Husi bácsi titkos laboratórumának mélyén ül, körötte félhomály. A porlepte asztalok, farönkök, esernyőtartók és a gesztenyeszín kanapé felett titokzatos drótok, zsinórok őrült csokra függ. Az értelmetlen kuszaság e valószínűtlen elegyét egy juharfa-utánzatú könyvszekrény tetézi - mintha az Enciklopédia Britannica összes címszavát hordta volna egybe valaki.
Lótusz Hókusz-Pókusz
és a Nagy Tülök legendája
- (Frank Zappa: The Legend Of Cleetus Awreetus-Awrightus & the Grand Wazoo;
A Grand Wazoo lemez fülszövege, 1972.)
Lajos (ez Husi bácsi keresztneve) mint maga a megtestesült rosszindulat kuporog a szekrény mellett és könyvkupacok, jegyzetek, újságkivágások, vallási röpiratok és jelvények között matat. A torkán egy-egy diszkrét köszörülést megejtve dörmögi maga elé: "Igen, igen… itt vannak mind … minden egyes darab… minden, ami csak a Nagy Műhöz kellhet!"
Ekkor az egész paksamétát a legfelső, üres fiókba vágva az izgatott Lajos fürgén az asztalhoz szökken, zöld védőszemüveget és munkáskesztyűt vesz, megereszt egy tipikusan áltudományos kacajt és az előtte ágaskodó sokat megért kapcsolón ránt egy hatalmasat. Ekkor - ahogy ez persze várható is volt - hirtelen mindenhonnan hatalmas szikrák törnek elő, egy lombik valahol fent őrült villogásba kezd. Megszólalnak a csellók: DUNN DUNN DUNNNNNNN - ez az óriási hangszavarban persze egyáltalán nem hallatszik.
Lajos a kart végül visszahúzza, a szikraeső eláll. A zaj elül, a könyvek, iratok tömege mind-mind eltűnik. Ezek helyett, a laboratóriumon túl - attól alig öt kőhajításra - feltűnik az ÓKORI RÓMÁnak (vagy valami hasonlónak) egy részletesen kidolgozott, történetileg igencsak kifogásolható, perverz másolata.
E látomás ura LÓTUSZ HÓKUSZ PÓKUSZ, a Funky Császár. LÓTUSZnak munkanélküli zenészekből álló bámulatos hadserege van. Övé (és seregéé) tehát az irányítás - kivéve persze, ha háborúzni kell a (mellesleg szintén fantasztikus haderővel bíró) képzeletbeli főgonosz, az ARANY KÖZÉPSZAR ellen. A két sereg gyakorta megütközik egymással - minden hétfőn. Városszerte plakátok, hirdetmények, oszlopokra ragasztott cédulák, falakra pingált graffitik és kőtáblák tudósítanak az aktuális heti állásról, ez pedig nem más, mint a SLÁGERLISTA.
Bizony még egy császárnak is - legyen bár funky vagy sem - lehetnek gondjai, ez alól maga LÓTUSZ sem kivétel. A hosszan elnyúló háborúskodáson túl újabban civil mozgolódásokkal is számolnia kell: fanatikus zenegyűlölő aszkéták őrült szektája ütötte fel a fejét - pont a császár szaunája alatti katakombában. Ezek az emberek: a KÉRDÉSEK.
LÓTUSZ a Városháza Tanácstermében illően fogadja - majd (illően) be is záratja mindet. Ekkor közhírré tétetik: KEZDŐDHET A TÁNC!
A KÉRDÉSEKET a szokásos, földpadlójú, ovális arénába hajtják. Megjelenik LÓTUSZ, teljes császári pompával, s eképp szól a KÉRDÉSEKHEZ egy túlméretezett, egyszerű-de-nagyszerű NAGY TÜLÖK nevezetű megafonon keresztül:
- Szevasztok, cicukák! - mire a közönség:
- LÓTUSZ! KÓKUSZ! HÓKUSZ-PÓKUSZ! - s a császár ekkor:
- Van köztetek bár egy is, ki dalolni, táncolni, zenélni tudna?
Néhanapján a fanatikusok közül egy-két KÉRDÉS ilyenkor a kezét felemelve jelzi: igen, rejtőzik benne némi elfojtott zenei természetű tehetség vagy legalább érdeklődés. Ezen jó útra tért KÉRDÉSEK számára lehetővé válik, hogy az arénát elhagyva önként csatlakozzanak LÓTUSZ seregéhez (valójában egy BIG BAND). Az ő fejlesztésük így - kiképzőtábor helyett - valamelyik drink- és toplessbár megértő, csupaszív BÁRTULAJDONOSÁNAK szakértő irányítása alatt zajlik tovább.
Az első alkalommal választ nem adó KÉRDÉSEK most kapnak még egy esélyt: KANALAKKAL teli tarka-barka kartondobozzal egy hiányos öltözetű hölgy ront közéjük, - aki ezekkel bárminemű ritmusérzékről tanúbizonyságot tévő hanghatásra képes, annak szabad az út: irány Nashville.
A rabokhoz való vajszívűség lehetőség szerinti maximumát megvalósítva LÓTUSZ most - fájdalom - kénytelen lesz megválni a zenétlenségüket felül nem vizsgáló elemektől. A császár az előírásos bánattól mélyen áthatva hajtja meg fejét, s titkon jelet ad a zenekari árokban ülő billentyűsnek, aki rögtön belecsap a funky intóba. Erre szakszervezeti vezetők, besúgók, verőlegények és vállalkozók kifogástalan öltözetű menete indul el - ezt az ütősök és az elektromos gitár belépése jelzi -, akik egy üvegszálerősítésű nylon-harisnya végén az aréna közepére vontatnak egy már-már zavarbaejtő méretű játék-vagont.
