Izgalmas képzőművészeti párhuzam, s magyar párhuzam: Hencze Tamás munkái.
Kompozíciós módszere hasonló ahhoz, amit a Sinister Footwear 3-ból ismerhetünk, azaz az esetlegest, az improvizatívat teszi kiindulási alappá és építi rá aztán a kép egészét.
Míg ez Zappánál adott esetben egy improvizált szóló (amiből aztán a meghangszerelt zenedarab megszületik), addig Hencze Tamás erre egy véletlenszerűen odavetett foltot használ (festékfröccs), aminek a kontúrját hihetetlen aprólékossággal körbevágja, és ezen mint "lyukon" keresztül fest a vászonra teljesen más koordinátájú, finomságú felületet. Az eredmény az esetlegesség és a kimunkáltság nagyon érdekes kettőse.
Pont, mint a Theme from the Third Movement of Sinister Footwear (You Are What You Is lemez) - az egyik koncertről származó szólót Zappa leválasztotta az eredeti kíséretről, a szóló dallamát hangról hangra megismételtette egy újabb elektromos gitárral ÉS a később belépő vibrafonnal, majd mellé tett egy teljesen más kíséretet:
Az eredeti szóló itt hallgatható meg - csak Vai rájátszásával.
VAI: Az történt, hogy az akusztikus részre rájátszottam még egy elektromosat, a szólam így megháromszorozódott, és gondolom az akusztikusat keverés közben levette. A tremolókar használatára pedig pont azért volt szükség, amit mondasz: úgy gondolta, a kettő túlságosan hasonlít egymásra, mintha az egyik csak egy effekt volna. Ezt mondta szó szerint: "Játssz ezen a gitáron, és itt-ott használd a nyújtó-kart hogy érzékelni lehessen hogy ez két különböző hangszer." Ismét egy példa Frank végtelen bölcsességére.
KENEALLY: Legalább ötször kellett meghallgatnom, míg rájöttem hogy két gitár játssza ugyanazt, el se akartam hinni!
Vörös jel (1988, vászon, olaj, akril, 150x100 cm)
Nem személyes érzelmek kifejezésére törekszem, hanem plasztikusan funkcionáló formák kialakítására. Azt a magasztos szót, hogy művészet, sohasem a fantáziám illusztrációjának, sohasem látomásnak tekintem. Egyszerűen cselekvési periódusnak. Atmoszférát akarok teremteni, olyan képeket szeretnék festeni, hogy azok kifelé sugározva hatásuk alá vonják a nézőt, hogy a néző benne legyen a képben. (Hencze Tamás)
A vörös mellett, 1991
