Andrew Greenaway, a könyv szerzője (az Idiot Bastard honlap gazdája) a könyv papírkötéses változatának megjelenéséig (november 21.) naponta egy-egy részletet tesz közzé a könyv facebook-oldalán; az eddigi részletek jönnek lent.
(Amúgy az Idiot Bastard következő CD-terve a 88-as turné 25. évfordulójára az On Broadway: Covers Of Invention lesz; a lemezen azoknak a dalai szerepelnek majd, akikkel Frank tréfálkozott a turnén, DE sokkal zappásabb hangzásban…)

NehéZA zút - '88

Most küldtem el épp 5 (öt!) teljes oldalnyi korrekciót a kiadónak a papírkötéses kiadáshoz, aminek november 21-én kell megjelennie (A. G.).

0.

El kellett indulnunk mondjuk délben, megyek hogy szóljak Napoleonnak, ő meg, egyem a szívét, csak feküdt ott és aludt vagy mi. Nagyon komolyan és teljes mértékben kihagyta az egész első beállást. Mondtam neki hogy szedje össze magát, de hiába. Érted. Hiába.

Úgyhogy Napi kiszórása rögtön a ['84-es] turné elején nagyon is érthető volt. A következő két hétben meg ugyanez ismétlődött. Egy idő után Frank úgy látta hogy nem érdemes tovább húzni. Fogalmam sincs hogy volt-e drog a dologban – csak tippem van –, de komoly értékrendi zavarok lehettek ott ha bármi is fontosabb volt annál mint amit Frank elvárt tőlünk
- SCOTT THUNES (részletesen ld. itt!)

1.
Frank sok szempontból nagyon zárkózott volt, de sok szempontból meglehetősen nyitott. Hogy lehetséges ez az ellentmondás? Sokszor egész részletekbe menően mesélte el a szexuális élményeit, de soha nem mondott olyasmit hogy mennyire szereti a feleségét vagy a gyerekeit, vagy általában a zenét.
- SCOTT THUNES

2.
Mark is és én is nagyon izgatottak voltunk hogy ismét Frankie bácsival dolgozhatunk, egy egész héten át próbáltunk együtt… csodálatos volt. Új anyagokat tanultunk meg, de játszottunk sok régi számot is, kotta nélkül. Működött a szürkeállomány… a memóriánk, a hangunk – nagyon jó formában volt mind a kettő. A csapat csodálatosan szólt, Frank is igazán boldognak tűnt.
- HOWARD KAYLAN

3.
Nagyon szórakoztató volt ekkoriban látni őket – emlékezni a régi acapella menetekre Frankkel. Fantasztikus volt hogy a szemtanúja lehettem ennek… folyton egymást röhögtették – és fantasztikus volt Franket látni így nevetni. De Flo & Eddie nem volt ott túl sokáig. Azt hiszem nehéz volt nekik beilleszkedni – nem voltak a banda igazi tagjai: túl nagyok voltak már ehhez. De nem is ők voltak a sztárok – ahhoz ott volt Frank, és ő is állta a számlákat. Azt hiszem emiatt mentek el aztán, a vissza nem tekerhető idő miatt, úgyhogy kiszálltak.
- ED MANN

4.
Kijött egy film, a Keressük az igazit (Making Mr. Right) John Malkovichcsal, és a Happy Together megint megasláger lett. Ezért Flo & Eddie eleget kellett hogy tegyen mindenféle ezirányú kötelezettségeinek. Tudom hogy ez nagyban közrejátszott.
- IKE WILLIS

5.
Csak a pénzről szólt a dolog. Frank majdhogynem semmit nem fizetett volna nekünk. Összehozta ezeket a remek zenészeket és ahogy előjött a pénz kérdése, ugyanaz volt a fejében ami a 72-es szituáció volt. Mi meg 1987-es fizetést akartunk. Frank 1972-es pénzt akart fizetni. Nem volt nehéz döntenünk.
- MARK VOLMAN