A vagonban egy óriási, akváriumszerű valami van, benne tekintélyes mennyiségű A. G. SZ. (Alaktalanul Gomolygó Szmötyi) buzog, mintegy a birodalom képzeletbeli tudóstársadalma által produkált statisztikai hibák, sikertelen kísérletek szimbolikus esszeciájaként. A bűzlő konténert a zenétlenek halálos közelségébe vonszolják. A szakszervezetiek most (mint mindig) elvonulnak, és - gratulációk, díjak, bankkártyák, alapítványi támogatások tömegének begyűjtése után - a pálya szélén testületi ülést tartanak, ahol is titkos szavazással elfogadják a a KÉRDÉSEKET illető végső megoldást. A megoldás maga pedig a teljes valójában akkor tárul fel, mikor az AGSZ-tartály üvegfalát egy éles gitárakkord zúzza darabokra. A tartály pár percig mormog és füstöl, majd hatalmas felhő lep el mindenkit. A gőz elültéig csend üli meg az arénát, s a zenekar győzelmi hévvel ismétli meg a nyitó témát.
Az élet persze nem csupa kacagás: az aréna örömei utám LÓTUSZRA ismét a munka vár. Visszatér tehát a Gobelinterembe, hogy embereivel munkaebéden vegyen részt. Jobbján bizalmasai: ERRONEUS, a basszusgitáros, GREGARIOUS, a dobos és PER DIEM, a pakolóember.
Balján társai a császári hétköznapokban: TRIVIA, a mazohista, nimfomániás lány, CRETINOUS, a biográfus, NEFARIOUS, a hosszú, ragacsos bajszú tanácsadó, EQUILIBRIUM, a patikus, DYSMENHORREA, a kancsal jósnő, PHOTON, a fénytechnikus - és asztalhosszan a többiek.
Minden héten, a díszebédnek ugyanazon pontján (rendszerint az olajos pesszárium felszolgálása előtt) bezuhan az ajtón és a császár előtt térdre esik egy végsőkig kimerült futár:
- Jönnek! Gyorsan! Be vagyunk kerítve! - lihegi, s elájul. Egy Wolfman Jack-re hangolt tranzisztoros rádióval gyorsan újraélesztik (ilyenkor mindig hány), majd ahogy magához tér, az őrök biztos helyen még dolgoznak rajta további információkért.
LÓTUSZ azonnal szolgáiért kiállt. BENHUR BARRETT-et azonnal a hadsereg mozgósítására utasítja (már ha a filmgyár elengedi külső munkára, márpedig ha van igazán külső munka, akkor ez az). Felállnak tehát a Lótusz Hadsereg egyesült erői: 5.000 (válogatott) rézfúvós: a légierő, 5.000 (válogatott) dobos: a tüzérség, 5.000 (válogatott) elektromos hangszeres zenész: a KÉMIAI / BIOLÓGIAI / PSZICHOLÓGIAI haderő - illetve 5.000 fickó, akik kezükben egy-egy fél kókuszdióval a hasukra szíjazott farostlemezt püfölik: ők a PÁNCÉLOS EGYSÉG. LÓTUSZ most hadba szólítja őket: megfújja a MÁGIKUS TROMBITÁT (ami többek állítjása szerint nem más, mint egy Jackie Kelso-tól kölcsönzött "C" szopránszaxofon)
Az ARANY KÖZÉPSZAR (A. K. SZ.) ellenséges serege hasonló felállású, nem számítva a gonosz zsoldosok osztagát: ők a VONÓS SZEKCIÓ, azaz az ÉDESBÚSAK. A két hadsereg közti fő különbség egyébként, hogy az A. K. SZ. vokálisan igen erős.
Az A. K. SZ. hadserege áll: 5.000 tettrekész, szmokingos, csokornyakkendőjét kibontott, felhúzott szemöldökű férfiénekesből az Akácos Útról; 5.000 tettrekész, csipkés blúzos, tornadresszes, köténykés és Nudie-inges férfiénekesből, 5.000 (persze jóval kevesebbnek feltüntetett) tettrekész, affektáló, nyafogó szájharmonikás farmeres férfiénekesből; van még ezen felül 5.000 még tettrekészebb meghatározhatatlan nemű előadó, akik énekelni ugyan nem tudnak, de jól táncolnak és nagyon dögösen mozognak a minkofonzsinórral.
Mindezeket erősíti 100.000 (válogatott) vonaglásra idomított háttérénekes lány, akik vezényszóra produkálják a funky-érzést. És ha mindez még nem volna elég, itt van még 5.000 szólista lány, akik közül sokan annyira érzékiek, hogy alig látszanak, a többi meg olyannyira elsöprő, hogy a szem megfájdul ha rájuk csak fény esik.
Az A. K. SZ. minden hétfőn a Hókusz Pókusz Birodalomba vonul és a főváros falai előtt hadrendbe áll. A KÖZÉPSZAR egyesült seregének katonái magukat jobbra-balra illegetve egy kicsi, de annál erőteljesebb hordozható rádiókészülék hathatós segítségével az étert gyanúsan fülbemászó VAPSUVAPPAL szennyezik a tisztességes városlakó nyálas behódolásba való ringatásának aljas céljából.
LÓTUSZ a Hókusz-Pókusz Hadsereggel földjeinek védelmére a közeli dombra masírozik, ahol eljátszanak egy shuffle-t.
