Zappa koncertfelvételekből összeállított hatrészes sorozatának negyedik darabja, 1991-ben jelent meg, vegyesen válogatva Zappa különböző korszakaiból. Az egyes részek folytatólagosan, egymás után jelentek meg, de az 5. és 6. rész megjelenésekor a CD-k tárolására alkalmas díszdobozt is kiadtak.

[1991. június 14. | Zappa, 2CD, Rykodisc RCD 10087/88 | >>Information INK - nr. 57.]

A YCDTOSA sorozat (fülszöveg) - A YCDTOSA sorozat kivesézése (kritika)

A lemez számai
Minden szám Frank Zappa szerzeménye - hacsak nincs másképp feltüntetve.

1. CD

1. Little Rubber Girl (1978 - FZ/Walley) - 2:57
2. Stick Together (1984) - 2:04
3. My Guitar Wants To Kill Your Mama (1984) - 3:20
4. Willie The Pimp (1984) - 2:06
5. Montana (1973, 1984) - 5:47
6. Brown Moses (1984) - 2:38
7. The Evil Prince (1984) - 7:12
8. Approximate (1982) - 1:49
9. Love Of My Life Mudd Club Version (1980) - 1:58
10. Let's Move To Cleveland Solos (1984) - 7:10
11. You Call that Music? (1969) - 4:07
12. Pound For A Brown Solos (1978) - 6:29
13. The Black Page (1984) - 5:14
14. Take Me Out To The Ball Game (1988 - Norworth/Von Tilzer) - 3:01
15. Filthy Habits (1988) - 5:39
16. The Torture Never Stops Original Version (1975) - 9:14

2. CD

1. Church Chat (1982) - 2:00
2. Stevie's Spanking (1982) - 10:51
3. Outside Now (1984) - 6:09
4. Disco Boy (1982) - 2:59
5. Teen-Age Wind (1982) - 1:54
6. Truck Driver Divorce (1984, 1982) - 4:46
7. Florentine Pogen (1974, 1979) - 5:09
8. Tiny Sick Tears (1969) - 4:29
9. Smell My Beard (1974 - Duke/FZ) - 4:30
10. The Booger Man (1974 - Duke/Brock/FZ) - 2:46
11. Carolina Hard Core Ecstasy (1984) - 6:27
12. Are You Upset? (1969) - 1:29
13. Little Girl Of Mine (1984 - Levy/Cox) 1:40
14. The Closer You Are (1984 - Lewis/Robinson) 2:05
15. Johnny Darling (1984 - Staton/Staton) 0:51
16. No, No Cherry (1984 - Caesar/Gray) 1:26
17. The Man From Utopia (1982 - Woods/Woods) 1:15
18. Mary Lou (1982 - Jessie) 2:14

A lemezről

A dupla CD-n (kicsit a vol. 3-hoz kapcsolódva) szintén sok az 1984-ből származó anyag, ahogy viszonylag sok dal származik 1988-ból is.

A lemez érdekessége például az (eredetileg a Thing-Fish albumon hallható) Brown Moses és a The Evil Prince 1984-es verziója Ray White énekével, vagy a The Torture Never Stops legkorábbi (az ismerttől eltérő hangszerelésű, 1975-ös) változata Captain Beefheart énekével. A Florentine Pogen a Vol. 2 lemezen hallható 74-es helsinki felvétel egy darabja.

A zenészek:

1969

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ray Collins – gitár, ének
• Lowell George – gitár, ének
• Ian Underwood – altszaxofon, billentyűs hangszerek
• Motorhead Sherwood – bariton szaxofon
• Buzz Gardner – trombita
• Bunk Gardner – tenorszaxofon
• Roy Estrada – basszusgitár, ének
• Don Preston – billentyűs hangszerek
• Jimmy Carl Black – dobok, ütőhangszerek
• Art Tripp – dobok
   
• Dave Samuels: vibrafon (vendég)

1973 december

• Frank Zappa – gitár, ének
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
• George Duke – billentyűs hangszerek, ének
• Tom Fowler – basszusgitár
• Ruth Underwood – billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
• Bruce Fowler – harsona
• Walt Fowler - trombita
• Ralph Humphrey – dobok
• Chester Thompson – dobok

1974

• Frank Zappa – gitár, ének
• Tom Fowler – basszusgitár
• Ruth Underwood – billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
• Chester Thompson – dobok
• George Duke – billentyűs hangszerek, ének

1975

• Frank Zappa – gitár, ének
• Denny Walley – slide gitár, ének
• Captain Beefheart - harmonika, ének
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
• George Duke – billentyűs hangszerek, ének
• Tom Fowler – basszusgitár
• Bruce Fowler – harsona
• Terry Bozzio – dobok

1978

• Frank Zappa – gitár, ének
• Denny Walley – slide gitár, ének
• Arthur Barrow – billentyűs hangszerek, basszusgitár
• Peter Wolf – billentyűs hangszerek
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Vinnie Colaiuta – dobok
  vendég:
• Patrick O'Hearn – basszusgitár

1979

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ike Willis - gitár, ének
• Warren Cuccurullo – gitár
• Denny Walley – slide gitár, ének
• Arthur Barrow – billentyűs hangszerek, basszusgitár
• Peter Wolf – billentyűs hangszerek
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Vinnie Colaiuta – dobok

1980 tavasz

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ike Willis – gitár, ének
• Ray White – gitár, ének
• Arthur Barrow – billentyűs hangszerek, basszusgitár
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• David Logerman – dobok

1981-82

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ray White – gitár, ének
• Steve Vai – gitár
• Scott Thunes – basszusgitár,
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok

1984

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ike Willis – gitár, ének
• Ray White – gitár, ének
• Allan Zavod – billentyűs hangszerek
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Scott Thunes – basszusgitár
• Chad Wackerman – dobok

1988

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Kurt McGettrick – bariton szaxofon
• Scott Thunes – basszusgitár
• Albert Wing – tenorszaxofon
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok
• Ike Willis – gitár, ének
• Paul Carman – altszaxofon
• Walt Fowler – trombita
• Mike Keneally – szintetizátor, ének, gitár
• Bruce Fowler – harsona
• Robert Martin – billentyűk, ének

Frank Zappa és a Mothers of Invention főszereplésével 1971-ben készült szürrealista "dokumentumfilm" vagy furcsa "musical", témája a rockzenekarok hétköznapjai, a turné, az "élet az úton". Szerzői Frank Zappa és Tony Palmer, szereplőként feltűnik még Ringo Starr, Theodore Bikel és Keith Moon.

[1971. október 4. | The Mothers of Invention and The Royal Philharmonic Orchestra, 2LP, Bizarre/United Artists UAS 9956, >>Information INK | nr. 13.]

Ezek a másik fajta zenészek (szövegrészlet a filmből) - a teljes film online!
200 Motels - kérdések és válaszok (sajtóanyag)
Az album 1997-es fülszövege

1. CD

1. Semi-Fraudulent/Direct-From-Hollywood Overture 1:59
2. Mystery Roach 2:32
3. Dance Of The Rock & Roll Interviewers 0:48
4. This Town Is A Sealed Tuna Sandwich (prologue) 0:55
5. Tuna Fish Promenade 2:29
6. Dance Of The Just Plain Folks 4:40
7. This Town Is A Sealed Tuna Sandwich (reprise) 0:58
8. The Sealed Tuna Bolero 1:40
9. Lonesome Cowboy Burt 3:59
10. Touring Can Make You Crazy 2:52
11. Would You Like A Snack? 1:23
12. Redneck Eats 3:02
13. Centerville 2:31
14. She Painted Up Her Face 1:41
15. Janet's Big Dance Number 1:18
16. Half A Dozen Provocative Squats 1:57
17. Mysterioso 0:48
18. Shove It Right In 2:32
19. Lucy's Seduction of A Bored Violinist & Postlude 4:01

2. CD

1. I'm Stealing The Towels 2:14
2. Dental Hygiene Dilemma 5:11
3. Does This Kind of Life Look Interesting To You? 2:59
4. Daddy, Daddy, Daddy 3:11
5. Penis Dimension 4:37
6. What Will This Evening Bring Me This Morning 3:32
7. A Nun Suit Painted On Some Old Boxes 1:08
8. Magic Fingers 3:53
9. Motorhead's Midnight Ranch 1:28
10. Dew On The Newts We Got 1:09
11. The Lad Searches The Night For His Newts 0:41
12. The Girl Wants To Fix Him Some Broth 1:10
13. The Girl's Dream 0:54
14. Little Green Scratchy Sweaters & Courduroy Ponce 1:00
15. Strictly Genteel (The Finale) 11:10
    
    200 MOTELS promó rádióanyagok:
16. "Coming Soon!..." 0:55
17. "The Wide Screen Erupts..." 0:57
18. "Coming Soon!..." 0:31
19. "Frank Zappa's 200 Motels..." 0:13
20. Magic Fingers (Single Edit) 2:58

FZ a lemez fülszövegében:

A lemezen szereplő zenék sorrendje nem egyezik meg a filmbéli elhangzás sorrendjével. Némelyik itteni darab elhangzik a filmben. Némelyik itteni darab nem hangzik el a filmben. A filmben elhangzó zenék némelyike nem szerepel az albumon. A filmhez írt zenék némelyike nem szerepel sem a filmben, sem az albumon. Minden itteni zene a filmhez született, egy 4-éves időszak alatt. A legnagyobb részük (60%) hotelekben, turné közben. A többi vagy otthon készült, vagy Londonban a bérelt lakásunkban, közvetlenül a forgatás előtt. A NYITÁNY a „HOLiDAY IN BERLIN, FULL BLOWN" egyik témájának kozmetikázott verziója... a WOULD YOU LIKE A SNACK? ugyanennek a témának a vokális változata. A dalszövegekben megjelenített szituációk némelyike valós. Némelyike nem igazán valós. Döntsék el önök.

A közreműködő zenészek:

A MOTHERS ezen a bizonyos alkalmon:

• FZ - guitar & bass
• Mark Volman - vocals & special material
• Howard Kaylan - vocals & special material
• Ian Underwood - keyboards & winds
• Aynsley Dunbar - drums
• George Duke - keyboards & trombone
• Martin Lickert - bass
• Jimmy Carl Black - vocal on LONESOME COWBOY BURT
• Ruth Underwood - orchestra drum set
• Jim Pons - voice of the "Bad Conscience"

The Top Score Singers, vezényelt: David Van Asch
Phyllis Bryn-Julson - szoprán
Classical Guitar Ensemble, John Williams felügyeletével
Narrátor: Theodore Bikel

• videórészletek a filmből

Egy kritika a Youtube-ról:

Zappa koncertfelvételekből összeállított hatrészes sorozatának harmadik darabja, 1989-ben jelent meg, nagyrészt a 84-es felállásra koncentrálva. Az egyes részek folytatólagosan, egymás után jelentek meg, de az 5. és 6. rész megjelenésekor a CD-k tárolására alkalmas díszdobozt is kiadtak.

[1989. november 13.; Zappa, 2CD, Rykodisc RCD 10085/86, >>Information INK - nr. 54.]

A YCDTOSA sorozat (fülszöveg) - A YCDTOSA sorozat kivesézése (kritika)

A lemez számai
Minden szám Frank Zappa szerzeménye.

