Gitárosnak lenni jó - a Guitar World egy 2007-es cikke részletekbe menően, kottákkal (!) és hangmintákkal (!!!) elemzi Zappa szólótechnikáját.
Ez egy szép sorozat része, azaz a kielemzett Nagy Szólózók között ott van például David Gilmour vagy B.B. King is.










Január 31-én elhunyt
Íme a film (DVD-n azóta sem jelent meg), úgy néz ki teljes hosszban, mindenesetre olyan ötven percnyi anyag. Elhangzik:
Nem biztos hogy pontosan értem, de ami kitűnik: egy most felbukkant cikk Frank Zappa esettörténetét írja le. Ha jól számolom 1989-ben keresték fel Dean and Rochelle Kraft energiagyógyítót, akik az első vizsgálatkor egy iszonyatos fájdalomban élő, szinte a hogylétéről alig mesélni képes, végtelenül fáradt Frank Zappáról számolnak be. A cikk szerint két évnyi kezelés után 1991 decemberére nemcsak hogy be tudta fejezni utolsó munkáit, de ennek köszönhetően mehetett el az 1992-es németországi turnéra az Ensemble Modernnel. (forrás:
Egyik kedvenc koncertem ez a '81 novemberi, viszonylag jó minőségben meglevő szalag, némi aktualitást az ad neki hogy a file-megosztó oldalak elhalása ellenére a
David Ocker a 

Highway Blues

Még viszonylag régebben jutottam hozzá, és mostanában kezdtem el ténylegesen is hallgatni A katona történetét - egy olyan kiadásban, amelyen (egy elveszett de megtalált felvételről) Stravinsky veszényel (1967), és Jeremy Irons a mesélő (2005). 


Amikor Zappa az őt ért komolyzenei hatásokról beszél, leginkább Varèse, Stravinsky és Cage kerül szóba. Bartók, Stockhausen is megidéződik, talán Boulezt is említhetjük, bár a zappai univerzum felől nézve rá inkább karmesterként tekinthetünk. Biztos eszünkbe juthat még egy-két komponista neve (
Még 2010-ben jelent meg Pete Griffin basszusgitáros zenekarának lemeze
A