őszinte beszélgetés a rock legeredetibb elméjével
politikáról, zsidó hercegnőkről, a rákkal való
küzdelemről és a peremen túli életről
kritikai kiadás - forrás: magyar szkennelt változat (FZ in Hungary); az angol digitalizált szöveg (afka.net); az angol szkennelt változat (Zappa Books); >>>>>>>>>> 2. rész
Kevesen vitatnák, hogy Václav Havel cseh elnök és Matt Groening, a „Simpsons" rajzfilmsorozat alkotója furcsa pár lenne. Pedig két független interjúban arra a kérdésre, hogy ki is hatott rájuk leginkább, mindketten ugyanazt a nevet bökték ki: Frank Zappa. - Ki más? - tűnődött el Groening. - Hallgattam a zenét, figyeltem a szövegeket és ez megváltoztatott.
Havel és Groening nincs egyedül. Idén az olvasóink szavazatai alapján Zappa lett a Playboy Zenei Hírességek Csarnokának 43. tagja, ahol olyanokhoz csatlakozik, mint Frank Sinatra, John Lennon és Bruce Springsteen. Ám a Playboy szerkesztőiben már jóval a szavazatok összeszámlálása előtt felmerült, hogy felkérik Zappát egy Playboy interjúra. Mindez szokatlan egybeesést eredményezett: a magazin a történetében először, egyidőben hirdet győztest a Hírességek Csarnokának versenyében, és közöl interjút vele.
Az esemény rendkívüliségét csak fokozza, hogy Zappa nem tartozik a hétköznapi muzsikusok közé. Miközben Európában kultikus hírességként tartják számon, avantgarde kompozícióit, csípős, szatirikus szövegeit alig hallani az amerikai rádióállomásokon. Mint azt maga is elismeri, az emberek gyakran jönnek zavarba vagy háborodnak fel munkáin. Zappa a Mothers of Invention, minden idők legfurább - és legbrilliánsabb - kísérletező zenekarának vezetőjeként mitikus helyet vívott ki magának a rock történetében. Nem kábítószerezett, harcolt a cenzúra ellen, és megjelentetett egy saját magát ábrázoló „Phi Zappa Krappa" feliratú posztert, melyen egy vécékagylón ül meztelenül. (Az amerikai eminens kollégisták „Phi Beta Kappa" társaságának nevéből és a „Zappa szarik" kifejezésből alkotott szóvicc - a ford.) Nem csoda, hogy önéletírása első fejezetének címe: „Tényleg hangyás volnék?".
Nagyívű pályája során kevesen kerülték el Zappa zenébe oltott gyilkos szatírájának élét. Afféle agyaras Randy Newmanként eredt a divat, a képmutatás és a közhelyek nyomába, miközben megdöbbentően nagyszámú embert sikerült megsértenie és magára haragítania. A nők a Titties and Beer (Csöcsök és sör) miatt keltek ki magukból, a szülőket az olyan szövegek borzasztották el, mint például: „Watch out where the huskies go / and don't you eat that yellow snow" (a kutyák után a sárga hó / jegyezd meg: nem ennivaló), a homoszexuálisok pedig a „He's so Gay"- (Jaj, de meleg)-en akadtak ki. A B'nai B'rith nemzetközi amerikai zsidó fraternitás Rágalmazás-ellenes Ligája kiátkozta a Jewish Princess (Zsidó hercegnő) című számot a „with overworked gums, she squeaks when she comes" („kinek az ínye virít, ha elélvez, sikít") szövegért és bocsánatkérést követelt. Zappa, szokásához híven, ellenállt.
Rajongóihoz hasonlóan ellenségei is némi vigaszt meríthettek abból a tényből, hogy ők sem voltak egyedül. Zappa támadásai politikai és ideológiai hadállásokat értek: felnyársalta Jesse Jacksont (a fekete tiszteletest, aki két ízben ringbe szállt a demokrata elnökjelöltségért - a ford.), C. Evetett Koopot, a volt katonai egészségügyi államtitkárt, a parasztokat és a teleprédikátorokat.
Zenéje még rajongóit is összezavarta. Stílusvilága gyakran határtalannak tűnt, miközben könnyedén váltott a rockból dzsesszbe, onnan pedig a klasszikusok irányába. Több mint 60 albumot jelentetett meg, többek között a Freak Out!-ot, a Sheik Yerbouti-t, az Apostrophe (’)-ot, a 200 Motels-t (melyből mára klasszikussá lett film is készült) és a Jazz From Hell-t. Klasszikus kompozícióit komoly kritikusok elemezték, munkáit a London Symphony Orchestrával rögzítette lemezre. Tavaly ősszel a megjelenésre váró Yellow Shark-ja volt az egyhetes frankfurti zenei fesztivál fénypontja, az idei év elején pedig a Lincoln Center for the Performing Arts mutatta be „Frank Zappa zenéjét" a „Nagy Előadók" sorozat keretében.