1. CD (1984)

1. Sharleena – 8:54
2. Bamboozled by Love/Owner of a Lonely Heart – 6:06
3. Lucille Has Messed My Mind Up – 2:52
4. Advance Romance – 6:58
5. Bobby Brown Goes Down – 2:44
6. Keep It Greasey – 3:30
7. Honey, Don't You Want a Man Like Me? – 4:16
8. In France – 3:01
9. Drowning Witch (1982 és 1984) – 9:22
10. Ride My Face to Chicago – 4:22
11. Carol, You Fool – 4:06
12. Chana in de Bushwop – 4:52
13. Joe's Garage – 2:20
14. Why Does It Hurt When I Pee? – 3:07

2. CD

1. Dickie's Such an Asshole (1973) – 10:08
2. Hands With a Hammer (Bozzio, 1977) – 3:18
3. Zoot Allures (1976, 1982) – 6:09
4. Society Pages (1981) – 2:32
5. I'm a Beautiful Guy (1981) – 1:54
6. Beauty Knows No Pain (1981) – 2:55
7. Charlie's Enormous Mouth (1981) – 3:39
8. Cocaine Decisions (1984, 82) - 3:14
9. Nig Biz (1982) – 4:58
10. King Kong (1982-1971) – 24:32
11. Cosmik Debris (1984) – 5:14

Zenészek

1984

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ike Willis – ritmusgitár, ének
• Ray White – ritmusgitár, ének
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Allan Zavod – billentyűs hangszerek
• Scott Thunes – basszusgitár, ének, szintetizátor
• Chad Wackerman – dobok

vendég:

• Dweezil Zappa – gitár (Sharleena)

1981-82

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ray White – ritmusgitár, ének
• Steve Vai – gitár
• Scott Thunes – basszusgitár, ének, szintetizátor
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok

1971

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Mark Volman – ének
• Howard Kaylan – ének
• Don Preston - billentyűs hangszerek, elektronika
• Jim Pons – basszusgitár, ének
• Aynsley Dunbar – dobok
• Ian Underwood – gitár, fúvósok, altszaxofon, billentyűs hangszerek

1973

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
• George Duke – billentyűs hangszerek, ének
• Tom Fowler – basszusgitár
• Bruce Fowler – harsona
• Ruth Underwood – ütőhangszerek, billentyűs hangszerek
• Ralph Humphrey – dobok
• Chester Thompson – dobok

1976

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
• Andre Lewis – billentyűs hangszerek
• Roy Estrada – basszusgitár, ének
• Terry Bozzio – dobok

További közreműködők:

• Diva Zappa – dalszöveg
• Mark Pinske – hangmérnök
• Kerry McNabb – hangmérnök
• Bob Stone – hangmérnök, felvételvezető, újrakeverő, felügyelő

A dupla CD Frank Zappa koncertfelvételekből összeállított hatrészes sorozatának első darabja, 1988-ban jelent meg.

Az egyes részek folytatólagosan, egymás után jelentek meg, de az 5. és 6. rész megjelenésekor a CD-k tárolására alkalmas díszdobozt is kiadtak.

[1988. május 9. | Zappa, 2CD, Rykodisc RCD 10081/82 | >>Information INK | nr. 51]

A YCDTOSA sorozat (fülszöveg) - A YCDTOSA sorozat kivesézése (kritika)

A lemezen hallható dalok
Minden darabot Frank Zappa írt, hacsak másképp nincs feltüntetve.

1. CD

1. The Florida Airport Tape (1970, Kaylan, Volman, Zappa) – 1:03
2. Once Upon a Time (1971) – 4:37
3. Sofa #1 (1971) - 2:53
   
4. The Mammy Anthem (1982) – 5:41
5. You Didn't Try to Call Me (1980) – 3:39
6. Diseases of the Band (1979) – 2:22
7. Tryin’ to Grow A Chin (1979) – 3:44
8. Let's Make the Water Turn Black/Harry, You're a Beast/The Orange County Lumber Truck (1969) – 3:27
9. The Groupie Routine (1971) – 5:41
10. Ruthie-Ruthie (1974, Berry, Brock) – 2:57
11. Babbette (1974) – 3:35
12. I'm the Slime (1973) – 3:13
13. Big Swifty (1973) – 8:46
14. Don't Eat the Yellow Snow Suite (1979) – 20:16

2. CD

1. Plastic People (1969, Berry, Zappa) – 4:38
2. The Torture Never Stops (1978) – 15:48
3. Fine Girl (1982) – 2:55
4. Zomby Woof (1982) – 5:39
5. Sweet Leilani (Owens) (1969) – 2:39
6. Oh No (1969) – 4:34
7. Be in My Video (1984) – 3:29
8. The Deathless Horsie (1984) – 5:29
9. The Dangerous Kitchen (1984) – 1:49
10. Dumb All Over (1981) – 4:20
11. Heavenly Bank Account (1981) – 4:05
12. Suicide Chump (1981) – 4:55
13. Tell Me You Love Me (1982) – 2:09
14. Sofa #2 (1982) – 3:00

A lemezről

A dupla CD a YCDTOSA sorozat első darabja, a piaci reakciók kipuhatolására ezt megelőzte egy You Can't Do That On Stage Anymore - Sampler című dupla (bakelit) nagylemez, a későbbi kiadványok anyagából vegyesen összeállítva. A sorozat megjelenése egybeesett a CD-korszak kezdetével, így a későbbi darabok már mind CD-n láttak napvilágot.

Talán az egész sorozat legheterogénabb, legtágabb időintervallumot átfogó összeállítása: a dalok 1969 és 1984 közötti időszakból származnak. Érdekes keret ugyanakkor, hogy a lemez nyitó- és zárószáma is a Sofa: a kezdet az 1971-es verzió (egy nagyobb "szwit" részlete), a zárótétel pedig 1982-ből származik Steve Vai játékával.

A zenészek

1969 február

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ray Collins – gitár, ének
• Lowell George – gitár, ének
• Ian Underwood – altszaxofon, billentyűs hangszerek
• Motorhead Sherwood – baritone szaxofon
• Bunk Gardner – tenorszaxofon, trombita
• Roy Estrada – basszusgitár, ének
• Don Preston – billentyűs hangszerek
• Art Tripp – dobok
• Jimmy Carl Black – dobok, ütőhangszerek

1971 június

• Frank Zappa – gitár, ének
• Mark Volman – ének
• Howard Kaylan – ének
• Ian Underwood – altszaxofon, billentyűs hangszerek
• Jim Pons – basszusgitár, ének
• George Duke – billentyűs hangszerek, ének
• Aynsley Dunbar – dobok

1971 július - december

• Frank Zappa – gitár, ének
• Mark Volman – ének
• Howard Kaylan – ének
• Ian Underwood – altszaxofon, billentyűs hangszerekk
• Jim Pons – basszusgitár, ének
• Don Preston – billentyűs hangszerek
• Aynsley Dunbar – dobok

1973 december

• Frank Zappa – gitár, ének
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
• George Duke – billentyűs hangszerek, ének
• Tom Fowler – basszusgitár
• Ruth Underwood – billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
• Bruce Fowler – harsona
• Walt Fowler - trombita
• Ralph Humphrey – dobok
• Chester Thompson – dobok

1974

• Frank Zappa – gitár, ének
• Tom Fowler – basszusgitár
• Ruth Underwood – billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének
• Chester Thompson – dobok
• George Duke – billentyűs hangszerek, ének

1977

• Frank Zappa – gitár, ének
• Adrian Belew – gitár, ének
• Patrick O'Hearn – basszusgitár
• Peter Wolf – billentyűs hangszerek
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Terry Bozzio – dobok

1979

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ike Willis - gitár, ének;
• Warren Cuccurullo – gitár
• Denny Walley – slide gitár, ének
• Arthur Barrow – billentyűs hangszerek, basszusgitár
• Peter Wolf – billentyűs hangszerek
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Vinnie Colaiuta – dobok

1980 tavasz

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ike Willis – gitár, ének
• Ray White – gitár, ének
• Arthur Barrow – billentyűs hangszerek, basszusgitár
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• David Logerman – dobok

1981-82

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ray White – gitár, ének
• Steve Vai – gitár
• Scott Thunes – basszusgitár,
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Chad Wackerman – dobok

1984

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ike Willis – gitár, ének
• Ray White – gitár, ének
• Allan Zavod – billentyűs hangszerek
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Scott Thunes – basszusgitár
• Chad Wackerman – dobok

jegyzetek:

• Szövegek és információk angolul - az Information Is Not Knowledge honlapról;
• A megjelenés részletei - a Zappa Patio honlapról;
• a YCDTOSA akták - kritika a sorozat egyes darabjairól (magyarra fordítva *);

Zappa 1984 októberében megjelent dupla nagylemeze, rajta jellemzően stúdió-utómunkálatokkal kiegészített koncert-felvételekkel.

Az album az 1981-82-es felállást mutatja be, számos vendégzenésszel.

[1984. október 18.; Zappa, 2LP, Barking Pumpkin SVBO-74200 | >>Information INK | nr. 40]

A lemez számai
A másképp jelölteken kívül minden szám Frank Zappa szerzeménye.

1. The Closer You Are (Earl Lewis, Morgan Bobby Robinson) – 2:55
2. In France – 3:30
3. Ya Hozna – 6:26
4. Sharleena – 4:33
5. Sinister Footwear II – 8:39
6. Truck Driver Divorce – 8:59
7. Stevie's Spanking – 5:23
8. Baby, Take Your Teeth Out – 1:54
9. Marqueson's Chicken – 7:33
10. Planet of My Dreams – 1:37
11. Be in My Video – 3:39
12. Them or Us – 5:23
13. Frogs with Dirty Little Lips (Frank Zappa, Ahmet Zappa) – 2:42
14. Whippin' Post (Gregg Allman) – 7:32

Zenészek

• Frank Zappa – gitár, ének
• Ray White – gitár, ének
• Ike Willis – ének
• Steve Vai – gitár
• Scott Thunes – basszusgitár
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Ed Mann - ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok
   
• Arthur Barrow – basszusgitár
• Napoleon Murphy Brock – ének, vokál
• Patrick O'Hearn – basszusgitár (Planet Of My Dreams)
• Johnny "Guitar" Watson – gitár (In France)
• Moon Unit Zappa – ének (Ya Hozna)
• Brad Cole – zongora (Be In My Video)
• Roy Estrada – vokál
• Bob Harris – billentyűs hangszerek, ének (Planet Of My Dreams), vokál
• Thana Harris – ének, vokál
• Dweezil Zappa – szólógitár (Sharleena, Stevie's Spanking)
• George Duke – billentyűs hangszerek (Planet Of My Dreams)

A lemezről

A lemez nyitó és zárószáma feldolgozás, a "The Closer You Are" eredetileg a Channels felvétele volt 1956-ban, a "Whippin' Post" pedig az Allman Brothers Band száma (erről lásd a Helsinki koncertet!) A lemez nagy részének alapját Zappa 1982-es felállásának koncertfelvételei adják kisebb stúdió-utómunkálatokkal ("Sharleena", "Sinister Footwear II", "Truck Driver Divorce", "Stevie's Spanking", "Marqueson's Chicken", "Them or Us", "Whippin' Post"), de van az albumon 1974-ből származó felvétel is George Duke zongorajátékával ("Planet of My Dreams"), a többi 1983-as stúdiófelvétel. A heterogén források ellenére a lemez nagyon egységes hangulatú.

