• BIOGRAPHICAL TRIVIA! - A Freak Out! album fülszövege.

1940. december 21-én a marylandi Baltimore-ban születtem, Kaliforniában nőttem fel. Autodidakta zenész, zeneszerző vagyok, bla, bla, bla. Tizenegy éves koromban öt láb hét hüvelyk magas voltam, szőrös lábú, pattanásos, bajuszos... valamiért sohasem lehettem a szoftball csapat kapitánya. 20 éves koromban megnősültem... elvettem egy drága lányt: kis híján tönkretettem, elváltam, aztán beköltöztem a stúdiómba. Ray-jel, Jim-mel és Roy-jal egyesítetük erőinket, majd szövetkezés és tervezgetés egy éven keresztül, aztán meló különböző lebujokban, blabla, egy csomó éhezés, satöbbi, borzalmas zenéket játszottam miközben egészen népszerűtlen (bár hírhedt) lettem. Mark Cheka-nak, kezdetektől tartó bátorításának és példamutatásának KÖSZÖNHETJÜK LÉTEZÉSÜNKET (és még egy csomó más embernek, akik majd bizonyára kiborulnak, mert nem lesznek részletesen, név és lakcím szerint felsorolva, meg olyanokkal, hogy mi mindent szeretnek, mi gondolnak a kormányról meg más fétisekről).

FIGYELMEZTETÉS/

GARANCIA

• (Az FZ Meets The Mothers of Prevention fülszövege - az eredeti szöveget lásd itt)

Az ezen az albumon található anyagnak egy igazán szabad társadalomban sem félelmet, sem elutasítást nem szabadna kiváltania.

Egyes szociálisan elmaradott térségek vallási fanatikusai és ultrakonzervatív politikai szervezetei a rock & roll lemezek cenzúrázásával az Önök Első Kiegészítésben foglalt jogait sértik meg. Úgy érezzük, hogy ez alkotmányellenes és Amerika-ellenes.

A kormány által támogatott ilyen (engedelmességet és tudatlanságot propagáló) programok alternatívájaként a Barking Pumpkin (Ugató Tök) kiadó nagy örömmel mutat be izgalmas digitális hangélményeket azok számára, akik kiemelkedtek az átlagból.

Az itt felvonultatott koncepció és nyelvezet GARANTÁLTAN NEM VEZET ÖRÖK KÁRHOZATRA A SZARVACSKÁS, HEGYES BOTOS FICKÓ IGAZGATTA HELYEN.

Ez a garancia legalább olyan valóságos, mint azoknak a videó-fundamentalistáknak a fenyegetései, akik a rockzenét azért támadják, hogy engedelmes csekkfizető tökfilkók nemzetévé tegyék Amerikát (Jézus Krisztus nevében).

Ha létezik pokol, az rájuk vár, nem ránk.

Kis adalékként részletek az 1986-ban, Maryland államban tartott meghallgatásból (a Video From Hell című filmből - vastaggal a törvényhozók, normál betűtípussal Zappa):

Személyes meggyőződésem, hogy a dalszövegek nem okozhatnak kárt. Nincs az a szájjal kelthető hang, az a szó, ami olyan erővel bírna, hogy a pokolra juttasson. Egyszerűen nincs. De éppígy társadalmi felelősségérzetet sem tud kelteni. Zavart embereket bármilyen zavaró hatású cselekedet felzaklathat. Ha valaki hajlamos az antiszociális, a tudathasadásos vagy kitudja milyen viselkedésre, azt bármi kiválthatja nála, többek között a nyakkendőm, az ön frizurája, vagy az a szék, vagy akármi. Bármi lehet ok. Hiába lobogtatják a statisztikákat azokról az emberekről, akik fura dolgokat csinálnak a rockzene hatására, hiszen nézzenek csak körül, nézzék azokat a normális gyerekeket, akik rockot hallgatnak, a rockkal élnek, minden nap, és nem lesznek öngyilkosok, nem gyilkolnak, sőt, akár még törvényhozó is válhat belőlük.

Zappa 1988-as, utolsó turnéjának különböző helyszínein felvett élő albuma. Először bakeliten jelent meg Zappa Barking Pumpkin kiadójánál rajta mindössze 9 számmal, nem sokkal később CD formátumban a Rykodiscnál 1989-ben, már 17 dallal: sok új, jellemzően vokális szerzeménnyel.

[1988. október 25.; Frank Zappa, LP, Barking Pumpkin D1 74218 | Information INK | nr.:53.]

A legjobb zenekar...- a Best Band fülszövege; A Broadway The Hard Way turnéról

A lemez számai (CD):

1. Elvis Has Just Left the Building – 2:24
2. Planet of the Baritone Women – 2:48
3. Any Kind of Pain – 5:42
4. Dickie's Such an Asshole – 5:45
5. When the Lie's So Big – 3:38
6. Rhymin' Man – 3:50
7. Promiscuous – 2:02
8. The Untouchables (Riddle) – 2:26
9. Why Don't You Like Me? – 2:57
10. Bacon Fat (Andre Williams, Dorothy Brown, Zappa) – 1:29
11. Stolen Moments (Oliver Nelson) – 2:57
12. Murder by Numbers (Sting, Andy Summers) – 5:37
13. Jezebel Boy – 2:27
14. Outside Now – 7:49
15. Hot Plate Heaven at the Green Hotel – 6:40
16. What Kind of Girl? – 3:17
17. Jesus Thinks You're a Jerk – 9:15

Az eredeti bakelitváltozatot ld. itt!

A "Broadway" azt jelenti, hogy az anyag amit játszunk az nem feltétlenül rock, némelyike inkább színház-szerű; a "hard way" pedig azt hogy Madridban például egy iszapban úszó helyen játszottunk, vagy Gentben egy olyanon ahol semmit nem lehetett hallani. Na ez a "hard way". (FZ: arf.ru)

A zenészek:

• Frank Zappa – szólógitár, ének
• Kurt McGettrick – bariton szaxofon
• Scott Thunes – basszusgitár
• Albert Wing – tenorszaxofon
• Ed Mann – ütőhangszerek
• Chad Wackerman – dobok
• Ike Willis – gitár, ének
• Paul Carman – altszaxofon
• Walt Fowler – trombita
• Mike Keneally – szintetizátor, ének, gitár
• Bruce Fowler – harsona
• Robert Martin – billentyűk, ének

vendég:

• Sting – ének a "Murder By Numbers"-ben
• Eric Buxton – ének

A lemezről

A turné anyagából megjelent három kiadvány közül (a másik kettő: a The Best Band You Never Heard in Your Life és a Make A Jazz Noise Here) a Broadway the Hard Way jelent meg elsőként, ezen van a legtöbb vokális szám, a legtöbb új dal, és viszonylag sok feldolgozás vagy zenei idézet. Stilárisan is talán ez a leggazdagabb: hallhatunk rajta bluest, rap-paródiát, dzsesszt, Broadway-slágert, hosszú szólót és pörgős rock-dalt is.

Minden dal élő felvétel, semmiféle utólagos korrekciót nem tartalmaz. (FZ)

A szövegek jó része szociális és politikai szatíra, a választott célpontok széles skálán mozognak: Richard Nixon és Ronald Reagan a "Dickie's Such An Asshole"-ban kapja meg a magáét, a "Rhymin' Man"-ben Jesse Jackson kerül elő , Jim és Tammy Faye Bakker és Pat Robertson a "Jesus Thinks You're A Jerk"-ben, a "Why Don't You Like Me?" pedig egy Michael Jackson paródia.

A lemezen szereplő több feldolgozás közül említésre érdemes a "Stolen Moments" vagy a Police együttes "Murder by Numbers" című dala, amiben maga Sting énekel (a chicagói koncert szünetében jött fel gratulálni a nézőtérről, és Zappa meghívta egy beugrásra, mindennemű próba nélkül - lásd itt!). A "Rhymin' Man" olyan örökzöldek pár másodpercnyi idézeteit tartalmazza, mint a "Happy Days Are Here Again", a "Hava Nagila", a "La Cucaracha" és a "Frere Jacques", a "What Kind of Girl" "Strawberry Fields Forever"-ből szólaltat meg egy sornyit, a "Jesus Thinks You're a Jerk"-ben pedig a "Louie Louie" és a "Rock of Ages" motívuma hangzik el.

Grammy jelölés

• "Best Musical Cast Show Album", 1990;

Íme a koncert. Miről is van tehát szó?

A pince maradványainak feltárása közben fedeztük fel ezt a szinte teljes egészében meglévő koncertet. Egyes részeket és a többsávos szalag cseréjekor keletkezett hézagokat (sajnos csak egy gép volt - mint a filmcserénél a moziban) kalózfelvételekkel pótoltuk*. Egy helyütt az egyik japán koncert többsávos felvételét használtuk (ugyanez a turné, ugyanez a zenekar) kalózfelvétel helyett. A 21-i koncertről is készült felvétel, de a szalag használhatatlan.

Mi itt az UMRK-ban minden erőnkkel az Önök (galaktikus viszonylatban is) legmagasabb szintű audió-szórakoztatásán fáradozunk, a további expedícióhoz (melyre jelentkező sok, a kiválasztott kevés volt) ezért állítottuk csatasorba Joe Travers-et, a hallatlanul nagytudású hang-ásatásügyi szakembert - ő van hivatva az FZ-bányába alámerülve az időrágta leletek közt megbújó aranyrögöket felismerni és felszínre hozni.

Az efféle - most általunk itt megőrzött-bemutatott extravaganzához hasonló - aranyrög lehet: ki nem adott felvétel, különlegesen hangszerelt előadás, egy kevéssé dokumentált zenekari felállás izgalmas darabja, egy korábban sem stúdióban, sem élőben nem rögzített ritkaság; magas tápártékű részek és darabkák elegye; eltérő vágású és keverésű darabok, különböző projektek, próbák; otthoni felvételek, interjú- vagy más szövegrészletek, bárholbármikor történt minőségbeli, hőfokbeli csillagugrások (ld még: bármit bármikor bárhol minden különösebb ok nélkül) FZ pályájának és általunkismertéletének széles- és mélységeiből.

Ez egy élő felvételeket bemutató sorozat első darabja. Ahogy minden UMRK-produkció - itt most Vaulternative-produkció - esetében a döntéshozatali folyamat szigorúan titkos, de el vagyunk szánva egy elkövetkezendő lemezáradat megjelentetésére. Jelen esetben a mesterszalagok egyhüvelykes, 8-sávos analóg tekercsek voltak. A szalagok indexei szerint a zenekart egy sávra keverték, FZ gitárja és mikrofonja kapott külön sávot. A helyszíni keverés szerencsére nagyon szép, kiegyensúlyozott volt, ezzel együtt a megfelelő sztereó hatás érdekében bevethető trükkök lehetőségei nagyon korlátozottak voltak. A vágást tovább nehezítette, hogy a producer ragaszkodott a Kaiser Rolls hiánytalan bemutatásához (1976 január 6-i próbafelvétel), és a CD-k játékideje is véges, ezért két (máshol számtalanszor előforduló) dalt le kellett hagynunk.**

Ez az első hivatalos "raktár"-kiadás, a Frank Zappa kiadványok hivatalos listáján a 70-ik. Ez volt Frank Oz földjén tett utolsó turnéjának az első koncertje.

