Új CD jelent meg (2014-ben) a Norvég Rádió Zenekarának felvételeivel, Perfect Strangers címmel: Heiner Goebbels és Frank Zappa szerzeményeit tartalmazza (mp3-ban és CD-n is megvásárolható). Ugyanazokat a darabokat vették elő (ugyanabban a hangszerelésben) ahogy és amelyikben mindenki mástól ismerjük - igazán nem tudom mi lehet az a piaci rés amibe ezt beleillőnek gondolták. (2014-08-11 12:37)
→ a lemez itt online meghallgatható; ←
Norvég minta
Micsoda jóleső örömmel cáfolom meg korábbi saját magamat: hogy a lemez online is elérhető, az első (majd az azt követő többedik) hallgatás egyértelmű választ adott a fenti utócenzúrázott kétkedésemre: a felvétel nagyon egyszerű létoka, hogy JÓ.
De galádul továbbmegyek, gonoszkodó elégtétel fűzeti velem tovább a mondatot: hogy a felvétel jó, az egyúttal azt is jelenti hogy jobb, mint az eddigi hasonló hangszerelés, azaz jobb, mint (végre, végre, de jól esik leírni) az agyonajnározott Ensemble Moderné. A zene minősége mellett tehát kaján plusz-örömöt jelent a rátalálásban megjelenő különbség: hogy itt együtt lélegzik a zenekar, hogy nem kotta-ízű az előadás, nem nyakkendő-merev az ütősszekció, hogy nem alszom el a vastag dallamhömpölygés monotonitásán, hogy testesen, egészségesen szólal meg a zene...
Az itt szereplő Zappa-felvételek három album anyagából merítenek - a Perfect Stranger és a Dupree's Paradise most szimplán "csak" ugyanolyan jónak tűnik: talán kicsit teltebb, testesebb a hangzás: élőbb mint a '84-es változat. Az igazi kaland aztán a Yellow Shark/Greggary... lemezekről kölcsönvett hangszereléseknél kínálkozik - de azért ne tessék semmi forradalmira gondolni. Nem történik más, csak JÓL és együtt játszanak a zenészek. Együtt mozdulnak, együtt lélegeznek - elhiszem nekik hogy nem egy csapat odavezényelt jótanuló, hanem egyetlen zenei entitás különbözőképpen mozgó végtagjai.
Zappát sokan nem veszik még mindig komolyan, holott igazán nagy tudású zeneszerző. Igazi élmény, ahogy a Norvég Rádió Zenekara előadja a munkáit ezen a többcsatornás felvételen. Zappa hangzása nagyon „amerikai” nekem, hallom benne úgy Leonard Bernsteint mint Edgard Varése-t. A darabok – Goebbels munkáihoz hasonlóan – a bonyolult ritmikájukkal és szokatlan hangszer-belépésekkel hatalmas technikai kihívást jelentenek a zenekarnak, a játékuk így is tökéletes." (Audiophile Audition, 2015. feb.)
Egyként hömpölyög mozog tehát a zenei gleccser-lavina, és ez az egy-lényegűség Zappa jellemzően horizontális, folyamatos építkezéseinél kulcsfontosságú. Ebben nyilván nagy szerepe van az összeszokottságnak, a karmesternek, de örömteli volt felfedezni a ritmusszekció kiemelkedő voltát: szépen díszít a lassúbb, összetettebb daraboknál (milyen határozottan és gazdagon halad előre a Revised Music!), és összefog és húz, ránt előre a dinamikus részeknél. Igen, a G-Spot Tornadónál, ami végre nem a vicces rockzenész nyakkendős emberek által előadott darabjaként, hanem igazi vérbő lendülettel, zsigeri indulattal, jól odakenve születik meg - és persze pontosan. A finom csillogások szépen hátrahúzódnak, a hangsúlyok ha kell előrejönnek, a dob a brutál lüktetés mellett (végre!) él és játszik: díszít is...
Amatőr, telefonos felvétel a koncertről: G-Spot és Revised Music:
A fenti dinamikához hozzátartozik, hogy ez a lemez is élő felvétel - ez vitalitásban szerencsére gyönyörűen érződik is, a dolog egyszerisége pedig mégsem megy a pontosság rovására. Remek lemez, ott a helye a hivatalosak mellett.
Előtt.
_
függelék: Goebbels is izgalmasnak tűnik, kitűnő alkalom a lemez hogy belevessem magam.
2010-es felvételek, a fizikai kiadvány SACD, tehát sokcsatornás a dolog.
