Szóljanak a dobok – Zappa egykori ütősei
- Mitch Myers, 2009 - Give The Drummer Some: On the record with Zappa's Drum Alumni, in: allaboutjazz.com; - részlet a The Boy Who Cried Freebird: Rock & Roll Fables and Sonic Storytelling (Harper Paperbacks, 2008) című könyvből
A zeneszerző-zenekarvezető-gitáros Frank Zappát nem kell bemutatni. A hihetetlenül termékeny zenész 1993 decemberében halt meg, cége, a Zappa (Family) Trust a mai napig adja ki tőle a korábban soha-nem-hallott felvételeket. Miután Zappa örökségét sokszor és sok helyen tárgyalták, következzen most egy kis áttekintés csak a dobokkal és a dobosokkal való kapcsolatáról, időrendi sorrendben. Frank első hangszere fiatalon a pergődob volt, első (13 évesen írt) szerzeménye a Mice (Egerek) című ütős darab. Zenekara, a Mothers a hatvanas évek közepén az első rockzenekarok között volt, ahol két dobos játszott. Ahogy Frank elismertsége nőtt, úgy becsülte meg ő is egyre jobban a sok kiváló felállásában a dobfelszerelés mögött ülő zenészt.
Az ütős-centrikus szemléletének további elemezgetése helyett viszont beszéljenek most maguk a zenészek: (időrendi sorrendben).
Jimmy Carl Black (1964-'69)
Frank dobos volt, mielőtt gitározni kezdett. Nagy kedvelője volt Edgard Varèse-nek, aki szintén sok ütősdarabot írt. Frank bárki másnál jobban használta az ütősöket egy „rock”-zenekarban, már ha azok voltunk. Én nem tudtam jól kottát olvasni, mint Artie Tripp. Jól játszottunk együtt, én hoztam az ütemet, ő meg csinálhatott amit akart. Frank tudta hogy hogy írja le nekem a szólamaimat, tisztában volt a korlátaimmal.
Aynsley Dunbar (1969-'71)
Az agya valószínűleg ütősökre volt előre-programozva, mert az ötletei egy dobos ötleteiként ömlöttek belőle. Szerette ha a dobos elszáll mögötte és együtt mozog a riffjeivel. Megírta a dob szólamait, különösen az ütőhangszerekét, tudta hogy hogy kell megszólalnia. A végén viszont kezdtem már azt érezni hogy nincs igazán szükség a jelenlétemre, mert minden elkezdett leírva lenni. Csak a szólói alatt lehettem szabad. Én nem az a srác vagyok aki szereti minden este ugyanazt az előre megírt dolgot minden nap ugyanúgy eljátszani. (lásd még: koncertkritika 1970-ből)
Chester Thompson (1973-'74)
Frank nagy hatással volt rám, a játékom precizitásának kialakulásában. Nagyon sokat tanultam a szabálytalan ritmusokról Ralph Humprey-től, nagyszerű volt, nagyon sok tanulnivalóm volt ahogy a zenekarba érkeztem. Két dobos lett amikor csatlakoztam, az én dolgom az volt, hogy egy funk ízt adjak a dologhoz. Rengeteg tanulnivalóm volt, de ahogy Ralph szépen lebontotta nekem az előjegyzéseket, Frank pedig megértette velem hogy mit is és hogyan szeretne hallani, aközben rengeteget tanultam (lásd erről még: Feljegyzések a hátsó sorból 07).
Terry Bozzio (1975-'78)
Különleges kapcsolat volt, mert Frank nagyon jól értette is hogy mit csinál egy dobos, és imádta is. Frank dobosaként az ember különleges helyzetben van: mindenhez értenie kell. Képesnek kell lennie szétimprovizálni a seggét, hallani és együttműködni vele az ő improvizációja közben. Aztán tudni kell kottát olvasni is, mert a dobosnak klasszikus, megírt darabokat, az összetettebb zenéket is el kellett tudnia játszani (Terry Bozzio meghallgatását ld. itt!).
Vinnie Colaiuta (1978-'79/1980)
A 'The Black Page' nagyszerű zenedarab, hatalmas szolgálatot tett a dobfelszerelés mint hangszer legitimálásáért úgy ahogy az emberek nem is gondolnának rá. Frank valódi hangszerként kezelte a dobokat. Ritmikailag olyan strukturált zenét írt a dobfelszerelésre, amilyent korábban senki. A 'The Black Page' önmagában áll kompozíciós értelemben – ezt jeleníti meg zenedarabként és ez az, amit a dobért mint hangszerért tett. (Colaiuta egy remek dobolása itt: Colaiuta varázsol - Keep it Greasey)
Chad Wackerman (1981-'88)
Megmutattam néhány szólamomat más dobosoknak, akik nem is igen tudták hogy hogy szóljanak hozzá. De szép lassan lebontható értelmezhető részekre, ahogy minden más bonyolult darab. Bátorságot követelt meg a zenéje. Csak így lehetett eljátszani – ha sikerült túllépni a félelmen, akkor kinyílt. Frankkel dolgoztam a London Szimfonikusokkal több ütősszólamon is a dobfelszerelésen. Frank azt mondta: „tisztában vagy vele hogy a dobfelszerelést így még senki, soha nem használta? Történelmet csinálunk!”