-----
a fordító megjegyzései:
*pl.: Kaiser Rolls, CD 2. nr. 2
** Honey Don't You Want A Man Like Me?, Tryin' To Grow A Chin

A fordítás első változata: 2003. január;

Though this homepage is in Hungarian, we also have some english-language material here - some by the kind permission of the author, some others are exclusive interviews by us. Some texts are just re-publishing of materials found elsewhere, just to have it collected together (sometimes with a bit of a correction).

Music & Musicians:

• Improvisation... And Frank Zappa
  - Brian May in his blog, 2005;
• We Share the Same Background
  - Peter Eötvös on Zappa (exclusive interview);
• Peter Eötvös
  - a biography

The Hungarian Connection:

• Zappa in Hungary, 1991
  - the story of the afternoon;
• The Show in Budapest
  - by Eddie Persson
• I want to play my own way
  - Gyula Babos guitarplayer about playing with FZ
• We Felt Like Flying
  - drummer Imre Kőszegi on FZ;
• Zappa's music in Hungary, 1973?
  - played by Syrius, live;
• Biography in Hungarian about Frank Zappa
  - the forst book in Hungarian, 1989;
• From Hungary, With Love
  - by Gábor Csupo about his friend: Frank Zappa
• Beasts
  - hungarian prize-winning animation with FZ's music, 1993
• The translation of the Real Frank Zappa Book
  - The hungarian way.
   

100% Zappa in Budapest - 2007

• PERFECT and Corny
  - exclusive Tom Trapp email-interview! (2008)
• In my Perfect World
  - article by David Ocker
• 100% Pictures
  - shots from the event - more here!

The Music

• Listen to Zappa online
  - AUD recordings and other stuff;

The Zappa family:

• Confessions of a Metalhead
  - by Moon Zappa, 1998;
   

Other - for fun:

• Whole concerts
  - to listen, to dl;
• The secret of the Turin shroud!
  - finally.

Hogy hogy is kezdődött? Ennek az elmeséléséhez vissza kell mennünk a hetvenes évek Spanyolországába. Akkor voltam tinédzser, a hajam hosszú volt, ahogy kell. Nagyon szerettem zenét hallgatni. Beatles, Bob Dylan, a Rolling Stones, King Crimson, Eric Clapton vagy a Who. Ilyesmik. A hosszú hajúak zenéi, ahogy akkor mondtuk. El is kezdtem még tovább kutatni, pont időben a közelgő punk és újhullám idején, így nemsokára már a rövidhajúak is labdába rúghattak.

Frank Zappa munkássága és az arról való értekezés az internet hajnala óta nagyon intenzíven jelen van a világhálón, az alt.fan.frank-zappa newsgroup az elmesélések szerint az internet legaktívabb helye volt a kilencvenes években. Azóta honlapok jöttek és mentek (a Zappa család időnként betilt egyet-egyet), de rengeteg azóta is él és virul, a legfontosabbakból következzen egy kigyűjtés:

A Frank Zappa Books - a Zappáról született írásos anyagokat összegyűjtő honlap - beszámol a Slaven-féle életrajzfordításunkról, részletes ismertetéssel.
A honlap gazdája egy észt srác (mint levelezésünk nyomán kiderült), elképesztően alapos gyűjteményét érdemes böngészgetni, izgalmas!
A könyv magyar ismertetése itt olvasható!

2016:

május 21:

• Frank Zappa-projekt - MüPa

január 13:

• A Concerto Budapest játszik - Hommage á Stravinsky I., Zeneakadémia - mégsem...

2015:

október:

• The Grandmothers koncert - A38, okt 7.

június:

• Dance Me This - a 100. lemez elsejére beharangozva, majd elhalasztva - a megjelenés végül 24-e lett;

2014:

december:

• Zappa Emlékzenekar - koncert a tévében, már a Youtube-on, felirattal.

március:

• Roxy By Proxy - megjelenik a tavaly nyárra ígért CD.

február:

• Oh No! Not Jazz! - Ed Palermo új lemeze;

január:

• Live at Gare du Nord - A FIDOplaysZAPPA koncert-DVD-je.

2013:

november:

• A Token Of His Extreme Soundtrack - új CD;
  
• Road Tapes #2. - Helsinki - új lemez, kiváló (kritika itt)

október

• Terry Bozzio Budapesten - Trafó, október 27.,
  - Ritmusorgia: zenés beszámoló a koncertről
• 200 Motels szvit - premier Los Angelesben és Londonban.

szeptember

• Grande Mothers - Budapesten, második rész a tévében, szept, 30
  

augusztus

• Roger Waters: The Wall - Puskás Stadion, aug. 25. - élménycsomag itt!
  
• Grande Mothers - a koncert a tévében (és a neten)

május:

• Project Object - európai turné;

április:

• Grande Mothers - április 8., A38; - egy kritika itt;

március:

• Keep Floyding - március 29-én a Planetáriumban,

2012:

november:

augusztus:

június:

• Sting (Colaiutával) Budapesten - június 26.

május:

• Széttört álmok - Syrius, május 25.

február:

• Grande Mothers turné - február 16., Bécs, Tom Fowlerrel;
• Scott Thunes a ZPZ-ben - egy rövid turné erejéig.

2011:

december:

• The Frank Zappa Aaafnraaaaam Birthday Bundle - d21.
• Zappa mikulás - december 6.: a Z emlékzenekar, 23:00-kor.

november:

• Carnegie Hall - új lemez, két '71-es koncerttel.

szeptember:

• Feeding The Monkies At Ma Maison - szept. 20: új lemez;
• Zappa-Syrius emlékzenekar - szeptember 4. (főleg Syrius)

augusztus:

• Zappanale #22 - augusztus 19-21.
• Keep Floyding - augusztus 19., Bárka; << beszámoló;
• Prince Budapesten - augusztus 9., Sziget;

július:

• ZPZ turné - Amerika; indult július 28-án.
• Djabe + Steve Hackett - július 13., Colombus hajó, 

június:

• Zappa-Syrius emlékzenekar - június 26. (főleg Syrius)
• Roger Waters: The Wall - június 22. << besz., és: Dweezil vs. Waters;
• A Zene ünnepe - június 21.
• Ed Palermo, New York - június 3.

május:

• Penguin in Bondage - május 10.: új, letölthető kiadvány;

április:

• Wanted Frank Zappa - április 8., St Brieuc (Bretagne), Franciaország
• Ed Palermo Big Band - április 7., New York, Iridium; - videók:  1. és 2.
• After Crying: április 1 és 2. - beszámoló!;
• Magyar Frank Zappa Emlékzenekar - április 2., PeCsa Café, szombat, 20:00, Tompox-szal (ex-Solaris) [inkább Syrius műsor volt, 2-3 Zappa-számmal]

március:

• The Grande Mothers Prágában: márc. 31., Retro. (kritika itt!)
• Edmonton Symphony plays Zappa: márc. 15. (kritika itt - a program itt.)

február:

• Beefheart a Civil rádióban: február 14 és 21.
• Grammy-díj átadó 2011. február 13.>> Jeff Beck;

január:

• Zappa emlékzenekar: PeCsa kávézó, január 29.

későbbi vagy bizonytalan időpontokban:

• Dweezil és a ZPZ: turné majd csak nyáron vagy azután - időpontok novemberben (UK).
• 2011-re tervezett kiadványok: 73-74-es koncert, egy Petit Wazoo CD, egy Flo & Eddie CD, egy Synclavier lemez, Dance Me This, Gail önéletrajz.

2010:

december:

• Zappa emlékzenekar: Rézmál, december 21.
• George Duke a ZPZ-nél (december 3-4.)
• Them or Us könyv (december 1.)

november:

• Syrius hajó a Zappa emlékzenekarral - november 25.
• Manson Ensemble plays Zappa - november 13.
• Zappa at The Roundhouse - ünnepi műsor Londonban: nov. 5-6-7.;
• A MOJO magazin Zappa különszáma (forrás: Idiot Bastard);

2002. 04. 29. - az Idiot Bastard interjúja, második rész; - az első rész erre.

* * *

Beszélhetünk-e arról, hogy valamelyik szám esetleg a te részedre készült? A dalait a zenészei képességére szokta szabni, mondható-e esetleg, hogy a fuvolajátékod inspirálta a Dupree's Paradise-t?

Nem tudom, hogy így volt-e vagy sem (megj.: biztos, hogy nem: a dalt már jóval korábban, 73 nyarán is játszották - mb). Én addig nem hallottam, amíg a csapatba nem kerültem - akkor hallottam először. Próbáltam tartani a saját szólamomat - itt egy újabb dal: "Ó, remek!"

Az egész Kín herceg (Evil Prince) dolgot viszont együtt dolgoztuk ki. Ez jóval a Thing-Fish előtt volt, hiszen Ike Willis akkor még nem volt a képben. Akkor még föl sem merült, hogy ez a karakter jelenítse meg azt a figurát, aki úgy beszél mint a Kingfish az Amos and Andy showban. Ez Ike találmánya volt, jó mély hangja volt, és ilyenkor olyan Kingfish-esen gesztikulált. Frank pedig ahányszor találkozott valami ilyesmivel, így szólt magában: "ezt fel fogom tudni használni" - és az új banda stílusához igazítva fel is használta. A "Kín Herceg" ötlete véletlenül jött elő. Turnén voltunk Terry Bozzióval, Roy Estrada-val és Andre Lewis-szal. Az egyik új dalunk a "Kínzás végtelen" volt (The Torture never Stops), ami egy barlangról szólt, ahol egy őrült tudós csúnya dolgokat művelt. Nekem ekkorra már elég könnyű volt egy ötlet kidolgozása. Megnéztem a szöveget és rögtön tudtam, mit akar mondani. Egy csomó időt töltöttem használtruha boltokban, minden dalhoz szereztem egy öltözéket és felépítettem a karaktert. Volt egy fehér tornanadrágom amerikai zászlós nadrágtartóval. Ehhez a gatyához felvettem egy kalapot és kabátot és kész volt az új figura. Minden kabát más színű volt. Amikor azt énekelte, hogy "Száz zöld légy a mélyben, cellák, zümmögés..." (Flies all green and buzzin' in his dungeon of despair...), akkor azzá a tudóssá változtam, akit később Kín Hercegnek hívtunk.

