Ha bővebben érdekel a téma, nézd meg a http://www.dynamicrange.de honlapot. És ha az is érdekel, hogy a kedvenc zeneszerzőnk lemezeit vajon érinti-e a háború, csak hallgasd meg a Buffalo vagy a Trance Fusion lemezeket. Nekem egyszerűen fizikai fájdalmat jelent ha ilyen minőségű anyagot kell hallgatnom.

(The Loudness War in Modern Audio Mastering -> zappa.com fórum)

Itt alul látható két példa: a "Pick Me, I'm Clean" egy részletének hangképe (Wavelabbal), felül a Buffalo lemez, látható hogy szinte egy nagy hangerőblokk az egész; a második ugyanez a dal a Tinselton Rebellion lemezről, ami tisztán láthatóan sokkal gazdagabb, jobb dinamikájú. Ugyanaz a turné, valószínűleg ugyanaz a hangmérnők vette fel, de más keverte és maszterelte -> az utóbbit (TTR) sokkal jobb is hallgatni.

Buffalo CD:

Tinseltown Rebellion, EMI CD:

A fenti beírásra válaszolt "Vaultmeister" néven vélhetőleg Joe Travers:

Na, kritikusok, a helyzet a következő: a Trance-Fusion estében a masztert elküldtük Bob Ludwignak a végső munkákra, de a hangerőszintet már maximalizálta Spence Chrislu. FZ is élt még és ő fogadta el a CD végső változatát (vele együtt hallgattam meg az utolsó napjai egyikén). Tehát: FZ ismerte az anyagot. A Buffalo esetében Frank Filipetti már így maszterelve küldte meg nekünk az anyagot. Ő így dolgozik, és ezután már semmilyen további maszterelés nem történt. Ha ez valakinek nem tetszik, őt hibáztassa.

Jómagam mindig külön figyelmet szentelek az efféle részleteknek minden kiadáson. Az egyes projektekre külön választjuk ki a hangmérnököket. Más szavakkal: attól függően dől el hogy kivel dolgozunk, hogy milyen az adott anyag hangzása. Bátorkodom azt gondolni, hogy a szakma legjobb hangmérnökeivel dolgozunk. Tudatában vagyok hogy a maszterelés egy hangerőháborúvá vált, és nem gondolom hogy a hangosabb a jobb. Remélem ez megnyugtat néhányatokat.

(függelék: talán tudjátok, hogy ugyanez a kérdés merült fel a Metallica legújabb lemeze kapcsán is.)