Úticélja ismeretlen

(Destination Unknown - a Weekly Wire magazin cikke, 1998. november 16. - részletek)

• Bongo Fury (1975) dob | Zoot Allures (1976) dob, háttérvokál | Zappa In New York (1978) dob, ének | Studio Tan (1978) dob | Sleep Dirt (1979) dob | Sheik Yerbouti (1979) dob, ének | Orchestral Favorites (1979) dob | Joe's Garage Acts I, II & III (1979) ének (Bald-Headed John) | Shut Up 'N Play Yer Guitar (1981) dob, beszédhang | Baby Snakes (1983) dob, ének | Thing-Fish (1984) beszédhang (Harry) | The Lost Episodes (1996) ének | Läther (1996) dob, ének | Ki nem adott esti session-ok az UMRK-ban (1993 januárja) | FZ:OZ (2002) | Philly '76 (2009) | Hammersmith Odeon (2010)
  

[Bozzio számára] aztán minden nap új lehetőségeket hozott, legyen az session-zenélés vagy reklám, avangard-dzsessz Mark Ishammal és Art Lande-dal, progresszív dzseszz-rock ("fúziós zene") Patrick O'Hearnnel és Pete Marnhue-val, vagy közös jammek sora például Eddie Hendersonnal, Julian Priesterrel és Woody Shaw-val. Bozzio saját elmondása szerint rengeteget tanult a hetvenes évek elejének jelességeitől, közülük is a legemlékezetesebb Louis Gasca volt abból az Azteca nevű latin-rock zenekarból, amelyben egykori Santana és Malo tagokkal zenélhetett együtt (a zenekar ütőse és egyik vezetője Pete Esovedo, Sheila E. apja és Alejandro testvére volt).

A fellépések folytatódtak, újabb és újabb zenekarok alakultak és Bozzio továbbra is nagy és majdnem-nagy zenészek mellett dolgozhatott, beleértve Richard Waters-t, annak a Waterphone-nak a feltalálóját, amit egy csomó kung-fu filmben használtak effektként. Aztán jöttek a Zappa-évek.

Frank Zappát és zenéjét számos legenda övezi, ezek legtöbbje a vele együttjátszóktól megkövetelt professzionalizmust emeli ki, emellett rengeteg történet kering a felvételükben erősen reménykedő de aztán könnyűnek bizonyuló zenészekről, vagy azokról, akiknek a távozása azon múlt, hogy a drogmentes zenekarvezető füvezésen kapta őket. Bozzio úgy érkezett a meghallgatásra, hogy ezeket a történeteket bár ismerte, egyáltalán nem ismerte ugyanakkor a Zappa munkáit.

Úgy repültem Los Angelesbe hogy a zenéjéből egy hangot sem hallottam" emlékszik Bozzio. "Három nappal a meghallgatás előtt megvettem három lemezét, és nem bírtam aludni a félelemtől. A meghallgatás a színpadon valaha elhangzott legbonyolultabb zenékből állt. Ennek egy része kottaolvasás volt, másik része valami nagyon bonyolult, szokatlan ritmusú klasszikus dolog eljátszása hallás után.

Két nagy Ludwig Octoplex dobfelszerelés állt a színpadon, az egyiket az épp sorára várónak kellett csendben beállítania magának, míg a másikon Zappa, George Duke és Tom Fowler szigorú tekintetétől övezve az épp aktuális pályázó meghallgatása zajlott. Úgy hullottak mint a legyek.

10 srác buktája után azt mondtam magamban: 'Istenem, sosem fogom megkapni ezt a melót.' Kérdezgettem a helyi dobosokat, hogy hallottak-e a Weather Report-féle meghallgatásról, mivel úgy tudtam, hogy ők is dobost keresnek, de a válasz még ijesztőbb volt: Frank régi dobosa, Chester ment oda dobolni! Ettől még idegesebb lettem, de a meghallgatáson mégis túlestem valahogy, és Frank azt mondta: 'a többiek után még egyszer meg akarlak hallgatni.' - de már senki nem akart játszani. Ezért a turnémenedzser azt mondta: 'Hát így. Terry után senki nem akar játszani.' és Zappa hozzám fordult: 'Úgy tűnik tied a meló, ha te is úgy gondolod.'

Talán mondani sem kell, hogy Zappánál játszva Bozzio többet tanult a zenéről mint azoknál a legendáknál vagy majdnem-legendáknál, akiknél a zeneszerző melletti szolgálat előtti években játszott.

Három évig dolgoztam vele, végigcsináltam négy turnét, játszottam 10 albumon és zenészként nagyon sokat fejlődtem. Rengeteg szintem voltam a géniuszának hatása alatt. Részt vehettem egy csomó nagyzenekari dologban is ami igazán nagy kihívás volt. Játszottunk TV-műsorokban de nagy arénákban is, ahol megtanultam hogy lehet száz méterre levőkkel kommunikálni, és persze azt, hogy hogy élhető túl a turnézás.

Az egyetlen dolog amit bánok, hogy a felére sem kérdeztem rá annak, amiről beszélt. Csak próbáltam adni a magabiztosat és úgy tenni mintha érteném amit mond - pedig egy fenét értettem. 10 évvel volt idősebb nálam és egy igazi géniusz. Szerencsés vagyok hogy a közelében lehettem.

Bár az utolsó Zappával közös munkájuk óta több mint tíz év telt el, ami után néhány évvel maga a mester is itthagyta ezt a világot, a Bozzióra tett hatása maradandónak bizonyult.

Oda szeretnék eljutni ahol ő volt: zeneszerző lenni és rendelkezni egy saját lemezkiadóval.

Az egyik Zappa-pauzában Bozzio a Brecker Brothers fúvós virtuózaival folytatta a bandáról bandára való ugrálást, végigcsinált egy turnét és felvette velük a "Heavy Metal Bebop" című a klasszikus dzseszz-albumot. Nem sokkal később egy saját lemezszerződés-ajánlatot kapott, így a Zappánál töltött negyedik év első próbáján az egésznek olyan hirtelen lett vége, amilyen hirtelen kezdődött.

[Zappa] megérezte a továbblépési vágyamat, azt hiszem, bár ennek magam sem voltam igazán tudatában, ahogy talán nem voltam kész ennek a melónak a feladására sem." meséli Bozzio. "'Ideje hogy a saját dolgaid csináld' - mondta nekem és mint egy jó apa, kilökött a fészekből hogy most már egyedül repüljek, hogy találjam meg a magam útját, bármi legyen is az.
(...)

*

(Az írás eleje az iskolákra, a kezdetekre is kitér. A cikk a Zappa-korszakot követően a további pályájával, majd a jelennel foglalkozik: Bozzio szólóban lép a közönség elé - műsorainak első felében egy teljes zenei élmény ígérő, a dob-arzenált valódi hangszeregyüttesként bemutató koncerttel, a második részben egy ahhoz kapcsolódó előadással.)