Az alanti szöveg a "The Frank Zappa Interview Picture Disk" második lemezéről származik. a kérdező egy Feltehetően Német Újságíró.
Zappa és egyéb gitárosok
...a cikk másik fele néhány kortársadról alkotott gondolataidból fog állni, ha nem gond. Olyanok, mint Chuck Berry?
Chuck Berry? Hát, egy időben szerettem, még középiskolás koromban. Az olyan dalokat, mint a "Havanna Mill" és "Wee Wee Hours", amelyek a sláger kislemezei B oldalain voltak - a bluesosabb dolgokat. A legnagyobb újítása a kacsaszerű mozgáson kívül a több húron játszott gitárszólók voltak - a sorok harmonizáltak, mert két húron játszott egyszerre. Volt egy másik gitáros, aki ugyanezt csinálta. Őt Jimmy Nolannek hívták, nagyon tiszteltem őt.
B.B. King?
Nem szeretem B.B. King-et. Láttam a tévében mielőtt elindultam volna erre a turnéra és még mindig blueval bélelt volt*.
Ja igen, láttam nem olyan régen és nagyon tetszett. Keith Richard?
Nem tudok semmit Keith Richardról.
Jimi Hendrix?
Ismertem Jimit és úgy gondolom, hogy a legjobb, amit elmondhatunk Jimiről: egy ember, akinek nem kellett volna kábítószereznie.
John McLaughlin?
Találkoztam Johnnal. Úgy gondolom, hogy egy remek gitáros és azt hiszem rengeteget tett azért, hogy az amerikai közönséggel megismertesse a keleti zene bizonyos aspektusait, melyekkel korábban soha nem kerültek volna kapcsolatba. Volt egy közös turnénk McLaughlinnal és a régi Mahavishnuval, 11 közös koncertünk volt.
Lowell George?
Mégegy ember, akinek nem kéne kábítószereznie.
Eric Clapton?
Ismerem Ericet, nem láttam már sok-sok éve. Mégegy ember, akinek nem kéne kábszereznie.
Jeff Beck?
Egyik kedvenc gitárjátékosom a bolygón. A dallam felől közelítve és a játékának koncepciója felől vizsgálva ragyogó. Szeretem Jeffet.
Rory Gallagher?
Két közös munkánk volt ezen a turnén, és, öhm... [hosszú szünet]... még mindig a bluest nyomja.
Jimmy Page?
Nem tudok semmit Jimmy Page-ről.
Peter Green?
Őt sem ismerem.
Jerry Garcia?
Csináltunk vele egy közös koncertet ezen a turnén, de mi adtuk a nyitó műsort és így semmit se láttam az övéből.
Pete Townshend?
Találkoztam Pete-tel, de nem tudok mit mondani gitár játékáról.
Robert Fripp?
Sosem hallottam Robert Fripp lemezt.
Ritchie Blackmore?
Találkoztam Ritchie-vel is, és..... Nem ismerem ezeknek az embereknek a munkásságát mert meg kell értened, hogy nem vagyok popfogyasztó és nem hallgatom ezeknek az embereknek a nagy részét.
[Miket hallgatsz?]
Hát, azt csinálom, hogy kazettákat viszek magammal az útra, mert néha előfordul, hogy ülök a hotel szobában és egyszerűen csak hallgatni akarok valamit, de nem Rock and Rollt viszek magammal. Szeretem Chopint, van Purcellem, Webern-em, van Varèse-em és bolgár zeném. Nem hallgatok Rock and Rollt.
Igen, és Carlos Santana?
Dolgoztunk Carlos Santanával Kölnben 1980-ban, vagy 81-ben és hasonló volt a helyzet. Két közös műsorunk volt a Sportpalace-ban. Ők nyitották az első műsort, mi zártuk. Aztán mi nyitottuk a második műsort és ők zárták, így sosem hallottam játszani.
Mondtad, hogy nem hallgatsz populáris zenét, ezért nem is hiszem hogy ismered Eddie Van Halent.