Zappa akkor is képes volt magának ellenségeket szerezni, amikor éppen nem zenélt. Kiállt Tipper Gore (a hivatalban lévő alelnök felesége) és Susan Baker, James Baker volt államtitkár felesége ellen, amikor azok mozgalmat szerveztek a lemezek tartalom szerinti minősítéséért. Zappa a Szenátus Kereskedelmi Bizottsága előtt felszólalva Gore-t, Bakert és bizottságukat „egy csapat unatkozó washingtoni háziasszony”-nak nevezte, akik „néhány szöveg miatt az összes zeneszerzőre és előadóra rá akarják húzni a vizes lepedőt". A kereszteshadjáratot elveszítette, de az Alkotmány Első Kiegészítésében biztosított szólás- és sajtószabadságnak továbbra is elszánt szószólója maradt.
Hallgatóságát az elnökválasztáson való részvételre buzdítandó kampányt indított. Fellépéseinek színhelyein az előterekben felállított bódékban szavazásra lehetett feliratkozni. A „Video from Hell”-ben (a „Jazz from Hell” kísérőfilmje) az alábbi felirat volt olvasható: „Jelentkezz szavazásra, és olvasd el az alkotmányt, még mielőtt érvényét veszti ott, ahol hatályon kívül helyezik egyes törvények". A kormánnyal szembeni frusztráltságában elhatározta, hogy beépül: 1991-ben bejelentette, hogy indul a következő elnökválasztáson.
A lemez-bizniszben szerzett rossz tapasztalatokkal a hála mögött (a „Brown Shoes Don't Make It”-ben állít emléket a vele kiszúró üzletembereknek), Zappa sikeres üzlettulajdonos lett, akit felesége, Gail menedzsel. Saját lemezcéget és terjeszlőhálózatot alapítottak, még Zappa forródrót is van, mely az 1-818-PUMPKIN számon hívható. Széles gazdasági és politikai ismeretei okán a Financial News is talk-show-ra invitálta. Ennek kapcsán utazott el még meglévő Csehszlovákiába, hogy találkozzon Václav Havel elnökkel.
Zappa lemezeit a hatvanas évek óta csempészték a vasfüggöny mögé, ő maga pedig hőssé vált a csehek szemében. A „Plastic People”-ből afféle underground himnusz lett. A prágai látogatás alkalmával a diákok elmondták neki, hogy a kommunista rendszer legádázabb ellenségei között tartotta számon. Az egyikük elmondta, hogyan tartóztatta le, zárta börtönbe és verte meg a titkosrendőrség, miközben az egyik tiszt ezt üvöltötte: „Mi majd kiverjük Zappat a fejedből!” Zappával találkozva a fiú ezt mondta: „Ma vált valóra az álmunk.”
Havelt annyira lenyűgözte Zappa személye, hogy az akkor csehszlovák elnök országa különleges kereskedelmi-, kulturális és turisztikai nagykövetévé nevezte ki őt. Zappának nagy tervei voltak a nyugati kulturális és gazdasági korlátok áthidalására, ám a kinevezést James Baker államtitkár meghiúsította. Jack Anderson újságíró írta meg, hogy Baker „igen neheztel" Zappára, hogy „unatkozó háziasszonynak" nevezte Susan Bakert. „Mikor (Baker) Prágába étkezett - írta Anderson -, kísérői útján adta Havel hullára nemtetszését.” A nyomás hatására Havel visszavonta a megbízatást.
Zappa hosszú utat járt be, míg ilyen magas beosztású ellenségeket szerzett magának. Bár az egyik dalának címe "Son of Mr. Green Genes" (Mr. Zöld Ség fia), az apja nem "Captain Kangaroo" gyerekműsor egyik szereplője volt (mint többen gondolhatták), hanem meteorológus, aki a hadsereg számára végzett mérgesgáz-kutalásokat. A családi otthon falán gázmaszkok lógtak arra az esetre, ha a vizsgált vegyi fegyverek balesetet okoznának.
A család gyakran változtatott lakhelyet mielőtt a kaliforniai Lancaslerben kötött ki, ahol Frank az iskolai rezesbandában dobolt. Zenei ízlése azonban meglehetősen eklektikus volt: míg osztálytársai Elvisért rajonglak, ő Edgard Varèse-t és Anton Webernt hallgatott.
