Interjú Gary Barone-nal,

a Petit Wazoo trombitásával

2002 januárjában áprilisában Jon Naurin és Charles Ulrich beszélgetett Gary Barone trombitással a Frank Zappa "Petit Wazoo" turnéján szerzett élményeiről.

(az eredeti írást lásd itt!)

Hogy vettek fel a Petit Wazoo-ra? Jim Gordon ajánlott be? Volt meghallgatásod?

Nem volt semmiféle meghallgatás - egyszerűen kaptam egy meghívót, hogy játsszak a zenekarral. Nem vagyok benne biztos, de úgy gondolom, hogy Frank Sal Marquezen keresztül szerzett tudomást rólam, vagy Frank korábban hallott rólam a Los Angeles-i zenei szcénából. Akkoriban nagyon aktív tagja voltam L.A. jazz- és stúdió zenész társadalmának, Frank így hallhatott rólam valakitől.

Úgy tűnik téged Sal Marquez helyére vettek fel, aki prominens tagja volt FZ mindkét 1972-es stúdióalbumának és a Grand Wazoo turnénak, továbbá félúton csatlakozott az 1973-as tavaszi turnéhoz. Tudsz valamit arról, Sal miért nem vett részt a Petit Wazoo-n? Más fontosabb elkötelezettségei voltak?

Annak ellenére, hogy Sal közeli haverom volt, nem tudnám megmondani, mi történt akkor - ő döntött úgy, hogy mást akar csinálni, vagy Frank akart kipróbálni a Petit Wazoo-ra valaki mást?...

Malcolm McNab (és időnként Tom Malone) is trombitán játszott azon a turnén. Volt-e köztetek "első trombitás ", vagy egyenrangúak voltatok? Unisonóban játszottatok, vagy FZ külön szólamot írt a két (illetve három) trombitásnak?

Malcolm volt az első trombitás, én második. A megírt darabokban különböző trombitatémákat játszottunk. Nem emlékszem arra, hogy Malcolm játszott-e a trombitán a megírt számokon. Ha igen, akkor harmadik volt. Azt hiszem leginkább tenor szaxofonon, fuvolán, pikolón és harsonán játszott.

Kihagytad a tubát!

A "jam" jellegű daloknál nehéz megmondani, Malone mit is játszott - elképesztő volt (és most is az)!

A következő dalokon rendszerint volt trombitaszóló: "America Drinks And Goes Home", "Chunga's Revenge", "Little Dots", "Son Of Mr. Green Genes", "Waka/Jawaka". Emlékszel arra, melyikekben szólóztál te?

Hallottam néhány felvételt pár koncertről (Washington D.C., Kansas City, Passaic). Ezeken az összes trombitaszóló az enyém - Malcolm szólóit Zappa megírta, Malone pedig nem szólózott. Szerintem a többi koncertfelvételen is ugyanez lesz a helyzet.

Malone a "Little Dots"-ban és az improvizált "Seven/Boogie"-ban is játszott trombitán a washingtoni első koncerten. Sőt, a "Seven/Boogie"-ban tíz szóló van, amiből három trombitaszóló, azt sejtetve, hogy mindhármotok elvállalt egyet/egyet.

Igen, ott Malone kellett hogy szólózzon.

A színpadon Frank Malone hangszerét "pikoló trombitaként" emlegette. A Grand Wazoo turné egy sajtóközleményében azt állította, hogy Malcolm McNab trombitán játszik "D"-ben, míg Sal Marquez és Tom Malone "Bb"-ben.

Én egyáltalán nem emlékszem a (Bb) pikoló trombitára, de Malcolm azon is játszhatott!! Malcolm a klasszikus szólóknál talán D vagy C trombitán játszott - a legtöbb hangszerelésben egyértelműen Bb trombitán játszott.

Malcolm egy nagyon jó klasszikus és stúdió zenész volt (és ma is az). Olyan megírt szólókat játszott el, amiktől más zenészek összehugyozták volna magukat, ha le kellett volna játszaniuk (ahogy én is). Az én lekottázott szólóim is nehezek voltak, de nem annyira, mint Malcolmé. Persze lehet, hogy ő is összepisálta volna magát, ha olyanokat kellett volna improvizálnia, mint nekem kellett (és kell). Ettől olyan varázslatos a zene!

Ez talán megmagyaráz valamit, amit eddig nem egészen értettem. Az 1972. október 31. korai Passaic koncerten FZ bejelenti, hogy a "Farther Oblivion" első szólóját Malcolm McNab fújja, aztán mégsem volt semmilyen trombitaszóló. Talán ezzel akarta improvizációra bírni.

A McNab szólójára való utalás talán a megírt szólóra vonatkozhatott, nem?

Trombitán kívül játszottál más hangszeren is a turnén (pl. szárnykürt)? És ütőhangszereken? Milyeneken?