A "Ya Hozna" című szám egy 5/4-es gitárkíséret, ami mellett a "Sofá"-t (One Size Fits All album) és a "Lonely Little Girl"-t halljuk - visszafelé lejátszva, egyszerre, miközben Moon Zappa énekel, szintén visszafelé lejátszva (ld.: arf.ru). Ez egyesek szerint szarkasztikus válasz egyes rockelőadókat ért támadásokra: bizonyos lemezekről az terjedt el, hogy visszafelé lejátszva titkos (sátánista?) üzenetet rejtenek (lásd: backmasking).

A 14 éves Dweezil Zappa játssza a gitárszólót a "Ya Hozna" és a "Stevie's Spanking" című dalokban (az utóbbiban a másodikat Steve Vai után).

A "Frogs with Dirty Little Lips" című számot Ahmet Zappa írta, 7 éves korában.

A Rykodisc CD-kiadása a szokásos CD-szinthez képest halk, de a hangminőségével nincs probléma. (Zappa Patio)

A borító

A The Perfect Stranger és a Francesco Zappa mellett a dupla Them Or Us-nak a borítójához is egy Amerikai művész: Donald Roller Wilson festményeit használták fel (Ugyancsak az ő munkái láthatóak az Old Masters dobozokon). Mindegyik borítón Patrícia kutya látható sötét napszemüvegben, piros ruhában, fehér gallérral. Minden festményen egy (vélhetőleg a befejezéséhez köthető) dátum, sorszám és időpont volt olvasható, amit egy változó hosszúságú, de mindenképpen eléggé sajátos és rejtélyes cím tett teljessé, csupa nagybetűvel. A Them Or Us-on Patrícia egy fal előtt áll, mellette kétoldalt két kis faliállvány, az egyiken egy Heinz kecsöpös üveg, a másikon egy tejjel teli cumisüveg látható - ez utóbbi állt a The Perfect Stranger borítóján Patrícia gyerekszéke mellett a rendetlen asztalon.

A dupla album hátsó borítóján Zappa szépiaszínű portréja látható, mellkasszőrzete szemérmesen villan ki kétsoros vászonzakójának hasítéka mögül. Ökölbe szorított, zöld konyhai kesztyűbe bújtatott bal kezét szinte esküre emeli (Neil Slaven: Elektronikus Don Quijote).

Produkciós stáb

• Mark Pinske – hangmérnök
• John Matousek – maszterelés
• Gabrielle Raumberger – arculat, grafikai tervezés
• Donald Roller Wilson - festmény a borítón
• Steve Schapiro – fotó
• Bob Stone – hangmérnök

Frank Zappa 1983-as albuma, rajta 1980-81-es koncertfelvételek utómunkálatokkal kiegészített változatai, új dalok és feldolgozások vegyesen találhatóak.

A CD-kiadás az eredeti bakelithez képest viszonylag nagyban átalakult.

[1983. március 28. | Zappa, LP, Barking Pumpkin FW 38403 | >>Information INK | nr. 36.]

A lemez számai (CD-kiadás, 1995)
A máshogy jelölteken kívül minden szám Frank Zappa szerzeménye.

1. Cocaine Decisions – 3:53
2. SEX – 3:44
3. Tink Walks Amok – 3:39
4. The Radio is Broken – 5:51
5. We Are Not Alone – 3:18
6. The Dangerous Kitchen – 2:51
7. The Man from Utopia Meets Mary Lou – 3:22
8. Stick Together – 3:14
9. The Jazz Discharge Party Hats – 4:29
10. Luigi & the Wise Guys (bonus track) – 3:25
11. Mōggio – 2:35

A lemezről

Ez a lemez is tartalmaz maradékokat a ki nem adott Chalk Pie lemezről, a szerkezete a Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch-hez vagy a Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention-höz vagy akár a Them or Us-hoz köthető (80-82-es kiegészített koncertfelvételek és stúdiómunkák, vegyesen), az értékes pillanatai igazán kiemelkedőek (Moggio, Dangerous Kitchen), de az előbbiek közül ez az album tűnik a legkevésbé egységesnek és koncepciózusnak.

A CD-kiadáskor Zappa nemcsak a lemezt szerkesztette át (felcserélt számsorrend és egy bónuszszám), de az zenei anyagot is teljesen újrakeverte, egyes hírek szerint a "The Dangerous Kitchen" és a "The Jazz Discharge Party Hats" basszus- és dobsávjait is kicserélte Chad Wackerman (dob) és Jay Anderson (basszus) játékára. Az egyes kiadások közti különbségek tekintetében elég nagy a káosz, ezügyben lásd a Zappa Patio elemzését.

Zenészek

• Frank Zappa – gitár, ének, dobgép, ARP 2600
• Steve Vai – lehetetlen gitár-szólamok
• Ray White – gitár, ének
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek
• Scott Thunes – basszusgitár
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, szaxofon, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok
   
• Roy Estrada – ének
• Bob Harris – "boy soprano"
• Ike Willis – ének
• Arthur Barrow – billentyűs hangszerek, basszusgitár, micro bass, ritmusgitár
• Vinnie Colaiuta – dobok
• Craig Twister Steward – harmonika
• Dick Fegy – mandolin
• Marty Krystall – szaxofon

A borító

A borító a 82 nyári palermói lázongásoknak állít emléket - az eseményről egy későbbi olasz dokumentumfilm is beszámol (2012 - itt megnézhető), illetve a Slaven-féle életrajz:

A Frank helyzetét találóan leíró The Man From Utopia című album 1983 márciusában jelent meg. A borítón levő festményen (Gaetano Liberatore munkája) Frank komoly izomtömeggel, vicsorogva látható a Frigidaire című olasz magazinban szereplő 'Tanino' című politikai képregény 'RanXerox' nevű robot hősét imitálva. A bal keze a Stratocasterének nyakát roppantja szét, a jobb kezével pedig a banda körül röpködő szúnyoghadat próbálja meg lecsapkodni a milánói Redecesio parkban. Mögötte egy útjelző táblán néhány olyan város neve olvasható, ahol a csapat előzőleg fellépett.

A hátsó borítón 'FranXerox' mögül látjuk a színt, jóval részletezettebben. A helyszín most Palermó, a rendbontás kezdetén. Könnygáz lepi el a tömeget, a rendőrök felcsatolják a pajzsaikat. Bal oldalon az előtérban John Smoothers egy fotós fejét paszírozza szét két zugkokózó mellett (a lemezt a 'Cocaine Decisions' nyitotta). Jobboldalt II. János Pál pápa gesztikulál, trónusát svájci gárdisták viszik. Előtte egy fedetlen keblű hölgy a Szabadságszobrot idéző pózban tartja magasra a Frigidaire egy összetekert példányát.

Olaszország épp akkor győzte le Németországot a világbajnokságon, erről a borító '3-1 Vaffanculo' felirattal emlékezik meg - a németeket a "picsába" küldeni szokványosnak legalábbis nem volt mondható. (Neil Slaven: Elektronikus Don Quijote)

Az egyes dalokról

• Tink Walks Amok - "Tink" Arthur Barrow basszusgitáros gyerekkori beceneve, a szám nagyrészt az ő basszusjátékára épül: "A szalag forgott, ő meg a basszus különböző húrjaira és bundjaira mutatott, és mondta, hova helyezzem a témát. A felvétel közben írta a darabot!" (Tink ámokmegy - Barrow anekdotái). A darabnak egy kiegészített, gazdagabb változata hallható a The Banned From Utopia "So Yuh Don't Like Modern Art" (2002) című stúdiólemezén.
• Dangerous Kitchen - a szám eredetileg élőben hangzott el egy 1980-as koncerten, és az elénekelt/elmondott dal eredeti "dallamát" Steve Vai kottázta le és kettőzte meg bravúros módon egy akusztikus gitárral az eredeti énekszólamot. A dalról Eötvös Péter így nyilatkozott egy interjúban:

Különösen a Dangerous Kitchen maradt emlékezetes, a Man From Utopia-ról, és egyfajta alap-darabbá is vált számomra, különösen később, amikor operákon kezdtem dolgozni - a technika, amit ebben használ, engem is nagyon érdekel: az a félig énekelt, félig beszélt előadásmód, ami tulajdonképpen nem sprächgesang, de annyiban nagyon érdekes, hogy ráadásul egy szólóhangszerrel is végig leköveti. Nagyon meglepett, amikor később hallottam, hogy a gitárszólamot utólag játszották az ének alá; én azt hittem, mivel teljesen egyidejűleg szólt, hogy Zappa maga énekelt és gitározott egyszerre. De ettől függetlenül maga a technika, az "énekelt hangszer" ötlete a Dangerous Kitchenből származik (A gyökereink közösek).

• The Man from Utopia Meets Mary Lou - a két szám (a "The Man from Utopia" és a "Mary Lou") az ötvenes évekből származó slágerek, a 82-es turné kedvelt ráadásszámai voltak, egyvelegként - ahogy az a YCDTOSA vol. 4 lemezen is hallható.
• Luigi & the Wise Guys - az eredeti kiadáson nem, csak az 1992 utáni DC-kiadásokon szerepló, szintén az 1981-82-es időszakból származó bónuszfelvétel.
• Moggio - az 1981-82-es felállás akrobatikus darabja, egészen különleges ritmikai felépítéssel - a darab szerepel az Ensemble Modern Greggery Peccary & Other Persuasions című lemezén is. Frank Zappa a címről (arf.ru):

Egyszer, mikor Diva (Zappa legkisebb lánya) még egészen kicsi volt, bemászott az ágyunkba. Én reggel hétkor mentem lefeküdni, ő meg egész éjszaka ott aludt Gaillel. Ahogy bemásztam az ágyba, ő felébredt, és elmesélte hogy volt álmában egy icipici apukája, akit "Moggio"-nak hívtak és aki a párna alatt lakott... egy egész kerek kis történetet mesélt erről a figuráról.

ld. még: Wikipédia;

Frank Zappa 1982-ben megjelent - koncert és stúdiófelvételeket vegyesen tartalmazó - albuma.

Ezen a lemezen szerepel a Valley Girl, amit Zappa lányával, Moonnal közösen írt, ami aztán Grammy-jelölést hozott nekik és nagyon népszerűvé tette a lemezt.

[1982. május 23.; Zappa, LP, Barking Pumpkin FW 38066 | Information INK | nr. 35.]

A lemez számai

1. No, Not Now - 5:50
2. Valley Girl - 4:49
3. I Come from Nowhere - 6:13
4. Drowning Witch - 12:03
5. Envelopes - 2:46
6. Teen-Age Prostitute - 2:43

A lemezről

A lemez első fele stúdiófelvételekből, a második része Zappáék 1981-82-es koncertfelvételeiből áll ("Drowning Witch", "Envelopes", "Teen-Age Prostitute").

A Valley Girl egy húzós alapokra készült monológ: a 14 éves Moon a kor tinédzsereinek pláza-nyelvezetét parodizálja – a dal meglepően nagy népszerűséget hozott apának és lányának, erősen meg is dobta a lemezeladásokat. Valley Girl címen később film is készült, az eredeti tervek szerint Zappáék bevonásával forgatták volna, ami végül elmaradt (lásd a Valley Girl dokumentumfilmet és a Playboy 82-es interjúját!).

