Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

The Yellow Shark

2010.10.01. 00:40 mB

Zappa kamarazenei darabokat tartalmazó élő albuma az Ensemble Modern 1992-es koncertfelvételeivel, az anyag a Frankfurti Új Zenei Fesztiválon hangzott el.

A kiadvány az utolsó, Zappa életében megjelent lemez.

[1993. nov. | Zappa/Ensemble Modern, Zappa Records CDZAP 57. | >>Information INK | nr. 63.]


A lemez fülszövege (a teljes koncert videófelvételével) | A Yellow Shark próbái
Frank Zappa életrajz - a Yellow Shark sajtóanyaga


A lemez számai:FZkovetkezo.jpgFZelozo.jpg

  1. Intro – 1:43
  2. Dog Breath Variations – 2:07
  3. Uncle Meat – 3:24
  4. Outrage at Valdez – 3:27
  5. Times Beach II – 7:31
  6. III Revised – 1:45
  7. The Girl in the Magnesium Dress – 4:33
  8. Be-Bop Tango – 3:43
  9. Ruth Is Sleeping – 5:56
  10. None of the Above – 2:17
  11. Pentagon Afternoon – 2:28
  12. Questi Cazzi Di Piccione – 3:03
  13. Times Beach III – 4:26
  14. Food Gathering in Post-Industrial America, 1992 – 2:52
  15. Welcome to the United States – 6:39
  16. Pound for a Brown – 2:12
  17. Exercise, No. 4 – 1:37
  18. Get Whitey – 7:00
  19. G-Spot Tornado – 5:17

Az előzmények

A 88-as turné zenekarának kudarca után (idő előtt fel kellett oszlatnia a zenekart személyes ellentétek miatt) minden jel arra mutatott, hogy Zappa a jövőben kizárólag a stúdiómunkára fog koncentrálni. Ekkor kereste meg őt a frankfurti illetőségű Ensemble Modern azzal a szándékkal, hogy lemezfelvételt készítsenek a munkáiból. Zappa a felkérést visszautasította a rengeteg korábbi kudarcra hivatkozva: nem kívánt ismét pénzt fektetni kétes kimenetelőnek tűnő vállalkozásba. A kamaraegyüttes viszont elszánt volt: saját költségükön utaztak Los Angelesbe, és az ott töltött két hét után őszinte elismeréssel és tisztelettel nyilatkozott egymásról mindkét fél.


A lemezről

A lemez koncertfelvétel, Zappa szokásának megfelelően több előadás legjobb részleteiből válogatva: az Ensemble Modern 1992. szeptember 17-19-én adott koncertet a frankfurti Alte Operben, 22-23-án a berlini Philharmonie-ben, és 26-28-án a bécsi Konzerthausban. Zappa előrehaladott betegsége, a fájdalmai miatt csak az első koncerten tudott részt venni Frankfurtban. Az előadás egy különleges hatcsatornás erősítésen keresztül szólalt meg; a koncertet egy német tévécsatorna is rögzítette.

A darabok egy része korábbi szerzemények áthangszerelt változata (Dog Breath, Bebop Tango, stb. - Ali Askin hangszerelései), de vannak kifejezetten erre az alkalomra írt művek is (például a Get Whitey), vagy a kor és a helyzet szülte irányított improvizációk.


Megjegyzések

  • A G-Spot Tornado nem volt a kiválasztott darabok között - Zappa szinte véletlenül vette észre egy próbára érkezve, hogy a zenészek ezt próbálgatják. Nem hitt benne hogy sikerülhet, de a zenészek makacssága miatt a próbafolyamat és az előadás része lett - a ráadásszámként felhangzó darab tomboló sikere a zenészeket igazolta.
  • Ugyancsak a G-Spot Tornadóhoz kapcsolódik, hogy az előadás alatt a zenét kanadai La La La Human Steps tánccsapat őrült koreográfiája kísérte.
  • A koncerteken elhangzott az Amnerika című darab is, de a lemezre nem került fel.
  • Az Everything Is Healing Nicely című CD az 1991-es, a Yellow Shark koncertsorozatot megelőző próbákon készült felvételekkel jelent meg 1999-ben;
  • Az Ensemble Modern még egy lemezt szentelt Frank Zappa munkásságának: az 2004-ben megjelent Greggery Peccary & Other Persuasions címűt (a felvételek 2002-ben készültek). A darabok ugyancsak Ali Askin hangszerelései, a betanításban Eötvös Péter is közreműködött.
  • Tom Waits a lemezt egyik kedvencének nevezte:

A zenekar lenyűgöző. Gazdag textúrák, színek. Az őrületének és mesteri tudásának teljes tisztasága. Frank most Elmore James-szel a balján és Sztravinszkij-jel a jobbján kormányoz. Frank a legkülönösebb eszközökkel uralja a zenét.