A Zappa The Hard Way könyv világossá teszi Frank mennyire szerette a F&E kettőst – és az egész Vaudeville korszakot (ahogy ezt a mostani Carnegie kiadvány is mutatja majd). A kiszállásuk után mindenesetre még reménykedett abban, hogy vendégknént néha felléptetheti majd őket. (Andrew Greenaway)

6.
A hangszerelés nagy része Mars billentyűsjátékára épült. Mars viszont nem viselte el Thunes keménykedését, egy idő után elege lett az erőszakból. Az egyik próbán felállt, odament a klónmesterhez, előkapta és Thunes hátára vizelt. Aztán azt mondta:
- Bocs Frank, de nem bírom tovább.
Zappa alig vonta össze a szemöldökét, nyugodtan válaszolt.
- Rendben van, Tommy.
Mars otthagyta a bandát, és soha többé nem jött vissza.
- ANONIM

7.
Arra nem emlékszem hogy ráugrottam volna Scottra, de nagyon sok szabadság volt azokban a napokban. A Lisa’s Life Story szövegötlete azt sugallja, mintha Frank lett volna a „tökéletes bika”, de a végén, egy kis szúrással bedobtam hogy „és SZŐKE”, hogy elbizonytalanítsam a dolgot. Scott, imádlak, de ez a Főnöknek szólt.
- LISA POPEIL

8.
Frank semmi konkrétat nem mondott nekem, csak hogy próbáljuk a dalokat. Teljesen szabad kezet kaptam minden tekintetben, úgy klónmesterként mint basszusgitárosként. Korábban persze kőkeményen ragaszkodtam a Frank által megírt basszusszólamokhoz, tökéletesen akartam eljátszani itt-ott egy-egy személyes gesztussal, ahol lehetett. 1982 után ez már lehetővé vált. Ahogy a zene belém költözött, a sajátommá vált, lett teljes a basszus-pozícióm amivel már mindent meg tudtam csinálni.
- SCOTT THUNES

9.
A saját ütős hangszerelésemet játszottam, de mikor FZ megjelent, néhány helyen azért pontosított és finomított az egyes szólamokon – Scottén is.
- ED MANN

10.
Rájöttem hogy talán ez lehet az utolsó lehetőségem hogy együtt dolgozhassam Frankkel, úgyhogy felhívtam a 818 PUMPKIN-t és elmondtam hogy ki vagyok, hogy énekelek és billentyűs hangszereken és gitáron játszom, és hogy nem tudom ugyan hogy vannak-e épp meghallgatások, de nagyon alaposan jártas vagyok a Zappa-életműben és nagyon szeretném kipróbálni magam.
- MIKE KENEALLY

11.
Soha nem derült ki hova is lett Ray. Voltak feltételezések, de semmi bizonyos. Drogok? Vagy belefáradt volna a Frank dumáiban fel-felbukkanó rasszizmusba?
- SCOTT THUNES

12.
Ray San Franciscóban élt. 1987-ben a dolgok elkezdtek komolyan rosszra fordulni nála, és egy darabig nálam lakott. Aztán az egyik nap elment és nem láttam utána vagy tíz évig.
- IKE WILLIS

13.
A Fowler testvérek varázsütésre bukkantak fel, Frank felvételi zsenijének köszönhetően, néhány kártya-haverukkal egyetemben. Tudom hogy zsenik meg minden, de magukkal hoztak néhány elég hétköznapi zenészt. Ezt soha nem értettem. De a Fowlerekben megvolt AZ, legyen ez az AZ bármi is.
- SCOTT THUNES

14.
Emlékszem hogy meglepődtem egyik nap, ahogy beérkeztem a próbára és egyszer csak ott volt a fúvósszekció emelvénye.
- MIKE KENEALLY

15.
Miközben nagy örömmel tapasztaltam FZ zeneszerzői vénájának jelenvalóságát például a Jezebel Boy-ban, de azért 1987-88-ban valójában nem sok új kompozíció született. Sajnos azt kell hogy mondjam hogy az akkori alapérzés inkább valamiféle űr volt.
- ED MANN