Lancasterben alapította meg első garázs-zenekarát, a Black-Outs-ot (vagyis az „Ájulás"-t, mely onnan kapta nevét, hogy egy este egyes bandatagok túl sok menta-snapszot ittak). Később belépett a Soul Giantsba, amiből később a Mothers of Invention lett. Zappa gitárnyúzó vezetése alatt a Mothers kiváló, újító szellemű, eklektikus zenéjéről vált ismertté – a kor klasszikus albumai az „Uncle Meat”, a „Weasels Ripped My Flesh", vagy a „Grand Wazoo" –, vagy a bohóckodásairól. Az egyik színesebb rocklegenda szerint Alice Cooperrel gusztustalansági versenyt rendezett volna a színpadon: miután Alice állítólag széttaposott néhány élő csibét, Zappa a történet szerint műanyag kanalat ragadott, és megevett egy tál gőzölgő fekáliál. Bár Zappa tagadja a dolgot, éveken át nyaggatták a történettel.
Noha hírhedt excenttikussága védjegye is egyben, magánélete teljesen józannak látszik. 52 éves, feleségével, Gaillel már 25 éve házasok. Négy gyermek apja: Moon Unit 25, (ő voll az ellenszenves hang az 1982-es „Valley Girl”-ben), Dweezil 23, Ahmel 18, Diva pedig 13 éves. 1991 novemberében Moon és Dweezil jelentették be a sokkoló hírt a rajongóknak: Zappa prosztatarákban szenved. A betegség hatására kénytelen volt lemondani a tervbe vett elnöki kampányt, s jóllehet igyekszik a lehetőséghez mérten normális életet élni, mind a munka mind az utazás félbeszakadt. A David Sheff által készített Playboy Interjút is többször el kellett halasztani Zappa egészségi állapota miatt. Íme Sheff jelentése:
Zappa otthona egy parodiszlikus Tudor stílusú liliputi színház. Az egyik szobában a legmodernebb technikával felszerelt stúdióban technikusok dolgoznak számítógépeken és hangrögzítő berendezéseken. Egy másikban szerkesztők hajolnak videók fölé. A relikviákkal, aranylemezekkel, ZAPPA-rendszámláblákkal díszített helyiségeken mindenféle asszisztensek rohannak át. Az egyik falon egy Ronald Reagant Adolf Hitlerként ábrázoló poszter látható.
Faborítású szobában vártam Zappára a vörös téglás tűzhellyel szemben elhelyezett öreg kanapén ülve. Amikor Frank bejött, igyekezett kényelembe helyezni magát egy nagy bíborszínű trónszéken, de valódi kényelemről szó sem lehetett. Mint elmagyarázta, a fájdalom teljesen eluralkodott a hátán és derekán.
Az interjút rövid időre különböző asszisztensek szakították félbe, akik kávét vagy Frank ebédjét hozták be: egy péksüteményt krémsajttal. Gail is beállított egy álmos hello erejéig; kimerült volt az egész éjszakás tokiói repülés után, ahová Divával és Ahmettel utaztak, hogy megnézzék Dweezilt, aki egy japán popsztárral lépett fel. Később Diva ugrott apja ölébe, nagy csókot adott neki és elmondta, mennyire hiányzott neki.
Zappa, védjegyének számító bajuszával egyik cigarettáról a másikra gyújtott, közben pedig összetéveszthetetlen szenvedéllyel és sietséggel beszélt a zenéjéről, politikai nézeteiről, családjáról és betegségéről. A fájdalom időről időre erőt vett rajta, ilyenkor elhallgatott. Kérdésemre, hogy ne tartsunk-e szünetet és folytassuk később, nemmel válaszolt. Hét órát beszéltünk egyhuzamban, s amikor felálltunk, élénk voltam és mélységesen szomorú. Megköszöntem a beszélgetést és azt mondtam, hogy jó interjú volt. „Akkor jó, ha túlmegy a peremen” - válaszolt Zappa.
PLAYBOY: Egyszer azt mondtad, az a dolgod, hogy „mindent a legabszurdabb végletekig feszíts". Ma is igaz ez?
ZAPPA: Ez az egyik dolgom. Akkoriban talán a fő tevékenységem volt. De tényleg: szeretem a dolgokat a legextrémebb szélsőségekig elvinni, mert túlfeszített húr környékén indul az én szórakoztatásom.
PLAYBOY: Frusztráló hogy sokan nem veszik a lapot?
