"Sound On Sound" interjú, 1999 (két kis részlet - ld. még: United Mutations)
A billentyűk hercege
billentyűk, szintetizátor, ének, harsona - Zappánál: 1970, 1973-75. (1946 - 2013.)
Frank Zappával először Jean Luc Ponty "klasszikusabb" King Kong című lemezén játszott együtt, majd vele maradt a 70-es évekbeli koncertzenekaraiban - ami aztán nagyon nagy hatású élménynek bizonyult:
Rengeteget tanultam Franktől. Az egyik első próbámon történt, hogy egy egyszerű kis dalt játszottunk, Frank pedig kiírta az én részemet, ami egy nagyon szimpla négynegyedes zongorakíséret volt: "pompompompom...". Franknek ezt az oldalát nem ismertem korábban. Csak a radikális dolgokat. Ez ment egész nap, én pedig egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Ő meg csak rám nézett, és megkérdezte:
- Mi a bajod? - A végén feltartottam a kezeimet és azt mondtam:
- Nem, ezt nem tudom eljátszani!...
- Miért? - kérdezte Én meg azt mondtam:
- Csak, egyszerűen nem tudom - Frank meg:
- Valami baj van a kezeiddel? - erre én:
- Nem. De egyszerűen nem tudom.
- Csak ennyit kell csinálnod, hogy 'pompompompom' és hozni ezt a riffet. - én meg azt feleltem:
- Igen, tudom. De nem érted, Frank, hogy én... - de közbevágott:
- Ó, igen, mert te egy marha komoly zenész vagy és ez már derogál neked. - Én meg csak motyogtam:
- Hát… öööö… nem játszhatnék valami mást? - és elkezdtem egy másik ötletet. De Frank megállított:
- Nem, nem, ez így van: pompompompom.
A legnagyobb dolog ami az életemben történt, hogy Frank ledöntötte ezeket a nevetséges zenei korlátaimat.
Eljött a pillanat, amikor el kell mesélnem a harsonával való kapcsolatom történetét. A San Francisco-i Konzervatóriumban volt egy rézfúvós, pontosabban harsonás ösztöndíj, viszont nem volt harsonás hallgató. Szóval úgy döntöttem megpályázom, hogy ebből a pénzből fizethessem a tandíjamat. Végül három egymás utáni évben is megnyertem az ösztöndíjat.
Tényleg?
Bizony. Az egyetlen ok, amiért felvettem a harsonát, ez az ösztöndíj volt. Így aztán elvégeztem ezt a szakot is, de meg kell mondjam, soha nem izgatott a harsona, mint hangszer. Összesen egy kivétel volt. Frank Zappa valahonnan megtudta, hogy harsonázni tanultam és rávett arra az első évben, amikor együtt játszottunk, hogy harsonázzak a zenekarában, a Mothers of Invention-ben. Ilyen felállással készült a „Chunga's Revenge“ és a „200 Motels“ lemez is! (Pocsai Kriszta interjúja, 2006)
...azt hi
szem a névjegyemet az olyan hangszereken való játékkal tettem le, mint például a minimoog, mert megtanultam ténylegesen szóra bírni őket, megszólaltani rajtuk a bluest. És ezért Frank Zappának tartozom köszönettel, mert miatta játszottam sokat harsonán is, tehát eleinte Fender Rhodes-on játszottam és harsonán, aztán jött az Arp Odyssey. Nekem mindegyik kellett.
Franknek voltak szintetizátorra írt részei, és mivel nem lehetett a beállításokat fixálni, kis jeleket rajzoltam a gépre, mert Frank egyből észrevette, ha nem pont az a hang szólalt meg. Leírt nekem néhány hangzást, amiket megpróbáltam megtalálni, és ha megvolt, azt mondta: "Oké, ez az." Én meg megjelöltem. Az élő koncerteken mindent meg kellett koreografálnom mert mindig tudnom kellett, hogy melyik rész jön és hogy mikor kell megváltoztatnom a szintetizátor hangjait.
... ugyanez volt az énekléssel: ott ültem egy nap, és Frank azt mondta (közben mindenki tett-vett szerteszét a színpadon, én meg ott ültem a billentyűknél):
- Figyelj, szeretném ha ebben énekelnél.
De én megmondtam neki, hogy nem énekelek.
- George, ebben rád van szükségünk – az menne, hogy „Daaaaaa”?
- Igen, az menne.
- Akkor tartsd ki ezt a hangot: "Daaaaaaaaa!”
Így kezdtem. Aztán ebből egyre több és több lett, egészen addig, hogy
Honnan érkezett
az az égi jármű?
Miért szállt az Andokba?
Kerek volt?
és motorja volt-e?
vagy teljesen más volt?? (Inca Roads)
Ez lett belőle.
(The Present-Day Composer Refuses To Die by Frank Scheffer (VPRO), 2000.)
Zappa lemezein:
- Chunga's Revenge, Frank Zappa's 200 Motels, Waka/Jawaka, The Grand Wazoo, Over-Nite Sensation, Apostrophe ('), Roxy & Elsewhere, One Size Fits All, Bongo Fury, Studio Tan, Sleep Dirt, Them Or Us
- You Can't Do That On Stage Anymore sorozat; The Lost Episodes, Läther, Have I Offended Someone?, QuAUDIOPHILIAc, The Dub Room Special!, One Shot Deal
- Jean-Luc Ponty: King Kong; George Duke: Feel (rajtuk Zappa-darabok)
- 200 Motels, Dub Room Special, The True Story Of 200 Motels (Zappa filmjei)
