Zappa egyik legfontosabbnak tartott albumán a Mothers of Invention utolsó (előtti) felállása hallható: George Duke, Chester Thompson, Ruth Underwood, Tom Fowler és Napoleon Murphy Brock.
Ezen hallható Zappa egyik legkomplexebb és legismertebb (és elismertebb) szerzeménye, az "Inca Roads".
[1975. jún. 25., FZ and The Mothers of Invention, DiscReet DS 2216 | >Information INK | nr. 20.]
a hátsó borító: OSFA csillagtérkép! | A díványról (első borító): Hol volt, hol nem volt...
A lemez számai: 
- Inca Roads – 8:45
- Can't Afford No Shoes – 2:38
- Sofa No. 1 – 2:39
- Po-Jama People – 7:39
- Florentine Pogen – 5:27
- Evelyn, a Modified Dog – 1:04
- San Ber'dino – 5:57
- Andy – 6:04
- Sofa #2 – 2:42
Az albumnak reklámozták egy kvadrofón verzióját is (végül nem jelent meg).
A közreműködő zenészek:
- Frank Zappa – ének, gitár
- Napoleon Murphy Brock – tenorszaxofon, ének, vokál, fuvola
- George Duke – billentyűs hangszerek, ének, vokál, szintetizátor
- Ruth Underwood – marimba, vibrafon, ütőhangszerek
- Chester Thompson – dobok, hangeffektek, hangok
- Tom Fowler – basszusgitár
- Captain Beefheart ('Bloodshot Rollin' Red' néven) – harmonika
- Johnny "Guitar" Watson – ének
- James "Bird Legs" Youman – basszusgitár
Megjegyzések:
- Sofa - a dal már az 1971-es turnén is szerepelt, ott egy nagyobb "szvit" részeként Zappa "teremtéstörténetével", ahogy az a YCDTOSA vol 1. lemezen is hallható (rövidítve); a teljes "szvit" a Carnegie Hall vagy a a Beat the Boots II sorozat Swiss Cheese / Fire! című lemezén (utóbbi kalóz minőségben). A "szvit" része volt ekkoriban a "Stick it Out" című dal is, ami később a Joe’s Garage lemezen jelent meg. A "Sofa" egy instrumentális és egy vokális változatban hangzik itt el, az utóbbi német nyelven (!), aminek az összerakásában a Zappa család akkori bébiszittere segített, aki tudott valamennyire németül.
- Inca Roads - a lemez ikonikus szerzeménye, a számról külön lásd a (magyar) Wikipédia szócikkét:
Műfaját tekintve egy kortárszenei kamaramű, amelynek eljátszása bármely világszínvonalú kamarazenekarnak becsületére válna, mert hihetetlenül nehéz szólamok vannak benne. (Vedres Csaba)
A szám alapsávja az 1974 augusztusi KCET TV koncertfelvételről származik, míg a gitárszóló a néhány nappal későbbi Helsinki koncertről. Steve Vai meséli egy interjúban (Zappa világa, 1991):
... azt a szólót tényleg nagyon, nagyon szerettem. A One Size Fits All nagyon fontos lemez volt számomra, ezt a dalt pedig különösen szerettem. A borítón az állt, hogy a szám nagy részét egy Los Angeles-i tévéstúdióban vették föl, a szóló pedig egy Helsinki koncertről, Finnországból származik. Hallottam, hol volt a vágás, és azt gondoltam: "Ez hihetetlen!" Ahogy ezt a két elemet kombinálta, az egyik legklasszabb dolog volt amit életemben hallottam.
- Florentine Pogen - egy süti. Részletesen lásd itt! Az alapsáv ugyancsak a KCET TV koncertről.
- Johnny "Guitar" Watson - Zappa fiatalkori kedvence vendégként két dalban is énekel: Andy és San Ber'dino.
- Andy - a dal Andy Devine szinészről szól, aki régi cowboyfilmek hőse.
- Steve Vai mesél egyik kedvenc lemezéről;
Fiatalabb koromban ez a lemez olyan volt mint egy oázis. Mikor Frank Zappát meghallottam, abban olyasvalami volt ami semmi másban nem: paródia, hosszú, zsigeri szólók, a dallamok pedig gazdagabbak és sokkal komponáltabbak mint bármi, amit addig hallgattam. Ez az album tehát azon ritka ajándékok egyike, ami az ember életének minőségét változtatja meg.
- Zappa mondja a lemezt ért kritikákról (1975-ös interjú):
Sokkal sikeresebbnek kellett volna lennie, kereskedelmileg és kritikailag. A rossz kritikák többsége – erről és más lemezekről – nem a zenével foglalkozik hanem velem. A legtöbb kritikus meg amúgy sem tud írni. Persze ahányszor csinálok egy lemezt azt én csodálatosnak gondolom. Ilyen őrült vagyok – azt hittem minden szám sláger.