A "Drowning Witch" Zappa egyik legösszetettebb szerzeménye, a YCDTOSA vol 3 fülszövege szerint sem a 82-es, sem a 84-es felállás nem tudta egyszer sem tökéletesen előadni. A lemezen hallható változat vagy tucatnyi koncert felvételéből van összevágva. A szám különlegessége még, hogy egy kis intermezzóval elválasztva két gitárszóló követi benne egymást.

A lemezen felbukkan énekesként ("I Come From Nowhere") Roy Estrada az eredeti Mothersből.

Chalk Pie - részletesen ld. itt!

A "Drowning Witch" lemez anyagának második fele eredetileg egy Chalk Pie című dupla lemezen jelent volna meg, ami kizárólag koncertfelvételeket tartalmazott volna 1980-82-ből. A lemezen hallható lett volna a Clownz on Velvet (később a Thing-Fish lemezre került), ebben Al Di Meola vendégjátéka hallható. A kiadvány végül nem jelenhetett meg, egyes hírek szerint azért, mert a kiadó nem látta kifizetődőnek egy újabb dupla lemez kiadását (a You Are What You Is után), más hírek szerint Meola nem tartotta elég jónak az itt hallható szólóját s nem járult hozzá a megjelenéshez. (A kiadatlan lemez rajongók körében mégis felbukkant a filecserélő rendszereken, viszonylag jó minőségben.)

A tervezett lemez számai:

1. Drowning Witch
2. Envelopes
3. Teen-Age Prostitute

4. The Dangerous Kitchen
5. Chalk Pie
6. We're Turning Again
7. Alien Orifice

8. The Jazz Discharge Party Hats
9. "The Torture Never Stops" guitar solo (title unknown)
10. What's New in Baltimore?
11. Moggio

12. "The Black Page #2" guitar solo (title unknown)
13. Clownz on Velvet
14. Frogs with Dirty Little Lips

A "Chalk Pie" anyagainak egy része a "Drowning Witch"-re, a The Man from Utopiára és a Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention-re került, a "Chalk Pie" című gitárszóló a Guitar albumra, két másik gitárszóló pedig azóta is kiadalan.

A borító

A lemez borítója egy "képrejtvény", Roger Price rajza az 1953-as "Droodles" című könyvéből. A kép címe "A hajó túl későn érkezett hogy megmentsen egy fuldokló boszorkányt"; a hajó orra és a süllyedő boszorkány kalapja ugyanakkor mintha egy Z és egy A betűt formázna. A kép adta később az album címét.

A zenészek:

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Steve Vai – gitár (a lemezen: „lehetetlen gitárszólamok”)
• Ray White – ritmusgitár, ének
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, szaxofon, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Scott Thunes – basszusgitár: "Drowning Witch", "Envelopes", "Teen-age Prostitute", és "Valley Girl"
• Chad Wackerman – dobok
   
• Arthur Barrow – basszusgitár: "No Not Now" és az "I Come From Nowhere" első fele;
• Patrick O'Hearn – basszusgitár: az "I Come From Nowhere" gitárszólója alatt
• Roy Estrada – ének
• Ike Willis – ének
• Bob Harris – ének
• Lisa Popeil – ének a "Teen-Age Prostitute"-ban
• Moon Unit Zappa – ének a "Valley Girl"-ön

Zappa 1988-ban megjelent albuma, az 1981-es Shut Up 'n Play Yer Guitar nyomdokait követve ez is élő gitárszólók gyűjteménye, jellemzően 1981 és 1984 közötti időszakból (van 1979-es felvétel is). Zappának a lemez a hatodik Grammy-jelölését jelentette, a "Legjobb instrumentális rockzenei előadás" kategóriában.

[1988. április 26. | Frank Zappa, 2LP, Barking Pumpkin D1 74212 | >>Information INK | nr. 50.]

Ezeket a szólókat 1979 és 1984 között rögzítettük élőben. Egyik sem tökéletes, de azért remélem tetszenek majd. (...) A lemez gyermekeknek és republikánusoknak ellenjavallt. (FZ fülszövege)

A lemez számai:

CD 1:

1. Sexual Harassment in the Workplace – 3:42
   1981-12-12, San Diego
2. Which One Is It? – 3:04
   1982-06-26, The Black Page, München
3. Republicans – 5:07
   1984-11-10, Let's Move To Cleveland, Upper Darby
4. Do Not Pass Go – 3:36
   1982-06-19, Drowning Witch, második szóló, London
5. Chalk Pie – 4:51
   1981-12-07, Zoot Allures, Salt Lake City
6. In-A-Gadda-Stravinsky – 2:50
   1984-11-25, Let's Move To Cleveland, Atlanta
7. That's Not Really Reggae – 3:17
   1984-09-25, Whipping Post, London
8. When No One Was No One – 4:48
   1982-05-21, Zoot Allures, Köln
9. Once Again, without the Net – 3:43
   1984-12-20, Let's Move To Cleveland, Portland
10. Outside Now (Original Solo) – 5:28
    1979-03-31, City of Tiny Lites, München
11. Jim & Tammy's Upper Room – 3:11
    1982-06-01, Advance Romance, Bordeaux
12. Were We Ever Really Safe in San Antonio? – 2:49
    1984-12-20, Drowning Witch - második szóló, San Antonio
13. That Ol' G Minor Thing Again – 5:02
    1982-06-24, City of Tiny Lites, Zürich
14. Hotel Atlanta Incidentals – 2:44
    1984-11-25, Hot-Plate Heaven At The Green Hotel, Atlanta
15. That's Not Really a Shuffle – 4:23
    1982-05-11, King Kong, Koppenhága
16. Move It or Park It – 5:43
    1982-06-11, The Black Page, Frankfurt
17. Sunrise Redeemer – 3:58
    1984-11-30, Let's Move To Cleveland, Sunrise

CD 2:

1. Variations on Sinister #3 – 5:15
   1984-08-11, Easy Meat, Oscar Mayer Theatre, Madison, Wisconsin
2. Orrin Hatch on Skis – 2:12
   1984-11-30, (második koncert) Ride My Face To Chicago, Sunrise Musical Theatre
3. But Who Was Fulcanelli? – 2:48
   1982-05-21, Drowning Witch (második szóló), Sporthalle, Köln
4. For Duane – 3:24
   1984-11-25, Whipping Post, Civic Center, Atlanta, Georgia
5. GOA – 4:51
   1984-11-23 (második koncert), Let's Move To Cleveland, Bismarck Theater, Chicago, Illinois
6. Winos Do Not March – 3:14
   1984-12-04, Sharleena, Orpheum Theater, Memphis, Tennessee
7. Swans? What Swans? – 4:23
   1981-12-12 (második koncert), Pound For A Brown; Fox Theater, San Diego
8. Too Ugly for Show Business – 4:20
   1981-12-10 (második koncert); King Kong; Berkeley Community Theater
9. Systems of Edges – 5:32
   1979-03-27 (első koncert); Inca Roads; Rhein-Main-Halle, Wiesbaden
10. Do Not Try This at Home – 3:46
    1982-07-07; Black Page; Parco Redecesio, Milánó
11. Things That Look Like Meat – 6:57
    1981-12-07; City Of Tiny Lites; Terrace Ballroom, Salt Lake City, Utah
12. Watermelon in Easter Hay – 4:02
    1984-08-16; Jones Beach Theatre, Wantagh, NY
13. Canadian Customs – 3:34
    1984-12-18 (második koncert); Let's Move To Cleveland; Queen Elizabeth Theatre, Vancouver
14. Is That All There Is? – 4:09
    1982-05-22; Let's Move To Cleveland; Philipshalle, Düsseldorf
15. It Ain't Necessarily the Saint James Infirmary – 5:15
    (Gershwin, Gershwin, Heyward, Primrose)
    1982-07-08; Pound For A Brown; Stadio Communale, Pistoia;
     

A lemezről:

Eredetileg tripla bakelitlemezként jelent volna meg a Shut Up ’n Play Yer Guitar-hoz hasonlóan, de Zappa úgy döntött, hogy inkább az új formátumot, a CD-t részesíti előnyben. Ez lett Zappa első olyan kiadványa, ami párhuzamosan jelent meg CD-n és hagyományos nagylemezen; a dupla CD (amit a Rykodisc adott ki Amerikában és a Zappa Records Európában) 32 számot tartalmaz, míg a (Zappa Barking Pumpkin kiadójánál megjelent) dupla bakelitlemez csak 19-et.

A zenészek
1979

• Frank Zappa - szólógitár
• Warren Cuccurullo - gitár
• Ike Willis - gitár
• Denny Walley - gitár
• Tommy Mars - billentyűs hangszerek
• Peter Wolf - billentyűs hangszerek
• Arthur Barrow - basszusgitár
• Ed Mann - ütőhangszerek
• Vinnie Colaiuta - dobok

1981-82

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ray White – ritmusgitár, ének
• Steve Vai – gitár
• Scott Thunes – basszusgitár, ének, szintetizátor
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Tommy Mars – billentyűs hangszerek, ének
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok

1984

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ike Willis – ritmusgitár, ének
• Ray White – ritmusgitár, ének
• Bobby Martin – billentyűs hangszerek, ének, szaxofon
• Allan Zavod – billentyűs hangszerek
• Scott Thunes – basszusgitár, ének, szintetizátor
• Chad Wackerman – dobok
   

Hasonló albumok:

Shut Up ’n Play Yer Guitar, Trance-Fusion, Frank Zappa Plays the Music of Frank Zappa: A Memorial Tribute, The Guitar World According to Frank Zappa (kazetta). A gitáralbumok elődjének tekinthető egy ki nem adott összállítás, ami - egy rádióközvetítés jóvoltából - itt meghallgatható.

Megjegyzések:

• Információk - az Information is Not Knowledge oldalon
• A megjelenés részletei a Zappa Patio oldalon;

Zappa utolsó, 1988-as turnéjának különböző helyszínein felvett dupla koncertalbuma, 1991-ben jelent meg.

A turnéről a Broadway the Hard Way (1988) és a The Best Band You Never Heard in Your Life (1991) után ez jelent meg utolsóként (1991), jellemzően instrumentális szerzeményekkel.

[1991. június 4. | Zappa, 2CD, Barking Pumpkin D2 74234 | >>Information INK | nr. 56.]

A Broadway The Hard Way turnéról; - lásd még: A legjobb zenekar...- a Best Band fülszövege;

A lemez számai
A másként feltüntetetteken kívül minden darab Frank Zappa szerzeménye.

