Lineáris gondolatmenetekként vagy kész mintákból építed fel a szólóidat?

Egyet kell hogy megérts: én nem gyakorlok, nem vagyok pontos, és csak azt játszom ami a szólózás ideje alatt az eszembe jut. Ha most meghallgatom a "Shut Up 'N Play Yer Guitar" albumot, hallom hogy hol nyúltam mellé, de a zenei üzenet azért megérthető. Megmutat egyfajta zenei építészetet. Megrajzol egy képet. Érted, elindul egy emelkedés ami aztán a következő részben ereszkedővé válik. Egy képet rajzol meg valamiről.

• Guitar Player, 1982 december - az előző rész fordítása: Abszolút Frank(ó)

Zavar ha eltévesztesz egy hangot?

Hm, nem leszek miatta öngyilkos. Biztos vannak valahol a világon tökéletes gitárosok, de azt garantálom hogy így egyikük sem fog játszani. Elindulok egy zenei ösvényen; kimegyek és teszek egy kísérletet. Miért ne? Mi vesztenivalóm van? Nem vagyok híres - egy ismeretlen gitáros vagyok. Senki sem érvényteleníti a bérletemet vagy nem pontoz le ha elcseszném. Hát aztán. Kockáztatok. A többi nagynevű srácnak mindig a saját stílusában és pontosan kell játszania, hogy tökéletes legyen! Az én játékom meg végül is olyasmi mint ami ezeken az albumokon van. De a lemezeken jellemzően megjelenő gitárdolgokból valami általában hiányzik. Vinnie Colaiutának van erre egy mondása: „nincs benne fokhagyma”. Namost a Shut Up 'N Play Yer Guitar albumokon elég sok a fokhagyma. Van benne kockázat: kimegy a peremig és kipróbál pár olyasmit amikről egy jólnevelt társadalom valószínűleg nem venne tudomást.

 Mi az alapja a "Hog Heaven" című szólónak?

Csak egy improvizáció. Kommunikáció köztem és a dobos és a basszusgitáros között. E líd skála.

Általában skálákban gondolkodsz?

Nem. Ez történetesen éppen ebben a skálában van. A hangneme E líd, bár van benne pár eltérés.

Milyen hangnemben van a "Shut Up 'N Play Yer Guitar" szóló?

Alapvetően C líd. Csak játszottam ami ott és akkor az eszembe jutott. Nem volt pontos, kidolgozott tervem. Nem gyakorlom a szólóimat vagy ilyesmi. Csak nyomom.

A szólóid gyakran épülnek fel egy stabil kíséret felett ("vamp").

Így van. Nem szeretem az akkordváltásokat. Szeretem ha van egy stabil tonális középpont, esetleg egy második akkord ami a középpontot variálja. Aztán ezt körbejátszom. Nem tudom hogy hallgatsz-e indiai zenét – abban nincsenek akkordváltások, vannak viszont az akkordváltás érzetét keltő utalások és egymással szembe menő motívumok. Én így szeretek dolgozni. Van egy kis négy hangból álló menet a "Treacherous Cretins"-ben ami Dm és A akkordokat sugall. Létrejön egyfajta harmonikus környezet. Nem mint akkordváltásokra: az egészre sokkal inkább mint egy harmóniai környezetre, harmóniai szituációra gondolok, ami biztosít egy hangulatot – e két akkord váltakozásának a kombinációja. Ezen a környezeten belül játszom.

Két külön entitásként gondolsz erre a két akkordra vagy mint egyetlen nagy akkordra, ami tartalmazza mindkét akkord hangjait?

Mindkettő igaz. Mindkét módon lehet játszani felettük, mert váltakoznak – soha nem szólalnak meg egyszerre. Mégis: játszhatóak olyan dallamok is amelyek mindkét akkord hangjait tartalmazzák. Játszhatunk ciszt és cét is ezen a módon.