@Rátosi Milán: ó, csak egy kis tűnődés - de azért persze az mégis vicces hogy az ember csinál egy "lábosok és fazekak" honlapot, és a legnépszerűbb olvasmányok rajta rendre a "kutyaidomítás" témájú posztok ;-). nem mintha nem szeretnék kutyát idomítani, haha.

Amúgy a dolog fő értéke és érdekessége (a nagyon könnyű jegyzetelgethetőség* mellett) a címkékkel való összekapcsolódás, a kereshetőség, az összefüggések automatizmusa. A vicces (fura? döbbenetes? tragikus?), hogy az előző honlap bedőlésének egyik oka ez volt: nem értette a csapatból senki (pláne nem az aki tudott volna ebben segíteni), hogy FONTOS a régebbi anyagok karbantartása, a kereshetőség. Nem is akart senki segíteni, nem is működött a dolog - lám: a kirúgásom után nem sokkal be is dőlt, meg is szűnt.

Itt kicsit a blog-hu rendszerének bizonytalanságai miatt félek néha: összekülönböztem már ott is a vezetőséggel, ötletszerűen változtatgatnak a rendszeren (legutóbb az 1000, majd 5000 karakteres hozzászóláskorlát - ?!?...), ott is addig kérdeztem, míg mára már kitiltottak a "segítség" blog hozzászólói közül és a leveleimre sem válaszolnak (lám: milyen veszélyes (?) lehet néhány KÉRDÉS - mert nem volt több a hozzászólásaimban, de megismételtem őket ha nem jött válasz).

Azért is maradni fog persze a dolog, mert egyre természetesebbnek tűnik az online zene, s az én kockafüleimnek nem bántóak az online streamek kihangosított verziói - egyre kevesebbet kerül elő a CD. (Mondjuk a humor itt is az, hogy marhára nem találják meg akiknek szólhatna: a legritkább esetben hivatkozik erre a honlapra egy kapcsolódó cikk vagy rendezvény - az A38 honlapjára is én édesgettem be magam a múltkori koncert kapcsán (a zappa.com persze fent volt), legalább egy említődésnyire.)

*jegyzetelgethetőség: ez meg olyannyira könnyűnek és magától értetődőnek érzem, hogy van vagy 5 másik blogom - például az idei (a 2010-es kirándulást felmelegítő), Berlinbe tervezett túrára készülő:

berlin2010.blog.hu/

a 2012-es újrakiadások láthatólag megmozgatják a használtlemez-piacot:

"Sziasztok - eladók az alábbi FZ / Mothers CD-k:

Chunga's Revenge
Fillmore East June 1971
Just Another Band From L.A.
Waka/Jawaka..
..."

forum.index.hu/Article/showArticle?t=9017710

Berlinben vagyok eepp - tegnap egy bolhapiacon inditottunk, ami tele volt Zappa-lemezekkel: megfordult a kezemben egy Overnite Sensation, egy Fillmore, egy Chunga, a Joe`s Garage, stb. Egeesz szeep allapotban - aztän megse vettem egyet se, de majdnem elkapott a bakelit-eerzes.

Kulonosen a Fillmmore-lemezneel: szamomra most derult ki hogy milyen is az eredeti boritoja: vastag, kemeeny papir, matt, jellegzetes tapintasu felulet, es a CD-nel sokkal karakteresebben ragasztgatott-foltozgatott hätso. Tenyleg kedvem tamadt hozza, aztan nem adtam erte megsem 15 eurot, mondvän hogy maceräs egy hetig hordozgatni-tärolgatni.

Apróságnak tűnik, és lehet hogy rajtam kívül nem sokaknak fáj, de a blog.hu rendszere megint tett egy lépést lefelé: a cikkek alján levő, eddig a címkék alapján HASONLÓ tematikájó cikkeket ajánló "Ajánlott bejegyzések" pár hete véletlenszerű (!) cikkeket ajánl. Miért? Mert nem bírta a szerver a terhelést és a vezetőség átállította (!) véletlenszerűre. Mikor rákérdeztem az operátoroknál, azt a választ kaptam hogy "rajtad kívül senkit sem zavar, sem mail, sem komment, sem fb üzenet nem jött ezzel kapcsolatban" illetve hogy "te igényeid mindig egy szélsőséget képviselnek".

Lám csak. Ilyen szélsőséges vagyok, szeretném ha valami úgy működne MINT EDDIG.

Ez van, csak jelzem hogy nem azért jelennek meg a cikkek alján a felette levőkkel semmi de SEMMI közöset nem tartalmazó cikkek, hanem mert ilyen lett a rendszer.

Én meg csak címkézgetek tovább.

Mike Oldfieldeket hallgattam a napokban megint - illetve a Five Miles Out lemezt (1982), mert gyerekkoromból ismerős: jó volt elővenni, ismerősként üdvözölni a rég-nem-hallott részeket, végig dúdolni, miközben (a végén) csak csak ott maradt a kérdés, hogy mi is ez a zene, hogyan is tölti ki a hosszabb darabok idejét?

Így a végére arra jutottam, hogy IGAZÁN jól neki mégiscsak a "polulárisnak" mondott rövidebb számok, hagyományos dalok állnak: a Back To France, a Moonlight Shadow tényleg zseniálisak - de a nagyobb lélegzetű darabjait nem tudom másképp nézni mint érdekes (és végül is tényleg szép) 2-3 perces ötletek egymásutánját. Addíció a szerkezetben és addíció a hangszerelésben - nem az a nagy izgalom. Ezért is térek vissza a Five Miles Out-hoz és ezért nincs is igazán érdeklődésem a többihez: emezt ismerem, kerek és rendben van, és nemigen van elképzelésem hogy milyen újdonságot hozhat bármelyik másik lemez - az additív építkezéssel, a kicsit monoton dobkísérettel.

A dalokból viszont össze kéne rakni egy szép válogatást.

www.youtube.com/watch?v=2PXeQ8jCLY4
Nálam ez az Oldfield nóta visz mindent, nem tagadom, hogy Adrian Belew személye miatt. A Tubular Bells-re valamilyen alapvető kiinduló pontként tekintettem. Amíg nem hallgattam meg párszor. Elismerem, ez nagyon rég volt, mindenesetre nem emlékszem azokra a hátasokra, amiket dobtam tőle, ráadásul nincs bennem ingerencia, hogy újra előbányásszam. Ellenben tegnap picit leterheltem a bankkártyámat a DGM Live javára, úgyhogy ProjeKct próbatermi felvételeket hallgatok. Szünet nélkül.

BBC Hard Talk Watersszel: youtu.be/2PUyVZ0t1sU
Egyszerűen nagyon jó volt végighallgatni. Ismerős és ismeretlen információmorzsák hitelesen elmesélve.

@rensaman: a futásaidra CSEPPET SEM féltékenyen tegnap biciklivel legördültem Érdre - és majd belehaltam :-)

tarsas2010.blog.hu/2013/09/22/erd_ovoda_4_csoport

Na jó, ez nem igaz, csak hideg volt és unalmas. Berlinben jó volt biciklizni - itt BP-en el-elindulok erre-arra, de nem az a kábító élmény.