Ezt volt a dolgom a színpadon: hozott egy dalt, én meg felépítettem a figurát. Ebben szabad kezet adott, mert adigra már megbízott az improvizációs képességeimben. Ha bármelyik kalózfelvételt meghallgatod - akár George-dzsal és Ruth-szal, vagy a másik bandát Terryvel és Roy Estrada-val - egy csomó improvizációt hallhatsz. Egy idő után teljesen szabadon engedett ebben a tekintetben, miután megtanultam minden megtanulnivalót, már nem kellett kottákat és egyebeket olvasnom, és szabadon játszhattam a magam részeit minden dalban. Szaxofonon. Fuvolán. Bármin. Tudtam a zenét és ő is nyugodt volt ezzel kapcsolatban és ezért engedett improvizálni. Mert ez volt az a képesség, amiért felvett. Nagyon sok ilyet csináltam, amikor először látott. Mikor az akkori zenekarnak összeraktam a számokat, egy kicsit ki is kellett egészíteni mert túl rövidek voltak azoknak akik táncolni szerettek volna. Ezek csak néhány perces dalok voltak, én meg azt mondtam: "Oké, itt van a Sly & The Family Stones-nak ez a dala. De ÍGY kellett volna megcsinálniuk. Tovább kellett volna nyújtaniuk és így meg így átalakítani. Mert ez az, amit a dal valójában sugall." A többi tehát improvizáció volt, de összekötöttük az eredetivel. Szerintem ezt hallhatta meg bennem, mikor először látott. És talán ismerte is a dalokat, mert később kiderült, hogy szereti a rhythm and blues-t; rajongott az afro-amerikai zenéért. Mindenesetre engedett improvizálni, teljes dal-részleteket bízott rám, és hagyta, hadd csináljam. Én azért visszafogtam magam mert nem akartam hogy neki kelljen megállítania. Nem vittem túlzásba, az eredetinek a keretein belül maradtam - de persze ki is egészítettem: "Ez így nagyon jó. De ha itt ez a funky rész van, akkor oda EZ való."

Akkor a "Ruthie Ruthie" is így alakult.

Igen, az is... a "Velvet Sunrise"...

Az a Beefheart-os időszak. Milyen emlékeid vannak a Bongo Fury turnéról?

Van Vliet - húúú! Súlyos. Vicces pasas. A saját keretein belül zseniális amit csinál. Olvastam pár szövegét, és ha egy kicsit boncolgatja őket az ember, akkor tényleg nagyon erősek. Rengeteg időt töltött a fürdőszobában (nevet). Erre emlékszem. Néha bejött a szobámba és egy csomó időt töltött a fürdőszobában. Mi ott ültünk páran és beszélgettünk, ő meg bent volt a fürdőben. Szerette ezt csinálni, nem tudom miért.

Beszélik hogy azon a turnén folyton rajzolt - még a színpadon is.

Igen, rajzolt. És ő meg Frank!...

Elég feszült volt akkor a kapcsolatuk, igaz?

Igen, az. Ahogy a lemezborítón látszik is!

Mesélj arról, mikor elhagytad a Mothers-t - egyből George Duke-hoz mentél?

Nem, nem. Hazamentem és megpróbáltam kiprogramozni magamból a zenéjét. Körülbelül hat hónapot töltöttem ezzel. Ha az ember őt hallgatja, már semmi mást nem tud hallgatni.

Terry Bozzio ugyanerről számolt be - hogy ez egy 24 órás élmény.

Teljesen behálóz. Emellett semmi mást nem hall meg az ember. Minden más olyan rossznak, olyan másnak hat, hogy az már zavaró. És nem lehet emellett más zenét játszani mert ez 24/7-ben van - ahogy Terry mondja. Ezért hazamentem és átprogramoztam magam. Muszáj volt ezt csinálnom, mert ahányszor zenét próbáltam hallgatni, csak az övét hallottam. Elsöprő erejű volt. Így volt, és elkezdtem írni a saját zenéimet. Kiszorítottam az övét hogy aztán az enyém előjöhessen.

Hogy jellemeznéd a saját zenédet?

Az én zeném boldog zene. Olyan dolgokról írok, amikhez az embereknek közük lehet, amit felismernek. Boldog élethelyzetekről írok dalokat - mind nagyon pozitív. Kiengedtem ezeket magamból, és rögtön ezután összeszedtem egy pár zenészt és fel is vettük. Tulajdonképpen az a hat dal, amit felvettünk, az a hat dal lesz, amit ki is fogok adni. Most ahogy beszélgetünk, most teszik át 8-sávos szalagról Pro-toolra. Aztán bemegyek a stúdióba és egy kicsit még simogatom őket - egy kis hozzáadás itt és ott - de alapjában véve már megjelenésre készen vannak. Nyersek, de igaziak. Nagyon igaziak.

Akkor ezek nem azok a dalok amelyeknek George Duke volt a producere?

Nem, az egy másik adag. Azután az első zenekar után újraalakítottam a Gregarious Movement-et, újra játszani kezdtünk, és George ekkor hívott fel hogy csatlakozzam hozzá. Azért mentem el Franktől mert azt mondtam neki hogy négy vagy öt évig maradok vele - nem kevesebb mint négy, nem több mint öt - ez végül körülbelül négy év is lett és ideje volt továbblépni. Herb Cohennel is volt valami belső problémájuk - épp válófélben voltak - ami a zenekarra is hatással volt. Így ez pont alkalmas időnek tűnt a távozásra.

Elmentél és elkezdtél dolgozni a saját zenekaroddal.

Igen, újra a Gregarious Movement-tel kezdtem játszani - miután fölvettem a saját anyagaimat és eltettem a raktárba. Mert nem jött még el a megjelentetés ideje. Erre soha nem kapnék egy lemezcégtől sem szerződést, mert nem a fősodorban van. De meg fogod tudni hallgatni: ezen a nyáron tervezem a megjelentetését. A koncerteken és interneten fogom árusítani.

Ha a te zenéd, ezt szabadon megteheted.

Ez ebben a szép. Levédem a jogaimat - biztonsági okokból - a Kongresszusi Könyvtárban. Kiadom őket és ha valakinek tetszik, az engem boldoggá tesz. Na szóval: George megkért hogy csatlakozzam a zenekarához, és én elfogadtam. Ndugu Chancler játszott nála dobon, Sheila E ütőhangszereken, Josie James volt a női szólóénekes, Byron Miller a basszusgitáros és Charles "Icarus" Johnson a gitáros. Én meg azt gondoltam, hogy "lám, itt van előttem még egy szép lehetőség". Tudtam, hogy Frankkel már történelmet csináltam; már figyeltem őt ott a meghallgatáson is és rögtön tudtam hogy egy zseni. És azt mondtam magamban: "Köszönöm".

Itt van számomra egy lehetőség, hogy olyasvalakivel kerüljek be a zeneiparba akit igazán tisztel a szakma - távol a top 40-től, távol a fősodortól. Itt van valami aminek kultusz-státusza van. A legtöbb zene ugyanis olyan, hogy ma ugyan tetszik, de holnapra már elfelejtem. Ezek a dolgok viszont örökre megmaradnak. És hallottam az európai kapcsolatairól is és hogy Európában mennyire szeretik őt, és azt gondoltam: "Még sosem voltam Európában. Ez a sors." George aztán arra kért, hogy csináljam ugyanazt a zenekarában, amit Franknél is: azaz legyek a frontember, táncoljak és legyek a szólóénekes. Amit azért nem értettem igazán, mert George-nak van szerintem az egyik legszebb hangja a világon - miért akarta hogy én énekeljek?...

Van amit ketten énekeltek: Village of The Sun.

Ez igaz. Hát tudod. Ő meg arra gondolt amiről te beszélsz: létrehozni a saját zenéjét azzal az énekesi együttműködéssel amit Frank zenekarában fejlesztettünk ki. Úgyhogy ezt elég jól megértettem. És rögtön meg is csináltunk egy lemezt. És meg azt gondoltam: "Jól van, kezdésnek nem rossz." Velem énekeltette a dalok többségét - azokat, amik nem illeszkedtek az ő stílusába. Az ő szerzeményei voltak, de nem az ő hangjára. Nagyon tiszta, természetes falzettója volt. Nem sok embernek van ilyen, de George-nak igen. A szemfogamat odaadnám érte. És ha az énekhangja is az enyém lenne!... Szóval beszálltam a bandájába, csináltunk pár albumot, pár turnét. A sors volt ez is. És a kör most zárul be - most jött el az ideje hogy mindezt kihasználjam. Mert mi kell jobb mint egy kész közönség akik szeretik George Duke-ot, akik szeretik Frank Zappát és akiknek elénekelhetem azokat a dalokat amiket szeretnek, közöttük a sajátjaimmal? És ha engem szeretnek, akkor szeretni fogják a zenémet is, remélem.

Hogy kerültél vissza Frankhez?

Frank felhívott 83-ban és azt mondta: "Figyelj, csinálok egy Broadway-darabot, az a címe, hogy Thing-Fish, és van benne egy szerep ami rád passzol. Nincs kedved leugrani egy meghallgatásra?" Én meg: "Persze, miért ne?" Így aztán lementem és megkérdeztem: "Mi az én részem?" "Az a címe hogy Kín Herceg" - és elmesélte az egészet. Én meg azt mondtam: "Ó, várj egy kicsit - ez az a figura amit a 'Kínzás végtelen'-ben használtunk." "Így van" - mondta - "Pont rád van szabva". "Na és hol a zene?" - kérdeztem, ő meg azt felelte: "Hát, azt még nem írtam meg. Téged vártalak." És mindent elmesélt a Kín Hercegről, aki egy félállású színikritikus és őrült tudós, akit a kormány azzal bízott meg, hogy kifejlessze azt a vakcinát, amit úgy hívnak hogy "Galoot Cologna". És ami valójában az AIDS.

Mindez azelőtt, mielőtt valójában elterjedt volna.

Igen. Az volt az elmélete, hogy ezeket a tudósokat a kormány pénzelte, hogy megszabaduljon a melegektől. És ezt a szérumot vagy mit állami börtönök lakóin akarták kipróbálni. Aki meghalt az buzi volt, aki tovább élt, az nem volt buzi, de egyszer csak olyanná vált, mint az Anyáca (Mammy Nun): ezeknek a feje mint a krumpli, szája mint a kacsa, lába mint a kacsa, és mind apácaruhát viseltek. És úgy beszéltek mint Ike Willis. Ez volt a szer mellékhatása - nem öli meg az embert, de olyanná teszi mint egy Anyáca. Tehát ezt a fickót, akit a Kormány felbérelt, úgy hívták hogy Kín Herceg és valójában egy őrült tudós volt, félállású színikritikus és ál-operaénekes. Frank tehát bemutatta: "Itt a figura".

Közben persze tudta jól, hogy dolgoztam a musical világában, és tudod: musical, ál-operaénekes - ezek valahogy összetartoznak. És azt is tudta, hogy volt idő amikor használtam már az én kis opera-hangomat (bemutatja). Így aztán még mielőtt hívott volna, már tisztában volt vele, hogy ezt meg fogom tudni csinálni, de azért megkérdezett: "Volna kedved kipróbálni magad?" Pedig míg a dalt írta, végig rám gondolt. Aztán a stúdióban csináltunk még ezt-azt - énekelgettünk, ilyesmi -, aztán mindenkit hazaküldött és azt mondta: "Na akkor gyere ide a zongorához, és megcsináljuk a Kín Herceget. Hozd a magnódat is." - ami mindig nálam is volt. Bekapcsoltam. Ő meg azt mondta: "Itt a szöveg, most eljátszom a dallamát. Most fogom kitalálni te pedig vedd fel hogy meg tudd tanulni, és amikor visszajössz már kész lesz a többi sáv, neked csak fel kell énekelned". És eljátszotta, szólamonként, én meg magnóra vettem. Hát így hoztuk össze azt a dalt. Mellesleg egy elég hosszú dal. Hallottad a Thing-Fish albumot, ugye?

Persze!

Akkor a Kín Herceget ismered. És az Amnerikát hallottad?

Igen...

Azt is ugyanígy csináltuk.

