Boy Soprano Nr. 2
1980 októbere és decembere között játszott Zappa zenekarában billentyűn, trombitán és énekelt - nem azonos Zappa ugyanilyen nevű billentyűsével 1971-ből. Játszott Steve Vai "Flexable" és "Passion and Warfare" című lemezein is.
Az eredeti interjú (2000) az Idiot Bastard honlapon.
- Tinsel Town Rebellion (1981) | Buffalo (2006) | You Are What You Is (1981) | Ship Arriving Too Late To Save A Drowning Witch (1982) | The Man From Utopia (1983) | Them Or Us (1984) | Thing-Fish (1984 - Harry-As-A-Boy)
Mikor Thana Harrissel 2000 elején az "Under the Same Moon" című könyvéről beszélgettem, felvetettem neki hogy készítenék egy interjút a férjével is. Azt mondta, próbáljam meg ha a legújabb Axe albumot befejezte. Augusztusban tehát elküldtem neki egy pár hülye kérdést. Bob megígérte hogy karácsonyig megpróbál rá válaszolni. Válaszolt. Becsületére legyen mondva.
Mesélj a meghallgatásodról Franknél.
Warren Zevonnal fejeztem be egy turnét, és hazajöttünk Los Angelesbe ahol hét egymásutáni koncertünk volt a Roxyban, ebből készült a "Stand in the Fire" című élő album. Mark Pinske (régi barát, bandatárs, házasságközvetítő Suzannah és köztem, és talán az az ember, aki bárki másnál többet tud Zappáról) felhívott a hét közepén és megkérdezte hogy volna-e kedvem Frankhez beugrani néhány olyan falzettó részt felnyomni, amelyikek Ike-nak és Raynek már nem feküdtek jól - tudod, féltek a sérvtől. Én fölmentem (Thana a kocsiban várt), beléptem, Frank nyújtotta a kezét és megráztam. Frank tudta a legklasszabbul kézfogásra nyújtani a kezét: csak előrenyújtotta így? - és ami tényleg megfogott az évek során, hogy ugyanez a kézfogás járt mindenkinek. Hányszor láttam azt és talán csináltam magam is, hogy attól függően hogy az ember mennyire ismer valakit, másként ráz kezet. Frank mindenkit megnyert az első pillanattól: vele mindig tiszta lappal kezd az ember.
Mondta Marknak hogy indítsa el az egyik dalt és azt mondta, hogy valami doowapp falzettó-cuccot szeretne a dallam alatt. "Oké" - mondtam én, "oké - mondta ő is - ott a mikrofon, csináld." Van aki erőt ad, van, aki épp ellenkezőleg - Frankkel a kezdetektől öröm volt együtt dolgozni. Nagyon rövid ideig voltam még ott, de már tudta, mikor noszogasson és mikor hagyjon békén és hagyjon egy kis gondolkodási időt. Frank egy tréfa-generátor volt. Aztán befejeztük a dalt, ami (mint megtudtam) a Fine Girl címet viselte - ez volt a meghallgatásom.
És milyen volt az azt követő turné?
Első osztályú. Fantasztikus hotelek, egy gépünk sem indult soha délnél előbb, jó koncertek, nagyszerű emberek. Talán más dolgok is történtek, de engem nem érdekelt; túlságosan elfoglalt az egésznek az öröme. És persze túlságosan elfoglalt az anyag megtanulása, mert mielőtt dolgoztam vele, nem igazán ismertem Frank zenéjét.
Mi történt azokkal a helyes kis alsóneműkkel, amiket a koncerteken adományoztak nektek?
Egy kolorádói, Fort Collins-i hölgy akart paplant varrni belőle, azt hiszem - mosatlanul, az eredeti állapotukban. Mit tehetnék még ehhez hozzá?
A turnén játszott több mint 40 dal között sok premier volt, mint a 'Shall We Take Ourselves Seriously?' és a 'Luigi & The Wise Guys' (akkor 'You Look Like A Dork' címen). Mit tudsz ezeknek a daloknak a keletkezéséről? Az utóbbinak ki dolgozta ki az énekszólam hangszerelését?
Arra nem nagyon emlékszem, csak arra hogy Frank vagy megírta az énekszólamokat, vagy csak elmondta hogy mit akar, és mi tettük a dolgunkat.
A "Luigi"-t a turnén te énekelted, a stúdióban meg Roy Estrada?
Ne haragudj, erre sem emlékszem.
Ki tehát a legjobb "boy soprano" - te vagy Estrada?
Roy, természetesen.
Mikor dolgoztál a stúdióban Frankkel - a '80 őszi turné előtt is és után is?
Előtte és utána.
A stúdióban énekesként számított rád?
Többnyire énekesként. Végül trombitáltam is pár dologban. Pinskie-nek volt az a szokása, hogy elmondta Franknek hogy ki mit tud. Ez eddig rendben, de én már jó ideje nem játszottam, és mikor Frank megtudta hogy zenéltem, megkérdezte, mennyi idő alatt hozom formába a számat. Néhány hónap minimum, feleltem, mire ő: "Oké, kapsz három hetet". Három hét múlva már az Easy Meat-ben fújtam. Nem volt túl nehéz, volt benne néhány tizenhatod C-dúrban - teljesen alap dolgok - de az első billentyűm be-beragadt és ezért újra kellett venni: nagyon kellemetlen. Frank erre: "tudom hogy a fúvós hangszereken való játék számos nehézséget jelent, de nem tudtam, hogy a C-dúr skála is ezek közé tartozik." Ezután trombitaolaj-márkát váltottam.
Ahogy Thana a Sleep Dirt-höz járult hozzá, úgy te is ráénekeltél egy régi felvételre, a 'The Planet Of My Dreams'-re - vagy George Duke és Patrick O'Hearn jelen voltak a te időszakod alatt?
Egy felvételre énekeltem rá. Úgy szoktuk emlegetni, hogy Rudi Vallee találkozik Frankie Valli-val, Tiny Tim stílusában.
Mennyire volt nehéz döntés, hogy Frank 81-es európai turnéjához való csatlakozás helyett nyolc hétre Indiába mentél?
Nem volt nehéz döntés, hogy eljöttem. Úgy éreztem hogy ideje továbblépnem, és a közös felvételek készítésének lehetősége Frankkel még mindig ott volt.
(...)