16.
Frank a dallamokat a gitárján mutatta meg vagy elénekelte, diktált a fúvósoknak, ritmusokat javasolt, elmondta hogy milyen akkordokat szeretne hallani, stb., de nem voltak kották az új anyagról, kivéve néhány fúvós hangszerelést amiket repülőtereken vagy hotelekben írt a turnékon, ezek jó része aztán bekerült a When Yuppies Go To Hell-be.
- MIKE KENEALLY

17.
Frank gyengének és fáradtnak érezte magát, közben nagyon sok üzleti döntést is kellett hoznia. Nem igazán volt jelen.
- ED MANN

18.
Nem volt kellemetlen érzésünk semmilyen tekintetben… mindenki nagy reményekkel nézett a turné elé.
- WALT FOWLER

19.
Walt vagy Bruce – mivel be voltak szendvicsezve Paul és Kurt közé, így néha nehéz volt a hangjuk alapján megkülönböztetni őket – mondott valamit, ami miatt Scott sértődötten kivágtatott a színpadról; nem tudom mi lehetett az, de az incidens után elég mogorva lett, az biztos.
- ALBERT WING

20.
Nagyon lassan haladtunk, és nem a zenészek miatt – a levegőben levő nagy ellenállásmennyiség miatt. Minden szünetben 5 vagy 15 ember bóklászott a próbateremben méltatlankodva dörmögve hogy „rohadna meg ez a csávó!”…
- ED MANN

21.
Frank tudta mi történik, mindig. Volt egy incidens amikor Scott valamivel kiborította a fúvós szekciót amire én leállítottam a próbát és elküldtem mindenkit ebédelni. Abban a pillanatban megszólalt a telefon: Frank hívott a házból, kérdezte hogy mi történik ott lent. Tudta hogy valami van. Fogalmam sincs, honnan.
- IKE WILLIS

Ed volt a klónmester mikor 78-ban beléptem, aztán jött Artie, az utolsó turnén pedig Scott. De miután a dolgok elkezdtek eldurvulni Scott és Chad között, Frank felosztotta a feladatokat Stott és köztem (...), így a próbák utolsó hónapjában én irányítottam a zenekart és Scott hozta a kottákat. (Ike Willis, 2009)

22.
A csapat egy nagy csarnokban próbált (soundstage) Santa Monicában. Talán 30 ember nézett minket. Élénken emlékszem Garth Hudsonra a The Bandből, nagyon erősen figyelt – láthatólag nagy hatást tett rá a dolog.
- BILLY JAMES

23.
A hangminták szinte a turné védjegyeivé váltak. Az Agónia és az Extázis: nevettünk, sírtunk – mind benne van a hangmintákban.
- ED MANN

24.
Bennett Glotzer menedzser elvesztése – véleményem szerint – nagy változást hozott. Bennettnek volt köszönhető a családias hangulat. Az új, arctalan menedzserek dörzsölt, öltönyös hollywoodi menők voltak. Franket elszigetelték tőlünk. Bár tudtunk vele beszélni, de valójában soha nem volt jelen. A csapat és Frank a turné nagy részén el volt különítve egymástól.
- ED MANN

25.
Volt egy Frankkel együtt lógni szeretők busza, meg volt a sótlan vén veteránok busza.
- IKE WILLIS

26.
Próbáltam Stinget bevonni egy hétköznapi beszélgetésbe, mellette egy egészalakos tükör emelte ki a személyiségét, valahogy még kedélyesebbé téve a légkört.
- ALBERT WING

27.
Amikor elment, nagyon sokan gyűltünk köré elköszönni, ő nagyon gyorsan kezet rázott a csapattal és mindenkinek azt mondta: „Nagyon jó zenész vagy”, „Nagyon jó zenész vagy”…
- ED MANN

28.
Chad mondott valamik a stábból valakinek és Scott tett erre egy megjegyzést. Chad azt mondta: „Na itt van. Megkaptam.” Frank perceken belül már tudott is a dologról és összehívott minket az öltözőjébe egy megbeszélésre.
- IKE WILLIS

29.
Jobb volt a kapcsolatom Scottal mint a csapat többi tagjának, részint azért mert tisztelte az erős klasszikus hátteremet.
- ROBERT MARTIN

