(The Jazz Discharge Party Hats)
Hol volt, hol nem volt, Albuquerque-ben, Új-Mexikóban,
volt egyszer néhány főiskolán dolgozó csaj,
akik aztán tényleg belevalók voltak
(vagy legalább is így hitték…).
Most mennyire boldogan mesélnék,
milyen kedvesek voltak már az első szóra.
Hármasban nyomultak:
Az egyik azt képzelte magáról, hogy Szépségkirálynő…
A másik meg Két Lábon Járó Szopógép volt,
Na és persze velük volt még az a vékony csajszi is.
Ja, ja…
A banda néhány tagja összejött a főiskolai csajokkal,
Klasszul eltöltötték az időt…
(Úgyis ott voltunk Albuquerque-ben néhány napig.)
De ezek a lányok azt hitték, hogy Kurva Nagy Számok,
Akiknek tilos beadni a derekukat már az első nap.
Így hát az a néhány srác a zenekarból,
Akik elszántak voltak az ILYEN AKCIÓKRA,
Két napig dolgozta őket.
(Ami persze kurvára elvesztegetett idő, na mindegy…)
Habár…
Ha úgy gondoljátok, hogy ez mégis tartalmas időtöltés,
akkor miért is ne!
Na mindegy…
Albuquerque-ben voltunk, Új-Mexikóban.
Néhány srác a bandából, akiket nem nevezünk meg, mert a barátnőik még megtudnák,
Úgy döntött, hogy beveszik a várat.
Így hát egyik este … ez rögtön az első este volt,
Amikor még csak próbáltak „bejutni oda”
(Ugye tudjátok, mire gondolok? Ha-ha-ha…),
a vékony csaj azt mondta a banda egyik tagjának,
azután meg a többieknek, és még az egyik trikós srácnak is, hogy
„HAHÓ, GYERÜNK GIZDA MÁRTÓZÁSRA!”
Mindezt éjjel kettőkor, a szálloda medencéjénél,
Ja, ja, jól hallottátok.
Éjjel kettőkor, a medencénél, jaj, de mókás..
De a víz nagyon, nagyon hideg volt!
Mikor aztán mennek kifelé, fogja magát a csajszi, aki tényleg nagyon gizda volt
És talán teljesen érzéketlen a hőmérséklet változásra,
Leveszi minden ruháját, beugrik a vízbe és kiabál, hogy
„SRÁCOK, GYERTEK BE!”
Nos, az egyikük be is ment…
De a másik már ravaszabb volt,
És kint maradt a trikós sráccal a medence szélén ülve.
Amikor ez a tök gizda és a hőmérséklet változásokra érzéketlen csaj levette a ruháit,
Hogy a vízbe ugorjon, odadobta feléjük a bugyiját a kis asztal mellé.
Ekkor a banda egyik tagja felkapta a csaj bugyiját
(Később elmesélte, hogy a cucc az alján olyan volt, mintha ménkű vágta volna fejbe…)
Akárhogy is… úgysem volt mást mit csinálni…
Albuquerque-ben voltunk, Új-Mexikóban,
Hajnali kettőkor…
Ebből már úgysem lesz egy jó kettyintés…
Így aztán ez a tag, meg a trikós srác elkezdték szaglászni a csaj bugyiját.
Szagolgatták a karamellcsíkot, szagolgatták az egyéb ragacsot…,
Szagolgatták az összes cuccot, ami csak beragadt eme kis cuki ruhadarabba.
(Néhányatok most biztos azt gondolja, nagyon gáz dolog ez,
Nem is csoda, ez tényleg nem kifejezetten normális, de hát mi a fasz legyen?)
Szóval inhalálták egy kicsit…
(Figyeljetek! Ez itt a huszadik század! Gyerünk, tégy meg bármit, hogy jól érezd magad,
Csak nehogy gyilkossággal végződjön…)
Tehát a srácok jókat szippantottak a bugyiból,
Majd a fejükre húzták,
És klasszul eltöltötték így az időt.
A lány bent volt a vízben… még csak nem is látta,
Hogy mi történik a fehérneműjével…
A srácok feltették a fejükre a bugyit,
Ami aztán úgy nézett ki, mint egy iciri-piciri parti-kalap.
A fülük ott kandikált ki a két combkivágásnál,
Vicces volt a javából.
Később aztán rájöttek, hogy ez lehet életük üdvözítő útja;
Járnák a városokat,
Vadásznák a bugyikat,
Lenyúlnák a bugyikat szárítókötelekről,
Azután majd a banda öltözőjében visszaadnák,
Játszanának velük,
Imádnák őket,
Fölszippantanák az összes kis fini cuccot, ami csak hozzájuk ragadt…
És aztán úgy éreznék,
Hogy KIELÉGÜLTEK.
Úgyhogy most Ti is láthatjátok,
Ez hát az, amit éppen a színpadon csinálunk.
Része a Nagy Amerikai Tradíciónak,
A DZSESSZTIKUSAN ELSÜLŐ PARTI-KALAPOK hagyományának.
*
fordította: Imre Zoli