Első CD

1. Stinkfoot – 7:39
2. When Yuppies Go to Hell (benne a Desiccated) – 13:28
3. Fire and Chains – 5:04
4. Let's Make the Water Turn Black – 1:36
5. Harry, You're a Beast – 0:47
6. The Orange County Lumber Truck – 0:41
7. Oh No – 4:43
8. Theme from Lumpy Gravy – 1:11
9. Eat That Question – 1:54
10. Black Napkins – 6:56
11. Big Swifty – 11:12
12. King Kong – 13:04
13. Star Wars Won't Work – 3:40

Második CD

1. The Black Page (new age version) – 6:45
2. T'Mershi Duween – 1:42
3. Dupree's Paradise – 8:34
4. City of Tiny Lights – 8:01
5. Royal March from L'Histoire du Soldat (Igor Sztravinszkij) – 0:59
6. Theme from the Bartok Piano Concerto #3 (Bartók Béla) – 0:43
7. Sinister Footwear 2nd mvt. – 6:39
8. Stevie's Spanking – 4:25
9. Alien Orifice – 4:15
10. Cruisin' for Burgers – 8:27
11. Advance Romance – 7:43
12. Strictly Genteel – 6:36

A lemezről

A lemez nagy része instrumentális szerzemény, a legkorábbi időszakoktól a hetvenes és nyolcvanas évek nagy zappa-klasszikusaiig, a big band felálláshoz illő pazar hangszerelésben - a "When Yuppies Go to Hell" című egyetlen új instrumentális szerzeménnyel (a részletekről itt). A második CD-n felbukkan Zappa két nagy kedvence, Bartók Béla és Igor Sztravinszkij, előbbitől a III. zongoraverseny nyitórészét, utóbbitól a Katona történetének egy szakaszát halljuk, Scott Thunes hangszerelésében.

Ahogy ez Zappa más albumaira is igaz, az egyes dalokban rengeteg utalást találunk korábbi szerzeményekre és lemezekre - ezek az anyaggal először találkozó hallgatónak nem feltétlenül tűnnek fel.

A zenészek

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Kurt McGettrick – bariton szaxofon
• Scott Thunes – basszusgitár
• Albert Wing – tenorszaxofon
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok
• Ike Willis – gitár, ének
• Paul Carman – altszaxofon
• Walt Fowler – trombita, szintetizátor
• Mike Keneally – szintetizátor, ének, gitár
• Bruce Fowler – harsona
• Robert Martin – billentyűk, ének

A Kill Ugly Radio olvasói véleményei;

A Joe's Garage (vagy "Joe's Garage: Acts I, II & III") Frank Zappa 1979-ben kiadott "rockoperája", amely azt járja körül a maga sajátos módján, hogy mi is történik akkor, ha a zenét betiltják. Az anyag eredetleg három részben ("felvonásban") jelent meg három nagylemezre bontva (az első egy szimpla lemez volt, majd nem sokkal később jött a dupla második-harmadik), és annak ellenére hogy ennek a hármasságnak nincs dramaturgiai szerepe, a cím a duplalemezes CD-kiadáson is "Joe's Garage: Acts I, II & III" maradt.

Frank Zappa hasonló címmel kiadott filmjének (erősen rövidített) zeneanyaga, eredetileg képlemezként jelent meg - jóval a film (1979) után, 1983-ban. A lemez a legendás 77-78-as csapattal készült, akik a Sheik Yerbouti és a 2010-ben kiadott Hammersmith Odeon lemezen is hallhatóak.

[1983. március 28.; Frank Zappa, LP, Barking Pumpkin BPR 1115; | >>Information INK | nr. 37.]

A Mothers 1971-es koncertfelvételéből összeállított lemeze, a híres-hírhedt Flo & Eddie énekesduóra és kíséretére, párbeszédekre és rögtönzésekre is hangsúlyosan építő zenés szinházzal, tulajdonképpen a Just Another Band... párja.

A jellemző téma: a turné és viszontagságai.

[1971. augusztus 2. | The Mothers, LP, Bizarre/Reprise MS 2042 | >>Information INK | nr. 12.]

A lemez dalai:

1. Little House I Used to Live In – 4:41
2. The Mud Shark – 5:22
3. What Kind of Girl Do You Think We Are? – 4:17
4. Bwana Dik – 2:21
5. Latex Solar Beef – 2:38
6. Willie the Pimp, Pt. 1 – 4:03
7. Willie the Pimp, Pt. 2* – 1:54
8. Do You Like My New Car? – 7:08
9. Happy Together (Gary Bonner, Alan Gordon) – 2:57
10. Lonesome Electric Turkey – 2:32
11. Peaches en Regalia – 3:22
12. Tears Began to Fall – 2:45

* a 2012 előtti CD-kiadásokon nem szerepel

A közreműködő zenészek:

• Frank Zappa – gitár, ének, dialógus
• Howard Kaylan – ének, dialógus
• Mark Volman – ének, dialógus
• Aynsley Dunbar – dobok
• Bob Harris – billentyűk, ének
• Jim Pons – basszusgitár, ének, dialógus
• Don Preston – Moog szintetizátor
• Ian Underwood – billentyűk, ének, fafúvósok

A produkciós stáb

• Producer: Frank Zappa
• Hangmérnök: Barry Keene
• Keverés: Toby Foster
• Mastering: Toby Foster
• Digital remastering: Bob Stone
• borító: Cal Schenkel (Zappa megjegyzése a borítón: "Velem csináltatta meg" - azaz valószínűleg Zappa kézírását látjuk.)
• CD csomagolás: Dobronyi Ferenc

megjegyzések - Information INK:

• Megkérdeztük Zappát a Fillmore East-en a "Willie The Pimp" [a CD-kiadásról] hiányzó gitárszólójáról (...). Azt felelte, hogy szerinte "fontosabb a CD folytonossága. A bakeliten az első oldal elhalkult, aztán a második oldal felhangosodott megint. Ezt átvéve a CD-re ott is megjelent volna egy elhalkulás és felhangosodás - akkor már nem tisztább dolog az elhalkulás után elkezdeni a következő dalt?" Arra a kérdésre hogy miért nem keresték elő az eredeti szalagokat, a válasz: "a két rész nem ugyanarról az előadásról való, úgyhogy a csatlakozásnál sebességi gond lett volna, egy szóló közepén." Itt meghallgatható. ("The CD Watchdog," ICE #43, October, 1990)
• A Willie the Pimp Pt. 2 a 2012-es újrakiadáson már szerepel.
• Néhány szám utólagos stúdiókorrekciót kapott: The Mud Shark, Tears Began to Fall.
• Zappa a divatokról - aznapi interjú(-animáció);

Heló - itt Egyenes Eddie! Igaz ugyan hogy csak a Warner Bros. reklámembere vagyok és ismerem a dörgést és benne vagyok a tutiban meg minden... de tényleg szeretem a Mothers Of Inventiont, különösen a ceruzával felírt borítójú koncertlemezüket!
(Cal Schenkel animációs reklámjából, arf.ru)

Zappa 2002-ben megjelent posztumusz albuma, a Vaulternative Records első kiadványa.

A felvétel 1976. január 21-én készült Sydneyben, a Hordern Pavilionban tartott koncerten, az aznapi teljes koncert anyagával.

[2002. augusztus 16., Zappa, 2CD, Vaulternative VR 2002-1 | >>Information INK | nr. 70.]

"Íme a koncert" - a lemez fülszövege (Vaulternative mission statement)

A lemez számai:
Minden szám szerzője Frank Zappa.

1. CD

1. Hordern Intro (Incan Art Vamp) – 3:10
2. Stink-Foot – 6:35
3. The Poodle Lecture – 3:05
4. Dirty Love – 3:13
5. Filthy Habits – 6:18
6. How Could I Be Such a Fool? – 3:27
7. I Ain't Got No Heart – 2:26
8. I'm Not Satisfied – 1:54
9. Black Napkins – 11:57
10. Advance Romance – 11:17
11. The Illinois Enema Bandit – 8:45
12. Wind Up Workin' in a Gas Station – 4:14
13. The Torture Never Stops – 7:12

2. CD

1. Canard Toujours – 3:22
2. Kaiser Rolls – 3:17
3. Find Her Finer – 3:48
4. Carolina Hard-Core Ecstasy – 6:12
5. Lonely Little Girl – 2:39
6. Take Your Clothes Off When You Dance – 2:02
7. What's the Ugliest Part of Your Body? – 1:07
8. Chunga's Revenge – 15:41
9. Zoot Allures – 12:50
10. Keep It Greasy – 4:40
11. Dinah-Moe Humm – 6:54
12. Camarillo Brillo – 3:58
13. Muffin Man – 3:41
14. Kaiser Rolls (Du Jour) – 3:00

FZ:OZ - a lemezről

Jelen kiadvány az 1976. január 20-án Sydneyben, a Hordern Pavilionban tartott koncertet tartalmazza csaknem teljes egészében (két kihagyott szám a Trying To Grow A Chin és a Honey Don't You Want A Man Like Me?, előbbi a 2006-os BB-n aztán megjelent). A koncert felvételéhez csak egy magnetofon állt rendelkezésre, a szalagváltásokkor keletkező réseket így kalózfelvételekből (és valószínűsíthetően egy japán koncertből: How Could I be...) pótolták. A hangminőség így ugyan azokon a helyeken érezhetően romlott, de a koncert hatásában így egész maradt. A szalagváltások nagy valószínűséggel: "How Could I Be Such A Fool", a "Kaiser Rolls" vége, és a "Zoot Allures".

Az itt hallható anyag nagy része a felvétel idején kiadatlan volt, mint például a "Canard Toujours", ami később "Kreega Bondola" néven (is) futott, majd "Let's Move to Cleveland" címmel került fel a Does Humor Belong in Music? lemezre (1984-es felvétel). Más számok a Zoot Allures-on jelentek meg 1976-ban. A "Kaiser Rolls" című dalnak ez az első megjelenése, mindjárt két változatban is: a koncerten túlmenően egy próba-változat is hallható a lemez végén, ott "Kaiser Rolls (Du Jour)" címmel.

Érdekesség, hogy ettől a (nagy zenészegyéniségeket, szólistákat némileg nélkülöző, kis létszámú) felállástól Zappa életében szinte semmi nem jelent meg - a Black Napkinst és a Ship Ahoyt kivéve.

(Majdnem) ugyanezt a felállást mutatja be a Joe’s Menage című CD (2008).

A zenészek: 

• Frank Zappa – gitár, vokál
• Terry Bozzio – dobok, ének
• Napoleon Murphy Brock – tenorszaxofon, ének
• Roy Estrada – basszusgitár, ének
• Andre Lewis – billentyűs hangszerek, ének

vendég:

• Norman Gunston – harmonika (a "The Torture Never Stops"-ban)

• FZ:OZ - a Kill Ugly Radio olvasóinak kritikái;

Zappa nagyzenekari felvételeket tartalmazó, 1979-ben megjelent albuma - a lemez számai a Läther kiadványon is szereplenek.

A lemez az 1975 szeptemberében, Michael Zearott vezényletével tartott koncertek anyagából válogat.

[1979. május 4. | Frank Zappa, LP, DiscReet DSK 2294 | >>Information INK | nr. 27.]

Zappa utolsó, 1988-as turnéjának különböző helyszínein felvett dupla koncertalbuma, 1991-ben jelent meg.

A turnéról kiadott három album közül (a másik kettő: Broadway The Hard Way, Make a Jazz Noise Here) ezen található a legtöbb feldolgozás.

[1991. április 16.; Zappa, 2CD, Barking Pumpkin D2 74233 | >>Information INK | nr. 55.]

A legjobb zenekar amit sohasem hallhattál: a fülszöveg | A Broadway The Hard Way turné;

A lemez számai
A másként feltüntetetteken kívül minden darab Frank Zappa szerzeménye.

