(Flambay)
Nagyon is kedves volt
(a maga tapló módján)
bár olyan sosem volt
mint amire vágytam én
okos se volt tán
szép pedig pláne nem
de mindig feldúlt
ha belém túrt
ilyen szörnyeteget nem szerettem még...
szerelmünk szép
és ég: flambé...
egy csókja elégetett
egy csóktól elégedett
úrnőből így leszek
összeaszott szatyor
életem
ez őrült pók:
BEPÓKHÁLÓZ!
(ha szerszám-fényezésre
értem leszól...)
tán van még így pár
más bogár
neki én sose kellettem
nem lesz mellettem
egyszer ha
őszbe csa-
varodik a haj...
a házi koszt
sok mocsok dobozt
benne pár lerágott kart
és az ember-húst
más takarítja ki majd
Ó, Hunchentoot, szerelmem
miért hagytál el így?
Ó, Hunchentoot, te csúf
hisz érted égek én!
Mindent adj nekem
botrányos legyen
számomra lételem...
mert:...
szerelmünk szép
és ég: flambé...
egy csókja elégetett
egy csóktól elégedett
úrnőből igy leszek
összeaszott szatyor
ne legyen
kedves velem
elég ha Ő A PÓK
azok a pókos-szók!...
hozzá méltatlan minden bók
várnak sok pók-hálók
oldjon hát fel most egy csók...