Az soha sem hallottam a te énekeddel. Tudom hogy van szövege és hallottam valaki mással, de Frank csak a synclavier- és a zenekari változatot jelentette meg.

Nem tudom ezt miért nem adta ki, pedig brilliáns. Hallanod kéne az én énekemmel és máris jobban tudnád értékelni.

Fogod játszani a turnédon?

Ha meg tudom tanítani a zenekarnak (nevet), mert a zene elég bonyolult. (A barátnőjének, Cathy-nek:) Tegnap eljátszottam neked, emlékszel? Ez egy érdekes dolog a Frankkel közös dolgokkal: mindent magnóra vettem. És igen, fogom játszani turnékon a Bogus Pomp-pal és a Project Object-tel; meg fogom tanítani nekik. Mert ezt így senki nem ismeri: hallották a zenét, de ének nélkül. És addig nem is hallottál semmit, amíg tőlem nem hallottad. Mert azt együtt raktuk össze. De tényleg, még megvan a szalag, nagyon vicces... annyira vicces! Szétröhögtük magunkat. Nevetni kezdtem, és ő is nevetni kezdett mert ezt a dallamot rakta ahhoz a szöveghez. "Tiszta hülye vagy!". Ő meg: "Aha! Klassz, nem?"

És milyen gyönyörű dallam.

Ó, hihetetlen dallam. Turnéztam a Project/Object-tel és játszottam a Bogus Pomp-pal, és mindkét csapattal megtanultattam a Kín Herceget, az emberek meg megőrültek - nem tudták elhinni. Nem hitték, hogy ezt valaha is hallani fogják. És a Thing-Fish albumról ezt a dalt? Tulajdonképpen senki nem játszik semmit a Thing-Fish albumról élőben. Pedig volt egy élő változata velem a 84-es bandával, amíg velük voltam. Az amerikai turnén voltam velük egy rövid ideig, akkor énekeltem. Utána pedig Ray White. Azért ő is jó volt (nevet).

Akartalak is kérdezni a 84-es turnéról. Mondtad, hogy számodra elég rövid volt.

Igen, csak a rövid amerikai részén voltam ott, Európába és a turné többi részére nem tudtam elmenni. Mikor összejöttünk a Thing-Fish és a Them Or Us album egy részének felvételére, Frank megkérdezte: "Nem jössz el velünk a turnéra?" Én meg azt válaszoltam: "Az egészet nem tudom vállalni, de amit tudok, megteszem." (Erről eg ymás nézőpontú leírás itt!)

Nem tudok róla, hogy bármit is lemezre került volna a turnénak erről a korai szakaszáról. Az ezutániakról nagyon sok minden megjelent, és azt kell mondanom, azok tartoznak legkevésbé a kedvenceim közé. Ezért szívesen hallottalak volna velük.

Annyira szerette volna boldoggá tenni őket. Én fuvolán, alszaxofonon, tenorszaxofonon és bariton szaxofonon játszottam. Szóval nem sokat énekeltem.

A 84-es turné után egy darabig Angliában éltél, igaz?

Igen, idejöttem a feleségemmel és itt maradtam vele egy ideig. Aztán írtam egy csomó dalt.

Olyasmit is hallottam, hogy pudlit tenyésztettél!

Nem! Angol Staffordshire pit bull terrier-eket. Mindegyiküknek két teniszlabda volt a szájában - az lesz a lemezem borítóján.

Akkor ismét a jó öreg koncepciófolytonosság: kutyák elég gyakran szerepelnek Zappánál.

Igen. Már azelőtt is tenyésztettem kutyákat, hogy Frankkel találkoztam volna. Német juhászokat. Imádom a kutyákat. És tudom, hogy az állatok sokkal intelligensebbek, mint azt az emberek gondolják. Fölneveltem ezeket az állatokat, tanítgattam őket, odaadtam a rokonaimnak és barátaimnak - hogy védjék őket, hogy védjék a gyerekeiket. Angol Staffordshire pit bull terriereket tenyésztettem. Akkoriban az Egyesült Államokban nem volt valami jó hírük. De az enyéim gyerekekkel és macskákkal együtt nőttek fel. Az volt a specialitásuk, hogy két teniszlabdát tudtak tartani a szájukban. Videófelvételem van arról, hogy ezek a kutyák gyerekekkel játszanak és macskákkal alszanak. Valamikor föl akarom használni valamelyik videómhoz.

Arra szeretném használni ezeket a felvételeket, hogy... ez egy misszió, mert volt egy olyan tervem, szerettem volna csinálni egy dokumentumfilmet ami megmutatja az embereknek ezeket a kutyákat - ezeket a rossz kutyákat -, hogy ilyenkor sosem a kutya a rossz, hanem az ember, aki felnevelte őket. Mert én is kutyákat tenyésztettem. És közben írtam új anyagokat is, még több zenét. Ilyesmit csináltam - de pudlikkal sosem dolgoztam (nevet). A pudlik buták (nevet). Nem olyan intelligensek mint az angol Staffordshire pitbull terrierek.

Oké. És hogy kerültél kapcsolatba a Bogus Pomp-al?

Azalatt amíg a zenéimet írtam, folyamatosan a megfelelő pillanatra vártam. Mert hiszem, hogy szinte mindenben a legfontosabb dolog az időzítés. Fel kell készülnünk, késznek kell lennünk. De ki kell várni, amíg eljön az idő. A Bogus Pomptól elkezdett keresni engem az egyik srác. És közben annak a lánynak a nővére is, akivel akkor jártam, mert ki akarta deríteni, hogy ki is vagyok. Meg akarta védeni a húgát, tudni akarta, ki az új barátja, úgyhogy körülnézett az interneten. Aztán felhívta a húgát és megkérdezte: "Tudod te hogy kivel jársz?" "Persze hogy tudom - válaszolta - Napoleonnal." "De tudod, hogy ő kicsoda?" "Igen, egy Night-Clubban játszik minden hétvégén..." A nővére meg: "Nem, nem. Nem csak ennyi. Figyelj, küldök egy kis anyagot az internetről."

Na és a srác aki engem keresett, szintén a netet böngészte, és megtudta, hogy a barátnőm nővére is utánam kutat, így felhívta őt és megszerezte a címemet. És küldött egy hosszú levelet. Annyira kedves volt, hogy aztán fel is hívtam. Küldött egy CD-t meg egy videót és mondta, hogy nagyon szeretnék, ha játszanék velük. De előbb lecsekkoltam őket. Először nemet mondtam nekik. Muszáj próbálnom valakivel, hogy el tudjam dönteni, akarok-e velük jászani vagy sem. Aztán azt gondoltam, hogy ha egy kicsit tanítgatom őket - mert ezt a zenét jól kell játszaniuk - akkor ez egy jó lehetőség lesz nekem visszatérni és ezt a zenét játszani. Nem csinálnak hosszú turnékat, és úgy gondoltam, hogy ez nem lesz rossz.

Aztán a Project Object-tel játszottál, és legutóbb volt az ANT-BEE.

Igen, nagyon jó a kapcsolatom Billy James-szel. Ugyanazokban a dolgokban hiszünk. Hiszünk a sorsban. Hiszünk a végzetben. És hisszük, hogy a sors valami mindkettőnk jövője szempontjából fontos dolog miatt hozott össze minket. Nagyon izgatottak vagyunk a közös munka miatt, tényleg nagyon sokat segít nekem. Nélküle nem is lennék itt veled.

Ez igaz. A következő a Grandmothers West. Gondolom ez a Project Objecttel való közös munka során alakult ki.

Billy hozott össze megint Don Prestonnal.

Persze, a Roxy bandában már játszottatok együtt.

Így van. Mindenesetre játszunk pár koncertet Németországban most nyáron. És ezek a dolgok - és a Live in Australia (a végleges címe: FZ:OZ) album meg a Roxy DVD is - pont jókor jönnek a zenéhez való teljes visszatérésemhez. Foglalkoztam egy kicsit magammal, és a hangom most sokkal jobban képzett, sokkal érettebb... egyszerűen jobb. És tudom hogy mi megy nekem és mi nem. Tervezek még egy CD-t saját anyagokkal amit Ed Mann-nel és Peter Wolffal vettem fel. Némelyik egészen vad és talán közelebb is van Frank zenéjéhez mint bármi amit eddig csináltam.

Nos, nagyon kíváncsian várom ezt a zenét, és hogy lássalak a Zappanalén. Mik a zárógondolataid Frankről?

Frankkel akkor beszéltem utoljára, amikor befejeztem a 84-es turnét. Barátként váltunk el. Sosem felejtem el mikor olyan dalokat írtunk vele mint a "Kreegah Bandolo" (a címe később: "Let's Move To Cleveland" - mb) - én altszaxofonon, ő gitáron. Vagy mikor ráénekeltem George szólamára a Village Of The Sun-ban a Roxy lemezhez. Sokan nem tudják, hogy az én vagyok, hiszen az ember a saját hangjával harmonizál a legjobban. Az "Inca Roads"-ban a One Size Fits All lemezen George szólóban énekelt, de a Dub Room Special változatban már duettként adtuk elő. Meg arra is emlékszem hogy a Hunchentoot-projecthez hány nő ment keresztül meghallgatáson. Azt megjelentette?

Néhány dal felkerült a Sleep Dirt és Them Or Us lemezekre, de ennyi. A női szólamot végül Thana Harris énekelte fel, és elő is fogja adni a Zappanalén Mike Keneallyval és Don Prestonnal.

Na, és nekem kellett előénekelnem ezeknek a nőknek, aztán együtt énekeltük, végül pedig ők egyedül - úgy ment az egész, hogy "Következő!". Nagyon kemény munkafelügyelő volt.

***

Ezután az interjú után mesélte nekem Nigey Lennon: "Úgy emlékszem Napire mint egy nagyon kedves srácra. Amikor Drakhma, a Világegyetem Királynőjének szerepére mentem meghallgatásra, nem volt kottám, amiből gyakorolhattam volna, így lényegében hallás után kellett megtanulnom: rémálom volt. De Napoleon már tudta a dallamot, mellettem állt és segített - hangról hangra - mikor elakadtam. Édes volt."
És még mindig az, teszem én hozzá.

(vége)

Interjú a

show-mesterrel

2002. 04. 29. - az Idiot Bastard interjúja.

• Apostrophe (') | Roxy & Elsewhere | One Size Fits All | Bongo Fury | You Can't Do That On Stage Anymore Vol. 2 | Vol. 4 | FZ:OZ | The Dub Room Special! | Joe's Menage | Joe's Camouflage

első rész - a második rész arra >>>

Mikor meghallottam hogy Napoleon Murphy Brock visszatért a zenéhez és a 10-tagú, Tampa Bay-i illetőségű Zappa-feldolgozásokat játszó zenekarral, a Bogus Pomp-al játszik, még csak amúgy tessék-lássék álltam neki, hogy kinyomozzam a lehetőségét, hogy is interjúvolhatnám meg őt a weboldalam számára. Elindultam pár kapcsolat mentén, de az ötletet valahogy mégis takaréklángra tettem. Aztán amikor Ike Willis-szel és a Project/Object-tel kezdett fellépni, az érdeklődésem újra feléledt - de ismét csak nem tettem meg érte mindent; mintha tudtam volna, hogy a jó dolgok előbb-utóbb úgyis megérkeznek azokhoz, akik kivárják az idejét. 2002 márciusában aztán a semmiből az ANT-BEE vette fel velem a kapcsolatot és tudatta, hogy Napi hamarosan Angliába látogat és hogy "szívesen adna egy interjút a honlapod számára - érdekel-e?" Micsoda hülye kérdés. Gyors egyeztetések után 2002. április 29-én, hétfőn már ott is találtam magam a Londoni Kortárs Művészetek Intézetének (London's Institute of Contemporary Arts - ICA) előcsarnokában, amint a tinédzserkorom (és a későbbiek) egyik hősével beszélgetek... fantasztikusan fitten és kirobbanó egészséggel. Mármint Napoleon volt az - nem én.

