Zappa zenéjének sok-sokévi hallgatása alatt számtalanszor kerültem olyan helyzetbe, hogy „újoncoknak” kellett valamit ajánlanom. Hát, a vagy 90 lemez, a stílusok és műfajok GIGÁSZI tengerében ez nem is olyan egyszerű kérdés. Azért nyugi, itt vagyok, segítek. Bízzatok bennem, tudom mit csinálok.
How To Ease In To Frank Zappa - Music Mook Review cikke
Először is: érdemes megfogalmazni, milyen típusú zenét is szeretnénk hallani. Zappa a karrierje során ugyanúgy készített rock, jazz, klasszikus, funk, doo-wop zenét, mint egész egyszerűen csak furát. A munkáinak a világa, ahogy a csapatának felállása is évről évre, néha albumról albumra változott. Talán ez a változás (és fejlődés) az, ami sok lehetséges zenebarátot eltántorít, hiszen nagyjából állandó felállású, azonos világú anyagot produkáló csapatokhoz vagyunk szokva, így aztán Zappánál néha kapaszkodni kell. De pontosan a zenei gazdagsága – úgy zeneileg mint magukat a zenészeket illetőleg – az, ami Zappa munkásságát olyan kiemelkedővé teszi: pont ez az ő egyre csak hajtó, őrülten előre száguldó szellemének igazi öröksége.
Szóval, hogy is kezdjük? Jöjjön néhány hasznos tipp a nekem legkedvesebb két stílusban:
Dzsessz:
először a dzsesszt kell említenem, mert ez a műfaj mindig nagyon fontos volt Frank zenéjében, és persze az egyik kedvencem a munkásságában. Továbbmegyek: ha visszamehetnék az időben, könyörögnék neki, hogy összpontosítson jobban a dzsesszre, legalább néhány évig, mert sokszor messze jobbak, erősebbek ezek az anyagok, mint bármelyik dzsesszistáé. Simán csinálhatott volna egy tiszta dzsesszkarriert, a fúvósszólamai gyönyörűek, az ilyen csapatösszeállításai egészen kivételesek.
Frank Zappa dzsesszmunkáinak legjobbjaként elsősorban a Waka Jawakát ajánlom, aminek a zeneanyagát 71-es balesete után, tolókocsiban készítette el. A 17 perces Big Swifty Miles Davis’ Bitches’ Brew korszakát idézi fel, a nagyon levegős zenével, az egyes zenészek szólóinak nagy teret biztosító megszólalásával.
A 11 perces címadó darab egy csodálatos, fúvós remekmű, már rég dzsessz-standardnak kéne lennie. Ahogy a darab végénél újra megszólal a főtéma és egy csodálatos boleróba kanyarodik azzal a harangjátékkal, úgy szól mint semmi más a világon, muszáj mégegyszer meghallgatni.
További jó dzsesszes választások: Hot Rats (kötelező), Grand Wazoo, Imaginary Diseases, és a Wazoo.
Rock:
Zappának több rock-jellegű lemeze van mint bármilyen más, még a dzsesszesebb és klasszikusabb lemezein is találhatóak rock-nyomok itt-ott. És Zappánál nem nyomja keményebben a rockot senki. Messze a világ előtt járt a kemény rockriffekben és az egészen kivételes szólóiban. Azok a gitárszólók! Valami elemi szépséggel, erővel, az ötletek, frazírok kifogyhatatlannak tűnő áradatával. Egyszerűen a legjobb – nekem mindenképpen.
Zappa legjobb rockfelvételeit kiválogatni nehéz, annyi van belőle és olyan sok különböző típus. De aki gitárra vágyna, az hallgassa meg a mindig elkápráztató háromlemezes Shut Up N’ Play Yer Guitart.
Gyilkos összeállítás, 1977 és 1980 között felvett szólókkal. De ezek nem is kimondottan csak szólók, inkább kiválóan előadott improvizált kompozíciók. Minden egyes szám önálló alkotásak tekinthető, mintha nem is egy előadás részletei lennének. Ez az összállítás ékes bizonyítéka annak, hogy Frank mint gitáros messze a világ előtt járt. Elektromos gitárhangok hatalmas felhői lebegnek a közönség felett, hol kemény riffekkel, hol befeléfordulóbb dallamokkal, valóságos akusztikai gyönyör.
Aztán érdemes elővennünk még BÁRMIT, amit a ’74-es zenekar csinált, köztük a Roxy & Elsewhere és az őrülten fantasztikus You Can’t Do That On Stage Anymore Vol.2 albumot, ez utóbbi egy Helsinkiben készült koncert felvétele. Frank gitárjának hangja maga a rock-mennyország, gyönyörű, szépen artikulált tónussal. Jobbnál jobb szólók követik egymást a lemezen, mindez kiváló zenésztársak kíséretével és közreműködésével, akik gond nélkül hozzák a funk, rock, jazz, vagy akármilyen alapot, amit a főnökük zenéje épp megkíván.
Roxy & Elsewhere, '74
Külön érdemes kiemelni a One Size Fits All című jazz/rock/funk stúdióremeket, ezen szinte minden megtalálható, ami Zappát úgy 1975-ig foglalkoztatta. Egy olyan felállás különleges dokumentuma, ami ha együttmarad, lenyomta volna a világot.
További remek (és talán direkten rockosabb) választás lehet még a Zoot Allures, az Overnite Sensation, a Joe’s Garage, vagy az Apostrophe lemezek.
Miközben ezt írom, már érzem hogy így is túl hosszú, de mindig ez van ha Zappa kerül szóba, egész nap tudnám folytatni. Ahogy mondtam is, ÓRIÁSI az életműve, ami egy életre elegendő zenehallgatási anyagot jelentene. Hallgass!