@mB: Na, annak örülök, ha NEM motiválok senkit mozgásra :).
Budapesten nagyon függ a helyszíntől: régebben az Andrássy út - Lánchíd szakaszt jártam hetente többször, és az életveszélyes bicikliút (azóta elvileg jobb) ellenére imádtam. Mostanság meg a budai parton szoktam menni (amikor épp nincs ennyire hűvös, meg a bokám sem rándult meg) és azt is nagyon szeretem. Ott a figyelmetlen gyalogosok keserítik meg az ember életét, de eddig nem tudtam megunni a gyönyörű kilátás miatt. Nyilván Németországtól még nagyon messze vagyunk közlekedési kultúránkkal, de szerintem kerékpárutak tekintetében érezhető a fejlődés az utóbbi években.

@Rátosi Milán: Na ezt nézd meg gyorsan: www.progrockmag.com/news/fripp-announces-king-crimson-are-back/
Kíváncsi vagyok nagyon a zenészekre, vajon hogy viszonyul az új KC a The Crimson Projecthez?

Nem kellett sokat várni: www.dgmlive.com/news.htm?entry=4335
Hová tűnt Adrian Belew?!

@rensaman: Rengeteg kérdőjel maradt a hír bejelentését követően. Viszont ezek szépen megválaszolásra kerülnek idővel. A dupla trió meg/kialakulása előtt egy másfajta zenekar alakítása is szóba került King Crimson néven, szintén Belew nélkül. Érzek némi rokonságot azzal a tervvel. Jakszyk nagyon jó lesz ide. Belew hiánya viszont rettenetes - nincs erre jobb szó. Mel Collinst meg úgy általában fúvós hangszert a 2013as King Crimsonban szerepeltetni szerintem rossz ötlet, főleg, mert Collins messze nincs azon a szinten, ami indokolná, hogy a King Crimsonban játsszon. Nem a technikai tudásáról van szó, azzal semmi baj. Ez van az egyik oldalon.
Ugyanakkor amellett, hogy a Scarcity of Miracles - ami a jelen projekt a közvetlen előzményének tekinthető - zseniális volt, ráadásul új zene fog születni. A King Crimsonról van szó, részemről azt csinálnak, amit akarnak, főleg annak fényében, hogy Robert Fripp most is tartja magát...önmagához. Itt a hangsúly pontosan azon van, hogy olyan zene fog létrejönni, amilyen még nem volt. Fantasztikus lesz ez! 3 dobos...
Az európai koncerteket viszont bukjuk minden bizonnyal.

@Rátosi Milán: (na, az előbb a jól megfogalmazott kommentem elveszett az éterben, úgyhogy most újra.)
Nagyjából hasonló véleményen vagyok én is: Belew nélkül nehéz elképzelnem a KC-t, de semmi kétségem nincs afelől, hogy ez a formáció ámulatba fog ejteni mindenkit.
Belew a blogjában írt korábban egy kisebb vitáról Fripp-pel, miszerint Fripp szeretett volna néhány koncertet, de későn szólt Belew-nak, ezért nem tudta beszorítani időben. Szóval lehet, hogy kimondva vagy kimondatlanul közös döntés volt -- Belew szeretne a saját projektjeire koncentrálni.

Még egy jó hír, miszerint Mastelotto ezt ejtette el: "KTU- starting up again!".

@rensaman: A második KTU albummal nem sikerült megbarátkoznom, a tangóharmonikamentes felállást (TU) jobban kedvelem, ellenben eljöhetnének erre is. Belew kimaradása a Scarcity Of Miracles fényében érthető, viszont 1981 óta ő volt a King Crimson frontembere, a váltás így elég sokkoló tud lenni. Tényleg volt szó egy turnéról az Egyesült Államok nyugati partján. A legtöbb fórumon egyébként erősen sérelmezik Belew hiányát, Mel Collins is kapni fog, ebben biztos vagyok. Az én maximális bizalmamat mindenesetre élvezik.

Bár sajnos nem sikerült látni Bozziót (a "bepréselős" megoldást már későn olvastam), de egy héttel előtte voltam Keep Floydingon a Planetáriumban. Nagy élmény volt, bár a korábbi MüPa koncert engem jobban megérintett. A Set the Controlsnak egy nagyon durva változatát adták elő, szaxofonnal megspékelve (gyanítom, saját feldolgozás, legalábbis én még nem hallottam így). Talán az volt a koncert csúcspontja, de egyébként is tetszett, hogy a korai dalokra helyezték a hangsúlyt. Ha minden igaz, ezek voltak:

1. rész
Let There Be More light
One of Those Days
Set the Controls
Astronomy Domine
Childhood's End
Careful With That Axe Eugene
Cymbaline
Saucerful of Secrets

2. rész
Teljes Wish You Were Here album

Bálint! A Lou Reed poszthoz írt utolsó bejegyzéseddel kapcsolatban eszembe jutott egy olyan téma, ami esetleg érdekes lehet.
Először is arról, hogy életemben eddig rengeteg zenét meghallgattam műfaji korlátoktól függetlenül. (Persze csak azok közül, amit zenének lehet nevezni). A "hihetetlen zenész- és dalmennyiség" résznél újra eszembe jutott az, hogy valóban óriási a túlkínálat. Egy csomó műfaj teljesen kifulladt. Sokszor úgy érzem, hogy a maiak már csak másolják a régi dolgokat és nincsen meg bennük a fejlődésre való hajlandóság vagy tehetség. Vagyis csak nagyon kevesekben van meg.
Volt idő, mikor még én is össze hallgattam mindent, mert arra törekedtem, hogy sokmindent ismerjek, a lehető legszélesebb legyen a zenei látóköröm és nem zavart, hogy egyformák vagy hogy ugyanazt játszák, mint amit már eljátszottak 20-30-40 évvel ezelött. Aztán elgondolkoztam. Miért kellene nekem ismerni minden epigont ? Mostanában inkább régi előadókat veszek elő és őket ismerem meg jobban. Hisz' mégis csak ők tették le az alapokat és sokkal izgalmasabb zenét játszottak, mint manapság.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy hiába van zenei túlkínálat, nem kell vele foglalkozni. Aki tényleg egyedi és értékes, megpróbál valami újat alkotni, azt természtesen meg kell ismerni, de a többivel nem kell foglalkozni. Rögtön tisztább lesz a kép és így még mindig meg lehet találni azokat, akik "kizárólagos hivatkozási alap" vagy "műveltségminimum" lehetnek.

Zappa est a Muzikumban: www.facebook.com/events/386850838112969/?ref=22

@rensaman: nem csak Syrius lesz? Nem derül ki a programból - illetve mert mostanában csak azt szoktak játszani.