ZAPPA: A dolog veleje a következő: ha téged szórakoztat, remek. Élvezd. Ha nem, hagyd a francba. Én azért csinálom, hogy szórakozzak. Ha tetszik, kiadom. Ha másnak is tetszik, az a ráadás.
PLAYBOY: Mennyire fontos hogy másokat megbánts?
ZAPPA: Úgy érted, azzal kelek-e föl, hogy „de jó is lenne ma megsérteni valakit"? Nem így van. Már nemigen írok szövegeket, de a zenémmel is legalább annyira megsértek másokat. A kedvem szerint válogatom össze az akkordokat, de sokan olyan ritmusokat várnak, amelyekre masírozni vagy táncolni lehet, és összezavarodnak, miközben igyekeznek a lábukkal ütni a taktust. Vannak, akik ezt nem szeretik, ami viszont engem nem nagyon érdekel.
PLAYBOY: A Phi Zappa Krappa poszterrel bizonyosan sokakat sértettél meg.
ZAPPA: Valószínűleg. Na és?
PLAYBOY: És némely korai balhéddal is a Mothers of Invention napjaiból, mint például a hírhedt gusztustalansági verseny.
ZAPPA: Sohasem volt gusztustalansági verseny. Pletyka az egész. Valakinek elszabadult a képzelete, némi kémiai rásegítéssel, gondolom. A pletyka szerint odáig mentem, hogy szart egyek a színpadon. Voltak, akiket nagyon lehangolt, hogy sohasem ettem szart a színpadon. De nem, nem volt soha semmilyen gusztustalansági verseny, de még csak hasonló sem.
PLAYBOY: Azt is beszélik, hogy levizelted a közönséget.
ZAPPA: Soha nem vettem elő a farkamat a színpadon, és a zenekar egyetlen más tagja sem. Volt viszont egy gumicsővel és cukrászati tejszínhabosítóval felszerelt, kitömött zsiráfunk. Alatta egy robbanószerkezet volt elhelyezve. Így ünnepeltük július negyedikét 1967-ben. Valaki meglengette a zászlót, meggyújtotta a bombát, az szétrobbantotta a zsiráf fenekét, másvalaki megnyomta a gombot, s erre tejszínnel szarta tele a színpadot. Ez valahogy szórakoztatta az embereket.
PLAYBOY: Szóval, afféle moderált botrány volt.
ZAPPA: Színpadi boszorkányság.
PLAYBOY: A szórakoztatást, vagy csak az unaloműzést szolgálta?
ZAPPA: Volt egy harmadik tényező is. Mert van abban művészi kinyilatkoztatás is, hogy tejszínt lövünk ki egy zsiráf seggéből, nem igaz? Mi így folytattuk a dadaista színpadi varázslás elfelejtett hagyományát. Minél abszurdabb, annál jobban szeretem.
PLAYBOY: A lemezeid és a dalaid címei is művészi nyilatkozatok voltak.
ZAPPA: Hát, ha már egyszer el kell nevezni őket, miért ne adjunk valami szórakoztató címet nekik?
PLAYBOY: Mint például a „Burnt Weeny Sandwich”?
ZAPPA: Még mostanában is eszem burnt weeny szendvicset. Az élet nagyszerű dolgainak egyike. Legalábbis príma ebéd. Fogsz egy virslit, villával felszúrod, megégeted a kályhán, két szelet kenyér közé rakod, rányomsz egy kis mustárt, megeszed - és folytatódhat a munka.
PLAYBOY: A számaidnak politikai éle is van. A „Rhymin’ Man" Jassie Jacksonról szól. Mi dühített fel annyira?
ZAPPA: Egy újságcikk felvetette, hogy vajon Martin Luther King valóban Jesse karjai közt halt-e meg? Egyes hírek szerint Jackson King vérébe mártotta a kezét, vagy még csirkevért is használt, melyet szétkent az ingén, és napokon át abban fogadta a sajtót. Hár írtam egy dalt arról, hogyan kommunikáljunk gyermekversekben, ahogyan azt Jackson igyekszik tenni. Engem ez felidegesít. Persze nem mondom, hogy Jesse minden elképzelése téves; van, amelyikkel egyetértek. De nem vagyok róla meggyőződve, hogy Jesse Jacksont látnám legszívesebben ezek megvalósítójaként. Nem szeretnék semmiféle egyházi személyt látni egy közhivatalban, nekik más a főnökük.
PLAYBOY: Az egyik dalban C. Everett Koop, volt katonai egészségügyi államtitkárnak is nekimentél.