Első CD

1. Heavy Duty Judy – 6:04
2. Ring of Fire (Merle Kilgore, June Carter) – 2:00
3. Cosmik Debris – 4:32
4. Find Her Finer – 2:42
5. Who Needs the Peace Corps? – 2:40
6. I Left My Heart in San Francisco (George C. Cory, Jr., Douglas Cross) – 0:36
7. Zomby Woof – 5:41
8. Boléro * (Maurice Ravel) – 5:19
9. Zoot Allures – 7:07
10. Mr. Green Genes – 3:40
11. Florentine Pogen – 7:11
12. Andy – 5:51
13. Inca Roads – 8:19
14. Sofa No. 1 – 2:49

Második CD

1. Purple Haze (Jimi Hendrix) – 2:27
2. Sunshine of Your Love (Pete Brown, Jack Bruce, Eric Clapton) – 2:30
3. Let's Move to Cleveland – 5:51
4. When Irish Eyes Are Smiling (Ernest Ball, George Graff, Chancellor Olcott) – 0:46
5. "Godfather Part II" Theme (Nino Rota) – 0:30
6. A Few Moments with Brother A. West (Brother A. West, Zappa) – 4:00
7. The Torture Never Stops, Pt. 1 – 5:19
8. Theme from "Bonanza" (Ray Evans, Jay Livingston) – 0:28
9. Lonesome Cowboy Burt (Swaggart version) – 4:54
10. The Torture Never Stops, Pt. 2 – 10:47
11. More Trouble Every Day (Swaggart version) – 5:28
12. Penguin in Bondage (Swaggart version) – 5:05
13. The Eric Dolphy Memorial Barbecue – 9:18
14. Stairway to Heaven (Jimmy Page, Robert Plant) – 9:19

* Az album európai kiadásain nem szerepel

A zenészek

• Frank Zappa – szólógitár, ének, szintetizátor
• Kurt McGettrick – bariton szaxofon
• Scott Thunes – basszusgitár, mini moog;
• Albert Wing – tenorszaxofon
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok
• Ike Willis – gitár, ének
• Paul Carman – altszaxofon
• Walt Fowler – trombita
• Mike Keneally – szintetizátor, ének, gitár
• Bruce Fowler – harsona
• Robert Martin – billentyűk, ének

A lemezről

A lemez címe ("The Best Band" - a legjobb zenekar) egyben Zappa véleményét is kifejezi az adott felállással kapcsolatban: nagyon elégedett volt a csapatával, büszke volt zenészeinek képességeire. Többször utalt rá hogy gyakorlatilag "bármit el tudnak játszani", ezt (is) illusztrálja ezen a lemezen a meglepően sok feldolgozás: a Ring of Fire Johhny Cash dala, rendszerint a ráadásban hangzott el a Bolero, a Purple Haze és a Sunshine of Your Love diszkó-verziója egy-egy fricska a rock korai ikonjai felé, felbukkan a Keresztapa főcímzenéje is, az albumot pedig a Led Zeppelin-klasszikus, a Stairway to Heaven zárja. Ebben a feldolgozásban míg a dal elejét gyakorlatilag szétszedik, végignevetik a zenészek, addig a második részben az eredeti gitárszólamnak egy bravúr-verzióját halljuk: Jimmy Page szólóját az öttagú fúvósszekció (!!!) hangról hangra, lélegzetelállító tempóban, tökélesen együtt játssza el.

A megjelenéskor Zappa kiadójának rögtön két problémával is szembe kellett néznie: a Bolero az európában hatályos szerzői jogi törvények értelmében nem közkincs, így az album európai változatáról le kellett venni.

Az első kiadások borítóján látható, a zenekart ábrázoló fényképről pedig az derült ki, hogy Zappáék a képet a fotós engedélye nélkül használták fel, ezt ezért először egy fekete foltra cserélték. A későbbi, 1995-ös kiadásokra már a CD japán kiadásának borítója került, ami a Zappának korábban is sok albumborítót készítő Cal Schenkel munkája. A fenti okokból szerepel japán felirat a CD aktuális kiadásán.

• A Primer on One Devious Daredevil - az "1000 Recordings To Hear Before You Die" ajánlása;
• Kotaku - The Best Band - kritika, néhány hallgatható dallal;
• The Best Band You Never Heard In Your Life - Kill Ugly Radio olvasói vélemények;

A dupla CD Frank Zappa koncertfelvételekből összeállított hatrészes CD-sorozatának második darabja. Az alcíme The Helsinki Concert, a sorozat többi darabjával szemben itt egyetlen felállás egyetlen, teljes koncertjét hallhatjuk (részletesen lásd lejjebb). Zappának ez a felállás volt az egyik kedvence.

[1988. október 25., 2CD, Rykodisc RCD 10083/84, >>Information INK; nr. 52.]

Zappa egyetlen Warner-nél megjelent albuma – korábbi menedzserével, Herb Cohennel való konfliktusa miatt a DiscReet Recordsszal kötött szerződését módosították a terjesztő Warnerhez. Szinte mindenen Zappa játszik, a másik állandó résztvevő Bozzio, aki utólag, a szinte már kész (dobgéppel felvett) számokra dobolt rá.

[1976. október 29. | Zappa, LP, Warner Bros. BS 2970 | >>Information INK | nr. 22.]

A lemez számai
A másképp jelölteken kívül minden szám Frank Zappa szerzeménye.

1. Wind Up Workin' In The Gas Station – 2:29
2. Black Napkins – 4:15
3. The Torture Never Stops – 9:45
4. Ms. Pinky – 3:40
   
   
5. Find Her Finer – 4:07
6. Friendly Little Finger – 4:17
7. Wonderful Wino (Simmons, Zappa) – 3:38
8. Zoot Allures – 4:12
9. Disco Boy – 5:11

A lemezről

Az album története

A kiadvány eredetileg dupla lemez lett volna (lásd: arf.ru!), de ismeretlen okokból Zappa megvágta és átszerkesztette a programot egy szimpla lemeznyire. A tesztnyomatokat 1976-an megmutatta a Circus magazinnak, akik egy radikálisan különböző felépítésű albumról számoltak be, amin szerepelt a "Sleep Dirt", a "The Ocean Is the Ultimate Solution", a "Filthy Habits", és a "Night of the Iron Sausage". Az első három szám aztán a Sleep Dirt-ön jelent meg 1979-ben, a "Night of the Iron Sausage" kiadatlan maradt, valószínűleg egy hosszú gitárszóló lehetett. A "Wind Up Workin' in a Gas Station" és a "Zoot Allures" nem szerepelt ezen a korai összeállításon.

A lemezen szinte minden hangszeren Zappa játszik, a másik állandó résztvevő Bozzio, de ő is utólag, a szinte már kész (dobgéppel felvett) számokra játszotta rá a dobszólamát. Ez talán a 75-76-os felállás kritikája is lehet, hiszen a hosszú turné ellenére tőlük néhány kivételtől eltekintve szinte semmi nem jelent meg hivatalos felvételen - majd csak 2002-ban az FZ:OZ és 2008-ban a Joe’s Menage.

Az egyes dalokról

• Black Napkins – a szám az 1976 február harmadikai koncertről származik, Oszakából; az elég széles körben elterjedt „The Eyes of Osaka” kalózlemezen a teljes koncert meghallgatható.
• The Torture Never Stops – az albumon hallható változat az ekkor még fiatal szerzeménynek már a harmadik változata: az első a Bongo Fury turné része volt Captain Beefheart énekével (a YCDTOSA vol. 4-en hallható), egy más hangszerelésben játszották 75-76-ban (lásd: FZ:OZ).
• Wonderful Wino – a dalt 1970-71-ben játszotta sokat a Mothers, eredetileg Jeff Simmons 1970-es Lucille Has Messed My Mind Up című lemezén jelent meg, a producere – La Marr Bruister álnéven – Zappa volt. Erről a lemezről került a címadó szerzemény 1979-ben a Joe’s Garage albumra.

Megjegyzések, érdekességek

• Zoot Allures - A lemez címe egy szójáték: a francia Zut alors! nehezen lefordítható, indulatot kifejező szókapcsolat, nagyjából „a fenébe!” jelentéssel.
• A lemezborító - Eddie Jobson és Patrick O'Hearn fotója szerepel ugyan az albumborítón, de a lemezen nem játszanak. A képen látható felállás mindenképpen csonka, hiszen az őszi turnén már Ray White (és egy rövid ideig Bianca) is tagja volt a csapatnak, és egyikük sem látható a fotón.
• Japán feliratok - a lemez első és hátsó borítóján egy-egy lapán felirat van, ezek valójában nem jelentenek semmit, de kiolvasva: "za ppa" a címoldalon és "fu ran ku za ppa" a lemez hátoldalán. Az arf.ru honlap szerint az 1976 elején, Kiotóban tartott koncerten kapott Zappa a helyi diákszervezettől egy japán pecsétet ("hanko") és egy névtáblát - ezek kerültek aztán az előoldalra és a hátoldalra.

Közreműködők

Zenészek

• Frank Zappa – szintetizátor (1, 4, 5, 9), basszusgitár (1, 3-7, 9), gitár, billentyűs hangszerek (3, 5, 7, 9), vokál (3, 5, 7, 9), ének (1, 4)
• Terry Bozzio – dobok, vokál (5, 9)
   
• Davey Moiré – szólóének (1), vokál (1, 9), hangmérök
• Andre Lewis – orgona (2), ének (2), vokál (5, 9)
• Roy Estrada – basszusgitár (2), ének (2), vokál (2, 4, 5, 9)
• Napoleon Murphy Brock – szaxofon, vokál (2)
• Ruth Underwood – szintetizátor (4, 7), marimba (6, 8)
• Captain Beefheart – harmonika (5) ("Donnie Vliet" néven)
• Ruben Ladron de Guevara – vokál (5)
• Dave Parlato – basszusgitár (8)
• Lu Ann Neil – hárfa (8)
• Sparky Parker – vokál (9)

Produkciós stáb

• Arnie Acosta – mastering
• Amy Bernstein – layout design
• Michael Braunstein – engineer
• Gary Heery – photography
• Cal Schenkel – design
• Bob Stone – digital remastering

Zappa kamarazenei darabokat tartalmazó élő albuma az Ensemble Modern 1992-es koncertfelvételeivel, az anyag a Frankfurti Új Zenei Fesztiválon hangzott el.

A kiadvány az utolsó, Zappa életében megjelent lemez.

Zappa a Utility Muffin Research Kitchen nevű stúdiójában elsőként elkészült, jellemzően vokális albuma. A szabadon rendelkezésre álló stúdióidő eredményeként rengeteg egymásra kerülő hangsáv teszi gazdaggá, rétegzetté a hangszövetet. Az egyes számok - mint valamiféle rockoperában - összetartoznak, kisebb "szviteket" alkotnak, annak ellenére hogy a lemeznek nincs egységes története vagy vezérfonala.

[1981. szeptember 23. | Zappa, 2LP, Barking Pumpkin PW2 37537 | >>Information INK | nr. 35.]

