Kettőszáz motel - és még egy
Ez az interjú a londoni Royal Garden Hotel egyik szobájában készült, tavaly év végén, néhány telefonhívás és kopogás közepette. Frank válaszai néha úgy szólaltak meg mintha a sajtóközleményének komputerizált változatai volnának, néha pedig, bizony: egészen emberinek tűnt. Akárhogy is, minden szám ott van a fejében.
Zappa Ian Pollackkal beszélget - főleg a 200 Motels című filmről, amit Pollack szerint egy "félőrült hang/kép sortűz ami fénysebességgel szórja elénk egy álom szilánkjait".
Zappa és a Mothers június 21-én érkezik Ausztráliába - egyelőre nincs tervben a 200 Motels itteni bemutatása, de eljön egyszer emberek, eljön egyszer.
Láttam a filmet úgy két hete. Meg kell majd még néznem néhányszor.
Na, ez egy jó hozzáállás, mert néhányan egyszeri megnézés után mondanak véleményt, ami nem szerencsés, mivel szerintem jóval több van a dologban.
Úgy hallottam, hogy elég jól ment az Államokban.
Fantasztikusan ment és még megy is. 14 000 dollár összbevétele volt három nap alatt egy 500 fős helyen New Yorkban, 10 600 három nap alatt egy 3000 férőhelyesen Torontóban, és ahol a legtovább ment, Bostonban és Los Angelesben a bevétel minden héten csak nőtt. Ott van a legjobban menő három film között.
Milyen hosszú volt eredetileg?
120 perc, de lerövidült 98-ra.
Te akartad megvágni, vagy meg kellett vágnod?
Ó, én vágtam, én vágtam meg, hogy gyorsabb, tempósabb legyen.
Ez csak a második filmed, az Uncle Meat után, ugye?
Mondhatjuk akár elsőnek is, mert ez teljesen más technika. Videóra készült, míg az Uncle Meat hagyományos filmre.
Mi lett az Uncle Meat-tel?
Még a pincémben van - ötven percnyi nyersen vágott anyag - nincs még minden leforgatva. Megvan már valamennyi zene és valamennyi animáció is készült hozzá - én csináltam -, ilyen kis miniatűrök.
A 200 Motels animációit Cal Schenkel készítette - hogy zajlott a közös munka?
Megvolt az összes zenei anyag felvétele a párbeszédekkel, az első lépés tehát egy összeolvasás volt, azaz egy srác leült és egy készülék kiadta neki hogy hány képkocka alatt lehet elmondani valamit, aztán volt egy megbeszélésünk ahol elmondtam hogy mit is szeretnék látni, aztán javasoltam ezt vagy azt amit humorosnak gondoltam, mint hogy egy szellem kijön a palackból, mondjuk. Bíztam Calvin képzeletében, abban hogy át tudja fordítani a zenéből amit szeretnék, hogy ebből olyan képi világot hoz létre amivel azonosulni tudok.
Van az Uncle Meat-ben kapcsolat, utalás ehhez a filmhez amit most láttunk tőled?
Szeretem minden projektemet összekötni valamilyen szállal vagy folyamatossággal, mert ilyen maga az élet, az egyik dolog átalakul valami mássá. Létezik egy albumok közti folyamatosság és az Uncle Meat pincében várakozó részeiben is vannak elemek amik közvetlen utalások a 200 Motelsre, így ha az Uncle Meat kijön három vagy négy év múlva, mikor végre lesz elég pénzem befejezni, akkor ezekre rá lehet majd ismerni. Mint az az ital ami szörnnyé változtat.
Tehát látnunk kéne az Uncle Meatet a 200 Motels előtt?
Jobb lenne, de nem lesz olyan rossz utána sem.
Akkor most elveszett egy láncszem?
Nem hiszem hogy az emberek számára ez igazán érzékelhető lenne, vagy hogy egyáltalán érdekelné őket, mert ahogy megnézik a 200 Motels-t, a vizuális hatása a legkülönösebb dolog az egészben, egy teljesen más jellegű film. Emlékszem mikor először láttam a befejezett filmet színesben - merthogy végig egy fekete-fehér munkakópián dolgoztunk. Csak ültem ott, nem is igen hallottam a zenét. Csak néztem - el sem akartam hinni hogy milyen volt a vásznon, négy-ötször megnéztem még utána.
Hm, akkor pláne többször meg kell nézni.
Persze tudtam hogy mi lesz a filmben, mégis mikor először láttam, nem akartam elhinni. Ami meg a koncepcionális kapcsolatot jelenti a többi dologgal, nem hiszem hogy egyszeri megnézéssel bárki tudná hogy mi volt előtte. A srácok zöme csak valami néznivalóként érzékeli majd, és ha újra megnézik majd párszor, akkor lehet hogy jobban megfigyelik.
Gondolom a fejedben már ott a következő film.
