Az elméletem szerint a zene jó, ez az egyetlen vallás, ami a lényeget karcolgatja. És bárki, aki valamilyen zenét hallani szeretne, az hadd hallgassa, mert az jó - attól az ember jól érzi magát. Ha tetszik, hadd menjen. Csak mert valaki másnak nem tetszik, az még semmit nem jelent - ez csupán egyéni ízlés kérdése. (egy ismeretlen TV-interjúban - ld. itt)
Más dolog zenedarabot írni, mint fedezetlen csekket kiadni, jóllehet mindkettő lehet többé-kevésbé kreatív foglalatosság. A kreatív emberekkel időről-időre talán megesik, hogy fedezetlen csekket állítanak ki, a képviselőházi emberek viszont meglehetősen ritkán írnak szonátákat.
Minden interjúk szülőanyja, (Best of Guitar Player, 1994,
A zeneszerző olyan fickó, aki akaratát a
mit sem sejtő levegőmolekulákra kényszeríti,
gyakran mit sem sejtő zenészek segítségével.
Kiskoromban, a nagyanyám temetésén a gyertyákat néztem. A kórus énekelt, a gyertyák meg minden hangra megmozdultak. Akkor nem értettem, miért: kissrác voltam, szart se értettem a fizikához. De az ott a hang fizikai megjelenése volt. Nagyon erősen megmaradt bennem; bekerült a memóriabankba, hogy később elővehessem. Ebből is látszik, mennyire untam a temetést.
Playboy interjú, 1993 május 2.
A legtöbb szerzeményemet géppel írom és adom elő – ez egy Synclavier elnevezésű számítógépes hangszer. Ez teszi lehetővé számomra, hogy olyan zenét alkossak, aminek ez előadása lehetetlen (vagy túlságosan unalmas) emberi lények közreműködésével. (…) A zenészek ép elméjének megóvása érdekében ezeket a részeket a gép játssza, vidáman, míg lilulni nem kezd a feje (szerencsére a gépnek soha nem lilul a feje). (…)
Eltekintve a hülyeségektől és a hibáktól, ha választanom kellene élő zenészek és a Gép között, be kell vallanom, időről időre már csaknem hajlok arra, hogy az emberre szavazzak.
Az igazi Frank Zappa könyv – A gép, p. 103.
Néhány tudós szerint a világegyetem alapvető építőeleme a hidrogén, mert rengeteg van belőle. Én vitatnám ezt. Én azt mondom, hogy több az ostobaság, mint a hidrogén, tehát ez a világegyetem alapvető építőanyaga.
Ez nem „pesszimizmus” vagy „optimizmus”, hanem pontos felmérés eredménye.
Az igazi Frank Zappa könyv – Flúgzug, p. 135.
(Az idézet első felbukkanásának és történetének eredt nyomába a Quote Investigator.)
Egy bölcs ember egyszer azt mondta: sose beszélj filozófiáról vagy politikáról diszkó-környezetben.
Grace Slick tévéinterjúja, Rockplace 1984. február 11. (YouTube, 5:44);
Sokan akkor sem ismernék fel a jó zenét, ha direkt a seggükbe harapna.
(a magyarhonban rosszul fordított és elterjedt változat itt!)
Downbeat Magazine, 1969. október
Vegyük a Káma Szútrát. Hányan haltak meg a Káma Szútrának, és hányan a Bibliának köszönhetően? Melyik győz?
1994. augusztus 18., A&E Biography
Aki csajozni akar, menjen egyetemre. Aki viszont tanulni, az járjon könyvtárba.
A legfontosabb, hogy őrültnek kell tudni maradni... dacára akár annak, hogy az ember osztrák.
Zappa in Österreich riportfilm;
Interjút adni valakinek az egyik legtermészetellenesebb dolog amit egy másik emberrel tehetünk. Két lépésre van az inkvizíciótól.
1983. június 1., Channel 4. (YouTube)
Mikor Isten megteremtette a Republikánusokat, minden egyebet feladott.
1984 április 28., Thicke of the Night műsor, (YouTube)
A politika az ipar szórakoztató ága.