ZAPPA: A HBO-n ment egy „Dr. Koop válaszol az AlDS-ről" című műsor. Ebben láttam, amint elmagyarázza, hogyan kapta az emberiség az AIDS-et a zöld majomtól. Egy bennszülöttről spekulált, aki meg akart enni egy zöld majmot, de amikor megnyúzta, megvágta az ujját, és a zöld majom vére az övével keveredett. Jó, tudjuk, hogy a betegség a vér útján terjed. De ez olyan kibaszott gyenge. Akár a Grimm-mesék. Koop meg abban az egyenruhában olyan volt, mint egy rajzfilmfigura. Ronald Reagan előtt mikor lehetett látni egészségügyi államtitkárt olyan maskarában, mint az a figura a Katzenjammer Kids-ben?
PLAYBOY: A „Dinah Mo Hum", a „He's So Gay” és más számok miatt sokan szexizmussal, nőgyűlölettel és homofóbiával vádoltak.
ZAPPA: Vannak, akik nem értik a viccet. Általában kényelmes célpont voltam néhányaknak, akik úgy szereztek rivaldafényt az ügyüknek, hogy rám akaszkodtak. De nem vagyok buziellenes. Amikor Ross Perot bejelentette, hogy ringbe száll az elnökségért, azt akartam, hogy Barney Frankot válassza alelnökjelöltnek. Ő az egyik legfigyelemreméltóbb alak a Kongresszusban. Nagy példakép a fiatal homoszexuálisok számára.
PLAYBOY: Mégis sok kritika ért a „Bobby Brown Goes Down" vagy a „He's So Gay" miatt.
ZAPPA: Nézd, én újságíró is vagyok. Jogomban áll azt mondani, ami épp akarok, tetszőleges témában. Akinek nincs humorérzéke, hát... szívás.
PLAYBOY: Ezt mondtad akkor is, amikor a B'nai B'rith Becsületsértés-ellenes Ligája támadott meg a „Jewish Princess” miatt?
ZAPPA: Arról akarták meggyőzni a világot, hogy „zsidó hercegnők" nem léteznek, de fájdalom, a tények magukért beszélnek. Azt akarták, hogy kérjek bocsánatot, amire én nem voltam hajlandó. A levelük most is a falamra van tűzve. Rendesen felfújták, de az egész csak vihar a teáscsészében. Mindössze azt a benyomást akarták kelteni, hogy van itt, a rock világában egy megveszekedett antiszemita, aki be akarja sározni minden zsidó hitű jó hírét. Nos, a zsidó hercegnő figuráját nem az ujjamból szoptam. Léteznek, ezért írtam róluk egy dalt. Ha nekik nem tetszik? Hátaztán. Vannak amúgy olasz hercegnők is.
PLAYBOY: Van valami célzatosság abban hogy kit támadsz éppen?
ZAPPA: Akire éppen ki vagyok akadva. Szeretem a működő dolgokat. Ha valami nem megy, a legelső kérdés az: Miért nem? Ha kiderül, hogy miért nem működik valami, akkor arra kell megtalálni a választ, hogy „Miért nem csinál valaki valamit?". Mondjuk a kormány. Vagy a legtöbb intézmény. Az oktatási rendszer amúgy teljesen elfuserált.
PLAYBOY: Miért?
ZAPPA: Az iskolák silányak, mert a könyvek is azok. Még ma is a George Washington-féle cserkészbecsület a példa: „Atyám, én nem tudok hazudni..." A történelemkönyveket kivétel nélkül kiherélték a szélsőjobboldali befolyás alatt álló bizottságok, hogy azokat minden vonatkozásukban a kriptofasiszta állásponthoz igazítsák. Az iskolában pedig ezekkel a dokumentumokkal traktálják a gyerekeidet. Mindez egy abszolút álságos, többmillió dolláros ipar része. A srácok fejét annyi álténnyel tömik tele, hogy mikor kikerülnek az iskolapadból, nincsenek felkészítve semmire. Nem tudnak írni, olvasni, nem tudnak gondolkodni. Ha már a fiatalkorúak ellen elkövetett erőszak: az USA iskolarendszere egy az egyben kimeríti ezt a bűncselekményt.
PLAYBOY: Találtál-e alternatív iskolákat a gyerekeidnek?
ZAPPA: Kaliforniában 15 év az iskolaköteles kor, ha leteszik a különbözeti vizsgát, ki lehet venni őket, úgyhogy az első három megmenekült. Dívának még le kell húznia pár évet.
PLAYBOY: Mielőtt megmenekültek volna, hogyan kezelted a dolgot?
ZAPPA: Állami- és magániskolákba adtuk őket, egyikbe a másik után, igyekeztünk a lehető legjobb nevelést biztosítani nekik.