30.
Szerettem hogy Scott ott van, mégpedig az adrenalin faktor miatt. Mintha mindig bizonyítanom kellett volna – „nézd, még itt vagyok”. Bármi is legyen Frank döntése, azt mondtam neki hogy én támogatom bármi is lesz a dolog hozadéka; ebéd alatt, még aznap korábban rájöttem hogy ez volt a vég kezdete a banda számára. Szinte megjósoltam.
- ALBERT WING

31.
Azoknak akik esetleg nem tudnák… minden az apró részek összeadódásának következménye volt. Azoknak akik esetleg nem tudnák… nem lehet kiemelni egyetlen olyan részletet sem, hacsak az nem valami kurva fekete lyuk. Azoknak akik esetleg nem tudnák… az ellenségesség ellenszenves. Azoknak akik esetleg nem tudnák… a nácik sosem voltak túl népszerűek!
- ED MANN

32.
A szokásos koncertek előtti megbeszélések egyikének végén, nem jellemző módon visszaestem a klónmester szerepébe és tettem egy megjegyzést egy valaki által hibásan játszott zenei rész miatt. Talán valahogy úgy fogalmazhattam, hogy „Azoknak akik esetleg nem tudnák, az utolsó akkord F#”. Valamiért fontos lehetett nekem hogy épp ott és épp akkor megszólaljak. Ed aztán az arcomba vágta a saját szavaimat. Ott a pont. Huh…
- SCOTT THUNES

33.
Azt hiszem Frank egyszerre szeretett és gyűlölt emiatt. Ez két nappal volt azután, hogy Thunes hátrarohant és a basszusgitár nyakát benyomta Bruce seggébe Bruce szólója alatt. Később aztán Bruce vágta jól mellkason. Visszatekintve nem is értem miért nem léptem ki korábban, legyen bár FZ csapata vagy sem.
- ED MANN

34.
Meghívtam egy koncertre egy frissen megtért, keményen keresztény barátomat. Az A. West rész alatt láttam az első sorban ahogy a kezeibe temeti az arcát…
- SCOTT THUNES

35.
Frank az épp Koppenhága felé tartó buszon mondta hogy írt nekem egy Johhny Cash-szerű számot, és Bob Rice mondta aztán hogy ez mekkora lépés is, hogy külön nekem írt egy dalt, és biztos vagyok benne hogy ez így is volt.
- MIKE KENEALLY

36.
Nagyon jól szórakoztunk. Állok a mikrofonomnál, éneklek, játszom, próbálom tenni a dolgomat, mire Frank odasasszézik mellém, egyszer csak ott terem a versszak közepén és mond valamit, amitől a következő pillanatban már a földön fetrengek. Aztán, persze, megpróbálom visszaadni neki a kölcsönt - és ez mehet akár egész este. Ahogy ment a turné, úgy lett egyre több ilyen. A legkeményebb turné!
- IKE WILLIS

(...)

45.
Az egyetlen amolyan "szavazás" akkor volt, mikor Frank felszáll a buszra a fúvósszekcióval, és megkérdezte hogy játszanának-e még Scottal. Ők nemmel válaszoltak, és ekkor kérdezte meg Frank a Fowler testvéreket, hogy el tudják-e érni Tomot hogy megkérdezzék a dologról.
- ED MANN

+1
A fúvósszekciómtól alapvetően nem akkordokat várok el, nem is gitárszólók alá tett harmonikus kíséretet. Olyan kis nyolcütemes motívumokat játszanak, ami a darab teste és a gitárszóló között képez átmenetet, de nem csak ez a feladatuk. A fennmaradó időben igazi kihívást jelentő, tényleg komplikált szólamokat játszanak, ami ébrentartja a figyelmüket. Más bandákban ha vannak fúvósok, azok fő funkciója csak a kis pontozások és kitöltések meg tu-tu-tuppok az elektromos hangszerek közeiben. Nem valami dicsőséges élet egy fúvós számára néhány hangot lenyomni hogy aztán az este többi részében csak lötyögjön ott a színpad szélén valami latin ritmusra. Nálunk nem ez megy.
(FRANK ZAPPA - a facebookról)

• A genovai búcsú - az utolsó koncert, '88;