Azért csináltam csak mert hallani akartam a
zenémet – mondja Frank Zappa.– Senki nem jött
ide és nem kért meg arra hogy hozzam össze ezt a
koncertet.
Elvárás a kiválóság
A kérdéses koncert szeptember 17-én és 18-án lesz az UCLA egyetem Royca Hall-jában, közreműködik Zappa bizarr kreációja, az Abnuceals Emuukha Electric Symphony Orchestra. Ez egy 37 tagú zenekar („az utolsó összeszámolás alapján”), benne fafúvósok, rezek, ütősök, egy életnagyságú hárfa – és időnként maga Mr. Z gitáron. „Csak beszállok kicsit dzsemmelni, érted?”
Hát persze. Frank e legutóbbi különleges projektje annak a vágyának a gyümölcse, hogy hallhassa a legnagyratörőbb, legkreatívabb, bár kereskedelmileg talán pont nem gigászi zenéjét. A cehhet ő állja, a zsúfolt Royce Hall jegybevételei azért majd jelentenek némi kompenzációt. „A bruttó költség 50 és 70000 dollár között van, beleértve azt a 10000 dollárt, amit a másolóknak fizettem. Valahányszor teljes zenekari próba van, az egyből ötezer. Teljesen abnormális hogy egyáltalán belevágtam.”
Zappa nagy várakozással néz az elkövetkezendő napok elé, részben, mivel hiszi hogy ez a koncert a legizgalmasabb zenéit mutathatja be. „Elhangzik a 'The Dog Breath Variations,' a 'Duke of Prunes,' a 'Bogus Pomp,' a 'Yellow Snow,' a 'Brown Clouds' szimfonikus hangszerelése, és egy 'Pedro's Dowry’ című új darab. Lesz néhány olyan dolog a programban amitől liftezni fognak a szemöldökök, finom egyensúly lesz a keményebb hallgatnivalók és a dallamosabb részek között.”
A szokatlan koncert részben annak eredménye hogy Zappa majdnem elment nyaralni. „Nagyon kellett már, le is foglaltattunk egy szobát a hotelben. Aztán eszembe jutott ez a zenekari dolog, úgyhogy leültem a dolgozószobámban és elkezdtem írni a ’Pedro’s Dowry’-t. Nagyon elkapott – 14 és 18 órákat dolgoztam naponta, három hétig. Évek óta nem éreztem ilyen jól magam!”
„Mondtam is a feleségemnek, hogy ez volt életemben a legjobb vakációm! A Pedro’s Dowry pedig csodálatos. Talán még az utókor is értékeli majd – ez a második alkalom hogy így éreztem valamelyik darabommal kapcsolatban. Van pár király rész benne.”
Tehát amikor Michael Zearott karmester szeptember 17-én beinti majd az első koncert első taktusait, lehetőségünk lesz meghallgatni Zappa legújabb fantáziáit. „Semmi ilyesmit nem hallhattál korábban. Az egyik koncertet felvesszük egy későbbi albumhoz. Őrületes érzés ezzel foglalkozni. Az egyetlen amerikai zeneszerző rajtam kívül, aki így (saját finanszírozásban) mutatta be a zenéjét, Charles Ives volt, de ő már megalapozta az egzisztenciáját a biztosítószakmában. Abban én nem utazom.” Mosoly.
És mintha a Royce Hall nem lenne elég Frank kreatív impulzusainak kiéléséhez, a Mothers következő inkarnációját október elsején már viszi is egy kéthónapos turnéra. Az új banda régi motorosai Terry Bozzio dobos, Napoleon Murphy Brock szaxofonos és Denny Walley slide-gitáros. A harmadik gitáros Frog ("jól énekel is"), az ősrégi Mothers-tag Roy Estrada játszik majd basszuson. "Roy Orange County-ban volt sofőr, éjjeliőr, meg dolgozott egy huzalgyárban is” – vigyorog Frank. Novi (a Chunky, Novi and Ernie trióból) hegedűn játszik és Zappa „Frug and the Pony” csúcs-verziójában működik közre.
Az új Mothers végigvágtat majd délen, keleten és Kanadán, aztán tesz egy négynapos kanyart Jugoszláviába (!) néhány ottani koncert erejéig. „A jugoszláv kormány hívott meg, bár nem hiszem hogy a lemezeink egyáltalán kaphatóak arrafelé. Az egyik koncertet felvesszük egy Angliából hozatott 24 sávos mobil stúdióval. Mi csak a hangszereinket visszük. A Zágrábi koncert után rohanunk vissza az USÁba, Gren Bay-be – szép kontraszt lesz.”
A turné elejét még némi káosz lengi körbe, lévén hogy Zappa még keresi a George Duke pótlására alkalmas billentyűst. Szeptember elején még nem volt meg, a szerencsés nyertesnek viszont kemény feladata lesz megtanulni a Mothers igen összetett repertoárját. Zappa viszont zenészeitől elvárja a kiválóságot (időnként a lehetetlent).
(…)
Mindezen aktivitások közepette Zappának van pár keresetlen szava a legutóbbi Mothers lemezt, a One Size Fits All-t lehúzó kritikusok felé. „Sokkal sikeresebbnek kellett volna lennie, kereskedelmileg és kritikailag. A rossz kritikák többsége – erről és más lemezekről – nem a zenével foglalkozik hanem velem. A legtöbb kritikus meg amúgy sem tud írni. Persze ahányszor csinálok egy lemezt azt én csodálatosnak gondolom. Ilyen őrült vagyok – azt hittem minden szám sláger. Októberben meg új lemezünk jön ki, az Armadillo World Headquarter-ben vettük fel Austinban, élőben a tavaszi turnén. Beefheart szaval rajta, meg lesz még egy Mister Muffin című remekség. Várj, ha találunk egy lemezjátszót, megmutatom. Tuti hogy tetszeni fog…”
