Mikor Gail felkért hogy megírjam ennek a régen-várt lemeznek a fülszövegét, iszonyúan megtiszteltetve éreztem magam és nagyon vágytam hogy ismét halljam ezt a zenét. Gaillel együtt Joe Travers is eljött hozzám, de mikor betettük a CD-t, az élmény felkészületlenül ért: negyven év egy szempillantás alatt eltűnt, a konyhám a Roxyvá alakult, én pedig gondolatban újra az éles fények és a szeretett zenésztársaim közé léptem - az izgalom és rettegés annyira ismerős keverékével.
A Roxy By Proxy fülszövege | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08
A
következő héten, már egyedül és koncentráltabban másodszor is meghallgattam a felvételt és ugyanígy meglepett az ekkori reakcióm ereje: nem igazán tetszett a CD és őszintén azt gondoltam, hogy nem üti meg FZ elvárható szintjét. Meg is mondtam Gailnek, hogy neki szerintem eszébe sem jutott volna megjelentetni. A banda épp ekkor jött újra össze egy öthetes turné után. Az úton valódi családdá váltunk, összeszoktunk abban a zárt és elszigetelt környezetben. Most ismét Los Angeles földjét tapostuk, újra találkoztunk az "igazi" családunkkal. Ahogy ezer irányba szétszóródtunk, felvettük a korábbi életünk ritmusát, ami nem feltétlenül volt olyan könnyű ahogy azt egy kívülálló gondolná, a dinamika megváltozott. Alig néhány nappal később aztán már a Roxyban voltunk, élőben, új anyagokkal és áthangszerelt régiekkel - a belső egyensúllyal, a felszerelés minőségével, személyes feszültségekkel vagy félreütésekkel (sok származott tőlem) a szokásosaknál sokkal nagyobb küzdelemben.
Mindent egybevetve örülök hogy miután Gail türelmesen végighallgatta a fenntartásaimat és ellenérveimet, a végén félresöpörte mind! Nagyon sok jó zene van ezen a lemezen. Frank imádta ezt a csapatot, és el kell hogy ismerjem hogy jól érezhetően átjön a felvételen az egymás iránti tisztelet és a zene előadása és az együttlét feletti öröm érzése. Sikerült túllátnom a tökéletlenségeken és végül magaménak tudtam érezni a lemeznek ezt a csiszolatlan, változtatatlan, őszinte és két lábbal a földön álló minőségét. Mindent egybevetve arra jutottam, hogy ez talán nem lett egy kiváló Zappa-lemez, de talán az egyik amelyiket legnagyobb öröm hallgatni, ha ennek így van egyáltalán értelme. A végére egész kényelmes lett a viszonyunk, még ha ez a szó talán soha nem lenne alkalmazható egy igazi Zappa-élményre.
Az egyes hangok eredetének és jelentésének analizálgatását a történészekre és zenetudósokra hagyom. Én szívesebben repíttetem magam vissza az időben a zenének, az embereknek és a régesrégi, de máig nagyon eleven emlékeknek ezzel a gazdagságával. Jöjjenek velem és vessenek egy pillantást erre a különleges gyűjteményre, amit most a hátsó sorból mutathatok be valamennyire.