@mB: Egy szórólapot találtam, amin Zappa portréja látható, illetve a koncert beharangozója az alábbival: "Zappa est a Muzikumban december 12-én (20:30.-kor)! Fellépnek: Zappa-Syrius Emlékzenekar-vendég: Pataki László (Syrius) és Török Ádám (Mini)..."
Nem állít semmi konkrétumot, de én azt olvasom ki belőle, hogy játszanak Zappát és Syriuszt is.
Sajna nem tudok ott lenni :(

Nem tudtam én sem elmenni, de két jó barátom igen: volt Zappa és bitang koncert volt.

index.hu/nagykep/2014/01/16/whisky_a_go_go/
A Plastic People című dalban van egy utalás a 7. képre. "and there at pandora's box, we are confronted with a vast quantity of plastic people"

Két érdekesség:
- Ian Anderson nagyon elemében van, hamarosan jön az új album, ééééés aurgusztusban Budapesten is koncertezik, ki nem hagynám! www.youtube.com/watch?v=KHWig_8iq1c
- Kiadatlan Pink Floyd-dalok: musicpress.blog.hu/2014/02/11/pink_floyd_the_extraction_tapes_kiadatlan_demok_a_wish_you_were_here_animals_albumokhoz

Na jó, még egy harmadik is, bár zeneileg sehogy sem kapcsolódik az oldalhoz. Nem régiben találkoztam a Grabanc együttessel, és gyorsan megszerettem a zenéjüket: www.youtube.com/watch?v=YDF8Su5cYGw

Érdekes. Meglátjuk, ez mi lesz. ultimateclassicrock.com/pink-floyd-endless-river-news/

@Rátosi Milán: Hát, nem tudok magamban pozitív várakozásokat csiholni: nem tud szűnni bennem a Momentary... lemezzel való első találkozás csalódása, de az azóta történtek sem kecsegtetnek semmi reménnyel: Waters távozásával az erő, a szemtelenség, a pimaszság, a karcosság tűnt el a zenekarból: így pedig nicns értelme. Szép zenét bárki tud írni, lassított felvételekkel videót csinálni hozzá - de az az egyveleg amit az eredeti 4 ember tudott, úgy tűnik nem rekonstruálható.

Egyetlen dolog mond ennek ellent: Gilmour 2001-es szólókoncertje, az viszont pont azért üt nagyot, mert el tudta engedni azt amit Pink Floydként soha nem fog: a dolog görcsét, az elvárásokat, a monumentalitást.

frankzappa.blog.hu/2013/10/26/david_gilmour_in_concert

Na az lenne a nagy dobás ha ezt a lazaságot (akár az akusztikus hangot) meg merné engedni magának - de mégsem: Waters nélkül ez soha nem lesz kerek. Szép zene lehet, andalító muzsika lehet, naplementés gitárszóló lehet, de az az összetettség és gazdagság és sokolvasatúság ami '84 előtt volt, az eredeti szereplők nélkül: illúzió.

Így viszont ismét lesz egy "Pink Floyd" feliratú zenegyűjtemény, ami esetleg még szép is lehet, esetleg még népszerű is lehet, s majd indulhat ismét a küzdelem (ahogy 87 óta folyamatosan): ez NEM az, ez NEM ilyen volt, ez NEM azonos, ez NEM az a világ...

@mB: Nagyon szeretek mindent, ami Pink Floyd, nekem a Momentary...és a Division Bell is nagyon tetszenek, de óriási a szakadék a '84 utáni és a korábbi anyagok között. Érdekes, mert várom és biztos vagyok benne, hogy egy rossz pillanat nem lesz a lemezen, mégis egyetértek veled. Az a fajta pimaszság, irónia (hogy mást ne említsek), ami Waters sajátja, vele együtt végleg eltűnt a Floydból. Ő pedig gyakorlatilag kizárt, hogy szerepel a lemezen, nagyon valószínű, hogy ezek maradékok, a 20 évvel ezelőtt megjelent Division Bell felvételének idejéből. Úgy emlékszem, hogy a Mason-féle Pink Floyd könyvben volt szó arról, hogy a Division Bell eredetileg egy teljesen más karakterű album volt, aztán jobban megosztották a dalszerzést egymás között, mivel eredetileg inkább tűnt egy Richard Wright szólólemeznek.

Nagyon érdekes ez a projekt (mellesleg egy igazán kézzel fogható indok amellett, hogy okostelefonom van). Nem minden előzmény nélküli, ugyanakkor az ilyen kísérletek többnyire megmaradtak egyszeri performanszok szintjén, ebben a formában nem tudok hasonlóról. A generatív zene azért más tészta, annak ehhez kevés köze van.
Ráadásul egy, pusztán a zene lehetséges jövőjét megmutató projektnél jóval több van ebben: Adrian Belew egy istenadta tehetség, végtelenül zenei bármi, amit csinál.

www.kickstarter.com/projects/249210776/flux-music-that-is-never-the-same-twice1

ez a jó link (remélem):
www.kickstarter.com/projects/249210776/flux-music-that-is-never-the-same-twice

Nincs ilyesmiben nagy tapasztalaton, így nem is biztos hogy jól értem - illetve hogy értem-e. Jórészt mert hosszútávon úgy tűnik nekem, hogy az alap-dolgok konzervatívak, többé-kevésbé változatlanok maradnak (az élő zene jó, a könyv az elején kezdődik és a végén van vége, a zenelejátszó azt játssza le amit beleteszek, stb.), egyelőre nem látom ennek az izgalmát. Miért jó ha mindig más?... Azokra a filmekre emlékeztet, amiktől a film (vagy tévé?..) megújítását remélték, talán a sokcsatorna bevezetődésekor (vagy a DVD-korszak elején?). Szóval volt amihez csináltak 2-3-4 párhuzamos szálat és persze befejezést, és gombnyomással lehetett választani. De az emberek nemigen választottak, ilyen filmek nemigen íródtak: mára konkrétan nincsenek.

A Flux nem azt jelenti-e hogy Belew és néhány barátja ír majd 6-7 ilyen keverhető zenét, amit néhány ismerős lejátszik majd, de alapvetően úgyis a kedvenc zenéinket hallgatjuk továbbra is a nekünk kedves lejátszón?...

Strukturálisan azt hiszem kevés zene viseli el hogy bárhogy összekeverjék (hangnem, tempó, felépítés), tehát külön írni kell erre muzsikákat, ami viszont csak itt élvezhető majd igazán, így a befogadók köre szűk, így a dolog hosszú távon kevésbé fenntartható. A variáció meg adott más frontokon is: ha hatféleképpen szeretnék meghallgatni egy számot, előveszem hat koncertfelvételét.

Vagy félreértem?... :-)

@mB: A konkrét gyakorlati megvalósulásáról egyelőre csak annyi derült ki, amennyi ebből a videóból kiderült: a Belew által írt (egyébként minden hangszeren ő játszik) nótákat feldarabolták, ezek a szeletek pedig az applikáció futtatásakor majd különböző sorrendben térnek vissza, ráadásul nem csak arról van szó, hogy az egyik nótából kivágott fél perces kórus részre egy másikból átemelt gitárszóló kerül, hanem, időnként különböző nótáknak csak bizonyos sávjai kerülnek egymás mellé/fölé/alá. Az egyes sávok, kórusok, gitárszólók pedig minden alkalommal átesnek valamilyen változáson, moduláción. A xenokronitás talán valami fogódzót jelenthet ennek megértéséhez, legalábbis abból a szempontból, hogy eredetileg ott is hangnemben, tempóban, felépítésben eltérő darabok kerültek szinkronba egymással, még ha csak gitárszólókról volt is szó. Mellesleg Belew fejében az örök változásban visszatérő zene gondolata a Zappával közös turnén fogant meg, azzal együtt, hogy hetvenes évek végén semmilyen technológiai realitása nem volt a dolognak, de ő maga ide vetíti vissza. Persze kérdés, hogy ez a valóságban hogyan fog hangzani, viszont Adrian Belew dallamérzéke, hangja, gitárkezelése miatt itt messze nem pusztán innovációról, valami kizárólag a szakmának (urambocsá a jövőnek) szóló kiáltványról van szó. Fantasztikus zenék lesznek!
Ez a kiadvány egyébként nyilvánvalóan semmiben sem fog változtatni a zenehallgatás/befogadás formáin a közeli, távoli jövőben. Szerencsére nem kell "így" zenét hallgatnunk, de szerencsére így is tudunk. Egyébként maximálisan egyetértek veled, ha nem Belew nevéhez fűződne a projekt, inkább csak érdekességként tekintenék rá (bár a metódus akkor is érdekelne), így viszont nagyon-nagyon örülök, mert ez innen nézve valóban valami új, valaki olyantól, akitől pontosan ezt várom.