Már nem csak a fejemben. Papíron van. (Ezen a ponton megmutatta a Billy a Hegy forgatókönyvét, ami egy mese egy hegyről amelyik végigmasírozik Amerikán, nyaralni megy a feleségével, Etellel a fával.)
A siker az Államokban most nagyon jól jön, nem?
Ez egy elég drága film - még a sikerrel az Államokban is meggondolandó. Úgy 2,5 és 5 millió dollár között lehet megcsinálni. A 200 Motels csak 679 000 dollár volt - 40 000 dollárral voltunk a büdzsé alatt. Ezt is videóra fogjuk felvenni.
A hang/kép sortűz kicsit elveszett a kis hangerő miatt.
Fontos hogy a filmet egy bizonyos hangerőn vetítsék, mert a hanganyagot a készítéskor 2 DB-lel a normál hangerő alá vettük, és amikor a tekercs eljut a mozikba, mindig megy vele egy figyelmeztetés, hogy 6 DB-lel a normál szint felett kell lejátszani.
Az 'Uncle Meat' előtt csak házi felvételeket csináltál?
1958-ban házi filmekkel kezdtem.
Vitted magaddal a kamerát és vettél bárkit a csapatból?...
Igen, fogtam egy tekercset és hatszor vettem rá - a legkülönösebb montázs lett amit valaha láttam. Imádok vágni. Szeretek hangot vágni és szeretek filmet vágni, és amikor otthon vagyok, ha nincs épp futó projektem, akkor beteszek egy 16 mm-es filmet és megvágom, csak mert szeretem ahogy valamiből valami egészen más lesz, de ugyanígy a hanggal. Csak összerakom a dolgokat és hallom a köztük kialakuló viszonyokat - tiszta karácsony minden ilyen vágást meghallgatni.
Milyen gépeid vannak otthon, úgy zenére mint filmre?
A pincémben van jópár asztal. Van egy asztal van egy elektromos írógépel, egy asztal zeneíráshoz szükséges készülékekkel, és még egy asztal 16 mm-es film vágóberendezésével, aztán van négy magnóm, egy profi kétsávos, egy profi négysávos, egy negyed-inches és egy hordozható... Asztaltól asztalig mászkálok a pincémben és teszem a dolgomat az aktuális projektemhez.
Azt írod a borítón hogy a zene 60%-a a turnékon született. Hogy komponálsz? Gitáron, zongorán?
Nem,néha csak leülök és írok, van amit repülőkön írtam. Mondjuk 5% repülőn született. Ha elővenném a kottákat, körülbelül meg tudnám mondani melyik részt melyik hotelben írtam.
A filmben Ringo (Larry a Törpe) a háttérben ül egy magnóval. Gyakran csinálsz ilyesmit?
Viszek magammal magnót, s már a többiek is.
Van egy olyan jelenet is ahol Ringo visszamegy az asztalhoz és elkezd írni, gyártja a kottákat. Folyamatosan írsz, vagy mindent a fejedben tartasz amíg nem lesz időd egyben leírni az egészet?
Nem, a fejemben tartom. Nagyjából úgy megy hogy a fejemben alakul az egész, aztán ha van időm, leírom.
Az anyagaidban szereplő bizonyos paranoiák, mint a Pénisz dilemma... Milyen mértékben saját élmények, a csapaté, mindenkié? Aggaszt a dákód mérete?
Hm, nem mondanám, nem. Úgy fogalmaznék, hogy van a filmnek néhány aspektusa ami a kor általános légköréből fakad, a rock'n'roll korból, a popzene világából. Ezek nem csak a Mothers tapasztalatai, a turné sok ilyen dolga vonatkozhat bármelyik bandára amelyiknek volt hasonló élménye.
Megkaptad a filmtől amit vártál tőle?
Mondhatom hogy igen, azt hiszem jó lett a végén. De az is igaz hogy ez csak a kezdet. Csak egyfajta demó arról hogy mit is lehetne csinálni, mert sok úttörő elem van ebben a filmben.
Nem hiszem hogy a 200 Motels széles körben elismert lesz mostanában, de sokakat fog érdekelni pár év múlva.
Elmondom mi történt az amerikai sajtóvetítéseken. Az ilyen visszajelzés - biztos voltál már ilyen sajtóvetítésen - mindig gáz, tényleg, és a sajtóvetítések élményeivel (még ha végül is jól is fogadták) összehasonlíthatatlan a hétköznapi, utcáról beérkező közönségével. Voltam egy ilyenen is, szétestek, röhögtek, nem hitték el amit látnak.
Azoknak akik elmennek megnézni, nem kell megfogalmazniuk semmilyen kritikai ítéletet vagy bármi ilyesmit, ők csak egy közönség, szeretnének szórakozni, szeretnék ha valami történne velük, és tényleg alig hiszik el amit a képernyőn látnak. Mikor Ringo azt mondja hogy meg akarja dugni a lányt a hárfával, teljesen padlót fognak, és innentől elszabadul a pokol, fogalmuk sincs hogy mi jöhet még.