1988-as interjú, (YouTube)
Nézd meg kik voltak eddig az USA elnökei. Tehetnék-e bármit ami rosszabb lenne? Ha lövésem se volna az egészhez - tehetnék BÁRMIT ami rosszabb lenne?
tévéinterjú 1991 körül (YouTube)
Szeretem nézni a híreket, mert nem nagyon szeretem az embereket, és ha a híreket nézem... ha valaki bármikor is borzasztónak gondolta az embereket, csak bele kell néznie a hírekbe hogy lássa: mennyire igaza volt.
1984 április 28., Thicke of the Night műsor, (YouTube)
Valószínűleg sokkal többen ismernek a "vécén ülős" poszter kapcsán, mint bármi más kapcsán, amit csinálok.
1983 július 1., a Nationwide interjúja
Tudjátok mit, emberek? Nem vagyok fekete, de sokszor volt hogy azt kívántam, bár mondhatnám, hogy nem vagyok fehér.
Trouble Every Day - dalszöveg
A világ végét nem feltétlenül jégkorszak vagy tűzvész hozza el - van erre két másik lehetőség is: az egyik a papírmunka, a másik a nosztalgia. Egy-egy tetszőleges "Esemény" és az "Esemény iránti nosztalgia" között eltelt időszak hosszait vizsgálva azt találjuk, hogy az minden ciklusban vagy egy évvel rövidebb lesz. Úgy negyedszázad múlva tehát a nosztalgiaciklusok annyira szorosan követik egymást, hogy az emberek egy lépést sem fognak tudni megtenni anélkül hogy ne legyen nosztalgiájuk az előző iránt. Akkor minden leáll. A nosztalgia - halál.
Az igazi Frank Zappa könyv – Egy fejezet az apámról, p. 120 (saját fordítás, angol eredeti itt).
A legfontosabb dolog, ha normális gyerekeket akarsz felnevelni: emberekként beszélj velük, és ne úgy, mint a vagyontárgyaiddal.
Frank Zappa on Howard Stern - ~1987
Ha valaki beéri az unalmas, szánalmas élettel, mert hallgatott az anyjára, az apjára, a lelkipásztorára vagy valakire a televízióban, vagy bárki másra, aki megmondta, hogyan szarjon, akkor meg is érdemli. Ha valaki idióta akar lenni, hát legyen idióta - de ne várjon megbecsülést másoktól.
(Az igazi Frank Zappa könyv, Flúgzug, 133. old.)
A szülők sokkal inkább elronthatják a gyerekeket mint a tévé vagy a rocklemezek. Ami még a tévénél és a szülőknél is károsabb lehet, az a vallás meg a drog.
- Nincsenek barátaim. Nincs időm társadalmi tevékenységekre.
- Ki lehetne a barátja?
- Hát, van egy csodálatos feleségem és négy gyerekem, szeretem őket, ők a barátaim.
Sandi Freeman interjúja, 1981
Minél unalmasabb egy gyerek, az ősök annál több "jó szülőnek" járó elismerést sepernek be - merthogy van otthon egy szelidített gyerek-termékdarabjuk.
Az igazi Frank Zappa könyv (Az elátkozottak gyermekei)
Érdekelnek a dallamok, és ezt nagyjából hiányolom is a mai zenékből. Egy dallam felépítése külön művészet. Sok olyan embert ismerek, akik zenét írnak és hangszerelnek, de a dallamokra nem fektetnek különösebb hangsúlyt. Nagy kihívás a dallam. Ezért olyan kivételesek azok, akik tudnak az akkordváltásokra improvizálni, mert az ott a pillanat kihívása. Mikor nincs más csak a harmóniai váz, mikor az a kihívás, hogy tudunk-e személyreszabott dallamot létrehozni ezekre az akkordváltásokra - az az igazi virtus.
The Perspective of Frank Zappa Down Beat Magazine: September 13, 1973
Nem gondolom hogy gitárosként "értékelni" kellene. A gitárosok rangsorolása hülye egy szórakozás. Zeneszerző vagyok, és a gitár a hangszerem. Ha tetszik a kompozíció, akkor remek. Gitárosként a technikám... elmegy. Rengetegen játszanak nálam gyorsabban, ők sosem nyúlnak mellé, és csodás a hangzásuk. Aki rangsorolni akar, rangsorolja őket. De azt senki más nem reszkírozza meg amit én a színpadon, a közönség előtt: hogy volna bátor kimenni és azt mondani: "oké, még nem tudom mit fogok játszani, ti sem tudjátok mit fogok játszani, ebben tehát egyenlőek vagyunk. Csapjunk bele - vágjunk neki a kalandnak." Én ezt csinálom. Ezen meg nincs mit rangsorolni. Vagy tetszik ez a fajta szórakoztatás, vagy nem. Inkább vállalom a dolog hullámhegyeit és völgyeit az elkápráztató technika bizonyossága helyett. Zenét szeretnék hallani, a kihívás nekem abban áll, hogy ott, játék közben hozzak létre kompozíciót. Ez az amit csinálok. Azt kell hogy mondjam, mindezzel együtt, hogy tudom hogy mindenféle rangsorolás nélkül is vannak emberek akik szeretik amit a gitárral művelek.