Igen, játszottam szárnykürtön is - néhány szólónál használtam. Az összes trombitás játszott valamilyen kis ütős hangszeren. Én azt hiszem kolompon vagy csörgődobon játszottam. Volt néhány koncert, ahol mindenen játszottunk, ami a kezünk ügyébe került - talált tárgyakon, a padlón, stb. Halványan rémlik, amint Dave Parlato egy szemetes kosárral a kezében papírdarabokat szórt szét a színpadon - ez hangszerek számít?

Ki játszott fém dobokon (a Montanában és néhány improvizált darabban)?

Gordon? Hallanom kéne, hogy megállapíthassam, szólnak-e közben a dobok. Nem hiszem, hogy valamelyik fúvós lett volna, tehát az lehetett, aki a ritmusszekcióból épp nem játszott.

Ki vokálozott FZ mögött a "Cosmik Debris"-ben?

Ehhez meg kéne hallgatnom egy jó felvételt. Talán Tony Duran.

Jock Ellis szerint téged és Jim Gordont droghasználat miatt elkaptak a columbiai fellépés elött. Van, mit hozzátenned ehhez a történethez? Emlékszel, ki volt az előzenekar, kinek a dobosával pótolta FZ Jimet?

Ehhez nincs sok hozzáfűznivalóm, de elvennivalóm se! Nem emlékszem a zenekar nevére. Talán Artie Anton volt a dobos? Nem tudnám biztosra mondani, hogy ő volt-e vagy sem.

Emlékszel arra, hogy Frank bármikor is "Petit Wazoo"-ként említette volna a zenekart?

Nem emlékszem, hogy valaha is "Petit Wazoo"-ként utalt volna a csapatra. Ezt a nevet csak sokkal később láttam.

A repertoárotok leginkább vadonatúj anyagból állt, melyet korábban egyik zenekar sem játszott. Későbbi Zappa együtteseknél ilyen számok sokat fejlődtek a próbák alatt, és gyökeresen megváltoztak a turné előtt. Ez történt a Petit Wazoo esetében is, vagy Frank a számoknak végleges, befejezett változatait hozta el?

A repertoár három "egységből" állt: az első a Grand Wazoo átiratok, a kisebb bandára hangszerelve - ezek begyakorolt és végleges változatok voltak. A második csoport darabjai begyakoroltak voltak ugyan, de nem voltak kőbe vésve - valamelyest fejlődtek, amint játszottuk őket. A harmadik csoport "jammelés" volt - többségében teljesen rögtönözve (blues, groove-ok, stb.). Hallanom kéne a felvételeket még egyszer, hogy megállapíthassam "mennyire" voltak rögtönözve.

Talán ez volt Frank legjazzesebb zenekara. Néha beszállt egy-egy jammelésre a turné különböző állomásain. Úgy tűnt jól eljátszott a jazzistákkal. Hihetetlen volt. Jóllehet nem a jazzből jött, de szeretett volna többet tudni róla - és jól is hangzott amit csinált. Ezt nagyon tiszteltem benne: a képességét, hogy ennyi zenét és ennyi ötletet produkáljon.

A "Waka/Jawaka" című darab miért esett ki a repertoárból a turné elején? FZ elégedetlen volt az együttes előadásával?

Ezt nem tudom. A Passaic szalagomon rajta van. Hogy azután játszottuk-e? Talán nem. Lehet, hogy elégedetlen volt a teljesítménnyel - elképzelhető.

Frank említette-e valaha, hogy kiadna valamit a Petit Wazootól? Legalább egy olyan koncert volt, ahol Frank arról beszélt, hogy felvétel készül, de sok rajongó csalódására, ezekből nem lett végül semmi.

Tudomásom szerint Frank minden koncertjét felvette a keverőpulton keresztül - ezeknek nagyon jó felvételeknek kell lenniük. Te többet tudhasz nálam, hogy ezek végül miért nem lettek kiadva.

Mik voltak a benyomásaid Frankről, mint zenekarvezetőről? Voltak emlékezetes élmények a turnéról?

Nagyon szerettem Franket. Olyan tulajdonságai voltak, amik belőlem akkor hiányoztak: nagyon összeszedett volt, tudta mit szeretne zeneileg, és tudta, hogyan tudja a legtöbbet kiszedni a zenészeiből. Jól bánt a "kollégáival", tudott hozzájuk "zenésztársként" viszonyulni. De emellett tudott - ha kellett - parancsoló is lenni. A magánéleti magatartásán viszont nagyon meglepődtem (ahhoz a képhez képest, melyet róla alkottam, mielőtt megismertem volna). A mindennapi életben nem volt "vad és őrült", de az ötletei és azok megjelenése vad volt és egyedi.

