Espen Beranek Holm interjúja, a beszélgetést jó minőségű koncertrészletek szakítják meg - az FZ in Hungary oldal remek találása - eredetileg az nrk.no oldalon.

(10:40)
…ez az alapvető különbség a mi játékünk és más, Frank zenéjét játszó zenekar között, mert mi nagyon alaposan tanulmányozzuk ennek a zenének az összetevőit. Például a hangszerek hangszíneit, a gitárhangzást, a billentyűét – ezeket mind Frank alakította és választotta ki egy bizonyos karakter eléréséhez, mi pedig nagyon keményen dolgozunk azért, hogy elérjük ugyanezeket a hangszíneket. Számomra ez a réteg is a kompozíció része. (…)

Gyakran elővesszük az eredeti mesterszalagokat, ha a sztereó felvételről nem tudjuk pontosan leszedni az egyes hangokat, ilyenkor meghallgatjuk az eredeti felvétel egyes sávjait, hogy pontosan játszhassuk el.

A koncerteken azokra is gondolva, akik esetleg először látnak, megpróbálunk mindent úgy játszani, ahogy az eredetileg szólt, hogy minél hitelesebb képet adjunk a zenéről, hogy a mi játékunk és az eredeti többé-kevésbé ugyanazt jelentse. Nem próbáljuk meg megváltoztatni – nagyon is szándékosan. Egy zenekar sincs, amelyik azt mondaná egy Beethoven darabnál, hogy „van egy új ötletem, játsszuk inkább ezt az új részt itt a közepén!”.

Sokan vannak aztán, akik a „feldolgozások” során megváltoztatják a zenét, beleteszik a saját elgondolásaikat – ez nagyon klassz, jól működik sok MÁS zeneszerzőnél, de NEM Franknél. Zeneszerző volt, és a darabjait úgy kell előadni, ahogy azok meg vannak írva.

Mindig különös ezzel a szemlélettel szembesülni, részint megtapasztalva például az Ed Palermo Big Band vagy az Ensemble Amrosius remek fel- és átdolgozásait, részint tudván tudva, hogy élőben maga Zappa sem játszotta SOHA a darabjait úgy, "ahogy meg voltak írva", sőt: azokon MINDIG változtatott, mindig alakított, a csapat összeállításától, a helytől, vagy akár a pillanatnyi hangulattól függően.

Dweezilnek ezzel a szemléletével furcsa módon pont egy nagyon fontos, Zappa munkásságában mindig hangsúlyosan jelen levő vonulat: a folyamatos változás, az átalakulás, a helyzetre, a pillanatra adott reakció lehetősége veszik el.

Érdekes volt: múlt héten egyszerre érkezett el hozzám Dweezil új lemeze és az Ed Palermo két korábbi kiadványa - az egyik a "hivatalos", az "eredetihez hű" lemez, a másik kettő a teljesen szabad átdolgozások világa. Mindkettő remek, mindkettőben más a szép és jó - csak remélni lehet, hogy mindkét szemlélet sokáig életben marad, hogy nem nyírja ki egyik sem a másikat.