Érkezett valami hírlevél, hegyekben állnak az ígéretek. A Roxy film engem nem hoz lázba, a 100. kiadvány annál inkább. A jövő hónapban (ami lehet, hogy ez a hónap, de lehet, hogy Zappáék julián-naptárat, esetleg valami ortodoxot használnak) meg is jelenik. Finoman be van lengetve még egy csomó minden, konkrétum persze semmi.

hohhó, én ár csak akkor örvendek ha valamiről minimum fotót látok! :-) Viszont ha TÉNYLEG lesz Dance Me This, akkor lehet h csaphantánk egy Nagy Magyarországi Rendelést, gazdaságosan - nekem a Roxy meg a Helsinki 73 is hiányzik még.

@mB: Decemberben részemről semmi akadálya.

(közben a "világ elromlásának" újabb fejezetei, amikkel szemben tehetetlen vagyok:

- fent a Palladium '81 válogatása, aminek az "időzítő-csúszkája" egyszerűen elromlott: akár ha a legvégéig húzom is, a zene csak a 4-5-ik számig megy el, így az összeállítás záró (nekem amúgy kedvenc) számai csak a teljes program végighallgatásakor érhetőek el. Ugyanez igaz a Champaign '81 koncertre, és ki tudja, talán az összes ilyen feltöltésre.
- valami (ismét) elromlott a blog.hu rendszerében: a lemezeknél a dalok sorszámozva voltak, mostanra mindegyik előtt pont van, és LEHETELEN akár csak egyenként is visszaállítgatni (amit szintén utálnék): a szerkesztőfelületen JÓ? a végső nézeten NEM JÓ.
- Talán mondtam már, de pár hete/hónapja az általam használt bloghu alap-betűtípusai is megváltoztak (~ 5 blog), emiatt sok szélesség és beállítás szétcsúszott, amit egy expert-ismerősöm segítségével sikerült így-úgy orvosolni (ugyebár a blog.hu kérdés- vagy kommunikáció-lehetőségeiből ki vagyok sajnos tiltva, így segítséget kérni már senkitől nem tudok)..
- nem honlap vagy net, hanem telefon: egy izgalmas beszélgetés-előadáson voltam, aminek a hanganyagát szívesen felvettem volna - ott derült i, hogy a wifis, érintőképernyős, videófelvevős, mp3-lejtszós csoda-telefonomon NINCS HANGFELVÉTELI LEHETŐSÉG!!!.

A fentiekben tehát nem az a bosszantó, hogy "lassú", nem "nekem nem tetsző", hogy "másmilyen mint szeretnék", hanem hogy NINCS, hogy megváltozott, hogy menet közben módosult az ami korábban sok évig MÁSHOGY volt...

Most lehet ilyenkor tenni? Egy ezer poszt feletti honlap mit tegyen ha lassan az alapjai kezdenek megváltozni. átalakulni, adott esetben használhatatlanná válni? Költöztessem ismét át az egészet valahova (és persze így tönkretéve az összes IDE mutató linket), vagy röhögjek az egészen, nézve hogy lesz használhatatlan lassan sokéves munka, vagy reménykedjek benne hogy "csak megjavul" vagy?...

@mB: A hangfelvétel valamilyen applikációval egészen biztosan megoldható. (Az applikációk bizonyosan hasznos dolgok, de jó részük eddig is létezett, - alapfunkcióként. A szintén ezer dolgot tudó okos-telefonomon közel másfél év alatt sem sikerült megtalálnom az emlékeztető funkciót. Igazság szerint már nem is keresem, rájöttem, hogy még mindig meg tudok jegyezni dolgokat, mindenesetre valamilyen ezer-féle módon megszólaló, specifikusan emlékeztető csoda-applikáció biztosan megoldást jelenthetne.)
A blog.hu változásai részben üdvözlendőek, de ebből a szempontból nem egy csónakban evezünk. Örülök az új sablonoknak, ugyanakkor még mindig nagyon-nagyon kötött pályán mozog ez a dolog és bizony találkozni rengeteg bosszantó aprósággal. Amik talán nem is apróságok. Sokkal, de sokkal személyre szabottabbnak kellene lennie a felületnek!

Kimondani is rossz, de rossz az új Pink Floyd.

applikáció: pont most mondta az egyik fiatal is hogy hát hiszen ez... Akkor ez lesz, megvan a kiút - a bennem levő csodálkozással: egy telefonban (!) a térkép alap, a fotószerkesztő-program (vagy mi) alap, a levelezéskezeló akármi alap (miközben amúgy is van internet) - a hangfelvétel meg NEM?... :-) Megszokom lassan ezt a gépezetet, biztos.

A Pink Floydról szomorkodik a sajtó is - megóvtam magam és csak 1 percet hallgattam.

Naná hogy elmúlt november és naná hogy semmi hír a beígért Dance Me This-ről.

Mondják, hogy ez egy rész a Calculus nevű számból:

www.zappa.com/whatsnew/ofconsequence/kongar-ol-ondar/tuvan.mp3

@mB: Talán a múlt héten érkezett egy ZPZ-t promózó hírlevél. Ha jól emlékszem most következik, hogy megturnéztatják a 40 éves One Size Fits All-t.
Gondolom valami kaleidoszkópszerű, aleatorikus naptárat használnak, amiben "még egy hétfő meg egy kedd van a szerda helyén." Ami nekünk november, az nekik? Ezt gondolom még ők se tudják, kisorsolják majd. Mellettük szóljon, hogy egy lemez kiadása ezer és egy okból csúszhat, amiknek egy része nem feltétlenül a kiadó hibája.

A születésnapi bundli megjelent, szokás szerint. A RDNZL mellé odabiggyesztették a "video omen" szavakat. Ez akár jó jel is lehet a jövőre nézve. A távoli jövőre gondolok természetesen. Gondolom (?) nem adnak ki egy teljes '82-es videót, ami egy szem kézi kamerával készült (mint ez a RDNZL), gyanúsabbnak tűnik valami pusztán audio koncert ettől a felállástól, ami azért nagyon jól hangzik. Hangzana. Fog hangzani. Egyszer.

Egy kattintással, ingyen, legálisan elérhető Mike Keneally és Robert Fripp közel 20 perces duettje, ahol Keneally nagyon állat módon szól, Fripp meg Fripp.
www.dgmlive.com/archive.htm?artist=14&show=917

@Rátosi Milán: néztem, kösz! - nekem ez kicsit túl 'homogén'... nem? De nem vagyok nagy ismerőjük, valójában.

