A "Mivel kezdjem" kérdéskör folytatása - rögtön egy meghallgatható anyaggal indítva, méghozzé a grandiózus "YCDTOSA sorozat "sampler", azaz beharangozó darabjával.
Vidám kis összeállítás, jó keresztmetszetet ad az életműről - a teljes lemezek világából pedig folytatódjék az ajánló:

Hatvanas évekbeli remeklések:

• Absolutely Free - 1967
  A debütáló és a leghírhedtebb korai album között csendben megbúvó remeklés: a fáma szerint alig egy-két hét alatt készült a felvétel, talán ennek a gyorsaságnak köszönhető a kivételesen élő, egész koncertszerű hangulat. Hosszú és izgalmasan rétegzett szólók, finom instrumentális részek, és tonnányi későbbi klasszikus: Brown Shoes, Cal Any Vegetable, Plastic People...
   
• Uncle Meat - 1969
  Kevés zenész, de nagyon sok sáv a stúdióban -> remek, gazdag hangzás, csodás kamarazene, némi bizarr körítéssel és életképekkel. Ezen jelennek meg az olyan klasszikusok, mint az Uncle Meat, a Pound For A Brown vagy a halhatatlan King Kong (utóbbi 18 percben). (A CD-kiadás második lemezén szereplő 37 perces (!!!), elviselhetetlen filmdialógus-részletet pedig bocsássuk meg a szerzőnek... és azonnal ugorjuk át.)
   
• Burnt Weeny Sandwich, 1969
  Mikor FZ 69-ben feloszlatta a Motherst, gyorsan kiadott még a felgyülemlett anyagból két lemezt - ez a jobbik. De milyen jó! Nagyon szép kamarazene itt is, gyönyörű szólókal, és az Igor's Boogie meg a Holiday in Berlin fémjelezte albumot egy-egy idétlen vokális sláger foglalja míves keretbe. (Ó, és az Aybe Sea!) ZW kedvence.
   
• Ahead Of Their Time (1968)
  A kilencvenes években kiadott, de egy majdnem teljes 1968-as koncertet dokumentáló lemez - Zappa fülszövegéből szinte minden kiderül. Mi van akkor, ha a Mothers találkozik egy klasszikus iskolázottságú kamarazenekarral? És ha ehhez FZ egy kis történetet is kanyarít? Hát ez. 

 Kamarazene, hetvenes évek:

• Sleep Dirt (~1974)
  Gyönyörű. Intim hangulatú darabok, remek szólók. Soha nem értettem, sokaknak miért a 13 perces záródarab a favorit - nekem a rövid, finom, George Duke-ra és Chester Thompsonra, Ruth Underwoodra hangszerelt számok a kedvenceim. Ezekből lett volna a Hunchentoot című "musical". (És ezen van a Regyptian Strut!)
  A CD-kiadáshoz rákerült énekszólamot (Thana Harris) és a kicserélt dobsávokat bocsássuk meg a majsztrónak, és szerezzük be valahonnan az amúgy beszerezhetetlen a 2012-ben újra kiadott instrumentális bakelitváltozatot (itt meghallgatható!)
   
• Studio Tan (~1974)
  Az előzőhöz hasonlatos hangulatú stúdióanyag. CSAK gyöngyszemek: RDNZL, Revised Music... Már ezekért megérné - hát még hogy a Gregary Peccary is ezen van! Csodás, idétlen kis játék, zeneileg nagyon jól összefogva, a maga kis rajzfilmes világával, kábé 20 percben. Érdemes összevetni a Wazoo-wáltozattal.
  (E fenti két lemez is a Läther giga-montázslemez alapanyaga. Hm, azért jobb hogy így külön, "tisztán" is elérhetőek.)
   

Nyolcanas évek some more

• Tinseltown Rebellion (1979-80)
  Jórészt ugyanaz a csapat mint a Buffalo lemezen, a másik a fele meg 79-es. Nagyon jó zenék, nagyon szép hangzás, szép szólók. A slágerlistán a következő dalok: Bamboozled By Love, Easy Meat, Fine Girl - és a meglehetősen idétlenre vett Peaches. Na és Colaiuta dobol.
   
• Them Or Us - 1984
  A 81-82-es felállás remek dolgokat tudott - a 74-es kis csapat méltó párja. Az ő munkájukat jól reprezentálta volna a Chalk Pie lemez, de az aztán mégsem jelent meg. Ennek darabjaiból összerakott lemezek közül ez, a Them Or Us a legerősebb, az élő felvételek jelentős stúdiófazonírozásával.
  Jó hangszerelések, pár vokális butuskaság (Sharleena), kamarazenei bravúrprodukció (Sinister Footwear), rockos cuccok (Stevie's Spanking) és egy klasszikussá érő feldolgozás (Whipping Post). Többek között.
   
• YCDTOSA vol. 5., CD-2 (1982)
  A 81-82-es csapat munkáiból építkező többi lemez helyett (Ship Arriving Too Late To Save A Drowning Witch; The Man From Utopia; FZ Meets The Mothers Of Prevention) talán érdemesebb a YCDTOSA vol 5 második CD-jét meghallgatni. Sajnos csak 70 perc, de pár olyan klasszikussal, hogy csuda: Moggio, RDNZL, Baltimore, Tiny Lites - és gyönyörű, feszes, tempós, élő előadásban.
  Ez sem mutat be mindent ebből a korszakból, de inkább ez a lemez (elsőre), mint a fentebbi három zárójeles. Így persze lecsúszunk a Dangerous Kitchenről... na ja. Valamit valamiért.

balint, 2008, január 1 - 20:38