Zappa zenéjének sok-sokévi hallgatása alatt számtalanszor kerültem olyan helyzetbe, hogy „újoncoknak” kellett valamit ajánlanom. Hát, a vagy 90 lemez, a stílusok és műfajok GIGÁSZI tengerében ez nem is olyan egyszerű kérdés. Azért nyugi, itt vagyok, segítek. Bízzatok bennem, tudom mit csinálok.

A Yellow Shark lemez fülszövegének - illetve annak egy, magához a zenéhez tartozó részének - fordítása, kapcsolódva a Roundhouse programhoz is; az alantiakat bevezető hosszabb rész még nincs meg. Addig is itt ez a szöveg - kiegészítve a frankfurti koncert tévéfelvételével. Jó étvágyat!

Zappa Houstonba is eljött az 1984-es Them Or Us turnéval, én meg szerettem volna pár képet csinálni. Tudtam hogy a vaku szóba sem jöhet, és John barátom mesélt a push & pull technikáról, amivel az alulexponálást utólag a sötétkamrában korrigálni tudom majd, így le tudtam mondani a vakuról.
(a baldheretic blog írása)

"Good Lord I feel like a rastaman!" - énekli Bobby Martin, a New Yorki Ritz hotelben, 1981. november 21-én. A Whipping Post egy egészen szokatlan (a feldolgozást is feldolgozó) változata. Egy anekdota szerint Zappa az egyik próbán (81-ben?) közölte, hogy mostantól minden számot reggae-ben játszanak majd, s miután küzdött vele a csapat vagy egy hétig, így szólt: "Na jó, mégsem...". Sajnos nem találom, hol van.

A Zappa hetvenedik születésnapjára időzített háromlemezes kiadvány, az 1978 februári, londoni koncertek anyagából összeállítva - ebből az időszakból származik a Sheik Yerbouti több számának is az alapja.
A lemez a Vaulternative kiadványok sorában jelent meg.

[2010. nov. 6. | Frank Zappa, 3CD, Vaulternative Rec. VR 20101 | >>Information INK | nr. 89.]

E héten (november 4.) jelenik meg a MOJO magazin Zappa-különszáma, nemcsak Zappa 70. születésnapjára, de a Roundhouse rendezvénysorozatra is időzítve.
A 148 oldalas (!) kiadványban megszólal David Fricke, Barry Miles, Phil Alexander és a Simpsons megalkotója, Matt Groening, de szerepel még Alice Cooper, Kim Fowley és Jello Biafra is.

Valaha „Florentine Pogens” néven volt kapható a képen látható süti Amerikában. 1999 márciusában, Svédországban még mindig megvásárolható volt, ottani nevük „Tosca-Pågar”, és egy Skåne-i, Pågen nevezetű sütödében készítik. Ha valaha elgondolkodtál azon, mi is a „florentine pogen” – hát ez az.

A Milánpress értesülései alapján (kösz! ;-) ) lám, ide is eljutott az új lemez igen friss híre: 1978 London, Hammersmith Odeon, a felállás a Sheik Yerbouti lemezen hallhatóval azonos, a 3 CD (!) ára 48 dollár (kb. 9.300 forint)
A várható program:

Jubileum: ma 29 éve volt a 81-es Halloween show. Tudható, hogy aznap 2 koncert volt, és mindkettőt rögzítette is az MTV. Ennek többféle változata forog közkézen, végül e kettőből összeállítva jelent meg a The Torture Never Stops DVD (borzasztó hangminőségben...).

Ez nézhető meg itt:

Most egy kis válogatás következik a Youtube-ról DailyMotionról - örvendjetek.

Kis késéssel, de a hivatalos honlapra - illetve a levelezőlistára - is felkerült az ünnepi eseménysorozat híre, egy új album megjelenésének sejtetésével.Erről egy korábbi interjúból annyi derül ki, hogy összeraknak "valami angol lemezt", részletek szokás szerint nyilván a megjelenés utáni héten derülnek ki...

HJ írása a zappa.com fórumáról:

Mikor megvettem a "The Frank Zappa Guitar Book"-ot, megpróbáltam pár részt együttjátszani a Shut Up 'n Play Yer Guitar lemezzel, csak a saját szórakoztatásomra. Nem akartam teljes szólókat megtanulni, csak pár részletet – aztán észrevettem hogy valami nem stimmel. Mikor a bakeliteket hallgattam (akár az egyenként megjelent Barking Pumpkin lemezeket, akár a háromlemezes dobozt), a zene hamis volt a kottához képest.

Következzék az Igazi Frank Zappa könyv egy ízléses részlete, ami eredetileg csak csonkítva jelent meg annak idején - íme, most itt a teljes takonyfejezet, Önöknek - amihez desszertként ajánljuk Nándi magyarított feketítését.

A poszt egy másik írás melléklete lett volna, de elvitt az erő, és külön hírbe kívánkozott ez a kis székelyített csodazappizmus (zappított székelyizmus). A nyitó költemény - aminek fenti szöveg a hangzó dal egy változata (ld. még: népdal) - egy alap-magyar próbálkozása itt olvasható, utána viszont felhívnám a figyelmet a Wolfné Wisszacsap című műre, amiben a monoton alap felett beh könnyedén repül a szóló, mitegy a Run Home Slow építkezését felidézve (nem mellesleg hangsúlyoznám a filmet!).