1993 december 4-e, szombat éjjel óta már csak múlt időben beszélhetünk Frank Zappa tevékenységéről. Olyan zenei és szellemi örökséget hagyott hátra, ami még jó ideig elég munkát biztosít zenei előadóművészeknek, lemezforgalmazóknak és filológus hajlamú zenebarátoknak. Az ő elképzelése szerint zenéjéről írni értelmetlen, igazi személyiségéről viszont nem lehet.
FRANK ZAPPA,
az ember, aki komoly zenész volt.
Rockinform 1994. január/február 30.-31. o. - Zoli szíves közreadása;
Egyáltalán nem közhely az a megállapítás, hogy Frank Zappáról magáról, (azaz RUBENRŐL, avagy JOE-ról) semmit sem tudunk. Profi alkotó volt, aki sikeresen választotta le magánéletét a rockbusiness világáról. A Zappa irányítása alatt, Peter Ochiogrosso által fogalmazott könyv az egyik leginkább lebilincselő zenei témájú ÍRÁS, amely szintén a muzsikus személyiségének tökéletes beburkolását szolgálta. Valamit azonban fel lehet vázolni Frank Zappa karakteréből, a többnyire ismert adatokra támaszkodva.
A Frank Vincent Zappa születéséhez (1940. dec. 21.-hez) képest két generációval korábbi bevándorló múlt, a katolikus középpolgári családi indíttatás, a viszonylag szabad és nyitott gyermekkor, valamint a korán kibontakozó zenei érdeklődési kör egy olyan áttekintő és kritikus világszemlélet alapját teremtették meg, ami végig érezhető az 1964-től '93-ig tartó életművön. Ennek kezdeti impulzusait kortárs és klasszikus zenei művektől (E. Varese, I. Stravinsky, A Webern pl.), valamint a r & b és blues világától kapta, mindenféle iskola erőszakosságától mentesen.
A rockzene korai időszaka azt a lehetőséget jelentette számára (természetesen ezt is kigúnyolva Ruben and the Jets álnevű lemezükön), amiben egy kezdő muzsikus szabadon ötvözhette az adott zenei hatásokat saját elképzeléseivel. Ennek az intellektuális és ösztönös összehangoltságnak az eredménye az a behatárolható, de nagyon széles muzikális eklekticizmus, amely a különböző időszakoknak megfelelően a Hot Rats, 200 Motels, The Grand Wazoo, Shut Up 'n Play... szériákhoz, a Londoni és más szimfónikusokkal való együttműködések, illetve a sajátos gitártémák köré csoportosíthatók. Jól nyomon követhető a rockzenekari, a kamara körülményekhez igazodó és a nagyzenekari felállásra alkalmazott kifejezésforma.
A szabadság mindig azt jelentette a komponálásban és előadásban, hogy éppen melyik hangsúlyosabb a három előadási forma közül, ill. ennek megfelelően mi a megcélzott műfaj. Általában a hagyományos zenei klisék különböző mértékű összevegyítése (a kis kémikus...) volt az egyre tökéletesedő, eredetibb és szilárdan karakteresebbé váló zeneszerzés és hangszerelés alapja. Mindeközben látszólag eleget tett a közönség és szakma követelte elvárásoknak, s szinte észrevétlenül folytatta a hagyományok átformálását és kitágítását. Fontos programja volt ennek az építkezésnek az állandó "jelenlét"; a szigorú figyelem, tanulás, valamint az új összefüggéseket eredményező szemelvényező és rendszerező recitálás.
Ez utóbbi folytonos, visszatérő motívum a Zappai dallamvilágban. A szerző maga is cinikusan emlegette, hogy az "elkötelezett" előadók és zeneértők sokszor nem vették észre (vagy szándékosan nem akarták észrevenni) zenéjének lényegi elemeit. Nevezetesen azt, ha egy-egy tételen belül - elsősorban a már említett - "komolyzenei" kortárs és őket időben megelőző zeneszerzők, esetleg rockzenészek műveiből, ezek részleteinek tiszteletteljes, vagy ironikus, gyakran egyidejű, párhuzamos megszólaltatását adta elő élőben és rögzítette szalagra. Ez a meg nem érteni akaró hozzáállás vonatkozik gyakran más szerzőkre is, azaz a formaújító alkotások igazi súlyát és helyét a művészek életében a szakértők "nem ismerik (f)el", legfeljebb halálukat követően. Ez után pedig bátrabban mernek az utódok tömegei az elhunyt alkotásaihoz nyúlni.
