Eric Bogosian (wiki) és Frank Zappa készítette közösen a Blood On The Canvas című rádiójáték-szerűséget 1986-ban. A kiadvány aztán mégsem jelenhetett meg, először Zappával, azután az örökösökkel nem sikerült a jogi kérdésekről megegyezni (forrás).

A kiadványról olvass az Information INK-en, letölthető a Torture blogon.

Az anyag tehát egy előadóművészekről szóló rádiójáték (egymás után szólalnak meg a különböző világok szereplői, lásd alul), ahol a prózai részeket apró zenei közjátékok szakítják meg, ebből két darab hosszabb csak: a Massaggio Galore ('Maszázsió Galór') és a Reagan at Bitburg meglepően végleges változatának részlete (hiszen a nyolcvanas évek a Reagan-korszak, lám, a Civilization-ról ismert darab címe hát innen ered). A szalag B-oldalán egy hosszabb interjú a szerzőkkel. A 'Maszázsió' teljes változata a Jazz From Hellről:

RICK LINKLATER: 1986-ban egy másik nagy kedvencemmel is dolgoztál a Blood on the Canvas című rádiójátékon. Milyen volt Frank Zappával dolgozni?

ERIC BOGOSIAN: Fantasztikus volt. Furcsa volt, mintha soha nem találkoztam volna a szüleimmel, és egy nap együtt ülök valakivel és észreveszem: a szeme olyan mint az enyém, a haja olyan mint az enyém - mi rokonok lehetünk! Ilyesmi élmény volt, érted. El is felejtettem hogy előtte volt egy Richard Pryor, őelőtte egy Richard Foreman vagy Richard akárki, Frank Zappa a kialakulóban levő tinédzser gondolkodásomra egy jó adag cinizmussal és humorérzékkel hatalmas hatással volt. A hatvanas években tulajdonképpen a MAD magazin és Frank Zappa mutatta meg hogy mit is érdemes gondolni a világról.

RICK LINKLATER: Volt ebben egy bizonyos mennyiségű dadaista szándék is, a zene, a performance, a mindenből gúnyt űző szellem...

ERIC BOGOSIAN: Én meg hirtelen úgy éreztem: „Hé, hiszen én vagyok ezeknek a forrása." Akkortájt erősebben foglalkozott a Dead Kennedys dolgaival mert cenzúrázták őket. Úgyhogy akart egy olyan szalagot, amit majd biztosan cenzúráznak. Nem is játszotta le egyik rádió sem. Mindenhol fennakadt a cenzúrán, kivéve Bostonban. Megállapodtunk a Los Angelesi Modern művészeti Múzeummal, hogy csak 10.000 példányt csinálnak (a kazettából). Úgyhogy ez a 10.000 készült, és azzal kész. Nagyon extrém volt. A sok kis zenei töredékkel, és a szexuális tapasztalataikról beszélő vicces karakterekkel... (Information INK)

A megszólaló "szereplők":

• Greek luncheonette.
• Boxing announcer.
• Ad executive.
• Christian.
• Porno clerk.
• Cab driver.
• Performance artist.
• Crack smoker.
• Wino.
• Doctor.
• Drug dealer.
• Phone sex.
• Police instructor.
• Hooker.
• Old Jew.
• Gay guy on the phone.
• Porno director.
• Limo driver.
• Disc jockey.
• Club owner.