Közreműködők

Zenészek

  • Frank Zappa – Karmester, producer, zeneszerző

Az Ensemble Modern:

  • Peter Rundel – karmester, violin
  • Dietmar Wiesner – flute
  • Catherine Milliken – oboe, english horn, bass oboe[2], didjeridu
  • Roland Diry – clarinet
  • Wolfgang Stryi – bass clarinet, tenor saxophone, contrabass clarinet
  • Veit Scholz – bassoon, contrabassoon
  • Franck Ollu, Stefan Dohr – french horn
  • William Formann, Michael Gross – cornet, flugelhorn, piccolo trumpet, trumpet
  • Uwe Dierksen – trombone, soprano trombone
  • Michael Svoboda – trombone, euphonium, didjeridu, alphorn
  • Daryl Smith – tuba
  • Herman Kretzschmar – celeste, harpsichord, voices, piano
  • Ueli Wiget – celeste, harpsichord, harp, piano
  • Rumi Ogawa-Helferich – cymbalom, percussion
  • Andreas Böttger – percussion
  • Detlef Tewes – mandolin
  • Jürgen Ruck – banjo, guitar
  • Ellen Wegner – harp
  • Mathias Tacke, Claudia Sack – violin
  • Hilary Sturt – violin, voices
  • Friedemann Dähn – violoncello
  • Thomas Fichter- contrabass, Fichter electric upright bass

Produkciós stáb

  • Todd Yvega – synclavier assistance
  • Spencer Chrislu – engineer, mixing
  • Harry Andronis – engineer
  • Brian Johnson – art direction, design
  • Hans Jörg Michel – photography
  • Henning Lobner – photography
  • Dave Dondorf – engineer, coordination
  • Jesse Di Franco – art direction, design
  • Ali N. Askin – arranger
  • Fritz Brinckmann – photography

3 komment

Címkék: klasszikus zene 90es évek sorlemezek teljes koncertek

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr862428993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.07.07. 12:32:35

Valójában mindig is keveset hallgattam ezt az albumot, és a London Symphony lemezbe való lassú de egyre izgalmasabb belemélyülés után jöttem rá, hogy a Yellow Shark egy NEM JÓ LEMEZ.

Ez onnan is gyanús volt, hogy az idő múlásával valóban nem nőtt a hallgatások száma, nem lett hozzá több kedvem, de az Orchestral Favorites és az LSO album döbbentett rá arra, milyen is ha VALÓBAN egyben van egy zenekar, ha organikusan kapaszkodnak egymásba a szólamok, ha a ZENE a világ legtermészetesebb dolgaként folyik ki a hangszórókból.

Meglepő, mert a lemeznek csakis és kizárólag pozitív kritikái vannak (ugye Tom Waits-nek is kedvence, komolyzenei listákon előkelő helyen volt, megjelenése óta hivatkozási alap, az Ensemble Modernnek is vonatkoztatási pont). Ami azért különös, mert amit hallok az inkább (csak) derekas próbálkozás, a darabok összeizzadása-barkácsolása, mindazon finomságok és intenzitásbeli.hangulati gazdagságok nélkül, ami az LSO album minden percét átjárja.

A probléma legegyértelműbben AZ ÜTŐSÖKNÉL érződik: nem véletlen hogy Zappa korábban vitte magával Bozziót, Wackermannt és Ed Mann-t – itt SENKI nincs aki az egyéniség (s így a gazdagság) bármi nyomát fel tudná mutatni. Sőt: az ütősszólamok egyszerűsége, monotonitása már-már zavarba ejtő: az Uncle Meat-re de főleg a G-Spot Tornadóra gondolok. Ez utóbbiak szinte bármelyik feldolgozása jobb mint ez, de az Ensemble Modern próbálkozása után igazi élmény meghallgatni az eredetit, ahol a „gép” (na persze: maga Zappa) a kemény ritmuskíséretbe is igazi játékot, gazdagságot, változatosságot: ZENÉT visz bele. A másik gyenge pont nálam a fúvósok, a rezek: recsegősek, a különállóságukat hangsúlyozzák, nem válnak az egész szerves részévé.

A kamaradarabok is erőltetettecskék, amire nem tudnám azt mondani hogy „rossz”, de nagyon hiányzik az az EGÉSZ-ÉLMÉNY, ami a fentebb hivatkozott lemezek bármelyik darabjának alaptulajdonsága. TELJESEN SZÉTESIK a Girl in the Magnesium Dress, erőltetett a BeBop Tango, és (számomra) árulkodó a zenekar milyenségéről az Amnerika: a próbák ellenére a csapat nem tudta eljátszani, zörögtek a fogaskerekek, ahogy az az Everything is Healing Nicely lemezen hallatszik is – mint a legjobban sikerült kísérlet, de messze nem érzem hogy lemezérett lenne (emlékszünk-e gyengébb minőségre az LSO lemezről?)

