A dupla CD Frank Zappa koncertfelvételekből összeállított hatrészes CD-sorozatának második darabja. Az alcíme The Helsinki Concert, a sorozat többi darabjával szemben itt egyetlen felállás egyetlen, teljes koncertjét hallhatjuk (részletesen lásd lejjebb). Zappának ez a felállás volt az egyik kedvence.
[1988. október 25., 2CD, Rykodisc RCD 10083/84, >>Information INK; nr. 52.]
A YCDTOSA sorozat (fülszöveg) - A YCDTOSA sorozat kivesézése (kritika) - a kicserélt lábdob
Az album számai:
1. CD
- Tush Tush Tush (A Token of My Extreme) – 2:48
- Stinkfoot – 4:18
- Inca Roads – 10:54
- RDNZL – 8:43
- Village of the Sun – 4:33
- Echidna's Arf (Of You) – 3:30
- Don't You Ever Wash That Thing? – 4:56
- Pygmy Twylyte – 8:22
- Room Service – 6:22
- The Idiot Bastard Son – 2:39
- Cheepnis – 4:29
2. CD
- Approximate – 8:11
- Dupree's Paradise – 23:59
- Satumaa (Finnish Tango) (Mononen) – 3:51
- T'Mershi Duween – 1:31
- The Dog Breath Variations – 1:38
- Uncle Meat – 2:28
- Building a Girl – 1:00
- Montana (Whipping Floss) – 10:15
- Big Swifty – 2:17
Zenészek
- Frank Zappa – szólógitár, ének
- Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
- George Duke – billentyűk, ének
- Ruth Underwood – ütőhangszerek, ének
- Tom Fowler – basszusgitár
- Chester Thompson – dobok
A lemezről
- Frank Zappa a csapatról a kísérőfüzetben:
A repertoár nagyjából azonos a Roxy albumon hallhatóval, bár a bonyolultabb darabok ultragyors tempói megmutatják, mi is történik ha egy zenekar már egy éve játssza a programot, és annyira kézre áll már nekik hogy akár bekötött szemmel is el tudnák játszani.
Ennek a csapatnak rendkívüli képességei voltak (és borzasztó turnéfelszerelése – mindig elromlott, zúgott és búgott). Ennek ellenére ez volt a közönség egyik kedvenc felállása, ezért aztán azok kedvéért aki bírták amit csináltak, most egy teljes koncertet mutatunk be, amiben mindenből van egy kicsi – például amit színpadon többet senki meg nem csinál.
- Az alcím ellenére ("The Helsinki Concert") valójában két (talán három) helsinkiben rögzített koncert anyagából áll (a CD füzetében csak az 1974. szeptember 22. szerepel, valójában 23-án is volt koncert, 22-én pedig kettő); az album munkacíme "The Helsinki Tapes", azaz "A helsinki felvételek" lett volna, ami közelebb állt volna a valósághoz.
- Mark Pinske hangmérnök egy interjúban elmondja, hogy annak ellenére, hogy Zappa külön kihangsúlyozta, hogy a You Can't Do That on Stage Anymore sorozat egyikén sem lesznek utólagos stúdiókorrekciók, a valóság az, hogy ezen a lemezen az eredeti dobos, Chester Thompson lábdobja helyett végig Chad Wackerman lábdobjának hangmintáját halljuk (ő volt Zappa dobosa a nyolcvanas években). A manipulációra valószínűleg hangminőség-romlás miatt volt szükség, a dobsávot ugyanis nem újrajátszották, hanem számítógéppel cserélték ki, így az - a hangzást kivéve - pontosan megegyezik az eredeti felvétellel - forrás itt!
- Ugyancsak 1974-ből, Helsinkiből származik a You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 4-en hallható Florentine Pogen (a lábdobok ott ugyancsak ki vannak cserélve).
- Az Inca Roads itteni szólója szerepel a szám One Size Fits All lemezen hallható változatában (a dal többi része szintén koncertfelvétel, de a Dub Room Special! CD-n hallható '74 augusztusi koncertről származik). Steve Vai erről ezt mondja egy interjúban (Zappa világa, 1991):
... azt a szólót tényleg nagyon, nagyon szerettem. A One Size Fits All nagyon fontos lemez volt számomra, ezt a dalt pedig különösen szerettem. A borítón az állt, hogy a szám nagy részét egy Los Angeles-i tévéstúdióban vették föl, a szóló pedig egy Helsinki koncertről, Finnországból származik. Hallottam, hol volt a vágás, és azt gondoltam: "Ez hihetetlen!" Ahogy ezt a két elemet kombinálta, az egyik legklasszabb dolog volt amit életemben hallottam.
- A CD az 1988-as megjelenésekor is újdonságnak számított a Village Of The Sun hipergyors változata, illetve a 73-74-es időszakban rendszeresen játszott, de lemezen korábban soha meg nem jelent T'Mershi Duween című ütőscentrikus darab.
- A lemezen hallható egy legenda elindulása: A Montana elején a közönség egy tagja kiált fel Zappáékhoz és kéri hogy játsszák el a Whipping Post-ot (Greg Allman szerzeménye, Allman Brothers Band), de a zenekar a dalt (akkor még) nem ismerte. 1981-ben, Bobby Martin (énekes-billentyűs) csatlakozásakor kiderül, hogy a hangja is pont megfelelő, ráadásul ismeri is a dalt - így vált az a zappai repertoár részévé, rendszerint ráadásszámként, egészen 1988-ig.
- A koncert helyszíne a Kulttuuritalo (a Kultúra Háza) nevű épület volt, tervezte Alvar Aalto, a finn építészet ős-titánja.