De, ismerem Eddiet. Rendszeresen átugrik hozzánk, mert a fiammal lóg.
Értem. És ismered gitárosként is?
Persze. A fiammal együtt szoktak zenélni és ragyogó, de ő is olyan srác, akinek nem kéne kábítószereket használnia.
Feltételezem, hogy nem ismered The Edge-et a U2-ból?
The Edge?
Igen.
Nem.
[érthetetlen név] a Big Countryból?
Nem.
Mik a gondolataid a Mothersben hallható eredeti gitárjátékról, azaz a sajátodról?
Hát, van itt mégegy fickó, akinek ismerem a munkáit és fel kéne tenni arra a listára, akiket tisztelek és ez Allan Holdsworth.
Akartam is kérdezni, hogy ki a kedvenc gitárosod.
Hát, a kedvenc gitárosom eredetileg Johnny "Guitar" Watson volt, nem technikai, hanem olyan szempontból, hogy az egyes hangjegyei mit jelentettek abban a környezetben, melyben játszotta őket; és Guitar Slim, aki tudomásom szerint az első gitáros volt, akinek volt torzítója - már az '50-es években is. Furcsa módon úgy gondolom, hogy az én játékom többet kölcsönöz az ő gitárhoz való viszonyából, mint azokból a szólókból, amiket akkoriban hallottam.
Még mindig nem mondtad el mit gondolsz saját magadról, mint gitárosról.
Hát, van amit egészen másképpen csinálok a gitáron. Nem is annyira játszom rajta, mint inkább kitalálok dolgokat... a szóló alatt játszott hangokat úgy fogom fel, mint egy ott, helyben születő kompozíciót, amelyben... Érted, van 2 kitöltendő perced, vagy van 9 kitöltendő perced, vagy akármi - az időnek egy kis, 2-9 perc közötti darabja, amit aztán az ember hangokkal díszít fel - így végül is egy kompozíció keletkezik.
Ennek a kompozíciónak a minőségét alapvetően határozza meg az, hogy az ember fizikailag mit képes játszani abban a pillanatban, hogy a ritmusszekció mit enged meg, és hogy a billentyűs, aki a harmonikus környezetért felelős, vajon bele fog-e rondítani az ember játékába, és pont oda szúrja-e be a Kedvenc Jazz Akkordját. Ezek mind olyan veszélyek, amikkel az ember egy gitárszólót improvizálva találkozik.
Vannak gitárosok, akik begyakorolják a szólóikat és mindig tökéletesek lesznek, és minden este ugyanolyanok lesznek - én nem ezt csinálom. Ha szólóra kerül a sor, még nem tudom, mit fogok játszani, míg el nem kezdem, aztán felbukkan egy ötlet és azt ugyanazzal a módszerrel fejlesztem tovább, mint ahogy azt egy darab papír felett tenném, azzal a különbséggel, hogy nem kell arra várnom, hogy meghallgathassam, mert azonnal megszólal.
Az utolsó kérdés ebben a szekcióban: mi a gitár jövője - azaz milyennek látod a gitár jövőjét az egyre inkább szinti és billentyűs uralta zenében?
Mindig lesznek olyanok a piacon, akik sikító, röfögő, hajló, pengő gitárokat - vagyis nagyon gitárszerű hangokat akarnak hallani. Ahogy olyan emberek is mindig lesznek a piacon, akiket jobban fog érdekel a divat, és utálni fogják a régi gitárhangzást, ami helyett egy olyan új gitárhangzást fognak kedvelni, ami egyáltalán nem gitárszerű, ami inkább gitár-pozícióban játszott szintetizátorhang lesz - ennek van piaca, vannak emberek, akik erre vágynak - de nem hinném, hogy ez lenne a gitár végleges jövője.
* Bocs a gyenge szóviccért, de a fordító képtelen volt visszadni másképpen az angol blues háromértelműségét.
(fordítás: Zoli79)