Sporthalle, Köln, Németország
Featuring Pete Eggars on transation and impersonating Fritz Rau (*) - 130 min, Aud, A-
[0:01:46] Zoot Allures • [incl. When No One Was No One, G]
[0:12:44] Sofa
[0:15:15] Fine Girl
[0:18:19] Easy Meat •
[0:26:07] Dead Girls Of London
[0:28:47] something special to “Fritz Rau”
[0:30:58] Shall We Take Ourselves Seriously?
[0:32:43] What's New In Baltimore? •
[0:38:02] Moggio
[0:40:10] Drowning Witch • • [incl. But Who Was Fulcanelli?, G]
[0:53:44] Envelopes
[0:56:28] Bamboozled By Love •
[1:02:34] Let's Move To Cleveland •
[1:14:02] Tinseltown Rebellion
[1:17:34] Approximate
[1:19:19] Cosmik Debris •
[1:23:00] Doreen
[1:25:05] Goblin Girl
[1:27:23] Black Page #2 •
[1:35:24] Sharleena •
= 1st encore =
[1:45:08] Strictly Genteel
= 2nd encore =
[1:51:48] No No Cherry
[1:53:36] Man From Utopia
[1:54:54] Mary Lou
= 3rd encore =
[1:57:53] Whipping Post •
A szépség és a szörnyeteg
Frank Zappa Tape Reviewing Society;
Úgy 15 perccel a műsor kezdete után (18:20) FZ kiszól valakinek: „Tedd azt le, veszélyes!” A vicces az, hogy a szalagon levő gitárszólóit hallgatva többször ugyanezt kiáltottam volna vissza Franknek. Nem, emberek, itt egy picit sem biztonsági játékot hallunk – sőt: a játékának merészsége mellett Charles Manson is ártatlan tekintetű kislánykának tűnne. Régóta nem hallgattam ezt a szalagot már, és bár emlékeztem hogy a jobb 82-es koncertek között van, de nem gondoltam hogy ennyire mellbevág. Ez Zappa estéje – 10 szóló, ezen felül mindössze egyet játszik egy másik bandatag.
A műsor a Zoot Allures-szal robban be, amiből már érezhető, hogy ez tényleg Frank estéje lesz. A szóló első része a "When No One Was No One", de a Guitar lemez keverése nem hozza ki az igazi erejét, e sorok írójának szerény meglátása szerint. Ezen a szalagon Frank Strat-ja csípős és éles, a szóló itt sokkal jobban megfog. Az első három perc a kreatív és gyönyörű dallamoké (benne két „Squirm” idézet), aztán mintha azt fontolgatná, merre is haladjon tovább. A választott irány nagyjából meg is határozza az estét: loop-őrület! Három percig akkordokat és zajokat paszíroz ki a gitárjából, ezek loop-okká alakulnak, ezek kombinációival játszik, dallamokat játszik föléjük (ezek némelyike hallható a Guitar albumon). Nagyon menő – és ez még csak a kezdet.
A csapat a Sofa és a Fine Girl gyönyörű verzióit hozza, mielőtt belecsapnánk a második gitár-monstrumba: ez az Easy Meat. Frank első hangjai már gyönyörűek, szinte azt hinnénk hogy egy új Sinister Footwear születik épp meg. Aztán hirtelen egy mennydörgésszerű loop, aztán egy másik, és az egész káosz tetején megismétli az iménti gyönyörű dallamot. A remek szóló ezután is így folytatódik – loop-ok gazdag variációi, finom dallamokkal ötvözve. A szépség és a szörnyeteg, egyben! (…)
A What's New In Baltimore? sosem okoz csalódást ezen a turnén, egy újabb remek szólóval, ami aztán elhajlik valami boogie jam-be. A Moggio olyan feszes amilyennek ezektől a srácoktól elvárjuk, és rögtön el is vezet minket a műsor következő csúcspontjához.
A Drowning Witch két észveszejtő szólóval ajándékoz meg. Az elsőben Frank valami tipikus kelet-európai hatást mutató visítással rukkol elő, egy nagyon hatásos „bolgár duda” és feedback-effekttel. A második még ennél is jobb, nagyrészt Thunes briliáns támogatásának köszönhetően. Frank ennek felét felhasználta "But Who Was Fulcanelli?" címmel a Guitar lemezen, de feltehette volna oda a teljeset is. És ismét: jobban szeretem a hangzását ezen a szalagon.
A Bamboozled By Love-nak ez a legjobb évjárata (úgy gondolom senki nem énekelte jobban mint Bobby Martin, de tudom hogy ezzel kisebbségben vagyok). A vamp, a blues és reggae klassz keveréke egy rövid és jó FZ szólót hoz nekünk – Dr. Zappa újabb kegyetlen gitár-kezelése. A Young & Monde (Let’s Move To Cleveland) szólójára (ez hallható az As An Am kalózlemezen) nincs jobb szó mint hogy „kegyetlen”. Az első fele szokványos – bár nagyon mocskos – szóló, a második felében pedig Frank loop-őrületbe csavarodik. Próbálom elképzelni a közönség arcát ilyenkor: egészen különleges élmény lehetett élőben. (…)
Száz szó(ló)nak is egy a vége: az egyik legjobb 82-es szalag, így az egyik legfontosabb (nemhivatalos) Zappa-felvétel. Hallgasd meg!
- John Naurin;