Hogy kerültél először kapcsolatba a zenével?

Egész életemben zene vett körül. Ötéves korom körül kezdtem - goszpelekkel, a templomban. A nagyszüleim, akikkel együtt éltem, nagyon vallásosak voltak - baptisták. A családban mindenki énekelt - folyamatosan ez ment, nagyon korán kezdtük. És valamiért azt gondolták, hogy nekem az összes kórusban énekelnem kéne. Lényegében így kezdődött. Aztán a Junior középiskolába jártam, és ott is ugyanez: a kórusok. De itt a középiskolában teljes lett az arzenál: második évben elkezdtem klarinéton játszani. Aztán jött a tenor-szaxofon. Benne voltam egy koncertzenekarban, énekeltem egy dzsesszegyüttesben, tagja voltam egy fúvószenekarnak ("marching band"), a nagyzenekarnak, és énekeltem a kórusokban. Azóta csinálom.

Úgy tudom Hawai-n egy bárban szaxofonoztál, mikor Frank felfedezett (itt meghallgatható! - mB).

Hát, ez tulajdonképpen egy hattagú banda volt - az USA különböző városaiban csináltuk a magunk kis turnéit.

Milyen zenéket játszottatok?

Feldolgozásokat - tudod, a Top 40-eseket, bármit, ami akkoriban népszerű volt. Aztán néha dzsesszesebb elemeket is kevertünk bele, ha olyan volt a hely. Jobbára tánczene volt, mert az emberek szerettek táncolni, mi meg örültünk, hogy jól érzik magukat.

És hogy jött ösze a Frankkel való találkozás?

Ha jól tudom, épp akkor fejezte be az ausztrál turnéját, és egy vagy két héttel ezután Európába akartak menni. Ő meg tartott egy kis pihenőt és a feleségével, Gaillel megálltak Hawai-n úgy egy hétre. A turné-menedzsere, Marty Perellis lerakta őket egy hotelben és elindult körülnézni Hawain - hogy kipróbálja a szerencséjét, gondolom! Aki jól akarja érezni magát, annak Hawainál nem is kell jobb hely! Kész paradicsom. És eljött egy koncertemre - a Coral Reef hotel nightclubjának külső részén [outside a nightclub at the Coral Reef hotel] - nagyon kíváncsi lett, hogy mi az a hosszú sor szerda éjjel. Nem ismerte a banda nevét, ezért azt gondolta, hogy beáll az emberek közé és kideríti, hogy miért is álltak sorba.

Mi volt a zenekar neve?

Gregarious Movement - "Boldog emberek, akik szeretik azokat a boldog embereket, akik szeretik a boldog embereket" - valahogy így tudnám elmagyarázni a "gregarious" szót. Egy mozgalmat akartunk itt elindítani. Mindenhol magunk mellé akartuk állítani a boldog embereket, a szomorúakat meg boldoggá akartuk tenni. A zene pedig, amit játszottunk, jobbára vidám zene volt.

Szóval, bejött a klubba és hallotta, hogy játszunk - nem ismert minket, hiszen a klub tulajdonosán és közönségen kívül senki más nem tudott rólunk. Visszarohant a hotelbe, felébresztette Franket és azt mondta neki: "Gyerünk, öltözz, megtaláltam az új énekesedet." Mert Frank ekkoriban küldte el Sal Marquezt - volt valami vitájuk Ausztráliában és épp nem volt énekese, merthogy addig Sal volt az. Frank fölkelt, eljött a hotelbe, beállt a sorba mint bárki más, bejött és leült a terem végébe - székek nem voltak. Mi elég népszerűek voltunk, mert a kontinensről jöttünk. Hawaiban, ha valaki a kontinensről jött - és csak félig is normális zenét játszott, - már sztár volt, teljes sztár-státusz járt neki. Ráadásul Hawain a zene úgy egy hónappal le volt maradva.

Tehát slágereket játszottatok, mielőtt azok még slágerek lettek volna?

Pontosan! Santanától az "Evil Ways"-t már akkor játszottuk, mielőtt odaért volna. Sőt, már azelőtt játszottuk, hogy Santana megjelentette volna, mert én hallottam, hogy az a srác... mi is volt a dobos neve? Willie Bobo. Willie Bobo rátette valamelyik albumára én meg meghallottam és azt gondoltam: "Hű! Ez egy nagyon jó dal!" - úgyhogy megtanítottam a csapatnak és elkezdtük játszani. Úgy 5 hónapig játszottuk, és amikor hirtelen felbukkant a rádióban, mindenki mondogatta, hogy "Hé, hallottuk a számotokat a rádióban - de Santana néven. Ő meg ki?"

Úgyhogy ilyesmiket csináltunk, megtanultuk ezeket a dalokat és ha játszottuk egy darabig, meg tudtam mondani, melyik lesz jó, melyik jut fel a listára. Tehát megtanultuk a top 15 vagy top 20 slágereket, elmentünk Hawai-ra és ott voltunk pár hónapig, aztán elkezdték ezeket játszani a rádióban. Az emberek meg odarohantak hozzánk: "Hallottuk a zenéteket a rádióban!" Nagyon vicces volt.

Szóval, az egyik szünetben odajött hozzám Marty Perellis és azt mondta: "Valaki szeretne veled találkozni". "Nézd, csak 15 percem van. Fontos? Miről van szó? Valamilyen számot akarsz kérni? Mondd, hogy melyiket, és eljátszuk." Ő erre azt mondta: "Nem, valaki találkozni akar veled." "Ki az? - kérdeztem - csak 15 percem van." Azt mondja: "Frank Zappa". Én meg: "Na jó, ki az a Frank Zappa?" "Nem tudod, ki Frank Zappa?" Én meg: "Hát, nem. Zenész?" "Igen." "Min játszik?" "Gitáron" "Vannak lemezei? Sosem hallottam róla. Dzsesszt biztos nem játszik, mert akkor ismerném. Top 40 slágereket sem, mert azokat is elég jól ismerem. Akkor milyen zenét játszik? Hol van?" Ő meg hátramutatott; még mindig ott volt hátul. Akkor még sokkal jobban láttam, és azt mondam: "Úgy néz ki mint az a fickó akit egy poszteren láttam - egy Haight Ashbury-i lemezboltban - a vécén ült, a középső ujja felfelé mutatott. Ő az?" Ő meg azt mondta: "Igen, ő". Erre megkérdeztem: "És mit akar tőlem?" "Beszélni akar veled." Én meg azt gondoltam: oké, mindenesetre nem valami jó bemutatkozás - valami fura figura ül a vécén - mi a fenét akarhat tőlem?

Ez lett volna a következő kérdésem: ezek szerint egyáltalán nem ismerted a zenéjét.

Egyáltalán nem ismertem a munkáit, még a nevét sem hallottam korábban. Én csak egy Top 40 zenész voltam. Úgyhogy hátramentem és bemutattak neki. Ő meg azt mondta: "Tetszik ahogy játszol. Tetszik ahogy énekelsz."

"Tetszik ahogy táncolsz"?

Ezt akkor nem hozta elő (nevet). Akkoriban orgonán, bongókon és ütőhangszereken, szaxofonon és fuvolán játszottam, énekeltem és táncoltam. Tehát ezeket csináltam: mindenből egy kicsit, ami épp az adott dalhoz kellett. És ő meg azt mondta: "Tetszik ahogy énekelsz. Tetszik ahogy játszol. Szeretném ha eljönnél velem Európába, a jövő héten indul az európai turném." Én meg azt mondtam neki: "Őszinte leszek: ahogy a turné-menedzserednek is mondtam, nem ismerem a zenédet." De ő azt mondta: "Nem baj - eljövök és mindent megtanítok neked hétfőn." "Öööö, hát... és ki van a zenekarodban?" Ő meg azt felelte: "George Duke, Jean Luc Ponty..." Én meg: "Na itt álljunk meg egy pillanatra!..."

Őket nyilván ismerted, gondolom - a dzsessz világából...

"...George Duke összes dolga megvan - Cannonball Adderley-vel. Van pár Jean Luc Ponty lemezem. Nem létezik, hogy olyasmit taníts meg nekem, ami egy George Duke-kal és Jean Luc Ponty-val közös koncertre vagy turnéra felkészít, ez lehetetlen! És a világ minden kincséért sem fogadhatnék el ilyen ajánlatot, tudván, hogy ők milyen kaliberű zenészek. De ha ők veled játszanak, akkor te is jó kell hogy legyél. Mert ők tényleg jók." Ő meg azt mondta: "Nyugi, megoldjuk." Én pedig: "Nem lehetséges. Először is: köt a szerződésem: ide három hónapra vettek föl és még csak hat hete vagyunk itt, még hat hétig játszanunk kell". "Oké, kivásárolom a szerződésedet." "Nem erről van szó - ezt a szerződést nem lehet megvásárolni, mert ez nem írott szerződés. Ez egy szóbeli megállapodás két úriember között - a klub tulajdonosa és énköztem. Egy csomó klubnak tartozik ezzel én meg elmegyek és lejátszom a bulikat." Úgy hívták a tulajt, hogy Claude Hall - ő volt az első "Marlborough Man". Vagy ott volt Dickie Smoothers - a Smoother Brothers egyik tagja - nekik is volt pár klubjuk és ott is játszottunk. Elég jól is fizettek. Fizették az utazást - kocsival vagy akár repülőn. Fizették a hotelszámláinkat. Mert elég jók voltunk - egy csomó bevételt hoztunk nekik. Ahányszor elmentünk ezekbe a klubokba, mindig mondogatták: "Ha itt vagytok, ennyi a bevétel, ha nem vagytok itt, akkor meg emennyi." Úgyhogy azt mondtam: "Nem vásárolhatod ki ezt a szerződést, mert ez egy 'gentleman's agreement'." "Örülnék, ha meggondolnád magad." - mondta. "Nem lehet, mert megígértem ezeknek az embereknek. És ez meg kész paradicsom: miért mennék el és hoznám magam kínos helyzetbe a két példaképem előtt? Ez nem volna túl okos. Nem, sajnálom - vissza kell utasítanom az ajánlatodat. Nagyon nagyra értékelem és a zenekarod tagjai miatt nagyon megtisztelőnek érzem hogy egyáltalán felmerült ez az ötlet. De itt a számom, és október után már nincs semmi dolgom."

Ez 1972-ben lehetett?

