"(A középiskolában) komoly demarkációs vonal húzódott a rhythm and blues és a jazz-kedvelők között... A jazzbarátok keményen lenéztek minket."

Egy részlet - a teljes második fejezet - olvasható el a könyvből az All About Jazz honlapon.

Szóba kerül Charlie Parker, Messiaen, Charles Mingus, Monk, Eric Dolphy ... és persze Varése is.

A gyermekei körében távozott, 70 éves volt - forrás és búcsúcikk: the Rolling Stone;

A Bercsényi 28-30 az építész kollégium diáklapja volt évtizedeken át (hazai vizek), és jó eséllyel ez az első magyarországi híradás Frank Zappáról a nyomtatott sajtóban (az "Átvenni az öregektől a hatalmat" csak 81-ben jelent meg).

A szöveg a 200 Motels-hez készült sajtóanyag, a fordítás bájosan esetlen - de engedjük ezt meg AZ ELSŐnek (köszönet a segítségért Molnár Szabolcsnak!)

A budapesti helyszín(ek)ről még nincs infóm, szóljon akinek lesz.

Naná hogy egy ilyen cikket Bozzio kell hogy illusztráljon - november: A38!

..."egy 22 éve kiadásra szánt, a saját idejéből mintegy kiszakított albummal van dolgunk, aminek részben ez jelenti az exkluzivitását, ugyanakkor emiatt hiányoznak azok a kapcsolódási pontok, amik feledtetni tudnák az album, mint önálló egység, egyébként talán nem ennyire nyilvánvaló hiányosságait." >>> Benwayrecords

Dance Me This - kritika az új lemezről

Kézenfekvőnek tűnne a lemezhez mint „100. albumhoz”, mint „utolsó kiadványhoz” viszonyulni, de vizsgáljuk ehelyett a dolgot csupán akként, ami: zeneként. Zappa e tárgyban megszokottan semleges és tárgyilagos hozzáállása is ezt sugallná, s hogy a szokásosan és vállalhatatlanul túlzó késlekedés (22 év!) pont századikra hozta ki a lemezt, az igazán nem érdemel sok szót.

A szád ← a dal szövege itt; ez a változat megjelent a 2010-es Birthday Bundle-on.

63 album | 1200 kapcsolat | 6 hónap | minden mindennel - klikk a képre | → keletkezéstörténet

„Kevés művész – ha van ilyen egyáltalán – érte el a személyes elismerésnek, tiszteletnek és az ismerősség érzésének bennem e során a gigantikus projekt során kialakult új szintjét. Amilyen abszurdnak és értelmetlennek és hülyeségnek tűnik is, ez után sokkal inkább elkötelezve érzem magam a zenéje iránt mint bármikor korábban. Mintha a bennünk visszhangzó Nagy Hangot csíptem volna el egy időpillanatra.” (Cameron Piko)

A 100. hivatalos kiadvány, a Zappa által utolsóként elkészített, a saját megfogalmazása szerint modern tánccsoportoknak készülő zenét tartalmazó album (1993). A lemez anyaga Synclavieren és a 91-93-ban a stúdiójában vendégeskedő zenészek közreműködésével készült.

[2015. június 24. | CD, Zappa Records ZR 20018 | >>Information INK | nr. 100.]

Frenk új, feldolgozáslemezt készített (hallg!), amelyen kevésbé ismert 60-as és 70-es évekbeli Frank Zappa, John Lennon, Marianne Faithful dalokat énekelt újra.
Tudtommal ez az első alkalom, hogy hivatalos magyar kiadványon Frank Zappa szerepel - még ha az csak az Any Way The Wind Blows is. Itt egy interjú.

Norman Seeff klasszikus fotójával a borítóján jelentkezik az angol PROG magazin a jövő héten - benne kiterjedt Zappa-tartalommal: 40 éve, 1975-ben zajlott a Captain Beefhearttal közös Bongo Fury turné, ami a hírek szerint a barátságuk végét is jelentette - háttér és részletek az újságban.

A Dance Me This lemezről Gail Zappa beszél.