A gitárral kinyírom anyádat - Guitar Player: October, 1995
A szokásos poliritmikus kifejezésekkel azt mondanánk, hogy itt ötöt játszunk 4 negyed helyén, vagy akár hetet hat helyén. A xenokrocitásban már nagyobb időegységekkel dolgozunk: egy teljes szóló kerülhet bele egy teljesen másik szám adott időintervallumába… mintha mégegy hétfő és kedd lenne a szerda helyén.
The Guitar World According To Frank Zappa - idéztük itt is.
Ha valakinek van ritmusérzéke, egy gyárban sétálva a gépek zaját is kompozícióként hallja. Ezt a koncepciót kiterjeszthetjük a fényre, magatartásra, időjárási tényezőkre, a Hold fázisaira. Bármi fogyasztható zeneként (függetlenül attól, hogy ez a ritmus hallható vagy mindössze érzékelhető, például lehet zene az évszakok, a színek változása is)
Az igazi Frank Zappa könyv, 97. old.
A következő részlet kivonat az Amerikai Egyetemi Zeneszerzők Társasága 1984. évi kongresszusán tartott vitaindító beszédemből.
Én nem tartozom az Önök szervezetéhez. Nem tudok róla semmit. Nem is érdekel – és mégis engem kértek fel, hogy vitaindító előadást tartsak. Mielőtt folytatnám, figyelmeztetem önöket, hogy durván beszélek és olyan dolgokat mondok, amikkel nem fognak egyetérteni, és aminek nem fognak örülni. De ne ijedjenek meg, én csak egy egyszerű pojáca vagyok, önök pedig mindannyian Komoly Amerikai Zeneszerzők.
Azoknak, akik nem tudnák, elmondom, hogy én is zeneszerző vagyok. Magamtól tanultam, könyvtárba jártam és lemezeket hallgattam. Tizennégy éves koromban kezdtem és harminc éve csinálom. Nem szeretem az iskolákat. Nem szeretem a tanárokat. Nem szeretem azoknak a dolgoknak a nagy részét, amikben önök hisznek – és ha mindez még nem volna elég, azzal keresem a kenyeremet, hogy elektromos gitáron játszom. A kérdés, ami egyformán érint minket, hogy érdemes-e új zenedarabot írni olyan közönségnek, akit ez nem érdekel.
Úgy tűnik, a közmegegyezés szerint az élő zeneszerző nem csupán lényegtelen figura, de nyíltan utált is egy olyan társadalomban, ahol elsősorban a rendelkezésre álló áruk fogyasztásával foglalkoznak. Az egyszerűség kedvéért – és ezzel nem akarom megbántani az önök tagságát -, amikor a zeneszerzőkről lesz szó, ezt mondom majd: “MI”.
"Te miből élsz, Papa?" - Ha a gyerekeim valaha is feltették volna ezt a kérdést, a válasz csak egy lehetett volna: „komponálok”. Csak éppen más anyagot is használok a darabjaimhoz, mint a hangjegyek.
A komponálás egy szervezési folyamat, sokban hasonlít az építészethez. Aki képes megfogalmazni, mi is ez a szervezési folyamat, abban a közegben lehet „szerző”, amelyikben csak akar. Lehet „videokomponista”, „filmkomponista”, „koreográfiakomponista”, „társadalomtudományi komponista” vagy bármi. A kezembe veszem a nyersanyagot, és megszervezem. Ez az, amit én csinálok.
Az igazi Frank Zappa könyv, 85. old.