Vagy 71 volt, vagy 72 - az év vége, mert vele 72 végén kezdtem turnézni. (rosszul emlékszik: ez 73-ban volt. Akkor volt nyáron az ausztrál turné, ő pedig tényleg valamikor októberben került a zenekarba - de 73-ban. - mb)

71 végén volt egy balesete, amikor lelökték a színpadról.

Igen, 72. Mikor mi találkoztunk, már rendben volt a lába. Rendesen tudott járni. Aztán egyszer csak, októberben, csörgött a telefon: "Heló, itt Frank Zappa." Én meg: "Á, heló. Hogy vagy? Emlékszem rád." "Itt vagyok a repülőtéren."- mondta. "Nem pontosan értem, ez mit is jelent" - mondtam neki. Ő meg: "Nézd, most jöttem meg Európából. Most szálltam le a gépről. Itt vagyok a repülőtéren. Azt mondtad, hívjalak fel, hát felhívtalak." "Ja, igen. De nem úgy gondoltam, hogy már a reptérről fel kell hívnod - igazán várhattál volna amíg hazaérsz." De ő: "Nem, ez fontos. Szeretném ha lejönnél amilyen gyorsan csak tudsz. Le tudsz jönni egy próbára a jövő héten?" Én meg azt mondtam: "Persze, most szabad vagyok - nincs semmi kötelezettségem." Úgyhogy elmentem a meghallgatásra. Bemutatott mindenkinek: ott volt Ruth, Tom Fowler és Bruce Fowler, Jean Luc, George és Ralph Humphrey. Azt mondta: "Jól van, most ülj le és figyelj." És eljátszottak úgy tíz dalt megállás nélkül. Hét volt vagy tíz? - nem tudom mert nem lehetett őket szétválasztani. Nem lehetett tudni hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik a sok ütemváltás miatt. Arra eszméltem, hogy befejezték ő meg odajött hozzám és megkérdezte: "Na, mit szólsz?"

Én pedig: "Húúú! Ezt hogy csináltad?!" Nagyon érdekes volt... Ő meg megkérdezte: "Mit gondolsz, meg tudnád csinálni?" "Persze" - mondtam. Mert az egész olyasmi volt nekem, mint egy rock-opera - egy Broadway musical összes kellékével, csak egy kicsit furább. A sok eltérő ütemjelzőre meg az ilyesmikre gondolok. És ott voltak a dzsessz elemek - ezekkel a dzsessz-zenészekkel, tudod, ezt értettem. És azt is láttam, hogy mindenki konzervatóriumot végzett zenész volt, ami szintén fontos. És azt gondoltam, hogy meg tudom csinálni. Azt mondtam: "Ez egy igazán jó lehetőség számomra". Ő pedig: "Persze, csináljuk!" És a következő pillanatban: "Tessék..." - kaptam egy nagy csomó kottát - "...ezt fogod énekelni!"

í

már a bandában: '73 december (MOntana és Dupree's Paradise).

Gondolom szaxofonosként is számított rád, igaz?

Szaxofon, fuvola, szólóének... ahogy kiderült, inkább szólóénekest és frontembert keresett. Láttam már akkor is, mikor eljátszották nekem azokat a dalokat hogy egy frontember nagyon hiányzik - aki ezeket a dalokat elmagyarázza. Vagy legalább valahogy fizikailag bemutatja ezeket az érzéseket.

Úgy tűnik, az első időszakod Frankkel - és Ruth Underwood-dal, Jeff Simmons-szal és George Duke-kal - nagy buli volt. Mik a legkedvesebb emlékeid ebből az időből? Fantasztikus zenekar volt.

Jeff a Roxy után jött - azazhogy én akkor találkoztam Jeff Simmons-szal. Az ezelőtti időszak életem legnehezebb zenetanulási periódusa volt. Folyamatosan tanultam a zenét, folyamatosan memorizáltam a zenét, olvastam a kottákat - mert nem engedett kottákat vinni a színpadra. A szövegeket sem olvashattuk papírról. Meg kellett tanulnunk. Nekem ez nagyon nehéz időszak volt, mert... sokkal könnyebb lett volna ha ismertem volna a dalait korábban, de ezek nekem nagyon idegenek voltak. Borzasztóan különbözött mindentől amit életemben valaha is hallottam, ezért a korábban tanultakat mind ki kellett törölnöm a memóriabankomból hogy legyen hely ennek az igazán különös, bizarr hangkollázsnak. Én az 1-3-5 akkordstruktúrában nőttem fel, ő meg 1-2-4-et játszott. Nekem ez furcsa volt, meg is kérdeztem: "Nem bonyolítod túl a dolgaidat? Miért csinálod így?"

Később rájöttem, hogy ez volt a kézjegye - ez volt az egyik jegy, amitől meg lehetett különböztetni a zenéjét másokétól. Próbálgattam az akkordokat, és észrevettem: "ez nem az", aztán néhány hangot odébbtoltam, és megvolt: "aha, ezt játssza! De miért?" Ami legjobban megmaradt bennem, az a zenéjének a tanulása. Rengeteg időt töltöttem ezzel a turné előtt, a turné alatt, a hotelszobákban, éjjel és nappal. Aztán az egyik nap Chester Thompson is csatlakozott, úgyhogy Frank zenéjét illetően mind a ketten ugyanabba a helyzetbe kerültünk. Ő sem játszotta még korábban. Olyan emberekkel zenélt, mint Webster Lewis, aki alapjában egy dzsessz-zenész. De ő is a Berklee-n végzett, tehát elég jó dobos volt. De ő és én, mi ketten csak akkor lettünk bemutatva a zenekarnak, úgyhogy összetartottunk, mondogattuk is egymásnak: "A francba! Hallottad ezt?! Láttad a kottákat?! Tiszta őrület!" Ez volt a legnehezebb. És a legemlékezetesebb is, mert amikor elkezdődött a turné, a zenekar egy emberként azt kívánta, hogy a folyosó végén levő szobába kerüljek - olyan messze tőlük, amennyire csak lehet.

De miért?

Mert egész éjjel gyakoroltam! A színpadon addig nem engedett játszani se szaxofonon se fuvolán, amíg meg nem tanultam mindent kívülről. Mondtam is neki: "Akkor el se hozom ezeket." De ő: "Nem, nem, nem. Először meg kell tanulnod. És ahogy megtanultad, majd játszhatod." Úgyhogy az első néhány koncerten ott volt a fuvola és a szaxofon a színpadon, anélkül, hogy egy hangot is játszottam volna rajtuk. De fel kellett hoznom őket. Frank azt mondta: "Hozd fel őket hogy az emberek hozzászokjanak a látványához."

A zene megtanulásáról beszéltél. De mi van az énekszólammal? Ott rengeteg improvizáció volt - mint a "Dummy Up"-ban vagy a "Room Service"-ben.

Ezek később alakultak ki. Először is tudnod kell, hogy nagyon kemény fegyelmet tartott. Minden hangnak úgy kellett megszólalnia, ahogy ő azt leírta, lekottázta. Szerencsémre a musicallel ["light opera"??] már elég nagy gyakorlatom volt. Ott pontosan kellett artikulálni, ott tökéletesnek kellett lenni. Mert Rodgers-nél és Hammersteinnél nem lehet azt énekelni, amit az ember akar. Az Oklahoma-nak is volt egy határozott dallama - és ezek a darabok, az Oklahoma, a Carousel, a Guys & Dolls, Damn Yankees- mindegyiknek nagyon erős dallamvezetése volt, amit pontosan tartani kellett. A szabályok tehát megvoltak - csak a szabályozás mértékét nem tudtam még. Néhány dallam nagyon szép volt - például az "Idiot Bastard Son". De az nagyon furcsa volt, hogy miért pont olyan szöveget kapcsolt ehhez a szép dallamhoz. Néha mesélt arról, hogy ezek hogy készültek - hogy valódi tapasztalatok. Nem bátortalanodtam el, de egy kicsit azért megijesztett, hogy egy ilyen figurával töltöm a szabadidőmet - nem akartam valamelyik olyan tapasztalatává válni, amiről dalt írt!

Említetted Marty Perellist - aki persze nagyon sok improvizáció tárgya volt.

Marty nagy figura volt. Nagyon jó turnémenedzser, de nagy figura is. És nagy figurának és karizmatikusnak is kellett lennie ahhoz, hogy bírjon azokkal az emberekkel akikkel bírnia kellett. Így aztán rengetegszer csattantak rajta a napi poénok - egyszerűen azok miatt, amiket csinált. Láttad a Dub Room Special videót?

Igen.

Emlékszel a gorillára ami Chester mögül jött elő?

A tévéműsorban, a A Token Of His Extreme -ben?

Igen. Mikor Chester játszott, tehát láttad a gorillát ahogy előjött egy órával és fésűvel, ugye? Az Marty Perellis volt, gorillának öltözve. És nem tudta senki - még Frank sem - hogy ezt fogja csinálni. Ez egy hirtelen ötlete volt, hogy hülyítsen minket. Látni is lehetett, hogy Chester eléggé meg volt lepve - és mi, a többiek is. Hátranéztem: "Egy gorilla??" De addigra eljutottam arra a pontra, hogy ennél a csapatnál már nem lepődtem meg semmin. És az egész "Room Service" dolog, az is teljesen improvizált volt - improvizáltunk minden nap. Volt az egésznek egy kerete: "Felhívsz engem és elmondod, mit akarsz", és innentől elkezdtük ugratni egymást. Amikor idáig jutottunk, már voltunk olyan viszonyban, hogy anélkül ugrattuk egymást, hogy külön jeleznünk kellett volna, hogy "most ugratni foglak". Csak húztuk egymást. Ő meg engem ugratott folyton, azt várta, hogy mikor fogom elszúrni. Én meg azzal húztam, hogy "Oké, nemcsak hogy nem fogom elszúrni, de minden nap valami mással szurkállak meg. Lássuk, mit tudsz vele kezdeni." A szemünk sarkából figyeltünk - folyton ugrattuk egymást.

Addigra már ott tartottam, hogy "oké, megtanultam a zenédet annyira, hogy most már szabadon engedsz improvizálni. Akkor most én mutatom meg neked, hogy nagyon is jól döntöttél amikor engem választottál. Mert igen, bennem megvannak ezek a képességek és tulajdonságok, amiket magadban is felfedeztél. Én nem vagyok te, és te sem vagy én, de ezt meg tudom csinálni úgyhogy gyerünk! Itt egy újabb este, egy újabb koncert - lássuk, meddig jutunk." Úgyhogy nem is annyira ugratás volt mint inkább egy játék, amit olyankor játszottunk, ha úgy éreztük, hogy az előző este történéseiből fel tudunk valamit használni ezekben a szövegelésekben. Így kezdődött az egész a csaj-felhozatallal is... Megkérdeztem: "És mi van a csajokkal?" Elkezdett röhögni: "Nem is beszéltem neked a csajokról!" Én meg: "Nem kellett hogy beszélj róluk - láttam őket a bejelentkezésnél." Ez teljesen szabad szövegelés volt, de a színtiszta igazság. Így történt. "Láttalak mikor bejelentkeztél. Azok a csajok voltak valakivel." "A fenébe... De nem velem! A gorilla-ruhás fickóval!" Ezt szépen elmondja a szalagon. Nagy volt. De sokat csináltunk ilyesmit. És ha ennek a darabnak több felvételét meghallgatod, látni fogod, hogy minden alkalom teljesen más volt. Volt egy alapja, de bármit ami a bandával történt és említésre méltó, azt a koncert valamelyik pontján megpróbáltuk bedobni. Mint George: a Helsinki felvételen mondott valami olyasmit, hogy Ruth bulizott a szobájában valakivel. Én meg azt mondtam: "George magnóra vette." Frank pedig: "Oké, majd meghallgatjuk!"

a folytatás arra>>>

A "Mivel kezdjem" kérdéskör folytatása - rögtön egy meghallgatható anyaggal indítva, méghozzé a grandiózus "YCDTOSA sorozat "sampler", azaz beharangozó darabjával.
Vidám kis összeállítás, jó keresztmetszetet ad az életműről - a teljes lemezek világából pedig folytatódjék az ajánló:

Hatvanas évekbeli remeklések:

• Absolutely Free - 1967
  A debütáló és a leghírhedtebb korai album között csendben megbúvó remeklés: a fáma szerint alig egy-két hét alatt készült a felvétel, talán ennek a gyorsaságnak köszönhető a kivételesen élő, egész koncertszerű hangulat. Hosszú és izgalmasan rétegzett szólók, finom instrumentális részek, és tonnányi későbbi klasszikus: Brown Shoes, Cal Any Vegetable, Plastic People...
   
