Bobby Martin
(forrás: United Mutations - évszám ismeretlem)
Robert "Bobby" Martin, egy operaénekes házaspár gyermeke, professzionálisan képzett franciakürtös, tehetséges atléta, kiemelkedően magas IQ-val. Általános iskolában autodidakta módon tanult meg zongorázni és rézfúvós hangszereken játszani, nem sokkal később már fafúvósokon is játszott. Bár baseball-ban is korán megmutatkozott kiemelkedő tehetsége, ő mégis a zenei karriert választotta.
A hetvenes évek végén az "Orleans" nevű popegyüttessel játszott, míg 1981-ben csatlakozott Zappa csapatához, aminek 1988-ig volt tagja.
Ship Arriving Too Late To Save A Drowning Witch | The Man From Utopia | Them Or Us | Frank Zappa Meets The Mothers Of Prevention | Does Humor Belong In Music? | Jazz From Hell | Guitar | You Can't Do That On Stage Anymore Vol. 1 | Broadway The Hard Way | You Can't Do That On Stage Anymore Vol. 3 | The Best Band You Never Heard In Your Life | Make A Jazz Noise Here | You Can't Do That On Stage Anymore Vol. 4 | Trance-Fusion
Kedves Mindenki!
Nem tudtam róla, hogy a hálón hírek jelennek meg rólam, egészen addig, amíg egy régi iskolai haverom meg nem írta e-mailban. Jó érzés látni FZ zenéje és egykori zenésztársai iránti folyamatos érdeklődést.
A diszkográfia nagyrészt helyes, van benne pár dolog, amiről már el is feledkeztem. Igen, van mégegy Bobby Martin Philadelphiából, ő hangszerelt egy csomó olyan zenét a Sigma Sound-nál a 70-es évek elején, amelyben kürtön játszom. Büszke vagyok rá, hogy annak az időszaknak annyi sikerlemezén játszottam, olyan dalokban, mint a Backstabbers, Love Train, Money, Money, a Golly Wow-tól a Betcha, Me and Mrs Jones, stb... Laura Nyro és az Osmonds: ilyen nem volt - az a másik Bobby Martin lehetett. Mellesleg: a 88-as Zappa-turné óta vagyok "Robert".
Jelenleg a Baywatch zenei szerkesztője vagyok - hoppá, jól fizet!
Mostanában néhány új projekten és a saját zenéimen dolgozom, de sajnálattal kell közölnöm, hogy nem egyhamar fognak megjelenni. Lesz majd néhány filozófiai dolog is, a kedvenc íróm, Ayn Rand munkáinak elemzése nyomán.
Igen, szakítottam Cybill Shepherd-el 98 októberében (politikai és filozófiai nézetkülönbségek), és egy évre rá boldogan találtunk újra egymásra korábbi feleségemmel, Patsy Pease-zel. Nagy örömmel alakítom ismét a teljes munkaidős apát és férjet. Köszönöm, hogy vagytok, igazán nagyra értékelem!
Most hogy felfedeztem ezt a pár web-oldalt, egyre növekvő nosztalgiával gondolok a Frank-nél 81-től a végéig lehúzott időszakra. Különösen szívesen emlékszem a New Yorki Pier-ben tartott koncertre ami hihetetlenül vidám volt (ld. "Does Humor belong In Music" videó, 1984. aug.). A szerencsétlen korai digitális szintetizátoroktól való függőség borzasztó volt, de ezt bőven feledtette, hogy ez volt a Frank-kel töltött időszakom legjobb vokálbandája. Ez volt az egyetlen időszak, mikor együtt énekelhettem Ike-kal és Ray-jel, ami a vezető szerepemet kicsit csorbította ugyan, de gyilkosan szóltunk, erőteljesen, magabiztosan.
Még néhány adat a diszkográfiához: 1969 és 1974 között a Sigma Studios-nál szinte mindent én játszottam, ami kürt volt. Pontos dátumokra és lemezcímekre nem emlékszem, de a zenészek listája: The Stylistics, Delphonics, O'Jays, Spinners, Billy Paul, Harold Melvin & The Bluenotes, Teddy Pendergrass, Major Harris, Connie Stevens (tényleg!), és néhány más, akikre nem emlékszem. Valahol biztos megvan a felvételek ideje és a résztvevők névsora - nekem nincs.
A Moody Blues "Octave" albumán én hangszereltem és játszottam fel a teljes kürt és szaxofon szólamot, miután Kaliforniába költöztem. Megszakításokkal, egyéb turnék között 14 éven át játszottam Etta James-szel, mi voltunk a Rolling Stones nyitóbandája az 1978-as amerikai turnén. Játszottunk egy csomó olyan jazz és blues fesztiválon, mint Monterey, Atlanta, Montreux, Northsea - ezekről biztos van valahol videó vagy valamilyen kalózfelvétel. Etta-val egy Midnight Special műsorban együtt szerepeltünk olyanokkal, mint George Benson, Dr. John és Van Morrison, erről tudom, hogy készült videó.
Rövid ideig turnéztam Michael McDonald-al, együtt csináltuk 1986-ban a Tonight show-t, a Soul Train-t, és az American Bandstand-et (valahol van róla videófelvétel). A pályám egy másik csúcspontja volt, mikor Paul McCartney-val együtt énekeltem a Hey Jude-ot a Hollywood Bowl-ban. Ez úgy 93 környékén lehetett, háttérvokáloztam Kenny Logginsnak, és Paul mindenkit megkért, hogy csatlakozzon a végén. Ahogy befejeztük, Paul, aki korábban nem ismert, átnézett a színpad túlfeléről, odajött és megrázta a kezemet, mielőtt a többi énekest üdvözölte volna. Valakinek valahol biztosan van erről egy fényképe. Majdnem olyan jó volt, mint Frankkel játszani!
Van még jópár történetem és anekdotám, de ez nem az a billentyűzet, amin igazán szívesen játszom. Hagyok valamit későbbre is.
És mégegyszer: köszönet mindenkinek, aki ébrentartja a lángot.
Robert Martin
u.i.: Igen, én játszom a Philinganes albumon.
balint, 2006, április 29 - 21:36
2009-ben, 61 évesen (forrás):