Gázburger (Say Cheeze) - a lemez fülszövege

A lemez számai:

1. Teen-Age Wind – 3:02
2. Harder Than Your Husband – 2:28
3. Doreen – 4:44
4. Goblin Girl – 4:07
5. Theme from the 3rd Movement of Sinister Footwear – 3:34
6. Society Pages – 2:27
7. I'm a Beautiful Guy – 1:56
8. Beauty Knows No Pain – 3:02
9. Charlie's Enormous Mouth – 3:36
10. Any Downers? – 2:08
11. Conehead – 4:24
    
    
12. You Are What You Is – 4:23
13. Mudd Club – 3:11
14. The Meek Shall Inherit Nothing – 3:10
15. Dumb All Over – 5:45
16. Heavenly Bank Account – 3:44
17. Suicide Chump – 2:49
18. Jumbo Go Away – 3:43
19. If Only She Woulda – 3:48
20. Drafted Again – 3:07

A zene:

Az album gerincét a '80 tavaszi turnén is rendszeresen játszott, főleg vokális számok adják, ezeket ezzel a csapattal is rögzítették 1980 nyarán, az újonc David Logeman dobos részvételével. Az ifjú Steve Vai csatlakozása után Zappa kihasználta a megjelenés eltolódását (ld.: Crush All Boxes), és Vai-jal további gitárszólamokat játszatott fel, de legfontosabb közreműködése a Theme from the 3rd Movement of Sinister Footwear című számban volt: egy '78 októberében felvett gitárszólót (itt meghallgatható) értelmeztek újra a stúdióban - a felvételről leválasztott improvizatív gitárszólóhoz Zappa új ütőskíséretet írt, a dallamot pedig elektromos gitárral és klarinéttel megduplázta:

Az történt, hogy az akusztikus részre rájátszottam még egy elektromosat, a szólam így megháromszorozódott, és gondolom az akusztikusat keverés közben levette. A tremolókar használatára pedig pont azért volt szükség, amit mondasz: úgy gondolta, a kettő túlságosan hasonlít egymásra, mintha az egyik csak egy effekt volna. Ezt mondta szó szerint: "Játssz ezen a gitáron, és itt-ott használd a nyújtó-kart hogy érzékelni lehessen hogy ez két különböző hangszer." Ismét egy példa Frank végtelen bölcsességére. (Vai a Zappa nagyinterjúban)

A címadó szerzemény, a "You Are What You Is" egy pörgős rock szám, amihez 1984-ben videó is készült, a tévéállomások azonban nem közvetítették, mivel egy Ronald Reaganre megtévesztésig hasonlító színész szerepelt benne, aki mosolyogva ül egy villamosszékben, amire Zappa időnként ötletszerűen rá-rákapcsolja az áramot. A klip a Video from Hell-en jelent meg.

Érdekesség, hogy a lemez közreműködői között nem csak Zappa gyerekeit találjuk meg, de olyan régi zenésztársakat is, mint Motorhead Sherwood vagy Jimmy Carl Black, aki a Harder Than Your Husband című country dalt énekli.

A lemez néhány dalának alapsávjai a Tower Theaterben adot 1980-as koncertről származnak - itt meghallgatható.

Say Cheeze...

A lemez borítóján megjelent egy azóta híressé/hírhedté váló szöveg, a Gázburger ("Say cheeze..."). A szöveg felkérésre született, de mégsem aratott osztatlan sikert:

Ezt a cikket eredetileg a Newsweek magazin számára írtam. Amikor elküldtem, visszautasították, mondván: túl idiotisztikus. Tekintve hogy valaminek ezt a helyet is el kell foglalnia, a cikket most afféle dekoratív felület-kitöltő szerepben éri utol a végzete.

Crush All Boxes

Az itt hallható dalok nagy része eredetileg más formában jelent volna meg: Crush All Boxes lett volna a címe a szimpla lemeznek[3], amit Zappa 1980 körül tervezett megjelentetni, aztán mégsem tette, mert az addigra megjelent kalóz-változatban, talán egy rádió-közvetítés után (1980. október 19. KPFT rádió). A dalok később részint a Tinseltown Rebellion, részint a You Are What You Is lemezeken jelentek meg, de más keverésben. A borítót Zappa aztán a Tinseltown Rebellion-hoz használta fel, a régi cím ott halványan még látszik. A Crush All Boxes kalózváltozatban terjedt a rajongók között. A lemez tervezett számai:

1. Doreen
2. Fine Girl
3. Easy Meat
4. Goblin Girl

1. Society Pages
2. Beautiful Guy
3. Beauty Knows No Pain
4. Charlie's Enormous Mouth
5. Any Downers?
6. Conehead

A teljes lemez itt meghallgatható.

Különböző CD-változatok

A CD első kiadása nagyon rosszul sikerült úgy hangzásban mint szerkesztésban (a bakelitoldalak CD-be való "átfordítása", a Dumb All Over lerövidítése, stb.) Az 1998-as Rykodisc kiadás már orvosolta a problémákat - mára szinte csak ez van a piacon (sajnos a régi és új kiadásokat csak a kísérőfüzet belseje alapján lehet megkülönböztetni, amit egy rövid mondat jelez csupán: "Digitally remastered by Spence Chrislu"[4]).

Valamikor 98-ban, miután számos kifogást olvastam (vagy hallottam személyesen Mike Keneally és Joe Travers barátaimtól) a You Are What You Is és a Tinseltown Rebellion kiadásaival kapcsolatban, úgy döntöttem, kezembe veszem az ügyet és újrakeverem ezt a két lemezt. Természetesen mindez Gail és Dweezil tudtával és beleegyezésével történt. Ugyanolyan aprólékos figyelemmel gondoztuk a felvételeket, mint az Au20 (Az Apostrophe (') és az Over-Nite Sensation jubileumi, audiofil kiadása) sorozat darabjainál, és az eredmény, úgy gondolom, magáért beszél.

A közreműködők

A zenészek

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Ray White – ritmusgitár, ének
• Ike Willis – ritmusgitár, ének
• Steve Vai – gitár (a borítón: "Strat gyalázó")
• Arthur Barrow – basszusgitár;
• Tommy Mars – billentyűk, ének;
• Bob Harris – Boy Soprano, trombita;
• David Logeman – dobok
   
• Ed Mann – ütőhangszerek;
• David Ocker – basszusklarinét, klarinét;
• Motorhead Sherwood – tenorszaxofon, ének;
• Jimmy Carl Black – ének a Harder Than Your Husband-en
• Craig "Twister" Stewart – harmonika
• Denny Walley – ének, Slide gitár
• Ahmet Zappa – ének
• Moon Unit Zappa – ének

Produkciós stáb:

• Allen Sides – Engineer
• Jo Hansch – Mastering
• Dennis Sager – Digital Engineer
• Santi Rubio – ?
• Amy Bernstein – Artwork
• John Livzey – Photography, Cover Photo
• Thomas Nordegg – Engineer
• John Vince – Artwork, Graphic Design
• Mark Pinske – Vocals, Engineer
• Bob Stone – Remixing, Digital Remastering
• George Douglas – Assistant Engineer

Frank Zappa tripla nagylemeze (dupla CD-je), 1977 februárja és 1980 decembere közötti koncerteken játszott gitárszólókból válogat.
Az utolsó, "Canard du Jour" című darab Zappa (elektromos buzuki) és Jean-Luc Ponty (bariton-hegedű) közti 1972-es duett stúdiófelvétele.

[1981. máj. 11. | Zappa, 3LP, Barking Pumpkin BPR 1111; 1112; 1113 | >IINK | nr. 31. 32. 33.]

A lemez "ikertestvérével", a The Grand Wazoo albummal együtt 1972 tavaszán készült, mikor Zappa '71 decemberi balesete után még tolókocsiban lábadozott. A teljes anyagra jellemző a nagyszabásű, pompás hangszerelés, a fúvóshangszerek előtérbe kerülése és a hosszú szólók. Sokan a Hot Rats vonalának folytatásának tartják.

A lemez "ikertestvérével", a Waka/Jawaka albummal együtt 1972 tavaszán készült, mikor Zappa '71 decemberi balesete után még tolókocsiban lábadozott. A teljes anyagra jellemző a nagyszabásű, pompás hangszerelés, a fúvóshangszerek előtérbe kerülése és a hosszú szólók. Sokan a Hot Rats vonalának folytatásának tartják.

[1972. november 27. | The Mothers, LP, Bizarre/Reprise MS 2093 | >>Information INK | nr. 16.]

Lótusz Hókusz-Pókusz és a Nagy Tülök legendája - a fülszöveg.

Az album számai (CD kiadás):
(Minden darab szerzője Frank Zappa)

1. The Grand Wazoo – 13:20
2. For Calvin (And His Next Two Hitch-Hikers) – 6:06
3. Cletus Awreetus-Awrightus – 2:57
4. Eat That Question – 6:43
5. Blessed Relief - 7:59

A két "Wazoo" lemez anyagával Zappa turnéra indult, nem pontosan az itt hallható zenészekkel. A lemezfelvétel előtti próbák a Joe's Domage lemezen hallgathatóak meg, a 72-es turné egy teljes koncertje a WAZOO címűn.

Az albumon közreműködő zenészek:

• Frank Zappa – gitár, ütőhangszerek, ének
• Mike Altschul – fafúvósok
• Bill Byers – harsona
• Chunky (Lauren Wood)– ének
• Lee Clement – ütőhangszerek
• George Duke – billentyűk, ének
• Earl Dumler – fafúvósok
• Aynsley Dunbar – dob
• Tony Duran – gitár, bottleneck-gitár
• Erroneous (Alex Dmochowski) – basszusgitár
• Alan Estes – ütőhangszerek
• Janet Neville-Ferguson – ének
• Fred Jackson, Jr. – fafúvósok
• Sal Marquez – basszusgitár, trombita, ének, rézfúvósok
• Joanne Caldwell McNabb – ének, rézfúvósok, fafúvósok
• Malcolm McNabb – harsona, kürt, D trombita
• Tony Ortega – fafúvósok
• Joel Peskin – szaxofon, fafúvósok
• Don Preston – Mini Moog
• Johnny Rotella – fafúvósok
• Ken Shroyer – harsona, rézfúvósok, szereződések és szellemi vezetés
• Ernie Tack – rézfúvósok
• Ernie Watts – tenor szaxofon, C Melody szaxofon (a "Titokzatos Kürt"), szóló a "Cleetus Awreetus Awrightus"-ban, fafúvósok

Frank Zappa 2008-as posztumusz albuma, nagyrészt addig kiadatlan koncertfelvételekkel, Gail Zappa összeállításában. Voltak, akik értetlenül fogadták az összeállítás ad-hocnak tűnő koncepcióját, illetve a CD-formátumhoz képest meglehetősen rövid időtartamát (kb. 50 perc).

[2008. június 13. | Zappa, CD, Zappa Records ZR 20007 | Information INK | nr. 83.]

