dobos, Zappánál 73-tól 74 elejéig: Over-Nite Sensation | Apostrophe(') | Roxy & Elsewhere | Roxy By Proxy | Road Tapes #2 Helsinki 1973;

forrás: The Zappa Drummers Round table DVD

előzmények: Don Ellis zenekarához meghallgatás egy teltházas klubban, ott tag '68-tól. Úgy 5 évig ebben a zenekarban, sok tapasztalat, sok páratlan ütem, turné, élmény.

Ralph Humphrey:
Aztán jött 1973, és Frank dobost keresett. Nem tudtam erről, arról sem hogy addig megnézett vagy 14-15 dobost, hanem egy régi barátom, George Duke hívott fel azzal, hogy Frank dobost keres, hogy szerinte le kéne jönnöm. Bizonytalan voltam, hiszen még a zenéjét sem ismertem: fogalmam sem volt, milyen, de aztán arra gondoltam hogy megyek és megcsinálom, fogalmam sem lévén arról hogy mi is fog történni.

Lementem, és – Ruth, talán fel tudod frissíteni az emlékeimet – azt hiszem, hogy a meghallgatás úgy 45 percnyi játék volt az elém rakott kottákból, aztán dzsemmelés szokatlan ütemekkel, és talán a BeBop-Tango volt amit kottából el kellett játszanom, valami ilyesmi.

Ruth Underwood:
Az az igazság Ralph, hogy arra a napra egyáltalán nem emlékszem. Annyit tudok, hogy egyszer csak ott voltál - és tökéletes volt; de magára a folyamatra nem emlékszem. Chester meghallgatására viszont igen, bár ott még nem tartunk, de az valami miatt nagyon megmaradt.

Ralph Humphrey:
Mindenesetre olyan 45 percet játszottunk, a végén Frank a félrehívott és megkérdezte hogy szeretnék-e csatlakozni. Én meg mondtam hogy oké, gyerünk. Így kerültem a zenekarba, aztán két évig készíthettem velük felvételeket, turnézhattam, remek emberekkel ismerkedhettem meg. Akkoriban Ian Underwood volt még a csapatban, Jean-Luc Ponty, persze George Duke, Bruce Fowler, Tom Fowler – nem tudom nem hagyok-e ki valakit... Sal Marquez! Sal volt az énekes, ő volt az énekes, nagyon jó munkát végzett, amilyen őrült – bocs Sal, de tényleg őrült vagy ...

Ez volt az egy-dobos időszak Frankkel, talán kilenc hónapig tarthatott, de Frank mindig szerette újraszervezni a csapatot, megváltoztatni a dolgokat: a repertoárt, a zenészeket. Úgyhogy egyszer csak ott volt Napoleon Murphy Brock, Chester... Sal közben elment, tehát megváltozott a felállás. Kilencen voltunk, azt hiszem. Két dobos. El is felejthettem a Pearl cuccomat, Frank szerzett nekünk két Octoplus dobfelszerelést...

Terry Bozzio:
Az volt az amin az én meghallgatásom is volt...

Ralph Humphrey:
Szóval ott voltunk, a két dobos, azokkal a masszív dobcuccokkal – mihez fogunk ezekkel kezdeni? Talán itt mesélhetné el Chester az ő meghallgatását.

Ruth Underwood:
Hadd meséljem itt el egy nagyon élénk emlékemet. Nem tudom pontosan melyik turnén történt, de a Mahavisnu Orchestra volt Frank előzenekara, és élesen emlékszem ahogy abba a hatalmas terembe beléptem, és úgy éreztem mint a tévéreklámokban: hogy a hangszórók szinte ténylegesen hanyattlöktek – a hang erejét így korábban még soha nem éreztem. És Billy Cobham, hát persze. Megtöltötte a termet. Frankre néztem, és komolyan mondom, megváltozott az arca. Azt gondoltam akkor, hogy valami nagy változás következik. És ez volt Chester.

Valóban úgy gondolom, hogy Frank azt érezte, hogy bár ezzel a finom, zeneakadémiai, aprólékosan kidolgozott hang-gépezettel minden rendben van, de közben bele is szeretné nyomni az embereket a székeikbe.

Ralph Humphrey:
– Van egy híressé vált dob-átkötés…
– Amit ő írt?...
– Nem, amit tőlünk várt: „Chester, Ralph, illesszetek ide be valamit”. Ez a More Trouble Every Day című dalban van – tudjátok, miről beszélek: jön a fúvós szólam: „tarapp, tarapp, ta-ta-táárapp”... ...

Ez a ritmus tulajdonképpen a megelőző fúvósszólam paródiája, ezt Chester és én hoztuk össze. Na, telnek múlnak az évek, és mit hallok? Chester és Phil Collins ezt játssza – a Genesisben!

Chester Thompson:
Igen – az első próbáim első napján, ahogy beléptem a csapatba, (Phil Collins) első kérdése ez volt: „Hogy játszod azt az átkötést?...”