@mB: Na igen, a magam részéről nagyon szeretem a soundscape-eket, viszont nem biztos, hogy a többséghez tartozom. Szellős szinti-prüntyögésnek hallatszik, holott ez ugye egy gitár. Jelen esetben kettő. Fripp nem szokott duetteket játszani, csak ezen a turnén fordult ez elő néhány alkalommal. Keneally gitárja egy az egyben úgy szól - ezt szerintem írtam már itt feljebb -, mint Fripp, a Lizard címadójának utolsó tételében, 1970-ben. Nagyon tetszik és az is, amiket játszik. Fripp hangzásai pedig elképesztőek, ebben a nótában különösen, de az album többi részén is, kevésbé absztrakt, inkább homogén, valóban. Ezen a számon nem hallatszik, de tőle azért a kétségbeejtő szépségű dallamok sem állnak távol. Na jó, reklámszpot vége. :) Én is közben a Just Another Band-et hallgatom (pontosabban fogom hallgatni, ha a teendőim megengedik) - ez nem egy új kapcsolat csírája, próbálom Flo & Eddie-t hangszerként hallgatni, ezen az albumon pedig a keverés miatt szépen érvényesül a rétegzettségük, néha olyanok, mint egy leslie pedállal alaposan megtámogatott hammond orgona. A Magdalena előadása pedig tényleg vicces.

Épp a Lost Guitar Solos című kalóz első cd-je forog. Elég hullámzó az összeállítás, de időnként találni egész jó dolgokat. Most például a We Don't Know That Song-on akadt meg a fülem. A szóló az Inca Roadsban hangzott el, erre könnyedén rá lehet jönni már a nyitómotívumból is, a kíséret viszont kicsit más,mint a megszokott. Maga a szóló igazából nem is tart sehova, de kicsit tempósabb ez a kíséret, ami sokat dob az egészen, a basszus ráadásul nagyon szépen szól. Szerintem Colaiuta dobol, de mérget nem vennék rá. Kicsit később a Tiny Do egészen vadul bluesol, ez meg a Crew Slutból kell, hogy legyen. Sajnos semmi infót nem találok arról, hogy honnan lettek kivagdosva ezek a szólók.

A Record Store Day-re kijön egy kislemez valami 200 Motels töredékekkel. A 100. Zappa album? Tavaly november? Az új m1 szerint ezen a héten 3 csütörtök volt, szóval talán ők tudják, hogy november mikor van. Azt egy interjúban Gail Zappa megerősítette, hogy a Dance Me This lesz a 100. album, szóval még bármi lehet. Bármikor.

@Rátosi Milán: Itt a Ferencvárosban ez már alapvető mentálhigiénés alapvetés: semmi híreszteléssel nem foglalkozunk, nem lelkesedünk, nem idegeskedünk - hallgatjuk viszont a Roxy-t századszor, mer a One Size Fits All 2012-es kiadását, és slussz. Na meg a Zappateers rádiót - ma hallottam először hogy a Dickie's... korábbai alternatív címe ("San Clemente Magnetic Deviation") volt hogy tényleges elhangzott a dalban, a vége felé, talán a "quadrofonic desperation..." helyén?...

@mB: A csalfa, vak remény sugalmazásai időnként megtöltik errefelé a levegőt, mindenesetre valóban a ferencvárosi attitűd lehet a leginkább célravezető.
A One Size Fits All 2012-es kiadását még nem hallottam. Még.

Joe Travers mondja hogy idén fantasztikus megjelenések lesznek a raktárból: lemezEK, filmEK... Nyilván. youtu.be/tFUMmeC6fyQ

@mB: Lehet, hogy csak a lomtalanításról beszélt és végre megszabadul az ütött-kopott NDK pornógyűjteményétől, meg a harminc éves Boney-M lemezektől. Azért még a Ferencvárosban is pislákol a remény, látom. :) Nagyon jó dolgok lesznek, csak nem tudni mikor. Addig személy szerint döngetem a Roxy-t (én is), valamint a Helsinki koncertet, főleg a 2-es cd-t.

A grooveshark lehúzta a rolót. Kár érte.

@Rátosi Milán: a kesely pohassza meg az ángyélusát...

persze reklamációnak helye nincs: egy ingyenes, a legalitás határán billegő szolgáltatás nyomán hiába elégedetlenkednék, a dolog mégis fáj (nem függetlenül pár más netes lehetőség megszűnésétől vagy átalakulásától): jó lenne tudni-érezni hogy mi az amire hosszútávon számíthat az ember, s ami az amire nem - sorra jutnak eszembe általam feltöltött anyagok, vagy akár csak olyanok amikről tudható volt hogy ott megtalálható és szívesen hallgattam: hát majd megkeresem máshol, vagy előveszem a CD-t. Az a kis fájdalmacska persze marad hogy már megint lyukak keletkeztek a honlapba, már megint füstbe ment némi munka, hiányos lett pár zenésnek szánt cikk...

@mB: No igen, pár hete lehetett már sejteni, hogy szorul a hurok a grooveshark nyaka körül. Ezzel együtt én is meglepődtem. Az utóbbi években megjelent szolgáltatók (spotify, deezer stb.) szépen szürkítik a zeneipar illegális szeleteit. Erre utal a grooveshark is a búcsúközleményben. Azért nagyon etikusnak nem nevezném őket, de ebből a szempontból ez mindegy.
A grooveshark pedig egy jól működő dolog volt, tényleg kár érte. Az sem mindegy, hogy néhány olyan dolgot is meg lehetett ott megtalálni, amit máshol nem. Elkezdtem lecserélni az eddigi listáimat a youtube-ról beágyazott listákra és egész biztosan léteznek más megoldások is. A grooveshark lejátszója a youtube-éhoz képest sokkal diszkrétebb volt, jobban nézett ki a posztokban.

www.youtube.com/watch?v=aXHvR4hgxQE
Diva Zappa - When The Ball Drops.
1 percig bírtam hallgatni és jó szívvel maximum 30 másodpercet merek ajánlani ebből a zenei blaszfémiából. Mégis, miért linkelem? A felvételen nem más dobol, mint Tipper Gore. Nem nagyon értek én már semmit.

Dear People of Earth,

Just in time for FZ’s half birthday we are pleased to confirm that we WILL commence shipping Dance Me This the week of the Summer Solstice. Until then, the pre-order shall remain in effect.

And let’s also talk about ZAPPA 101: 200 MOTELS, Conducted by Esa-Pekka Salonen, performed at Disney Hall by the Los Angeles Philharmonic and the Los Angeles Master Chorale.

Ez a 200 Motels mostani felvétel?
A Dance Me This-szel kapcsolatos hírt semmilyen módon nem kommentálnám...

Esa-Pekka Salonen (karmester) 1958-ban született, szóval ez egy friss, néhány éves projekt. Halványan rémlik is valami.

