A Zappa Midi Jam Sessions honlap és zenegyűjtemény egymás után több formátumban való megszűnései után átmentek ide egy darabot, egy régebbi szöveggel. A zene továbbra is friss, időtlen.

Hadd időzzek el (újra) egy darabig a Republicans című darabnál - ez eredetileg a Guitar lemez egyik kiváló szólója (egyik kedvencem), amiből A. J. Wilkes midialapjaira készített ZW egy gyönyörű hangszerelést. A darab (már szóló-korában is meglevő) pompája, grandiózussága itt talán még jobban kidomborodik: a fúvósok, ütősök nagyon szépen veszik át egymástól a szólamokat. Gyönyörű!

Két dolog nyűgöz le ezt a darabot hallgatva: egyrészt újra bebizonyosodik (számomra mindenképpen), hogy Zappa darabjait csak bátran, az eredetit alapanyagként kezelve érdemes feldolgozni. Ezek a midialapú feldolgozások így bár különböznek az eredetitõl, mégis azt adják, amit az ember egy Zappa-darabbal való találkozáskor érez: meglepetést, rácsodálkozást - és ezen túl persze finom hangszereléseket, időnként elképesztő hangszerparkot - és így tovább.

A jam-session többi darabja közül is az igazi kedvenceim az áthangszerelt, új értelmet nyert darabok: a gyönyörű Sleep Dirt, a felejthetetlen G-Spot Tornado, a jórészt akusztikus Regyptian Strut... Bátran mondanám a mostani Republicans-re is, hogy "jobb, mint az eredeti", de sajnos az is egy gyöngyszem, így magamban most csak mellé teszem.

Itt egyébként hosszasan lehetne azon is tűnődni, hogy mit is jelent az, hogy "eredeti", de ezt most hagyjuk.

A másik aspektus Zappa zeneszerzési technikájával kapcsolatos: mintha tényleg nem lenne különbség az egyes műfajok között: egy dal, egy vokális darab is kezelhető instrumentális szerzeményként, vagy lám, egy szóló is lehet önálló zenemű. Ezt persze tudhattuk Zappa saját kiadványairól is, ahogy keltek már gitárszólók önálló életre (pl. Theme From The 3rd Mvmt Of "Sinister Footwear", stb.), vagy ott van teszem azt a Jazz From Hell pár darabja - a While You Were Art II konkrétan egy szóló átirata, a Night School folyamatosan hömpölygő dallama pedig (bárhogy is született) nekem már mindig gitárszóló-szerű lesz...

lásd még a témában: Lefagyasztott hang-lángszóró montázsok

És persze elképesztő a bátorság, amivel egyesek neki mernek szaladni egy-egy (nem feltétlenül egyszerű...) darabnak, és azt hihetlen lazasággal, ugyanakkor odafigyeléssel és műgonddal egy új darabként keltik új életre.

Konklúzió: az emlékzenekarok mellett sok-sok ilyen bátor, eleven átértelmezésre volna szükség, így maradna Zappa lezártnak tűnő életműve folyamatosan változó, alakuló, gazdagodó - élő.

Ezeket a szólókat 1979 és 1984 között rögzítettük élőben. Egyik sem tökéletes, de azért remélem tetszenek majd. (...) A lemez gyermekeknek és republikánusoknak ellenjavallt.