A zenekar végül feloszlott, vagy téged csak rövid időre, kizárólag erre a turnére vettek fel?

Gondolom "feloszlott", abban az értelemben, hogy ugyanezzel a felállással már nem turnézott többet. Csak annyit tudok, hogy a zenekar más formában folytatta, más zenészekkel, énekesekkel (a mi időnkben csak Frank énekelt) és arra, hogy Sal újra játszani kezdett vele.

Dolgoztál stúdióban is Frankkel?

Nem, stúdióban sosem.

Felléptél a (az Orchestral Favorites albumon hallható) Royce Hall-béli (Kaliforniai Egyetem - Los Angeles) hangversenyeken 1975 szeptemberében?

Nem.

Amikor Frank Zappa bemutatta a zenekart, gyakran adott nekik beceneveket. Passaicban 1972. október 31-én ezt mondta: "Gary Barone, aki épp próbál felépülni a tegnap estéből". December 2.-án Kansas City-ben pedig azt mondta: "Gary 'pislogós bromo' Barrone". Emlékszel arra, hogy ezek mire is utaltak?

Mindkét vicc talán arra a tényre utal, hogy akkoriban olykor-olykor felszívódtam különböző rövid italokban, amint olyan hangulatban voltam. Egy ilyen este után a napot néhány Bromo Seltzer-rel (közismert amerikai gyógyszerkészítmény fejfájásra - a ford.) kezdtem a napot, hogy rávegyem az öreg agysejtjeimet az üzemszerű működésre. Az ivós pályafutásom végén a napot a megfelelő "spirituális szint" eléréséhez már annyira a "kutyaharapást szőrével" mottójával kezdtem, hogy muszáj volt abbahagynom a "spiritusz" keresését és befejeznem az ivást, ha itt akartam maradni ezen a bolygón. Ezt 1984-ben tudtam véghezvinni, és azóta tiszta vagyok és józan. Jaj de jó nekem.

Volt más emléked a Zappával való közös munkáról, amit szeretnél megosztani?

Seattle-ben játszottunk és szobafoglalásaink az Edgewater Inn-be (magyarul: Vízparti fogadó) szóltak - ami valóban a víz peremén helyezkedik el. A vendégek kaptak horgászfelszerelést a pultnál és a szobájuk tolóajtaján keresztül horgászhattak. A víz közvetlenül alattuk volt, és ha akarták, akár mocsári cápákat (mud-shark) is foghattak. A turnészemélyzet után érkeztünk meg a szállóba, mint mindig. Bementem a szobámba, megvizsgáltam a fürdőszobát és nagy meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a fürdőkádban ficánkol néhány mocsári cápa. Pfúj, micsoda meglepetés! A roadoknak volt kulcsuk a szobáinkhoz és horgásztak egy picit mielőtt megérkezett volna a zenekar! Az aznapi estén egy bluest jammeltünk és Frank elkezdett énekelni, ami valahogy így hangzott: "Do the mud-shark, baby." Végül úgy alakult, azt hiszem, hogy ez egy kisebbfajta slágere lett Franknek, de lehet, hogy tévedek.

[Gary, természetesen, az események sorrendjében tévedett. A "The Mud-Shark" kvázislágert a Filmore East, June 1971 albumon adták ki, egy évvel a Petit Wazoo turné előtt. Ez viszont alátámasztja azt a tényt, hogy ennek a számnak az 1972-es változatát nem próbálták el előtte, mivel legalább egy zenekari tag azt hitte, hogy ezt ott a helyszínen alkották. Egy rajongó, aki ott volt az 1972. december 10. Seattle koncerten elmondta nekem: "A közönség hangosan követelte, hogy játsszák el. Így [Frank Zappa] vonakodva elmondta a zenekarnak mit játsszon. Sokkal jobb lett [mint a Filmore East változat]. Sőt, még meg is mutatta a közönségnek a táncot!"]

A mud shark sztorin kívül leginkább az első Montréal-i koncertre emlékszem. Felmentünk a színpadra és a közönség hamburgerekkel dobált meg bennünket üdvözlésképpen. Ez nagyon vagány volt, de Dumlernek legalább öt-hat nagyon értékes fafúvós hangszer-különlegessége volt fenn a színpadon és a fúvósok közül az első sorban volt a helye, így aztán ő fogadta a dögtámadás fő csapásait. Dumler klasszikus zenész volt és a hallgatóságától a megbecsülés ilyetén formáját sosem tapasztalta meg korábban! Összeszedte hangszereit és levitte őket a színpadról egy biztonságos helyre. A műsor valamelyest csúszott, míg a közönség vagy kifogyott a hamburgerekből, vagy rájött, hogy semennyi Zappát nem fog hallani addig, míg a vonzalmukat egy kevésbé zavaró módon nem fejezik ki.

Nagyon szépen köszönjük! Jó éjszakát!