Egy kis könyvismertető az Alexandra Könyvjelzőben (köszönet a hírért Enricónak).
Az nem derül ki hogy a szerző olvasta-e a könyvet, de az igen, hogy "Zappa valójában a hatvanas évek embere volt", illetve hogy "afrikai ütősökkel éppúgy együtt tudott dolgozni, mint jamaicai gitárosokkal vagy kubai fúvósokkal." (!!!)

Hoppá! Lehet hogy mégsem olvasta?...

Frank Zappa

a rock szabad szelleme

Frank Zappa azok közé tartozik, akik a hatvanas évek végétől a kilencvenes évekig valóban zene- és kultúrtörténetet, sőt olykor még politikatörténelmet is írtak. Valószínűleg ez is magyarázza, hogy a könyvpiacon miért jelent meg róla több életrajz is. Ez a pasas is rendelkezett ugyanis valami mágikus vonzerővel. Mindenkire hatott így vagy úgy, aki kapcsolatba került vele, a zenéjével, vagy utóbb már csak a mítoszával.

Bár pályafutása csaknem három évtizedet öleit fel, Zappa valójában a hatvanas évek embere volt, egy új reneszánsz ember, aki éppen akkor került reflektorfénybe, amikor a rock még a virágkorát, de egyben már a mézes-mázos, nyálas-nyúlós korszakát is élte, s jönnie kellett valakinek, aki helyére rángatja a dolgokat, a kizökkent időt és, a megzakkant kollégákat. Zappa, miután megismerte a rock and roll természetrajzát, mindig távol tartotta magát a kurvuló fősodortól, szembe haladt a trendekkel, s outsiderként is egy-egy interjúval, lemezzel, koncerttel a maga módján terelgette nyáját, fújta furulyáját. Már lemezeinek címei (Freak Out! Absolutely Free, We're In It Only For The Money) is árulkodóak, ő hova tette ki a hangsúlyokat, a fortissimókat.

Zappa gyilkos cinizmussal, gúnnyal, iróniával és éleslátással sarkantyúzta a rock and roll bagázst, nem kímélte a dölyfösöket és hatalmasokat, miközben - másokkal ellentétben - egy percig nem adta fel szuverenitását, világlátását, eredetiségét. Freak volt és abszolút szabad, másként gondolkodó és botrányhős, különc és kívülálló, aki nyelvet öltögetett a tekintélyre és fityiszt mutogatott a konvencióknak. A hetvenes évektől okkal joggal teremtődött személyisége köré kultusz, amikor Mammon csaknem minden hosszú hajú lázadót megvett kilóra, és aranyhalacskává varázsolta őket a Beverly Hills-i medencéjükben.

Zappa sohasem volt eladó és megvehető. Nem a pénzért csinálta, őt rocksztárként is a független, kreatív művész kíváncsisága hajtotta. Nyitott volt és szintetizáló alkat, aki képes volt magába szívni az újdonságokat, adaptálni és újraszülni a gondolatokat. Csak rá jellemző módon, eredetien, különleges látásmóddal, értékrenddel, egyéni stílussal, Zappásan. Zenei univerzumába a blues, a soul, a funk, a progresszív rock éppúgy belefértek, mint a kortárs kísérleti zene vagy a salsa. Afrikai ütősökkel éppúgy együtt tudott dolgozni, mint jamaicai gitárosokkal vagy kubai fúvósokkal. Eklektikus volt és újító, ötletgazdag és lényegre törő. Új és új fúziókat alkotott, illetve fedezett fel, aminek révén egyszemélyes avantgárdát alkotott. Töretlenül, kompromisszumok nélkül menetelt a saját útján, fontos mérföldköveket hagyva maga után. Élete és életműve - amelyről ez a könyv hitelesen szól - éppen ezért "alapmű", korszakokon és kontinenseken átívelő, kihagyhatatlan, megkerülhetetlen és maradandó. Nagy veszteség, hogy mindössze 53 év adatott meg neki itt a földön, s 1993-ban más dimenziókba költözött. De ne búslakodjunk, mert a rock and roll szabad szellemeként személyisége velünk és köztünk maradt. A könyvből arra is megkaphatjuk a választ, hogy miért tartjuk most már őt is számon a művészet halhatatlanjai között.

S. J.

(gondolom Sebők János)