PLAYBOY: Az iskolában tanultaktól függetlenül nyilván tőled is kapnak valamilyen nevelést.
ZAPPA: Tőlem határozottan kevés késztetés érkezik. Sok mindenkivel találkoznak a világ minden tájáról, különféle nemzetiségű, társadalmi és gazdasági hátterű emberekkel. Nincsenek a szobába zárva.
PLAYBOY: Vajon az általad kínált perspektíva felkészíti-e őket azokra a rossz iskolákra?
ZAPPA: Ez komoly gondol okoz nekik, mert az itthoni és az iskolai tapasztalatok között elég nagy a különbség. A barátaik néha különcnek tartják őket. Másfelől viszont a barátaik szívesen éjszakáznak nálunk.
PLAYBOY: A tanárok felháborodnak?
ZAPPA: Némelyik igen. De volt közöttük néhány igazán kiváló is. Az egyik egy díványt is megtanított volna olvasni. Azért veszítette el az állását, mert nem mexikói volt. Az iskola pozitív diszkriminációs nemzetiségi kvóta szerint működött, ezért mennie kellett.
PLAYBOY: Ha Tipper Gore-nak igaza volt, és a cenzúra nélküli világ valóban ártalmas a gyerekekre, akkor a tieid biztosan szörnyetegek.
ZAPPA: Szerintem rendben vannak. Nagyon bírom őket, és úgy tűnik, ők is szeretnek engem meg az anyjukat. Nem kábítószereznek. Nem isznak. Még húst sem esznek.
PLAYBOY: Hogyan kezelted a kábítószer-kérdést?
ZAPPA: Csak annyit mondtam nekik: „Tele van a tévé beszívott kábszeresekel – csak nézzétek meg, mekkora seggfejek”. Megértik. A legtöbb, amit egy gyerekért megtehető, hogy megtanítjuk önállóan gondolkozni. Kockáztatok, és díjazom, ha bejön. Ha az egyikük elém áll valamivel, de nem tartom jó ötletnek, nemet mondok. De ha logikusan meg tud győzni, akkor felőlem csinálhatja.
PLAYBOY: Nem lesz ettől lidércnyomásos az életed? Az otthonod tele ügyvéddel...
ZAPPA: Nem hiszem, hogy bármelyikükből ügyvéd lenne. Mindenesetre fejlődik az érvelési-, és általában a kommunikációs készségük. Ha tetszik, kereskedelmi gyakorlatnak is nevezheted, amely a gyors és hatékony boldogulásban segít. Nem hiszem, hogy ez fájdalmas volna. Az alternatíva sem jobb: óbégatnak, törnek, zúznak, vagy ellógják a dolgokat. Nálunk nincsenek különösebb botrányok, de sunyítás sem. A gyerekeket kis embereknek tekintem. A kis embereknek pedig vannak bizonyos pluszaik és mínuszaik. Szárnyaló képzelettel születtek. Félelem és előítéletek nélkül. Másfelől viszont nincs meg a rutinjuk arra, hogyan adják a bankot. De ha ember módjára bánunk velük, előbb-utóbb megtanulják. Hogyha viszont csak értékes kis berendezési tárgyaknak tekintjük őket, akiket a magunk képére formálunk, az problémákat szül.
PLAYBOY: Úgy látom, nemigen vagy vevő arra az elméletre, hogy a gyereknek olyasmit kell nyújtani, ami ellen lázadhat.
ZAPPA: Nos, az biztos, hogy a gyerekeim eldöntötték: nem hozzám hasonlóan nőnek fel. Nem dohányoznak. Nem esznek hamburgert vagy szalonnát. A maguk útját keresik. Én pusztán a bajtól akarom megóvni őket, és azt akarom látni, hogy piacképes ismeretek birtokában és az önálló boldogulás esélyével lépnek a felnőttkorba. Nem kívánom, hogy olyanok legyenek mint én vagy Gail. Találják meg magukat. És legyenek mindazzal ellátva, ami ehhez szükséges. Nekünk, szülőknek mindent meg kell adnunk ahhoz, hogy a világba kilépve önmaguk maradhassanak, és mégse süllyedjenek el.
PLAYBOY: Mások lennének ha Sallynek vagy Johnnak neveztétek volna el őket?
ZAPPA: Eddig is inkább a családnevük keverte őket bajba.
PLAYBOY: Hogyhogy?
ZAPPA: Engem mindenki csodabogárnak tart. Ha csodabogárnak tartanak, akkor minden és mindenki azzá válik, amihez csak közöm van. Mondjuk ők szeretnek csodabogarak lenni.
PLAYBOY: Az utónevük meg azoknak szól, akiket hidegen hagy a családnevük?