Mindez nem jelenti azt, hogy Frank Zappa műveinek összetettebb témái visszhangtalanok lettek volna életében. Ezt példázza Pierre Boulez, Zubin Mehta, Kent Nagano, Joel Thome (aki a N.Y.-i Ritzben '91-ben "Zappa Világa" c., ill. az Avery Fisher Hallban '93-ban "Frank Zappa zenéje" címmel szervezett bemutatókat) szerző, komponista, dirigensek személyes-bensőséges rokonszenve a szóbanforgó zenei kifejezésmódokkal. A játszó emberre (FZ.-re) utalt a képregényrajzoló Matt Groeningen (a "Simpsons" rajzfilm kitalálója), aki egyszerűen csak azt mondta, hogy hallgatja a zappai zenét, értelmezi a szövegeket és ezek átformálják őt magát is. Egyébként az instrumentális darabok mellett az olyan irónikus, tréfás, vagy érthetetlennek tűnő, de tartalmas szövegek - pl. a Bongo Fury, Joe's Garage, Sheik Yerbouti, Man from Utopia "könnyedebb" lemezeken - azokat a társadalmi és egyéni problémákat próbálták közölni, melyek "Az igazi Frank Zappa könyv" tanúsága szerint is leginkább foglalkoztatták a zeneszerzőt. Ezek az eredeti, sokszor szlengszerű, de inkább "műszóösszetételek" megérdemelnének egy alapos értelmezést, vagy egyfajta zappai szóindex összeállítást; nem beszélve egy kimerítő Frank Zappa zenekari családfa leírásról, ami tartalmazná a jelentős számú koncertek állandó résztvevői mellett a vendégmuzsikusok névsorát. (Ehhez hasonlót még Miles Davis esetében sem sikerült a Down Beat magazinnak leközölnie.)
Zappa józansága és figyelme kiterjedt olyan dolgokra is, amik divatosnak tűntek saját generációja fiatalkori éveiben, konkrétan a hippi mozgalom naivitásának idején. Nem lelkesedett a drogokért, zenésztársainak - elsősorban szerepléseik idején - kifejezetten tiltotta ezek fogyasztását, mégis, ő maga ritkán tudott meglenni a szerényebb károsító hatásokkal bíró dohányzás és kávéivás szenvedélye nélkül. Interjúkban gyakran mondta, hogy a cigaretta a legfőbb tápláléka. A rendkívül aktív életmód, a zenei iparban történő jövedelmező, de energiaemésztő tevékenység mellett sikerült egy bensőséges, elég nyugalmas családi életet kialakítania második feleségével és munkatársával, Adelaide Gail Slotmannel négy gyermekük; Moon Unit, Dweezil, Ahmet és Diva számára.
A rendkívül precízen, fokozatosan jól felépített és összetartott saját zenei alapvállalkozás (kiadó, forgalmazó cég, stúdió) szilárd talajt biztosít a zenész ambíciókkal és próbálkozásokkal élő két fia számára, akik súlyos örökséget kaptak a nagyformátumú egyéniségtől, apjuktól. Zappa munkájára jellemző az is, hogy kb. 25 év alatt saját gondozásában és a kiváltott jogokkal közel hatvan lemezt jelentetett meg a Barking Pumpkin Rec., ill. a Zappa Rec.-nál, ellenben a különböző illegális felvételek és kiadások száma több százas, elsősorban koncertfelvételek darabszámával mérhető. Eleinte megpróbálta szerzői jogait érvényesíteni, azonban a perköltségek és egyéb korlátozó tényezők miatt bele kellett nyugodnia a kalózfelvételek forgalmazásába. Ennek visszaszorítására egyébként érdekes félmegoldást alkalmazott; saját, legális "bootleg" kiadást hozott létre a Rhino Records céggel karöltve.
A Fillmore East 71-es album puritán hátsó borítóján (CaI Schenkel terve, aki számos Zappa lemez borítóját készítette) szerepel egy számunkra idén is aktuális felirat: "Ne felejts el szavazni/választani". Ez pedig utal a "politikus" Frank Zappára, aki a zenei szabadság eszményének megfelelően lépett fel a szólásszabadságért és választói jogokért. Mindig a vacak, szemellenzős, manipulatív érdekcsoportok butaságaira kívánta felhívni az emberek figyelmét, s arra, hogy feltétlenül érvényesítsék jogaikat ott, ahol a törvény lehetőséget biztosít erre. A Törvényekkel általában elégedetlen volt, elsősorban azokkal, amelyek tág játékteret adtak a korrupt és cezaromániás embereknek, leginkább a politikusoknak.
Sajnos, a természetes szelekció valóságos tragikomikumának ő sem tudott szamárfület mutatni. 1991-ben egyértelműen diagnosztizálták nála, hogy prosztatarákja van. Ettől kezdve még intenzívebben dolgozott napi 16-20 óra időtartamban, nyilatkozta a már említett Joel Thome '93 februárjában. A kór azonban legyűrte 52 éves korában a megfontolt, radikális, provokátor alkotót.
Jakubecz András
U.i.: Helyhiány miatt ezen lapszámunkból kimaradt a teljes, hivatalos F. Zappa film-, valamint diszkográfia, ezt követő, márciusi számunkban közöljük le.
(a kis színes képek utólagosak, tőlem) balint, 2007, június 4 - 18:52