@Rátosi Milán: az lesz ami párhuzamosan volt a londonival - az utóbbinak volt rádióközvetítése, remélem ennek jobbak az énekesei:

frankzappa.blog.hu/2013/11/03/200_motels_los_angelesben_az_elso_kritikak

@mB: Erre emlékeztem halványan, igen.
Szakállas kommunikációs trükk belengetni a 101-ediket, hogy a 100. körüli tökölést elmismásoljuk. De nem számít, egyszer majd jó lesz, addig meg lehet izgulni. A takaréklángon tartott feszültségnek pozitív élettani hatásai vannak.

És azt tudjátok, hogy a Concerto Budapest (a XX. századi és a kortárs zenére leginkább nyitott klasszikus
szimfonikus zenekar) jövő januárban Zappát játszik, nem is egyet?
Itt a program:
www.concertobudapest.hu/v/hommage-a-stravinsky-i/

na a Grandmothers koncertet meg szépen elfelejtettük, 7-én?... Nocsak nocsak.

A Hajó ezt írta előző nap (most találtam):

"Szervezési okokból a zenekar ma este végül trióban lép fel."

Volt valaki?

@mB: Tom Fowler es Napoleon biztosan nem volt. Bunk Gardner ellenben igen. Nem mentem el, kicsit rezgett a lec, de kihagyhatonak talaltatott vegul a buli, pedig tom Fowlerre kivancsi lettem, azaz lehettem volna.

@Rátosi Milán: A facebook azt mondja, hogy:

Grande Mothers Power Trio:

Bunk Gardner
Don Preston
Christopher Garcia

Se gitár, se basszus - elég meglepő.

tinyurl.com/q2uxlec

*

csak mellékszálként: az utóbbi hetekben ezeken a koncerteken mosolyogtam:

Zap Mama: www.youtube.com/watch?v=7vU3MR_V3_U

Puszi együttes: www.youtube.com/watch?v=qfQ_4Bpq0kM

Tőlük a Ping Pong élő változata igen figyelemreméltó még.

@mB: Nem igazan tudom, hogy hoztak ossze ezt a felallast, illetve de: szervezesi problemaknak koszonhetoen. Mindenesetre Bunk Gardnerrel kapcsolatban semmilyen meggyozodesem nincs, azon tul, hogy kutyauto zenesz - legalabbis azon a szinten, amit mondjuk Frank Zappa zeneje kepvisel.
Onmagaban egy ilyen felallas meg erdekes is lehetett volna. Teljesen mas zeneszekkel.

@mB: A Puszi egyuttes kapcsolodik a Csokolomhoz?

@Rátosi Milán: roppantul - a Csókolomban Ujj Zsuzsi énekelt, illetve énekel most is, mert fel-fellépnek, de voltak külön is - ekkor lett a fiúkból, azaz a zenekarból a Puszi együttes, a kiváló Spenót gitárossal és a többi kiválóval. Ujj Zsuzsanna néha Darvas Kristóf (néha Specko Jedno) zongorakíséretével játssza a dalait (a Youtube-on egy teljes koncert megnézhető), a Puszi meg viccesebb, funkysabb irányba tart. De jóban vannak, valamikor novemberben lesz is egy közös koncert.

legkiválóbb sláger:

www.youtube.com/watch?v=9qstzOlmwWI

@mB: Ez kellemes, sot, nagyon helyre az a kis gitarszolo-kezdemeny. Spenot amugy szinten megvan.

Idén kimaradt a születésnapi bundli. Legalábbis eddig. Nem mintha a 75 olyan kerek évforduló lenne...

Dühből megvettem a '82-es Zoot Allurest meg a '73-as Cosmik Debrist a honlapon, de belefagyott a rendszer. Szóval úgy néz ki, mégse vettem meg.

@Rátosi Milán: jól érzem hogy a Cosmik Debrisben is rádőlt valaki a basszuskiemelőre? Nagyon derekas, testes a dolog. Na meg a dob is.

És csak úgy mellesleg említem meg: Hiperkarma koncert most 30-án, és a Puszi együttes fellépése január 2-án az Ellátó házban ami amúgy egy menő hely.

@mB: Jól érzed, más a keverés mint a Road Tapes lemezen, ennél a dalnál szerintem működik. Dögös.

Az Ellátó menő hely, ez tény, én viszont egyelőre itthon, vidéken keveredem ki ebből az influenzából, vagy mi ez. Budapestet csak Stockholm felé ejtem útba, a jövő héten. És már megint itt egy koncert (Hommage á Stravinsky), amire van jegyem, de nem tudok elmenni...ez az ami az áprilisi Steven Wilson és a szeptemberi King Crimson esetében nem fog megtörténni!!
A Motörhead-et viszont többet nem fogom látni, a rohadt életbe. :(

Ha már párhuzamok, Robert Fripp: "I suppose I am a guitarist although that doesn’t particularly interest me very much either. Most guitarists are interested in guitar playing and not music, which is why so many guitar players are quite boring. In fact all the best guitar players are not what I would consider to be guitar players but musicians.”

Épp Lou Reed életrajzát olvasom, akit amúgy tényleg nagyra tartok, a Velvet Underground nekem alapzene volt középiskolás koromban, egyébként azóta is. Azt is lehet tudni, hogy Reed egy igazi seggfej volt, azt mondjuk nem hittem, hogy ekkora, ellenben Zappáról teljesen fals dolgokat állít. Egy az egyben a hippik közé sorolja, gyakorlatilag egyenlőségjelet tesz a San Francisco-i (jobb híján) virággyermekek és Zappa közé. Persze, a Warhol-féle halálbrigád tagjaitól nem állt távol az üres fröcsögés, de ez így szimplán szánalmas. Minden tiszteletem ellenére, azért nem voltak ők Zappával azonos szinten.

Ozzy életrajzát is olvastam nemrég (igazság szerint többször is átrágtam magam rajta, annyira vicces), a kölcsönös tiszteleten túl nem hittem, hogy cimborák voltak Zappával. Külön vicces, hogy Zappa egyszer kokaint kunyerált Ozzytól ("A banda ne tudjon róla, ők tiszták"), persze nem magának, hanem a testőrének, John Smothersnek.

(így elsőre nem tűnik nagy bajnak, ha itt nem szerepeltetjük ezeket a részeket :-) )

@mB: Inkabb csak erdekessegkeppen irtam. Meg csak nem is arnyalja a Zapparol alkotott kepet, raadasul Zappanak teljesen igaza volt, ami a drogokat illeti: seggfejek lesznek toluk az emberek. Ozzy is, de o vicces seggfej. Nagyon vicces.

Keith Jarret július 3:

www.facebook.com/events/1001141986644580/

mit gondolunk, szeretjük?

(Ozzy érdekes lehet, hallottam már sokaktól, igen - valamikor belevetem magam)

@mB: Szeretjuk, igen. Majus 11-tol kaphatok a jegyek, villamgyorsan el fognak fogyni.

@mB: Holnaptol arusitjak a jegyeket, 7 es 25 ezer ft kozotti aron. Azt hiszem en ezt most ki merem hagyni. Jarrett boven tul van azon a kategorian, ami elintezheto annyival, hogy nekem nem olyan oriasi kedvencem - olyan elkepeszto ivu rogtonzesei vannak, olyan osvenyeket jar be, ami nem csak a mufajon (jazz), de neha mar a zenen is tulmutat. Hasonlo a helyzet Wayne Shorterrel is, aki alig egy honapja jatszott nalunk es akit szinten kihagytam (gyorsan elfogytak a jegyek), viszont azt egyhamar nem fogom megbocsatani magamnak.
Azert merem ajanlani, sot!

