Zappa 1988-as, utolsó turnéjának különböző helyszínein felvett élő albuma. Először bakeliten jelent meg Zappa Barking Pumpkin kiadójánál rajta mindössze 9 számmal, nem sokkal később CD formátumban a Rykodiscnál 1989-ben, már 17 dallal: sok új, jellemzően vokális szerzeménnyel.
[1988. október 25.; Frank Zappa, LP, Barking Pumpkin D1 74218 | Information INK | nr.:53.]
A legjobb zenekar...- a Best Band fülszövege; A Broadway The Hard Way turnéról
A lemez számai (CD):
- Elvis Has Just Left the Building – 2:24
- Planet of the Baritone Women – 2:48
- Any Kind of Pain – 5:42
- Dickie's Such an Asshole – 5:45
- When the Lie's So Big – 3:38
- Rhymin' Man – 3:50
- Promiscuous – 2:02
- The Untouchables (Riddle) – 2:26
- Why Don't You Like Me? – 2:57
- Bacon Fat (Andre Williams, Dorothy Brown, Zappa) – 1:29
- Stolen Moments (Oliver Nelson) – 2:57
- Murder by Numbers (Sting, Andy Summers) – 5:37
- Jezebel Boy – 2:27
- Outside Now – 7:49
- Hot Plate Heaven at the Green Hotel – 6:40
- What Kind of Girl? – 3:17
- Jesus Thinks You're a Jerk – 9:15
Az eredeti bakelitváltozatot ld. itt!
A "Broadway" azt jelenti, hogy az anyag amit játszunk az nem feltétlenül rock, némelyike inkább színház-szerű; a "hard way" pedig azt hogy Madridban például egy iszapban úszó helyen játszottunk, vagy Gentben egy olyanon ahol semmit nem lehetett hallani. Na ez a "hard way". (FZ: arf.ru)
A zenészek:
- Frank Zappa – szólógitár, ének
- Kurt McGettrick – bariton szaxofon
- Scott Thunes – basszusgitár
- Albert Wing – tenorszaxofon
- Ed Mann – ütőhangszerek
- Chad Wackerman – dobok
- Ike Willis – gitár, ének
- Paul Carman – altszaxofon
- Walt Fowler – trombita
- Mike Keneally – szintetizátor, ének, gitár
- Bruce Fowler – harsona
- Robert Martin – billentyűk, ének
vendég:
- Sting – ének a "Murder By Numbers"-ben
- Eric Buxton – ének
A lemezről
A turné anyagából megjelent három kiadvány közül (a másik kettő: a The Best Band You Never Heard in Your Life és a Make A Jazz Noise Here) a Broadway the Hard Way jelent meg elsőként, ezen van a legtöbb vokális szám, a legtöbb új dal, és viszonylag sok feldolgozás vagy zenei idézet. Stilárisan is talán ez a leggazdagabb: hallhatunk rajta bluest, rap-paródiát, dzsesszt, Broadway-slágert, hosszú szólót és pörgős rock-dalt is.
Minden dal élő felvétel, semmiféle utólagos korrekciót nem tartalmaz. (FZ)
A szövegek jó része szociális és politikai szatíra, a választott célpontok széles skálán mozognak: Richard Nixon és Ronald Reagan a "Dickie's Such An Asshole"-ban kapja meg a magáét, a "Rhymin' Man"-ben Jesse Jackson kerül elő , Jim és Tammy Faye Bakker és Pat Robertson a "Jesus Thinks You're A Jerk"-ben, a "Why Don't You Like Me?" pedig egy Michael Jackson paródia.
A lemezen szereplő több feldolgozás közül említésre érdemes a "Stolen Moments" vagy a Police együttes "Murder by Numbers" című dala, amiben maga Sting énekel (a chicagói koncert szünetében jött fel gratulálni a nézőtérről, és Zappa meghívta egy beugrásra, mindennemű próba nélkül - lásd itt!). A "Rhymin' Man" olyan örökzöldek pár másodpercnyi idézeteit tartalmazza, mint a "Happy Days Are Here Again", a "Hava Nagila", a "La Cucaracha" és a "Frere Jacques", a "What Kind of Girl" "Strawberry Fields Forever"-ből szólaltat meg egy sornyit, a "Jesus Thinks You're a Jerk"-ben pedig a "Louie Louie" és a "Rock of Ages" motívuma hangzik el.
Grammy jelölés
- "Best Musical Cast Show Album", 1990;
