Spider: Egy kis nosztalgia az öregeknek!
Gilly: Én a sötét ruhákat pártolom.
Becky: Ha nem vagyok egyedül... Meddig aludtam?
Gilly: Ameddig én.
Maxine: Laktál már dobban?
Becky: Nem.
Maxine: Akkor te nem én vagy.
Gilly: Csak álmodtam hogy egy dobban lakom. Mióta sötét lett. Az álom kemény.
Susan Kelly: Igen, de semmi nem volt a fejed fölött?
Gilly: Nem, csak fény, a fejem fölött. És alatta is.
Susan Kelly: Nem hiszem hogy bírnám úgy hogy semmi nincs a fejem felett.
Maxine: Mm-mm, én se.
Becky: De miért nem mész ki és nézed meg hogy mi van ott kint?
Gilly: Hát... nem tudom hogy az van-e odakint.
Maxine: Jó gondolat.
Gilly: Igen...
Maxine: Ha szeretnéd...
Gilly: De lehet a dolog sötétebb és sötétebb. Nem is tudom milyen ennek a külseje egyáltalán.
Guy #1: Én tudom. Sötét és homályos.
John Kilgore: Hogy lett a vized... annyira sötét?
Guy #1: Mert paranoid vagyok. Nagyon paranoid. És a mosógépemben a víz együttérzésből lesz sötét.
John Kilgore: Együttérzésből?
Guy #1: Igen.
John Kilgore: Hm... olyat hol adnak?
Guy #1: Drogériában.
John Kilgore: Mennyiért?
1967-ben körülbelül négy hónapot töltöttünk különböző projektek felvételeivel ("UNCLE MEAT", "WE'RE ONLY IN IT FOR THE MONEY", "RUBEN & THE JETS", és "LUMPY GRAVY") a New Yorki APOSTOLIC stúdióban (53 E. 10. st.). Egy nap egy hirtelen ötlettől indíttatva egy pár U-87-es mikrofont raktam a zongorába, letakartam őket egy nehéz drapériával, a pedálra homokzsákot tettem, és meginvitáltam bárki arrajárót, hogy fejét a zongorába dugva szabadon száguldozzon a stúdió mikrofonján keresztül általam bedobott témák körül. (FZ a Civilization Phase III. fülszövegéből)