24-en mutatjak be az Eat That Question cimu doksi filmet, ami latszatra kevesse kulonbozik Alec Winton (sic!) tervben levo doksijatol.

Van meg 2 ujdonsag. Osszedobok valami vacsorat es megnezem, mik is ezek tulajdonkeppen, elso blikkre erdekes is lehet, bar lehet, megse.
www.amazon.com/Crux-Biscuit-Frank-Zappa/dp/B01GS017J8/191-4319065-5662756?ie=UTF8&tag=ilovethatsong-20

www.amazon.com/Frank-Zappa-President/dp/B01GS017IY?ie=UTF8&tag=ilovethatsong-20

Hétfőn volt 50 éves a Freak Out! Persze, a hivatalos honlapon semmi, a facebook-ra is most tették ki, 3 nap késéssel.

Néha rákapok valamire és nem sikerül szabadulni - így történt pár hónapja a DISTURBED lemezeivel. Hoppá.

A youtube dobta ki asszem és véletlenül jött elő, aztán egyre többször kerestem rá, nemrég meg is rendeltem egy lemezt, a héten érkezik.

Elvileg egyszerű a képlet mert négytagú (az énekesen túl triófelállású) metálcsapat a 2000-es éve elejétől, hősimetál, kiabál ahogy kell és erős, combos, nincs vele baj. De idővel jönnek ki a finomságai - például hogy az egyik főszereplő a gitáros srác: végig KÖZÖL valamit, végig variációkat pakol egymás után, ami közben a szaggatottságával ellenpontozza az éneket is, de önmagában is nagyon erős (nem véletlen hogy - mint rátaláltam - a lemezeik csak instrumentálisan (!) is kaphatóak).

Ez a zenei közlés, építkezés már valami kamarazenei izét sugall - és mennyire így van: a dob teljes értékű hangszerként van jelen, nagyon gazdagon, színesen, díszítve - és folyamatos erőt is adva, persze (egyedül a basszus szerepét nem igazán találom, illetve nem sokszor).

A legutolsó lemezük az egyedüli lapos, slágeres, a többi mind tart valamerre, a gitáros 'közléseiről' mesél (a borítóktól meg a verbális közlésektől most tekintsünk el). Némelyiket próbálom lekövetni gitárral, nagy élmény - ha: közben eszembe jut Belew power triója vagy a King Crimson repetitív keménykedései (21 s. sch m), de nincs azoknak se ilyen hosszan tartó, hipnotikus ÉS zenei ereje.

Kedvencem a BELIEVE lemez (a második), de a többi is.

www.youtube.com/watch?v=SbS2iOlwTTQ&list=PLaKGqsgrt0cIigofXgfeZWxmvnW6djUoj

@mB: A Disturbed nekem - ahogy erről beszéltünk is Quatour Habanera után - megmaradt ilyen másodvonalbeli nu metal bandának. Emlékszem az első lemezükről a metal hammer is csak futottak még rovatban számolt be (aminek nem ez volt a címe), ott el is lettek intézve annyival, hogy ok, de semmi különös. Ellenben az instrumentális lemezeikkel kapcsolatban kíváncsivá tettél, főleg, hogy a hírek szerint a nu metalos manírokat valamelyest levetkőzték. Naná, senki művel nu metalt, mert rég kiment a divatból...
Ami ellenben nagyon is megvan velük kapcsolatban az a borzasztó Land of Confusion feldolgozás. Szívem csücske az Invisible Touch album a Genesistől.
Így, egy héttel a némileg csalódást keltő King Crimson koncert után és hozzátéve, hogy ezt akár egy hónapja is elmondhattam volna, azt azért le kell szögeznem, hogy a Crimson dalszerkezetileg és hangszerkezelés stb. szempontjából szinte beláthatatlan távolságra van minden hagyományosnak tekinthetőtől. A Disturbed-nek pedig, lévén a kilencvenes évek második fele óta üzemel, esélye sincs nem valamilyen, már meglévő hagyományba beépülni. Itt nem minőségi, menőségi kérdésekről van szó, nem arról, hogy egyik jó, másik nem.
Ez a staccato riffelés talán valahonnan a floridai death metal környékéről származtatható, nagyon sok helyen megtalálható a kilencvenes évek második felétől az amerikai metal zenekarknál. Az Intoxication nóta meg konkrétan a Pantera környékéről van. Az instrumentális albumokra mindenképpen rá fogok keresni, mert amúgy meg érdekes ez, combosan, szépen szól. A lábdob is szépen aprózza a zenét.

Ja, sokmindenhez köthető, és elsőre a derekas sikálásnál nem is több (végül is az is virtus), de az idő múlásával egyre több finomság jön elő, illetve hogy mintha (zeneileg) 'nem lenne a dologban hiba'. Nagyon egyenletes a minőség*, hetek-hónapok kellettek hogy megmaradjanak számcímek, ami MÉGSEM azt jelenti hogy mind egyforma és jellegtelen - oké, ostoba párhuzam, de Spiró jutott eszembe, a "Jól megcsinált darab" című esszéje: hát ezek JÓL MEGÍRT DALOK. Pont elég húzósak (hogy megfogjon), pont elég rafináltak (hogy századszor is érdekes legyen - vagy játszani is izgalmas rejtvény legyen), és tényleg játszi könnyedséggel old meg átvezetéseket, nyitásokat, zárásokat. A Pink Floydon, Metallicán meg egy-két előadón kívül kevesen bánnak magabiztosan a páratlan vendég-ütemekkel (ebben a műfajban [na a LZ Black Dog nekem ellenpélda, haha]) - hát ezek itt meg kenik-vágják. Olyan 4-3-3-2, vagy 4-2-2-5 sorozatok mennek hogy csak úgy nyekken, mindez teljesen természetes folyással, lendülettel, bicsaklás nélkül. Az meg hogy egy gitár van, szépen kiemeli a dob-gitár páros erejét.

A gitározás nekem amúgy inkább a 90-es évek akkordozós, grunge-os világát idézi, azzal hogy ezeket az akkordokat aztán elég szépen bontogatja, variálgatja - ettől lesz több mint az izomsika. Ez pl nagy ász (az eleje 4-3-3-2, csodás ahogy a dobos menetel előre, gitározni is elég jó, na meg a kíséret a refrén alatt):

www.youtube.com/watch?v=0NnJAGRAaYw

Ahogy utánanéztem, azért folyamatosan elég listavezetők (Európában kevésbé), de nem annyira mint a műfaj más ászai, amit nem értek, de sebaj. 4 számukat már játszom (akusztikuson, műanyag húrral, haha).

*oké, leszámítva a gyalázat-feldolgozásokat (U2, Genesis, Judas Priest): önmagukban is fájnak, de az adott lemezekről pont a semmilyenségük, megoldatlanságuk, ürességük ugrasztja le, ez a kontraszt nyírja ki - mondjuk nekem nem, töröltem a listáról, nem hallgatom, nyilván.

