Zappa 1976 decemberében a New York-i Palladiumban tartott koncertsorozaton rögzített koncertalbuma, az élő felvételek kismértékű utólagos korrekciójával.
A lemezen a 76-os őszi turné alapcsapata (ld: Philly '76!) a Saturday Night Live fúvósszekciójával és Ruth Underwood ütőssel egészült ki.
[1978. március 13. | Zappa, 2LP, DiscReet 2D 2290 | >>Information INK | nr.23.]
Lásd a Läther albumot!
a teljes koncertsorozat, mind a 4 koncert meghallgatható itt!
CD változat: Első lemez
Második lemez
|
LP változat: Első oldal 1. Titties & Beer – 5:39 Második oldal 1. Sofa" – 3:15 Harmadik oldal 1. Honey, Don't You Want a Man Like Me? – 4:15 Negyedik oldal 1. The Purple Lagoon – 16:57 |
A lemezről:
A zenekar magja a viszonylag szikárabb felállású 76 őszi csapat (lásd: Philly ’76), a Terry Bozzio és Patrick O’Hearn alkotta kiváló ritmusszekcióval, Ray White karakteres, bluesos énekével, és Eddie Jobson billentyű- és hegedűjátékával.
Az In New York lemez savát-borsát ugyanakkor a csapat kibővítése adta: csatlakozott hozzájuk a Saturday Night Live fúvósszekciója, köztük Lou Marini és Tom Malone, de a Brecker Brothers duó is. Régi ismerősként ismét felbukkant Ruth Underwood ütős, aki 1974 óta nem játszott Zappánál; a "Punky's Whips" és az "The Illinois Enema Bandit" narrátoraként pedig Don Pardo, neves rádió- s tévébemondó mutatkozott be, aki az I’m The Slime egy belső versszakát "énekelte" is (erről Zappa története itt! - ugyanerről Don Pardo itt mesél).
(A koncertet megelőzte egy fellépés a Saturday Night Live műsorban ’76 novemberében, ahol ugyanez a felállás eljátszotta a "Peaches", a "Purple Lagoon" és az "I'm The Slime" című számokat, az utóbbiban ugyancsak Don Pardo közreműködésével.)
Ezen a lemezen játszik először (ha csak a stúdióutómunkálatokban is) Ed Mann ütős; a "stafétát" Ruth Underwood adja át neki, akitől még 77 tavaszán is segítséget tudott kérni problémás kérdésekben.
A zenészek
- Frank Zappa – karmester, szólógitár, ének
- Ray White – ritmusgitár, ének
- Eddie Jobson – billentyűs hangszerek, hegedű, vokál
- Patrick O'Hearn – basszusgitár, vokál
- Terry Bozzio – dobok, ének
- Ruth Underwood – ütőhangszerek, szintetizátorok és "emberileg lehetetlen stúdió-utómunkálatok" (vendégként)
- Don Pardo – narráció (wiki);
- Dave Samuels – timpani, vibrafon
- Randy Brecker – trombita
- Mike Brecker – tenorszaxofon, fuvola
- Lou Marini – altszaxofon, fuvola
- Ronnie Cuber – baritonszaxofon, klarinét
- Tom Malone – harsona, trombita, pikoló
- John Bergamo – ütőhangszerek (stúdió)
- Ed Mann – ütőhangszerek (stúdió)
- Lou Anne Neill – ozmotikus hárfa rájátszás
Megjegyzések, kulturális utalások
- A "Titties & Beer"-ben utalások hangzanak el "Milhouse Nixonra" és "Agnewra", mint olyanokra akiknek az ördög elvitte a lelkét.
- A The Illinois Enema Bandit valós tényeken alapszik, Michael H. Kenyon történetét meséli el – szabadon.
- A "Manx Needs Women" című instrumentális szám címe utalás egy 1967-es sci-fire: Mars Needs Women, illetve az Isle of Man sziget lakóira, akiket "Manx"-nek hívnak.
- A "The Black Page" című ütősdarabot Zappa Terry Bozzio dobosnak írta, a rendkívül összetett ritmikájú darab azóta is nagy kihívás a dobosoknak. Zappa elmondása szerint a címét a kottalapot szinte elfeketítő hangjegymennyiségről kapta. A kotta itt megnézhető.
- A lemez borítóján látható fotót (parkolók, felülnézetből) az akkor 6 éves Dweezil Zappa készítette a World Trade Center (akkor még álló) épületéből (ez a fülszövegből is kiderül, illetve Dweezil elmeséléséből is: ZPZ, Bécs, 2008). A koncertfotókat Gail Zappa készítette.