Van persze (kevés) szép pillanat: a Pound for a Brown (bár igazi újdonságot nem ad), a Get Whitey valóban szép, és valódi gyöngyszer az Outrage at Valdez… hirtelen ez a három jut eszembe. :-). És ugyanez az alapélmény a GREGGARY PECCARY lemezzel kapcsolatban: a dolog mennyiségileg, hangjegyileg teljesítve, de egyetlen darab sincs ami bármikor elővetetné velem a lemezt, ami a puszta „teljesítésen”, annak szárazságán (és bizony unalmán, mesterkéltségén) túl mást is adna. Talán ezért van hogy a vicces darabok se nagyon viccesek (a Greggary lemezen pláne nem), a prózai részek inkább zavarbaejtőek mint élményszerűek.

Itt tartok most, meglátom idővel a kamaradarabok (vonós- és fúvósötösök) közelebb jönnek-e hozzám – hátha, és akkor összeállítok magamnak az anyagból egy kis válogatást. :-)

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2012.07.08. 12:44:22

@mB: Azt hiszem ezen a ponton gyökeresen mást gondolunk néhány dologról. Már az LSO lemezek kapcsán akartam írni, hogy sokat hallgatom őket, de mindig a háttérben. Tökéletes aláfestés olvasáshoz. A megszólalás színtelen, nem érzek benne dinamikát. Wackermann pedig engem kifejezetten zavar! Külön szól az egésztől, szerintem itt nem kiemelkedő egyéniségekre van szükség.
Amiért a Yellow Shark nagy kedvencem az pont a megszólalás. Nekem pont ez tűnik élőnek és nagyon tetszik a felfogás, ahogy a dalokat interpretálják. El lehet benne veszni. Helyenként (A Pound For A Brown vége) elképesztő, mindössze néhány pillanatig tartó extázis üti fel a fejét, nagyon szépen hallatszik, hogy mennyire odafigyeltek ezekre az apró, bonyolult részletekre. A tétovaság hallatszik pár helyen, ezt kár lenne vitatni, a Be-Bop Tango-ra ráfért volna némi gyakorlás, az EIHN albumon szereplő Amnerikát meg szinte lehetetlen igazán jól eljátszani. Ittj egyzem meg, hogy a Civilization... albumon szereplő változat a top5 Zappa hidegrázás kategória, a zene rétegeinek felfedezése pedig maga az élvezet számomra.
A fúvósok hangsúlyosak ez is igaz, nekem mint fúvósokat preferáló zenebolondnak ez bejön.
Nagyon sok zene van ezen az albumon. Érdemes belemászni. A két LSO albummal sincs baj igazából, mostanság nagyon sokat hallgatom őket, de nem tudnak igazán előtérbe úszni. A 100% Zappa féle megszólalás nekem jobban fekszik.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.07.09. 10:33:19

@Rátosi Milán: Na itt segítene ha értenék is a zenéhez és meglennének hozzá a fogalmaim. Az sem igen segít, hogy a világ 97%-a nagyjából pont az enymmel ellenkező véleményen van… :-)

Az én „tesztem” főleg zsigeri: az egyik lemez (LSO), először zavarba hoz, untat, majd lassan megfog, kíváncsivá tesz és felfedezéseket nyújt. A Yellow Shark izgalmas alapállásból: újdonságértékével, filmfelvétellel, sok-sok pozitív visszajelzéssel kalandra csábít – majd magamra hagy, lyukakkal, kellemetlen epizódokkal, kis sutaságokkal, a kiemelkedő részek kibányászásának plusz-feladatával.

Persze a kiemelkedő pillanatok tényleg szépek, de – szemben a korábbi párhuzamokkal – ennek a lemeznek vannak _valóban_ rossz pillanatai. És ezek nem értelmezésbeli, tempóbeli vagy technikai hátrányok, hanem zenei, ritmikai ’rontások’, sematizmusok, unalmak – ami nyilván rátelepszik a lemez egészének hangulatára (ütősök játéka, rezek recsegése, recsitatívok mesterkéltsége – nem fordult elő velem még sehol, hogy az Uncle Meat-en unatkozzak). Eleddig a belemélyedő kutatás sem hozott (nálam) sok eredményt: a darabok bármelyike jobb másutt mint ezeknél az inkarnációknál – a Uncle Meat-en unatkozni kezdek, a Bebop Tangó felbőszít, a Girl In The Magnesiun Dress-nél elvesztem a fonalat, a G-Spot Tornadónál ideges leszek... Nálam ezért a zenekar a hunyó (itt és a másik lemezein is), és pont a sokat emlegetett erényeiket hiányolom: az összeszokottság, a szép frazírozás, a gazdagság, az improvizatív képesség – bizonyos fokú _hiánya_…
süti beállítások módosítása