• Uncle Meat - 1969
  Kevés zenész, de nagyon sok sáv a stúdióban -> remek, gazdag hangzás, csodás kamarazene, némi bizarr körítéssel és életképekkel. Ezen jelennek meg az olyan klasszikusok, mint az Uncle Meat, a Pound For A Brown vagy a halhatatlan King Kong (utóbbi 18 percben). (A CD-kiadás második lemezén szereplő 37 perces (!!!), elviselhetetlen filmdialógus-részletet pedig bocsássuk meg a szerzőnek... és azonnal ugorjuk át.)
   
• Burnt Weeny Sandwich, 1969
  Mikor FZ 69-ben feloszlatta a Motherst, gyorsan kiadott még a felgyülemlett anyagból két lemezt - ez a jobbik. De milyen jó! Nagyon szép kamarazene itt is, gyönyörű szólókal, és az Igor's Boogie meg a Holiday in Berlin fémjelezte albumot egy-egy idétlen vokális sláger foglalja míves keretbe. (Ó, és az Aybe Sea!) ZW kedvence.
   
• Ahead Of Their Time (1968)
  A kilencvenes években kiadott, de egy majdnem teljes 1968-as koncertet dokumentáló lemez - Zappa fülszövegéből szinte minden kiderül. Mi van akkor, ha a Mothers találkozik egy klasszikus iskolázottságú kamarazenekarral? És ha ehhez FZ egy kis történetet is kanyarít? Hát ez. 

 Kamarazene, hetvenes évek:

• Sleep Dirt (~1974)
  Gyönyörű. Intim hangulatú darabok, remek szólók. Soha nem értettem, sokaknak miért a 13 perces záródarab a favorit - nekem a rövid, finom, George Duke-ra és Chester Thompsonra, Ruth Underwoodra hangszerelt számok a kedvenceim. Ezekből lett volna a Hunchentoot című "musical". (És ezen van a Regyptian Strut!)
  A CD-kiadáshoz rákerült énekszólamot (Thana Harris) és a kicserélt dobsávokat bocsássuk meg a majsztrónak, és szerezzük be valahonnan az amúgy beszerezhetetlen a 2012-ben újra kiadott instrumentális bakelitváltozatot (itt meghallgatható!)
   
• Studio Tan (~1974)
  Az előzőhöz hasonlatos hangulatú stúdióanyag. CSAK gyöngyszemek: RDNZL, Revised Music... Már ezekért megérné - hát még hogy a Gregary Peccary is ezen van! Csodás, idétlen kis játék, zeneileg nagyon jól összefogva, a maga kis rajzfilmes világával, kábé 20 percben. Érdemes összevetni a Wazoo-wáltozattal.
  (E fenti két lemez is a Läther giga-montázslemez alapanyaga. Hm, azért jobb hogy így külön, "tisztán" is elérhetőek.)
   

Nyolcanas évek some more

• Tinseltown Rebellion (1979-80)
  Jórészt ugyanaz a csapat mint a Buffalo lemezen, a másik a fele meg 79-es. Nagyon jó zenék, nagyon szép hangzás, szép szólók. A slágerlistán a következő dalok: Bamboozled By Love, Easy Meat, Fine Girl - és a meglehetősen idétlenre vett Peaches. Na és Colaiuta dobol.
   
• Them Or Us - 1984
  A 81-82-es felállás remek dolgokat tudott - a 74-es kis csapat méltó párja. Az ő munkájukat jól reprezentálta volna a Chalk Pie lemez, de az aztán mégsem jelent meg. Ennek darabjaiból összerakott lemezek közül ez, a Them Or Us a legerősebb, az élő felvételek jelentős stúdiófazonírozásával.
  Jó hangszerelések, pár vokális butuskaság (Sharleena), kamarazenei bravúrprodukció (Sinister Footwear), rockos cuccok (Stevie's Spanking) és egy klasszikussá érő feldolgozás (Whipping Post). Többek között.
   
• YCDTOSA vol. 5., CD-2 (1982)
  A 81-82-es csapat munkáiból építkező többi lemez helyett (Ship Arriving Too Late To Save A Drowning Witch; The Man From Utopia; FZ Meets The Mothers Of Prevention) talán érdemesebb a YCDTOSA vol 5 második CD-jét meghallgatni. Sajnos csak 70 perc, de pár olyan klasszikussal, hogy csuda: Moggio, RDNZL, Baltimore, Tiny Lites - és gyönyörű, feszes, tempós, élő előadásban.
  Ez sem mutat be mindent ebből a korszakból, de inkább ez a lemez (elsőre), mint a fentebbi három zárójeles. Így persze lecsúszunk a Dangerous Kitchenről... na ja. Valamit valamiért.

balint, 2008, január 1 - 20:38

Zappa magyar ajkakon és tollhegyeken - különös tekintettel arra, hogy 1991-ben itt, Budapesten lépett fel életében utoljára. Megpróbálom itt összeszedni az összes magyar Zappakapcsolatot, folyamatos bővüléssel.

- - - - - - - - - - - - - - - magyar Zappa-kronológia - - - - - - - - - - - - - -

Zappa Budapesten, 1991:

• Zappa Budapesten - beszámolóm a 91-es tabáni fellépésről (zene + videó);
• The Show in Budapest - angolul, Eddie Persson írása;
• Úgy akarok játszani, ahogy csak én tudok - Babos Gyula mesél;
• Mintha repültünk volna - Interjú Kőszegi Imrével
• Látogatóban Bige József tárogatósnál - és egy kis Vörösmarty tér;
• Zappa a Stúdióban - a Magyar televízió interjúja, 1991;
• ZAPPApest (a film) - FZ budapesti látogatását végigkísérő film;
• ZAPPApest - Gerebics Sándor rendező írása;
   
• Frank Zappa kávézó - a Mikszáth téren;

100% Zappa - 2007, Budapest

• Zappa-nap az Őszi Fesztiválon - sajtó- és közönségfigyelés
  
  

Magyar sajtó, magyar ember, magyar honlap:

• The Zany Business of Being Frank Zappa - Bercsényi 28-30, 1972
• Zappa - a Világ ifjúságában - 1982, Sebők János;
  
• Azóta Frank Zappát hallgatok - Kraft Tamás mondja;
• A házmester és a húsvéti borravaló - Ifjúsági Magazin, 1983;
• A zseniális bohóc: Frank Zappa - Popperiszkóp '87 (Ifjúsági Rendező Iroda, 1988)
• ? ? ? ? ? ? ? - Ligeti Nagy Tamás ismeretlen interjújának részlete, 1988;
• Zappa és Sting Bécsben - A 88-as bécsi koncert ismertetője a Polip magazinban
• Z hanglemezbolt - Rákóczi út, kilencvenes évek.
• Frankie goes to Budapest - A Reform cikke 1991-ből
• BabySnack - Ligeti Nagy Tamás interjúja 1992-ből (Volt magazin) <<
• Bevándorlási kérelem - A Narancs megemlékezése, '93. december 16.
• FRANK ZAPPA - Demszky Gábor nekrológja, 1993
• Demszky Gábor fotói a 91-es Zappa-látogatásról.
• FRANK ZAPPA - Demszky Gábor önéletrajzából, 2012
• FRANK ZAPPA, az ember, aki komoly zenész volt - Rockinform, '94;
• Egy lehetséges Esterházy-párhuzam - hm, ha nem erőltetett.
• Példaképeim - Borlai Gergő Zappa-kapcsolatai;
• Magyarországról, szeretettel - Csupó Gábor szép, részletes cikke;
• Árgus: Zappa különszám - 2006-ból;
• Frank Zappa a rock szabad szelleme - Sebők János a könyvről, 2007;
• Kárász Zénó Zappázik - a színész a zenészről, 2013;
   
• Zappa dalszöveg-fordítások - Lyency munkái, a Pozitív minimum honlapról
• FZ in Hungary - egy derekas emlékhonlap;

könyvek:

• Az igazi Frank Zappa könyv - az önéletrajz magyar "fordítása";
• Göbölyös N. László: A progressziv rock mai sztárjai - jó;
• Átvenni az öregektől a hatalmat - interjú a neoavantgarde című könyvből;
• Ungvári Tamás sületlenségei Zappáról - A rock mesterei című könyvéből;
• Tardos Péter: Rock lexikon - a Zappa-szócikk
• FRANK ZAPPA és az ötlet szülőanyjai - Dézsi Csaba András könyve Frank Zappáról, 1989;
• Elektronikus Don Quijote - a magyar életrajz;

 

zenék, zenészek:

• A Syrius Zappa zenéjét játssza, 1973-ban - és annak hangfelvétele;
• XX: századi remekművek: Inca Roads - Vedres Csaba előadása
• Eötvös Péter - a Zappával utolsóként együttdolgozó karmester (és vele egy interjúnk).
• Zappa Internet Jam Sessions - ZW és Gábor honlapja, megújítva!
• Példaképeim - Borlai Gergő Zappa-kapcsolatai;
• Malcolm McNab Budapesten - 2011, a Djabe stúdiójában;
• Frenk, 2015 - az első hivatalos magyar Zappa-feldolgozás

Magyar Frank Zappa emlékzenekar

• Frank Zappa Emlékzenekar, 2014 - tévéfelvétel magyar felirattal
• Egyéb koncertbeszámolók, képek és videók a honlapon;
   

Zappa Plays Zappa

• Dweezil Budapesten, 2006

Grande Mothers

• A Grandmothers a szigeten, 1994
  
• A Nagymamák Budapesten, 2013;
• A Nagymamák Budapesten - az A38 tévéfelvétele online! <<

egyéb:

• Bestiák - Varga Csaba animációs filmje FZ zenéjével;
• Telefonkártya és bélyeg

Az FZ:OZ fülszövege, a Vaulternative kiadványokról

Frank Zappa lemezeinek és felvételeinek kiadási jogát Gail Zappa a férje kérésére kérésére a Rykodisc kiadónak adta el, azonban elégedetlen volt a lemezek terjesztésével és gondozásával. Többek között ezért is alapította meg 2002-ben a Vaulternative Records kiadót (Vault= raktár), amelynek célja Zappa addig kiadatlan koncertfelvételeinek gondozása. Egyes interjúkban Gail Zappa olyan mennyiségű felvételről beszél, hogy akár évente ötöt-hatot is kiadhatnának, a tényleges megjelenések ugyanakkor meglehetősen ritkák, közöttük hosszú évek telnek el, az egyes lemezek fülszövegeiben a "megtalált" szalagokról mint valami nem remélt ritkaságokról esik szó.