ZAPPA: Szeretném ha különböznének. Tudom hogy a mai iskolákban soha nem lesz senki különböző, mert félnek a különbözéstől. De az én gyerekeim genetikailag különböznek, akkor meg már különbözhetnek mindenben.
PLAYBOY: Chastity Bono mondta egyszer egy újságírónak, milyen szörnyű a neve. Azt mondta, valahányszor emiatt panaszkodik, Sonny emlékeztette rá: „Örülj hogy nem hívunk Dweezilnek.” Nem fenyegetett még a veszély hogy bármelyik gyereked megváltoztatná a nevét?
ZAPPA: Nem, szerintem szeretik a neveiket, de tőlük kéne megkérdezni. Jól megvagyunk – ez a mai családok közt ritkaság. A család mint olyan eltűnőben van. A kilencvenes években egy olyan család, ahol a családtagok szerető kapcsolatban vannak egymással, egyfajta csodának tűnik. Mutációnak. Persze néha ők is kiabálnak egymással mint bármelyik másik kölykök. De a legtöbbször együtt játszanak.
PLAYBOY: Hogyan találkoztál Gaillel?
ZAPPA: L. A.-ben dolgozott, egy Whis-key-a-Go-Go bárban. Azonnal beleszerettem.
PLAYBOY: Igaz, hogy sohasem adtál neki jegygyűrűt?
ZAPPA: Nem volt jegygyűrűm, ezért az esküvőn egy golyóstollat tűztem a ruhájára. Kismamaruha volt, mert már a kilencedik hónapban járt.
PLAYBOY: Manapság, különösen a te szakmádban, szokatlan a huszonöt éves házasság. Mitől lett a tiéd ilyen tartós?
ZAPPA: Mindkettőnket leköti a saját dolga. Ő jó abban, amit csinál, ezért aztán tiszteletben tartom, amikor dolgozik. Olyan rengeteg időt töltöttem az úton, hogy mindig örömmel láttuk viszont egymást a turnék után. A másik ok, azt hiszem az, hogy szeretjük egymást
PLAYBOY: Sok zene szól a házatokban? A gyerekeid milyen zenét hallgatnak?
ZAPPA: Amikor Ahmet hatodikos volt, a „Hegedűs a háztetőn"-t és az „Oliver"-t szerette a legjobban. Mostanában fedezte fel Hoagy Carmichaelt és Johnny Mercert. Diva rapet hallgat mindenféle nyelveken. Moon a tánczenéket szereli. Dweezil mindent szeret, amiben gitár van.
PLAYBOY: Tetszik a zenéje?
ZAPPA: Azt hiszem, a legjobbak az instrumentális dolgai. Technikailag igen összetett, bonyolult ritmusokkal és szünetekkel – hibátlan kivitelezéssel.
PLAYBOY: És veled mi a helyzet? Már nem érdekel a rock and roll?
ZAPPA: Engem főleg a zeneszerzés érdekel – egy gondolat megragadása, és hallgatható formában való megjelenítése.
PLAYBOY: Mennyiben változtatta meg a technológia a zenédet?
ZAPPA: A számítógép nélkül ma is a zenészek kegyeinek lennék kiszolgáltatva. De ugyanolyan kiszolgáltatott lennék az előadásokat támogató kormány és polgári szerveknek is.
PLAYBOY: A legutóbbi turnéd után azt mondtad, az volt az utolsó.
ZAPPA: Hát, nem engedhetem meg magamnak. 400.000 dollárt veszítettem, és ehhez nincs kedvem még egyszer.
PLAYBOY: Nem hiányzik a…
ZAPPA: Rock-and-roll életforma? Nem.
PLAYBOY: És a fellépések hangulata?
ZAPPA: Egy kicsit. Néha szeretnék gitározni, aztán végiggondolom, hogy ez mivel járna. Egy pillanat alatt elszáll a kedvem.
PLAYBOY: Jóleső érzés olyan megbízásokat kapni, mint a tavalyi Frankfurti Zenei Fesztiválra szóló volt?
ZAPPA: Az aztán tényleg volt valami. Az én zenéimből állították össze az egész estét, amely egy, új és régi szerzeményeimet bemutató hét nyitánya volt. Frankfurtban, Berlinben és Bécsben adták elő.
PLAYBOY: Van valami elméleted arról, miért népszerűbb a zenéd Európában, mint Amerikában?
ZAPPA: Elsősorban Németországban van nagy hagyománya az új zenék felkarolásának. Szintén élő hagyományai vannak a kortárs zenének, amely rendszeres támogatást élvez.
