Nagyon rajta vagyok Zappa gitárlemezein, a Guitar elképesztő felfedezéseket tartogat még mindig. Nagyon sűrű, nagyon sok, szinte csak lemezenként lehet hallgatni. Nagyon szeretem Zappa 84es gitár hangzását. Aztán vannak ezek a Lost Solos és társai kalózlemezek. Becsülettel bele fogok mászni ebbe az albumba, de ez a b+ hangminősítés, több mint ijesztő. Már az a-nál is húzom a szám, itt nem jutunk megegyezésre Bálint :) nem is a vita kedvéért hoztam fel. Ami tény, hogy más helyek, más időpontok vannak, így vannak nóták, amik jobban szólnak. Van itt némi dinamika. Meglátjuk.

Na azt képzeld el hogy ez már a feljavított változat, és én már az első verziótól is lelkendeztem! :-)

Amúgy én tényleg le vagyok nyűgözve - hozzátéve, hogy a Lost Solos gyűjteményt viszont sosem sikerült végighallgatnom. Részint a hangminőség, részint a végtelen hossz, részint a szerkesztetlenség miatt.

Ezt az anyagot viszont nagyon feszesnek érzem, nagyon tömörnek. Jó a válogatás, kellően sűrű, és az nekem további "történeti" izgalom, hogy ilyen gyűjtemény tényleg nem volt a 79 előtti időkből, csak egy-egy kiemelt szóló.

Amúgy az egészre véletlenül találtam rá, egy kíváncsi percemben azon gondolkoztam hogy milyen is lehetett a Rubber Shirt alatti szóló, azon votlam hogy meg fogom találni a Göteborgi koncerten - de az internet elém szaladt és mondta is hogy Inca Roads, a következő pillanatban meg már jött le a fenti összeállítás, amin két (2!) O'Hearn rájátszás is van (onnan jött az érdeklődés, hogy nem értettem igazán a dolog ismertetését: ki játszott eredetileg mit, aztán mit is szedtek le róla és mi maradt?...).

Mostanra furcsa módon PONT az Inca Roads az érdektelenebb: úgy érzem (már amennyi hallatszik belőle), hogy O'Hearn inkább jólnevelten követi a gitárt: érezhető hogy minden hangsúlyos gesztusa után a basszusgitáron is megjelenik valami hasonló. Ezért különleges a Sheik féle "csupasz" változat: CSAK a hang, csak a zene, hallhatóan improvizatív, de sokkal izgalmasabb mint egy sima basszusszóló.

Az igazi felfedezmény az ezutáni Trouble Every Day - itt igazi gazdagításnak érzem a basszus, nagy élmény! A 9. RDNZL "csak" egy sűrű, telt, erős szóló, a 10. prelűd viszont egint egy Shi Ahoy hangulatú légvarázslat - ítt a Venusian Time Bandits is jobban a helyén van nekem, mint a QuAUDIO lemezen.

Lájkolom, erőst.

@Rátosi Milán: gyönyörű... kész vagyok, sokadszorra is - a ritmus nagyon gazdag. A gitárnál is, de a kíséretnél is: Bozzio nagyon játékos szinte mindegyikben.

lelkesültségemben írtam egyrészt Joe Travers raktárosnak érdeklődvén a felvétel felől (na lehet hogy ez naivság volt), és a még ma is létező rádiónak New Jersey-be. Ez utóbbi ebben a percben válaszolt - egyelőre semmi konkrét, csak elindított valamit, felveszi a kapcsolatot a 78-as figurákkal. Meglátjuk mi lesz! :-)

@mB: Travers talán elraktározza az agyában, hogy 1., vannak, akiket érdekel ez a cucc. 2., kellenének még gitáralbumok. Nekem is rá kéne írnom. Egy "sound requestem" volt már (igaz, az a dgm live felé), mindenesetre az 100 százalékig bejött, teszem hozzá a puszta véletlen is közrejátszott benne. Azt mondjuk ne firtassuk, hogy ezeket, az amúgy nem is létező gitárlemezeket, nem Zappa rakta volna/rakná össze. Persze nem Joe Travers az akin efféle dolgok múlnak...
Mindenesetre örvendetes, hogy a rádiónál ilyen gyorsan válaszoló figurák vannak.

nem szűnik a szeretése ennek a "lemeznek" bennem, a hangminőség ellenére (mintha nem is lenne azonos minden szám hangszintje, nem tudom, de nemigen lehet más, mint Zappa saját összeállítása, mert a kis összekötőket, vagy az O'Hearn által játszott szólókat más nem tehette közzé).