Hagyd ott az iskolát mielőtt a középszerű oktatási rendszerünk szétrohasztja az agyadat. Felejtsd el a ballagási bálokat, járj könyvtárba és képezd magad ha van egy csöpp eszed. Persze van aki jobban bírja a bulikat meg azokat a műanyag robotokat, akik majd megmondják, mit olvass. De felejtsd el. Ennek a dalnak nincs üzenete. Előre, zászlónak tisztelegj!
Freak Out!, fülszöveg (Hungry, Freaks, Daddy!, 1966. június 27.)
A rockzene-ipar egy egészen abszurd világ - de a komolyzenéé sokkal rosszabb.
Interjú a London Plus-ban, 1984 szeptember 24. - YouTube video;
Templomba azért továbbra is eljártam, úgy tizennyolc éves koromig. De akkor hirtelen leesett a tantusz. Az agyatlan nyájszellem meg a beteges szabályok – itt vérzik, ott fáj, és nincs hús pénteken. Mi ez a szar?
Playboy interjú, 1993 május 2.
A kereszténység lényege ott van az Édenkert sztoriban. A tiltott gyümölcs fent van a Tudás fáján. A rejtett üzenet: minden szenvedés oka hogy megpróbáltunk rájönni hogy mi a fene történik. Még mindig az Édenkertben lennénk ha be tudtuk volna fogni a pofánkat és nem kérdeztünk volna semmit.
Playboy interjú, 1993 május 2.
Nagyon régóta érdekelt a Zen. Ez távolított el a katolicizmustól, szerencsére. Azt látom viszont, hogy a keleti vallások a világon bárhol csodálatosak lehetnek, csak az Egyesült Államokban nem. A legtöbb amit itt kaphatunk tőlük az egy bizonyos nyugalom érzése, ha sikerül gyakorolni a meditációt és az önmegtartóztatást, távol minden más történéstől. A keleti régió igazi célját a misztikus élményekkel meg ezekkel nagyon nehéz, ha nem lehetetlen elérni egy ipari társadalomban. Azt gondolom hogy a legtöbb ember, aki azt állítja hogy elérte a szatorit az Államokban, az át akar verni. És azt gondolom hogy ez a fajta megvilágosodás nagyon kevéssé van kapcsolatban az elénekelt mantrák számával.
Emmet Lake interjúja, 1967 (Information INK)
Vannak rockzenészek akik a nagy rakás pénzüket egyből feltolják az orrukba - az enyém a fülembe megy.
A rock-újságírás: írástudatlanok interjúvolnak meg beszédképteleneket olvasni nem tudók számára.
felemlíti Ben Watson interjúja, Mojo Magazine (1993 október)
eredetileg (részletes cikk!): FZ interjú, Toronto Star, 1977
A dzsessz nem halott, csak fura szaga van.
Be-Bop Tango - Roxy & Elsewhere album;
Ha nincs zene, ami díszítené: az idő csak egy rakás unalmas határidő vagy befizetendő csekkek sora.
Nem is igazi ország, amelyiknek nincs SÖRE és egy repülőgép-társasága - persze jó ha van valami futballcsapatszerűség meg nukleáris arzenál is, de a legfontosabb hogy legyen SÖR.
Nézz ide - láttál már ilyet? Neked csináltam, mit értesz azon hogy "mi a franc ez?" Ez egy szaros ETŰD, te seggfej!
(Az igazi Frank Zappa könyv, "Mi a zene" fejezet, p. 97.)
A "szabadban lenni" - nekem ez kábé annyit jelent, hogy elsétálok a kocsimtól a repülőtéri jegykezelőig.
(Az igazi Frank Zappa könyv - Flúgzug (A passzív dohányzás), p. 134; saját fordítás)
- Frank, neked hosszú hajad van - nem vagy véletlenül lány?
- Neked meg fa lábad van - nem vagy véletlenül asztal?
(rádióinterjú; Joe Pyne szókimondásáról híres műsorvezető
egy betegség nyomán 1955-ben elvesztette az egyik lábát...)
Tovább kell látnom a futballmeccsnél és a sörnél. Kimentem a perem mögé és úgy érzem, áthozhatok valamit onnan, ha van akit ez érdekel. Ez az amit csinálok. Visszajövök, és megmutatom: „Tessék. Ez történt a futballmeccs után”.
Playboy interjú, 1993 május 2
első változat: balint, 2008, június 28 - 13:45
némely fordítások: Marosi Bálint - A munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