PLAYBOY: Mindig is a klasszikus zene volt a célod?
ZAPPA: Innen indultam. Csak húszéves korom után kezdtem rock and rollt játszani, azelőtt másféle dolgokat írtam. Nem tudtam eljátszani őket, csak írtam.
PLAYBOY: Honnan az érdeklődés?
ZAPPA: Kezdetben azért csináltam, mert tetszett, ahogy a hang a papíron megjelenik. Lenyűgözött a hangjegyek látványa, meg az, hogy valaki, aki érti őket, eljátssza, és ebből lesz a zene. Ezt csodának tartottam. Mindig is érdekelt a rajzolás, és iskolás koromban rengeteg képet csináltam. Volt egy Speedball tollam, egy üveg Higgins tustintám, meg pár ív kottapapírom, és a fenébe is, gyönyörű hangjegyeket rajzoltam.
PLAYBOY: Tehát eleinte a kép volt a lényeg, nem a hang.
ZAPPA: Igen. Aztán találtam valakit, aki lejátszotta őket. Kiskoromban, a nagyanyám temetésén a gyertyákat néztem. A kórus énekelt, a gyertyák meg minden hangra megmozdultak. Nem értettem, miért: kissrác voltam, szart se értettem a fizikához. De az ott a hang fizikai megjelenése volt. Nagyon erősen megmaradt bennem; bekerült a memóriabankba, hogy később elővehessem. Ebből is látszik, mennyire untam a temetést.
PLAYBOY: A szüleid tudtak zenélni?
ZAPPA: Nem. Teljesen zenementes környezetben nőttem lel.
PLAYBOY: Az apád mérgesgáz-készítésből élt. Felfogtad a dolog jelentőségét?
ZAPPA: Tényként kezeltem. Olyan helyen éltünk, ahol kötelező volt gázmaszkokat tartani a falon arra az esetre ha a mérgesgáz-tartályok megrepednek. Visszagondolva: ha valamelyik tartály megsérül, azok a gázálarcok semmitől sem óvtak volna meg minket.
PLAYBOY: Közel voltak a tartályok?
ZAPPA: A mustárgáztartályok a hadsereg lakóházainak szomszédságában álltak. Egyutcányira laktunk ettől a szarságtól. A hallban volt egy állványunk, amin apu, anyu és Frank gázálarca lógott. Én minduntalan felvettem az enyémet. Az volt az űrsisakom. A cső végére egy konzervdoboz van erősítve; abban van a filter. Mindig kíváncsi voltam, milyen belülről. Egyszer fogtam egy konzervnyitót, és kibontottam. Az apám nagyon begurult, mert tönkretettem a gázálarcot, neki pedig másikat kellett volna hoznia nekem, de aztán sohasem hozott. Védtelen maradtam.
PLAYBOY: Vallásosak voltak a szüleid?
ZAPPA: Meglehetősen.
PLAYBOY: Templom és gyónás?
ZAPPA: Ó, igen. Rendszeresen elküldtek. Sőt. katolikus iskolába írattak be. De ott elég rövid volt a pályafutásom. Amikor egy pingvin a nyomomba szegődött a vonalzóval, lekoptam.
PLAYBOY: Vagyis makacs voltál.
ZAPPA: Igen. Templomba azért továbbra is eljártam, úgy tizennyolc éves koromig. De akkor hirtelen leesett a tantusz. Az agyatlan nyájszellem meg a beteges szabályok – itt vérzik, ott fáj, és nincs hús pénteken. Mi ez a szar?
PLAYBOY: Ezek szerint a botrányok és a zenéd tiszteletlensége részben lázadás a jó katolikus fiú szerepe ellen?
ZAPPA: Hát, gondolom, csak úgy tehettem meg, amiket megtettem, hogy megszabadultam a bigott vallásosságtól. Ahhoz, hogy valaki a hitközség jó tagja legyen, végső soron fel kell hagynia a gondolkodással. A kereszténység lényege ott van az Éden-sztoriban. A tiltott gyümölcs a tudás fáján lógott. A rejtett üzenet: minden szenvedés oka hogy megpróbáltunk rájönni hogy mi a frász is történik. Még mindig az Édenkertben lennénk ha be tudtuk volna fogni a pofánkat és nem kérdeztünk volna semmit.
PLAYBOY: A vallásosságod vége nem a rock and roll korszakod kezdetével esett egybe?
ZAPPA: De, éppen akkor történt. Elég elszigetelt voltam akkoriban. Lancasterben nem volt semmilyen kulturális lehelőség. Nem lehetett csak úgy elmenni egy koncertre.