Az izgalmasságát az újszerűsége (O'Hearn duplázása) mellett a 1.) kontextus adja, ami más megvilágításba helyezi kicsit a Ship Ahoyt is (ugyanígy fedeztem fel magamnak a Chalk Pie szólót - a Chalk Pie "lemezen: addig egészen elbújt a Guitar dömpingjében); illetve a 2.) dobok, ismét. Zappa úgy válogatta össze ezeket a szólókat, hogy szinte mindegyikben jó hangsúlyos a dob, és talán hangsúlyosabb is mint az ember gondolná: cifrázás a Pound...-ban, izmozás a Zoot-ban... ez az összeállítás így (nekem) kicsit Bozzio lemeze is.

A rádió válaszára még várok....

@mB: Jó kis szólók ezek, de a dobokat szinte nem is hallom :) A cinek suhogása hallatszik, a basszus témázásai alapján még oda tudok képzelni valami dobot, de az félig meddig csak fantázia. A szólók tényleg nagyon jók. Zappa szólóiban mindig is a kés élén táncoló drámaiságot, valami mosolyra fakasztó tragikumot, és a spontaneitást élveztem a legjobban, ez pedig itt abszolút meg van. Az ember fülének bizony rá kell állni erre a "gyér" hangzásra, az sem könnyíti meg a dolgomat, hogy már tegnap óta szinte csak Porcupine Tree szól, az meg egyszerűen a megszólalás világcsúcsa. Nehéz váltás.

@Rátosi Milán: a dobok - nekem:

POUND:
szép visszafogott. A vége felé izgalmasan ellenpontozgat, miközben lendületes is, itt-ott lazán kever, sepreget. Ó, és de jó hosszú szóló!

ZOOT:
Szokatlanul mozgalmas, és Bozzio elég hamar rátalál egy „tum-tum TAFF” ritmusra, amit egyre inkább felerősít idővel. Némelykori izgalmas (dob)csomósodásokkal.

SHIP
Ebben eleve fontos és szép a dob, az én relatív-fülem itt majdnem erősebbnek is hallja mint a CD-n.

Nagyjából ezek a Bozziósok – a többinél még épp nem tart a szalag. :-)

@mB: Ahogy a Pound For A Brown elején fűzi a dallamot, az valami hihetetlen. Itt még jót is tesz, hogy csak a bőgőt meg a gitárt lehet hallani, szépen csavarodnak egymás köré.
Ship Ahoy? Egészen fura a kapcsolatom ezzel a szólóval, ugyanis alapvetően nem érdekel. Nem rossz, nem zavar, de nem tetszett soha. Viszont mindig megvolt bennem az az érzés, hogy egyszer lehet, hogy felfoghatatlanul nagy kedvencem lesz. Nem biztos, de ennek az eshetőségét sem tudnám kizárni. Egyelőre csak ott/itt van. A némileg hasonló hangzásvilágban mozgó Pink Napkins viszont tetszik. A RDNZL szóló nekem inkább Inca Roads szólónak tűnik, bár megesküdni azért nem mernék rá. Érdekes, de nem különösebben.
A Venusian Time Bandits-et volt alkalmam hallani a maga quadrofóniájában. Komolyan letaglózó erejű élmény volt. Szinte láttam a zenét :)

megszűnt időközben a dobd.hu is, így egy csomó online zene nem hallgatható már - a fenti kedvencet egy más hely használatával pótoltam, és ha sikerül a többi ilyet is lecserélem. Aztán ki tudja mikor tiltanak be megint valamit - most az a sztori hogy a Zappa család a Youtube-on csinál nagy irtásokat.

A Palladium koncertválogatást meg a Groupie Operát mindenképp vissz aszeretném tenni valamikor.