A teljes koncerteket bemutató albumok egységesen papírtokban jelennek meg (a Halloween DVD tehát nem), a hátoldalon annak az államnak a térképével, ahol a felvétel készült. Minden kiadványon az adott állam veszélyeztetett állat- és növényfajait felsoroló hosszú lista olvasható.

A Vaulternative Records gondozásában eddig megjelent lemezek:

• FZ:OZ (2002),
• Halloween (DVD-A, 2003)
• Wazoo (2007),
• Buffalo (2007),
• Philly '76 (2009),
• Hammersmith Odeon (2010),
• Carnegie Hall (2011)

Ezeken túl a Joe's... sorozat:

• Joe's Corsage 2004 (1966 előtt)
• Joe's Domage 2004 (1972-es próbák)
• Joe's Xmasage 2005 (1962-64, demók)
• Joe's Menage 2008 (1975-ös koncert)
• Joe's Camouflage 2014 (1975-ös próbafelvételek)

A Road Tapes sorozat:

• Road Tapes. Venue #1. (2CD, 2012. november 7.)
• Road Tapes. Venue #2. Finlandia Hall, Helsinki (2CD, 2013. november 4.)

• Road Tapes Venue #3, Minneapolis, július 5 (2CD, 2016. május 27.)

Zappa a nyolcvanas évek végén a raktárában szétnézve a kedvenc anyagaiból állította össze ezt a tizenkétlemezes (6x2 CD) gyűjteményt (és a beharangozó "Sampler"-t).
Az 5. és 6. rész nagyjából egyidőben jelent meg (1992 július), ehhez egy korlátozott példányszámú fa díszdobozt lehetett kapni, ebben elfért az addigi hat CD. (Egy ismertetés itt!).

Különös kegyetlenséggel, folytatólagosan... - Milán részletes írása

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK
Frank Zappa fülszövege - kisebb eltérésektől eltekintve - mind a hat részben.

Ennek a sorozatnak az összeállítása több mint 20 évet vett igénybe. A gyűjtemény eddig meg nem jelent, utólagos korrekciót nem tartalmazó élő anyagokból ad széles válogatást a legkorábbiaktól (kétsávos analóg) a legfrissebb, az 1988-as big-band turnén készült (48 sávos digitális) felvételekig. Nagy figyelmet fordítottunk a lehető legjobb hangminőség biztosítására, és ugyan az eredeti Mothers of Invention korai felvételei “hi-fi”-nek éppen nem nevezhetők, azoknak a kedvéért illesztettük őket mégis ide, akik még mindig abban a hiszemben élnek, hogy az egyedüli “jó" felvételek ettől a zenekartól származnak. Néhány későbbi felállással való összehasonlítás végre pontot tehet ennek a különös fantazmagóriának a végére.

EZ AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS NEM KRONOLOGIKUS.

Bármely év bármely zenekarának játéka összefolyhat (és gyakran össze is folyik) bármely másik év bármely másik zenekarának játékával – néha egy dal közepén.

A kiválasztott dalok válaszok lehetnek a következő hipotetikus kérdésekre:

1. Ez-e a legjobb felvétele ENNEK A DALNAK - ETTŐL A ZENEKARTÓL?
2. Van-e az előadásnak bármilyen “folklorisztikus” jelentősége?
3. Ez az adott dal első felvétele-e?
4. A darab egy rögtönzött alkalom egyszeri és megismételhetetlen felvétele-e?
5. Van-e benne egy jó szóló?
6. Ad-e “koncepciófolytonossági kulcsot” a teljes lemezgyűjteménnyel rendelkező keményvonalas rajongóknak?
7. Segíti-e a dal az album stilisztikai felépülését kontraszt vagy feloldás révén?
8. Van-e az előadásról film- vagy videó-felvétel?

Reméljük, a “YOU CAN’T DO THAT ON STAGE ANYMORE” elnyeri tetszését és adandó alkalommal időt tud szakítani a teljes kollekció mind a 13 órájának meghallgatására.

A “YOU CAN’T DO THAT ON STAGE ANYMORE” sorozatot a rajta játszó zenészeknek és az őket 25 éve elfogadó hallgatóságnak ajánlom. Köszönöm.

Zappa már az 1984-es (húszéves jubileumi) turnéját is az utolsónak tervezte ("az utolsó turné utolsó dala" - olvasható az 1984-es Does Humor Belong in Music? kísérőfüzetében a záródalnál), de már az 1982-es koncertsorozat után is nagyon keserűen nyilatkozott a koncertezésről: akkor több fellépést tettek lehetetlenné különböző lázadások, rendbontások vagy rendőri beavatkozások. Ezek után nagy meglepetést és várakozást keltett, hogy 1987 őszén újra próbálni kezdett és meghallgatásokat tartott egy majdani zenekar zenészeit keresve.

Broadway the Hard Way (1988),
The Best Band You Never Heard in Your Life (1991);
Make a Jazz Noise Here (1991)

A terve egy nagy, sok fúvóssal kiegészített zenekar felállítása volt, a kezdeti próbák idején a korábbi zenésztársak közül Tommy Mars, Flo & Eddie vagy Ray White is felbukkant, ők végül mégsem lettek részei a csapatnak. Az együttes magját végül többé-kevésbé a 84-es felállás adja, de érdekesség például, hogy a régi nagy nevek közül a 72-75-ös együttműködések után újra Zappánál zenél Bruce Fowler harsonás is.

A "Broadway" azt jelenti, hogy az anyag amit játszunk az nem feltétlenül rock, némelyike inkább színház-szerű; a "hard way" pedig azt hogy Madridban például egy iszapban úszó helyen játszottunk, vagy Gentben egy olyan helyen ahol semmit nem lehetett hallani. Na ez a "hard way". (FZ: arf.ru)

A turnét Broadway The Hard Way címmel promotálták, a zenekar februártól júniusig Amerika nyugati parti helyszíneitől eljutott Európáig (hozzánk legközelebb Bécsben játszottak '88 májusában). Zappa (a korábbi évekhez képest mindenképpen) viszonylag kevesebb időt töltött a zenekarral, a próbákat Scott Thunes basszusgitáros vezette, az ő megosztó személyisége azonban lassan maradandó nyomokat hagyott mindenkiben: a a feszültségek növekedtével a zenekar kijelentette, hogy nem hajlandóak Thunes-szal játszani - ez azonban a csapat és a turné végét is jelentette. Erről a koncertsorozatról a Broadway the Hard Way (1988) után nem sokkal jelent meg a The Best Band You Never Heard in Your Life (1991), majd végül a Make A Jazz Noise Here (1991). Mindhárom kiadvány kísérőfüzetében ez olvasható:

Minden dal élő felvétel, semmiféle utólagos korrekciót nem tartalmaz.

lásd még:

• Zappa The Hard Way című könyv, írta Andrew Greenaway;
• The Frank Zappa 1988 Tour Project
• A turné induláskor (még Flo és Eddie tagságával) tervezett programja (forrás: fb):

A vastagbetűsek itt a honlapon online nézhetőek, a jelöltek ♦ magyar szöveggel/felirattal. Ősforrás az IINK honlap.

MOFO - the Making Of Freak Out!: a debütáló lemez 40. évfordulójára készült 4-lemezes (!) CD (a dupla változat itt!)
A kiadvány első lemeze a Freak Out! elsőként (bakeliten) megjelent változata, a többi lemezen a korszakból származó, a lemez készítése közben született kiadatlan felvételek, alternatív változatok találhatóak.

[2006. december 12. | 4CD, Zappa Records ZR 20004 | >>Information INK | nr. 79.]

MOFO - the Making Of Freak Out!: a debütáló lemez 40. évfordulójára készült dupla CD (a 4-lemezes változat itt!)
A kiadvány első lemeze a Freak Out! elsőként megjelent, monó változata, a második lemezen a korszakból származó, a lemez készítése közben született kiadatlan felvételek, alternatív változatok találhatóak.

[2006. december 5. | 2CD, Zappa Records ZR 20005 | >>Information INK | nr. 78.]

Zappa gyűjteményes lemeze - eredetileg két bakelit lemez volt az Old Masters mellékleteként, akkor kiadatlan számokkal.
Egyes dalok később megjelentek a You Can't Do That on Stage Anymore, Vol. 5 (1992), az Ahead of Their Time (1993) és a The Lost Episodes (1996) lemezeken. 

[1998. szeptember | Frank Zappa, >The Old Masters Box, '85-86 | >Information INK | nr. 68.]

A lemez számai:

1. Theme from "Run Home Slow" 1:23
2. Original Duke Of Prunes 1:17
3. Opening Night at "Studio Z" (Collage) 1:34
4. The Village Inn 1:17
5. Steal Away (Hughes) 3:43
6. I Was A Teen-Age Malt Shop 1:10
7. The Birth of Captain Beefheart 0:18
8. Metal Man Has Won His Wings 3:06
9. Power Trio from The Saints 'n Sinners 0:34
10. Bossa Nova Pervertamento 2:15
11. Excerpt from The Uncle Frankie Show 0:40
12. Charva 2:01
13. Speed-Freak Boogie 4:14
14. Original Mothers at The Broadside (Pomona) 0:55
15. Party Scene from "Mondo Hollywood" 1:54
16. Original Mothers Rehearsal 0:22
17. How Could I Be Such A Fool? 1:49
18. Band introductions at The Fillmore West 1:10
19. Plastic People (Berry/FZ) 1:58
20. Original Mothers at Fillmore East 0:50
    Why Don'tcha Do Me Right? 2:40 (vinyl only) (on Absolutely Free)
    Big Leg Emma 2:32 (vinyl only) (on Absolutely Free)
21. Harry, You're A Beast 0:30
22. Don Interrupts 4:39
23. Piece One 2:26
24. Jim/Roy 4:04
25. Piece Two 6:59
26. Agency Man 3:25
27. Agency Man (Studio Version) 3:27
28. Lecture from Festival Hall Show 0:21
29. Wedding Dress Song/The Handsome Cabin Boy (Trad., arr. by FZ) 2:36
30. Skweezit Skweezit Skweezit 2:57
31. The Story of Willie The Pimp 1:33
32. Black Beauty 5:23
33. Chucha 2:47
34. Mothers at KPFK 3:26
35. Harmonica Fun 0:41

All tracks produced by Frank Zappa
1998 CD re-issue credits:
Aditional liner notes: G. Whillikens
Package design & Switzerland: Cal Schenkel
Graphic Engineer: Steven Jurgensmeyer
Archival Ephemera: David Baker
Key Witness: Jill Christiansen
Keening: Gail Zappa
Mastered by Toby Mountain