Na ilyen nincs - van egy srác aki az utóbbi időben semmi mást nem csinált (!) mint Disturbed albumokat vett fel, instrumentálisan. Íme:

www.youtube.com/playlist?list=PLhsrdxsPt8NHB7RaryGpGapFLpVav793M

Ezen és ezért tanult meg gitározni, a dob gépi/programozott, a többi hangszeres játék. És MINDEN ugyanolyan mint az eredeti.

nem hiszem el :-D

megtanulom én is az életművet, háhá - már 4 dalt "tudok" játszani. Például ezt - olyan mint a Three of a Perfect Pair (szándékos provokáció), ügyes a gitármenet és annak a variációi, vagy ahogy a gitár feszessége felett a szabadabb, "íves" ének száll:

www.youtube.com/watch?v=p8T0nzX0Tmw

(döbbenet hogy fent van a Youtube-on majdnem minden dal külön dobkísérete is, így tényleg szinte zenekar tudok lenni :-) )

Ezt írja Adrian Belew a facebookon: "and multi-tasking on the plane by writing liner notes for a new Zappa release."

Majd hozzáteszi: "it a new box set all 6 shows from halloween at the palladium in new york, 1978. 18 hours worth!
it's the shows the Baby Snakes movie was made from."

Ha Baby Snakes, akkor '77 lesz az, nem '78.

hoppá, micsoda felsejlő pozitívum: úgy látszik Adrian Belew kell ahhoz hogy érthető mondatokban derüljön ki egy kiadványról valami és nem vicces-homályos ködösítés menjen :-) (leszámítva az évszámtévesztést, hehe).

Azért nem tudok megszabadulni a szokásos fájdalmaimtól: MINEK??? ... Persze azt is sugallhatja a csomag hogy felszabadulván a korábbi ad hoc kapkodástól és megvalósulatlan ígéretektől most vagányabb és nagyobb lélegzetű kiadványok kora is eljöhet, de ugyanazt érzem mint az egyik megszólaló a Zappateers-en: pont arról a sorozatról ekll MINDENT kiadni ahol minden este tökugyanaz volt a műsor? Ez azt jelenti hogy hat koncert esetén hatszor annyi munka van hatszor annyi költséggel (nekik és nekem), és a végén megint én fogok melózni hogy összerakjak EGY ütős válogatást a legjobbakból.

És akkor már (ahogy ezt is pedzegetik a zappateers-en): miért nem a 76 karácsonyi menet? Miért nem a 75 tavaszi? Miért nem a hiányzó Petit Wazoo vagy '88-as darabok? Okos válogatással, összeállításokkal akár csak a posztumusz megjelenések felét kiadó CD-mennyiséget kiadva iszonyat ütős kiadványaink lennének mára - és reménykedve nézhetnénk előre is...

A Zappa család (kit is jelet ez most?) gondolom szokás szerint most sem fog megszólalni, a CD-k meg majd jönnek (meg nem), mi meg csak nézünk. És azért picit reménykedünk is - csak nemigen tudni már hogy miben.

@mB: Hangsúlyosan ugyanezt érzem! A nem (is olyan) rég megjelent Hammersmith Odeon albummal együtt már kilenc cd-je lesz ennek a felállásnak. Több lesz a csemegézés, mint a csemege.

ilyen az amikor túlbeszélek egy Disturbed-számot:

m.blog.hu/fr/frankzappa/image/remember_disturbed.pdf

Az első volt amit gitáron megtanultam - valakinek írtam ezt levélben, gondoltam elmentem. Kiválóan szól műanyaghúros akusztikuson.. :-) Igazi álmom: ez 2 akusztikus gitárral és női énekkel.

www.youtube.com/watch?v=KH2fBqZjfqg

Zappa és a Floyd HD-ben.
vimeo.com/205788523

Kedves fiúk, ti járatosabbak vagytok az életműben. Van ilyen szám, amiről ez a cikkrészlet szól? Gyanús:

*
Dinnyés József viszont egy Zappa-lemezt szeretne beszerezni egyszer „amin az a szám szerepel, amelyikben lehúzza a vécét. Az egyik felvételen nem történik más, csak egy vécélehúzás. Nagyon szerettem Zappát, kiváló hangszerelő volt. A vécélehúzós Zappa-szám tiszteletére különben van a négylemezes gyűjteményes albumomon egy szám, aminek az a címe, hogy Egy perc csönd.”
*

Innen:
recorder.blog.hu/2013/04/08/dylan_az_egzisztencialista_gondolkodo_lemezboltozas_dinnyes_jozseffel_es_ho_martonnal

@tifil: Bevallom, megfogtál. Arra tudok gondolni, hogy valamelyik dalban van egy olyan hang, ami emlékeztet a vécélehúzás hangjára. Vécélehúzás, mint önálló dal nincs.
Van egy Captain Beefhearttal közös felvétel (Lost in a Whirlpool - Lost Episodes album), amin Beefheart arról énekel, hogy a barátnője lehúzta a vécén és barna halak között úszká...nagyon vicces, maradjunk annyiban. De ez egy sima blues, 'lehúzós-effektek nélkül.

Ők korábban Kada néven futottak, régen, talán az ezredforduló környékén olvastam róluk (metal hammer), aztán meg is vettem egy cd-t tőlük, aztán meg azt hittem, eltűntek, de nem. Amennyire látom, szeretnivalóan rendhagyó módon működnek ma is. Szerintem rettentően izgalmas ez a zene. Nem mellesleg ez egy nagyon nehezen félreérthető/hallható utalás.

www.youtube.com/watch?v=v8BYFlC1h58

RIP, Bálint!

Próbálok már egy ideje írni ide. Néhányan valószínűleg már tudtok róla, Bálint, a blog gazdája nemrég meghalt. Nem voltunk közeli barátok, de tudtunk egymásról, megfordultunk időnként koncerteken és én személyesen nagyon sokat köszönhetek neki. Ez most nem egy nekrológ, vagy hasonló, ez egy jó nagy...nem is folytatom.
A blog folytatódni ebben a formában természetesen nem fog, de Bálint több évi munkája itt van és marad is.
Azért nem lesz ez ennyivel elintézve. Maradhattál volna még, Bálint...

óóóóóóóóóóóóóóóóóó.....ba....nem találok szavakat:(((((((((

Eszre vettem, hogy nem jelennek meg uj posztok a blogon, sejtettem, hogy valami tortenhetett. Aztan egyre tobb ido telt el, en pedig neha-neha visszjottem ide megnezni van e esetleg valami ujsag. Es csak most latom mi az oka :(

Egy nekrológot írhatnátok.

Bálint ezen webes munkája nagyon hasznos marad azon keveseknek, akiket érdekel a zenei fejlődés mögött húzódó művészi szándék működése, ezen belül Zappa és környezete.

Bálint elkötelezettsége és hozzáértése megkérdőjelezhetetlen marad, így ennek mementója is lett lett ez a weblap.

@☉ ☾: Teljesen igazad van. Gondolkodtam már rajta és fentebb utaltam is, hogy valamilyen lezárás lesz.

Részlet egy tavaly szeptemberi, a The Guardianban megjelent Linda Ronstadt-interjúból:

- Is it also true that you once duetted with Frank Zappa for an advert for Remington razors?

- Yes. Frank wrote it. It was so musically complicated that I don’t know if they liked it. It was kind of like Bambi and Deep Throat on the same bill; it was not a likely pairing.