az elképesztő húzású közös, önfeledt játék (és valóban játék!) végén a két váratlanul összekapaszkodó dob egy valódi robbanásban fejezte be az estét*: a közönség egy emberként ugrott talpra hogy egy klasszikus standing ovationnal élje és köszönje meg az élményt.

A többszöri, láthatóan meghatódott (és egymást körbeudvaroló) meghajlások után sem jöttek vissza a ráadásra, a közönség legnagyobb bánatára – mondanám, így azonban pont a csúcson szállhattunk ki ebből a derekasan hosszúra nyúlt, okos és egyben zsigeri, gazdag, eleven éjszakai zakatolásból, s vihettük haza magunkkal ezt a még sokáig bennünk lüktető élményt.

*sajnos a felvételen pont itt lett halk, felvételhiba lehet)

-dsc0730.jpg

2013-10-27 23:52

6 komment

Címkék: véleményezés hungarikumok 2013 zenésztársak magyarzenész

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr705602276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

yankgrappa 2013.11.04. 18:02:25

Tudom, már nagyon el/ki/be/meg-csépelt, de "Music is the best" (FZ) - pláne, ha (még) jól (is) csinálják!

angelo prodigi 2013.11.04. 20:52:13

nem voltak amúgy egyezményes motívumok, tisztán improvizáció volt, ez a szép a magas szintű zenélésben. üdv, andrás (a koncert szervezője)

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2013.11.04. 21:18:16

@angelo prodigi: Kedves András! Köszönöm a felbukkanásod - még inkább a koncertet! Maradandó élmény!

Picit azért továbbfűzném (na: már okoskodok :-) ): azért vagyok hajlamos 1-2 megbeszélt jel létében hinni, mert a 2. és 3. improvizáció egy adott motívum közös felvételével és annak drámaian összefogott, egyidejű lezárásával-leütésével zárul (pl.: közös játék, 3. videó, 5:40-től kb. "Véletlenül" nem lehet úgy befejezni egy kétórás koncertet, EGYÜTT, hogy "tattararatta, tatta!" :-) ). Mindezt úgy - teszem hozzá - hogy Bozzio a koncert alatt egyszer fel nem nézett. Számomra tényleg ezek voltak a legszebb, legdrámaibb, a katartikus pillanatok.

Hasonlót alkalmaz Steve Reich, ha nem is improvizációra: nincs karmester, a játékosok onnan tudják hogy motívumot kell váltani, hoyg a "vezérszólam" beüt egy jelet, egy dallamot, egy hangot. Érzésem szerint itt is ez KELLETT hogy történjen: ezt hallottam, ezt láttam, ezt éreztem. :-)

(Lehet h megkérdezem Borlait levélben v facebook-on.)

angelo prodigi 2013.11.04. 23:22:17

ezekre azért tudok válaszolni, mert én is dobos vagyok 22 éve www.youtube.com/halmosandras
(gergőt pedig 12 éves kora óta ismerem)

mind a közben felbukkanó dolgok és a befejezés is ismert ritmikai patternek, amit azonnal felismer egy képzettebb dobos (az indiai zene is nagyban épít rengeteg ilyen patternre, konnakolnak hívják, több ezer éve használják). a végén számomra is teljesen egyértelmű volt, hogy bozzio a befejezést jelezte azzal a patternnel. tehát ezek valóban jelek, de nem előre megbeszéltek, a közös ritmikai nyelv része. ott voltam végig a beálláson és beszéltünk is róla, direkt semmit nem beszéltek meg, egy szót sem váltottak arról, mit fognak játszani.

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2013.11.04. 23:45:27

A "megbeszélt jelek" az impró természetes részei, ezek a ritmikai minták jelölik ki az improvizáció bizonyos pontjait, ha úgy tetszik határait. A rögtönzés maga nem teljes szabadság, sokkal inkább egy veszélyes kötéltánc, bizonyos szabályok mentén - ettől is annyira fantasztikus. Kár, hogy erről lemaradtam.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2013.11.05. 07:37:46

@angelo prodigi: külön kösz a kiegészítést (és bocs h okoskodtam)! :-)

Közben megjelent még egy beszámoló a Kultúrparton:

www.kulturpart.hu/zene/38322/egymasra_hangolva
süti beállítások módosítása