Benway kritikája;

A lemez számai:

1. Bathtub Man - 5:43
2. Space Boogers - 1:24
3. Hermitage' - 2:00
4. Trudgin' Across The Tundra - 4:01
5. Occam's Razor - 9:11
6. Heidelberg (1987) - 4:46
7. The Illinois Enema Bandit - 9:27
8. Australian Yellow Snow - 12:26
9. Rollo - 2:57

A lemezről a megjelenés előtt szinte semmit nem lehetett tudni, Dweezil Zappa (Frank Zappa fia) mindössze annyira utalt egy sajtóközleményben, hogy "gitárszólók lesznek rajta, a Yellow Snow egyik legkorábbi változata és nagyzenekari anyag is. Nagyon jó, FZ hallhatóan vidám, sokat nevet". Gail Zappa (Frank Zappa özvegye, a hagyaték gondozója) egy interjúban így fogalmazott:

A One Shot Deal annyi volt, hogy odaszóltam Joe-nak: Gyerünk Joe, mennyi idő alatt csinálunk meg egy lemezt? Azt hiszem végül egy hét alatt raktuk össze. Meghallottam az Occam's Razor gitárszólót, és azt mondtam, hogy ezt ki kell adni.

A lemez fülszövegéből Gail Zappa kicsit homályos fogalmazásában az derül ki, hogy a lemez egyfajta "szendvics": az első 4 számot és az utolsó kettőt maga Zappa szerkesztette és vágta össze egyelőre ismeretlen céllal ("így találtuk meg a Raktárban"), míg a köztes helyet Gail Zappa és Joe Travers töltötte ki a három gitárcentrikus darabbal.

Az "Occam's Razor" az Inca Roads című dal élő változatában elhangzott szóló (1979), amit Zappa először - megvágva és új kíséretet adva hozzá - a Joe’s Garage albumon jelentette meg "On The Bus" címmel. A megoldás példa Zappa jellegzetes szerkesztési-vágási technikájára, amit "Xenochrony" névvel illetett.

Apró érdekesség, hogy az Occam's Razor és Heidelberg (1987) című szólók ugyanazon a helyszínen, de csaknem napra pontosan egy év eltéréssel hangzottak el.

A válogatás egy része meghallgatható az "Impossible Concert"-en.

Háttérinformációk az egyes számokról:

1. Bathtub Man - 5:43 (Brock/Duke/FZ)
[1974 ősze] - a Cosmik Debris szólói

• FZ - szólógitár
• Napoleon Murphy Brock - ének, szaxofon
• George Duke - billentyűs hangszerek, ének
• Ruth Underwood - ütőhangszerek
• Tom Fowler - basszusgitár
• Chester Thompson - dobok

2. Space Boogers - 1:24
[1974. november 8., (második koncert, Big Swifty) - Capitol Theatre, Passaic, New Jersey]

• FZ - szólógitár
• George Duke - billentyűs hangszerek
• Chester Thompson - dobok

3. Hermitage - 2:00
(1975. szeptember 18. - Royce Hall, Los Angeles, UCLA)

• The Abnuceals Emuukha Electric Orchestra

4. Trudgin' Across The Tundra - 4:01
(1972. november 11., (első koncert) - DAR Constitution Hall, Washington, DC) - a Petit Wazoo zenekar

• FZ - karmester, gitár
• Tony Duran - slide gitár
• Malcolm McNab - trombita
• Gary Barone - trombita (szóló)
• Tom Malone - trombita, harsona, tuba, piccolo, szaxofon
• Bruce Fowler - harsona
• Glenn Ferris - harsona
• Earle Dumler - oboa, szaxofon, sarrusophone
• Dave Parlato - basszusgitár
• Jim Gordon - dobok, steel dobok

5. Occam's Razor - 9:11
[1979. március 21., - Rhein-Neckarhalle, Eppelheim, Németország] = az 'Inca Roads' gitárszólója; új kísérettel, átszerkesztve megjelent a Joe’s Garage lemezen (On The Bus / Toad O'Line címmel). A nyitódallammal Zappa a Toto együttes "Hold The Line" című slágerét idézi. A címről lásd: Occam borotvája (wiki).

• FZ - gitár szóló
• Warren Cuccurullo - gitár
• Denny Walley - gitár, vokál
• Ike Willis - vokál
• Tommy Mars - billentyűs hangszerek
• Peter Wolf - billentyűs hangszerek
• Ed Mann - ütőhangszerek
• Arthur Barrow - basszusgitár
• Vinnie Colaiuta - dobok

6. Heidelberg (1987) - 4:46
[1978. február 24., - Rhein-Neckar Stadion, Eppelheim, Németország] = a Yo' Mama gitárszólója; Eredetileg a "Guitar World - according to Frank Zappa" kiadványon jelent meg: a Guitar World magazin kazettamelléklete volt (1987).

• FZ - gitárszóló
• Adrian Belew - gitár
• Tommy Mars - billentyűs hangszerek
• Peter Wolf - billentyűs hangszerek
• Ed Mann - ütőhangszerek
• Patrick O'Hearn - basszusgitár
• Terry Bozzio - dobok

7. The Illinois Enema Bandit - 9:27
[1981. október 31., (ráadás) - The Palladium, NYC] Ugyanez a változat látható/hallható a The Torture Never Stops DVD-n.

• FZ - gitár, ének
• Ray White - ének, gitár
• Steve Vai - gitár
• Tommy Mars - billentyűs hangszerek
• Robert Martin - billentyűs hangszerek, ének
• Ed Mann - ütőhangszerek
• Scott Thunes - basszusgitár
• Chad Wackerman - dobok

8. Australian Yellow Snow - 12:26
[1973. június 25., - Hordern Pavilion, Sydney, Ausztrália]

• FZ - gitár, ének
• Sal Marquez - trombita, ének
• Jean-Luc Ponty - hegedű
• George Duke - billentyűs hangszerek, ének
• Ian Underwood - fafúvósok, szintetizátor
• Ruth Underwood - ütőhangszerek
• Bruce Fowler - harsona
• Tom Fowler - basszusgitár
• Ralph Humphrey - dobok

9. Rollo - 2:57
[1975. szeptember 18., - Royce Hall, Los Angeles (UCLA)] A QuAUDIOPHILIAc lemezen hallható felvétel rövidebb változata.

• The Abnuceals Emuukha Electric Orchestra

A lemez 1974 ás ’76 között készült felvételeket tartalmaz; Zappa a Hot Rats III címet adta volna a lemeznek, de azt a terjesztő, a Warner Bros. Records egyeztetés nélkül megváltoztatta. Zappa az album három dalát eredetileg a (soha el nem készült) "Hunchentoot" című musicaljéhez képzelte el ("Flambay", "Spider of Destiny", "Time Is Money").

[1979. január 12. | Frank Zappa, LP, DiscReet DSK 2292 | >>Information INK | nr. 25.]

>>> lásd a Läther albumot! | a bakelit változat itt meghallgatható

A lemez számai:
Minden darab Frank Zappa szerzeménye.

1. Filthy Habits – 7:33
2. Flambay – 4:54
3. Spider Of Destiny – 2:33
4. Regyptian Strut – 4:13
5. Time Is Money – 2:48
6. Sleep Dirt – 3:21
7. The Ocean Is the Ultimate Solution – 13:18

A lemezről:

• Az album anyaga része a nagy Läther-csomagnak, de Zappa annak "alapanyagait" a nyolcvanas években a CD-s újrakiadáskor újra különálló albumokként jelentette meg, ami szintén a különálló lemezes teóriát erősíti (érdekes viszont, hogy a lemezborítókat is változatlanul hagyta, a hibáikkal egyetemben). A Läther aztán Zappa halála után 1996-ban jelent meg egy három CD-s kiadásban.
• A "Flambay", a "Regyptian Strut", a "Time Is Money" és a "Spider of Destiny" felvételei 1974 decemberében készültek, ugyanakkor, mint a "Can't Afford No Shoes", az "RDNZL" vagy a "Planet of My Dreams" (Them or Us) alapsávjai.
• A "Regyptian Strut" először a Grand Wazoo turnén hangzott el, a címe akkor még "Variant I Processional March" volt, meghallgatható a WAZOO lemezen.
• A "The Ocean Is the Ultimate Solution" felvétele 1976-ban készült, Terry Bozzio elmondása szerint Zappa, Dave Parlato basszusgitáros és az ő félórás dzsemmeléséből született, a basszussávot később cserélték ki az újonnan érkezett Patrick O’Hearn játékára. Zappa "egy spéci, 12 húros Fenderen játszott, aminek a nyakán is volt egy pickup. Attól van olyan fülrepesztő hangja, nagyon különleges".[Neil Slaven: Elektronikus Don Quijote, Cartaphius, 2007; 282. old.]

A soha meg nem unható basszusszóló, szerinted:
Jaj nekem... Ez Patrick O’Hearn kísérete lesz a “The Ocean Is the Ultimate Solution”-ban. Pedig nem is szóló, a szó szoros értelmében, de simán lehetne az. És nagybőgőn! [Scott Thunes - Hey Sredder, 2012]

• Az album címének ("Sleep Dirt") jelentése: "csipa".

Sleep Dirt: Ritka hogy akusztikus gitáron játszom, ez az előadás (az egyetlen teljes felvétel aznapról) egy ilyen ritka alkalmat mutat be. A darab maga egy stockholmi hotelszobában született, valamikor 1971 novemberében, annak köszönhetően hogy kölcsönvettem egy Martin gitárt (akkori tulajdonosa Mark Volman volt), és kísérletezgettem vele a turné egyik szabadnapján. Később egy Telecastert el is cseréltem Markkal a Martinért. Most használatlanul hever a stúdió valamelyik sötét sarkában. (FZ - A gitár világa, 1987)

A CD-kiadás

Zappa az album három dalát eredetileg a (soha el nem készült) "Hunchentoot"[4] című musicaljéhez képzelte el ("Flambay", "Spider of Destiny", "Time Is Money"), ezekhez tehát énekszólam is tartozott. 1983-ban (talán az Old Masters kiadás előkészítésekor?) kapva kapott a lehetőségen, és a fenti darabokra Thana Harrisszel felénekeltette az énekszólamot, Chad Wackermannal pedig új dobsávokat vett fel, ami a rajongók egy részének értetlenségét és felháborodását vívta ki. A darabok eredeti, instrumentális verziója azóta csak a Läther albumon hallgatható meg (bár oda a "Flambay" erősen rövidebb változatban került fel), illetve természetesen az eredeti bakelit kiadáson. - A 2012-es újrakiadás az eredeti instrumentális változatot tartalmazza.

A zenészek

• Frank Zappa – gitár, ütőhangszerek, billentyűk, szintetizátor;
• Terry Bozzio – dobok
• George Duke – billentyűs hangszerek
• Bruce Fowler – fúvósok
• Patrick O'Hearn – basszusgitár
• Dave Parlato – basszusgitár
• Ruth Underwood – ütőhangszerek, billentyűs hangszerek
• Chester Thompson – dobok
• James "Bird Legs" Youman – basszusgitár, gitár
   
• Thana Harris – ének (CD remix, 1983-as felvétel.)
• Chad Wackerman – újrajátszott dob sávok (CD remix, 1983-as felvétel.)
   
• Stephen Marcussen – mastering, equalization
• Bob Stone – maszterelés, újramaszterelés, hangmérnök
• Gary Panter – grafika, művészeti vezető

Az 1974 és 76 közötti felvételeket tartalmazó kiadvány 1978 szeptemberében jelent meg Zappa DiscReet Records kiadójánál. A Läther alapanyagául szolgáló négy album közül a Studio Tan az egyetlen, amelyik szinte teljes terjedelmében felkerült a négylemezes összeállításra, ezért az egyetlen, amelyik esetleg a Läther összeállításról lehetett összeállítva.