Egy hallgatás után: nem egy magnum opus-szal van dolgunk, ennyi egész biztosan lejött, de egyelőre nem tudom eldönteni, hogy kurvára fogom-e szeretni ezt a lemezt, vagy ebből is csak felteszek majd pár számot.
Az első 3 szám nem túl érdekes elsőre, se a bluesolás, se a 2 kis etűd, a Trudgin' Across the Tundra ellenben nagggyon jó kis nóta. Jön a 2 szóló, zseniálisak azt kell mondjam; az Occam's Razor-t érdekes eredeti környezetben hallani, így - mellesleg vágatlanul - sokkal, de sokkal jobb, mint az On the Bus, a Heidelberget gondolom ismeritek, szebben szól mint a Guitar World... lemezen, mellesleg nem értem, hogy a Yo Mama miért ennyire alulreprezentált nóta, gondolom bejátszik, hogy nem játszották sokat.
A Yellow Snow-ban a duma-zene mérleg egyértelműen a zene fele billen, nagyon arányosan szól, iszonyat élő a felvétel, nagyon jó zenészek - imádom na, persze a végén van egy kis duma, ami lehet hogy csak elsőre vicces, de ez akkor is kedvenc lesz, ez már látszik.
Az Enema Bandittel kapcsolatban kíváncsi vagyok, hogy ezt a verziót lemezre keverték-e, jobban szól, mint a palladium koncert avi-verzióján, de ez még sokat nem jelent. Tegnap dumáltam egy lengyel manusszal a melóban, akinek megvan a Torture Never Stops és azt mondta, hogy jól szól, viszont nem tudott a lemez keveretlenségéről, meg azt mondta, hogy itt neki is csak egy minimál 5.1-e van. Mellesleg ez is - mármint az Illinois Enema Bandit - nagyon jó kis cucc, ahogy a Rollo is bejön, az is szépen szól.
A borító is zsír, és most megint az Occam's Razor megy, nagyon ott van, Gyönyörű!!!!
Benway, 2008, július 16 - 21:18
Nagyon jól szól ez a lemez, "tökrenagyon" HI-FI, a gitár egy külön sáv, a visszhangja is egy külön layer, hát emberek, Frank igen jó gitáros, és ezt nem is rejti vasbetonszerkezetek vagy műszálas pálmalevelek vagy éppen borotvaköpenyek alá.
TápértékAz jutott eszembe a múltkor az Occam's Razorról, hogy nagy a tápértéke. Igen vitamindús, közben pedig egy olyan kilencperces akrobatamutatvány, amiben fel se megül hogy a labdák leeshetnek.
.
Szeretem az első dalcsokrot (1-4), szépen csúsznak át egymásba, néha nem is érezni a határt. A legjobb az utolsó (Tundra), a legátlagosabb az első - nekem kicsit snassz ahogy a lemez kezdődik, pukk, a szám közepén.
.
Nyilván jó a Heidelberg, itt is van tápérték, VÉGÜL IS jó az Enema Bandit is, jó a szóló, jó, hogy nem olyan szétbarmolt a szóló hangzása, mint az első generációs kalóz DVD-n. Vidám a Yellow Snow és jó ahogy a Rollo kapcsolódok hozzá.
.
Hallgatja tehát az ember a zenét, és minden szám "valamilyen", mindegyiknek van karaktere, arca, ereje - és ez jó. De az ember aztán ballag az utcán, vagy kavargatja a teáját otthon, és megpróbál visszaemlékezni a lemezre... Nem sikerül. Milyen lemez ez? Jó? Valamilyen?...
Jók rajta a számok.. De miért ilyen sorrendben? Miért ezek? Miért van egy csomó (nagyon jó!) rész kivágva a Yellow Snow-ból? Miért van megvágva a Rollo? Miért jelent meg kétszer? MIért az Enema Bandit, mikor pont ugyanabban a hónapban jelent meg DVD-n is? A Rollo meg az az előző impró izé tök jó - olyan klassz lenne ezt a 75-öst egyben, egy koncertként hallani: nekem az Orchestral Favorites kicsit száraz. És a Yellow Snow.. pont a jó gyors Father O'Bliviant vágták ki belóle.
.
ÉS MIÉRT CSAK 50 PERC?????
.
Ezek a dolog utóízei - közben az ember próbaképpen újra és újra bekapcsolja: vonz. De azért jó lenne, ha "lemez" lenne ez a zenekupac.
Ockham beretvajakívancsi vagyok, hogy ezt a cimet melyik Zappa adta? Valaki mesélte, vagy lehet olvastam valahol (esetleg mindkettő): szóval, ha a Be-Bop szolok alatt az ember a a fodallamot futyuli, akkor kihallatszik, hogy az improt a dal akkordjaibol raktak ossze-vagy valami ilyesmi biztos van aki ehhez sokkal jobban ert nalam. Na mind1 kiprobaltam Charlie Parkernel, Dizzynel, bejott. Az Inca Roads szoloknal is valahogy mindig megvolt bennem ez az erzes, hogy ha rafutyulom a nota bizonyos dallamtoredekeit, akkor...feltetlenul vilagositsatok fel, ha ez mas szoloknal is igy van. Ezt csak erdekessegkeppen jegyeztem meg.Jo Frank itt megint nagyon elkapott valamit es 9 percen keresztul el se engedi nyujtja, dagasztja, en meg csak bamulok ki a fejembol (ez a jelenlegi stadium), majd azt mondom:"Azannyat, ez de jo volt!" A lemez csucspontja na. Az Illinos Enema Bandit sajnos nyilvanvalo reklamcelbol szerepel ezen a lemezen, de nezzuk el. Nem akarok joslatokba bocsatkozni(egyebkent se jok a megerzeseim), de nem csodalkoznek, ha hamarosan kapnank meg 1-2 hasonlo "innen is, onnan is vmi kis maradek" lemezt, en orulnek ennek igazabol, a vegen majd a 4 cdbol ossze lehet allitani 1 fullosat.
