A szövegről azonnal feltűnhet, hogy több irodalmi tradíciót követ: a farkas-kutya szembeállítás, a mesei forma, sőt, a tradicionális mese modernizálása is bevett irodalmi fogásnak mondható. (...)
A Beatrice farkaskölyke már saját falkájában sem tud a szabályokhoz igazodni, ezért indul el, ám mindenhol kutyaként próbálják kezelni.
A számról a Nyest (Nyelv és Tudomány) honlap írt derekas elemzést, kutya-farkas összevetéssel, Petőfi-párhuzammal, ahogy kell. Érdekes a meseszerűségre való utalás, ami a fenti verzióban 100%-ig ki is aknázódik: az első refrénig csak a közönség énekel, s az egyes sorokat Feró csodálkozva, hitetlenkedve kommentálja - hogy annál nagyobb erővel robbanjon aztán be a refrén maga. Hihetetlen, megszokhatatlan, megunhatatlan változat.
|
Egyszer volt, hol nem volt, |
Elment a városba, metróra szállt |
Ami miatt a dolog pont most előjött, az Bérczesi Róbert (Hiperkarma) néhány évvel ezelőtti "Én meg az Ének" című kiadványa (itt meghallgatható - itt pedig cikk és dallista), amin neki kedves dalokból válogat, s a meglepetéseket sem nélkülöző lista egyik darabja épp a Nagyvárosi Farkas:
Öt éve válogatom a dalokat erre a lemezre, 40-45 dalt választottam ki, tanultam meg és formáltam át a saját képemre: az volt a célom, hogy mindegyik úgy hangozzék, mintha a saját számom lenne.
* * *
Muzeológusoknak a fenti koncertrészlet egy kissé tágabb környezete, azaz a koncert legvége (1981. április 17., Bercsényi kollégium - a felvétel forrása: Bálint Csaba, rockmúzeum):
- [00:00] Basszusszóló
- [04:00] Nagyvárosi farkas
- [08:12] Mit akarok még
- [11:17] Kifakult sztár
- [13:25] Hová mész te kis nyulacska (finálé)
