Kötelező olvasmány

- A hátsó sorból - Ruth on Roxy
- Zappa: Egy interjú - jó, 1973
- ROCK - és más négybetűsek 1968
- Road Tapes #2 - by Milán  << 
- Terry Bozzio & Borlai - videó
- Műszál Bob / Szomorú Jane
- Zappa idézetek - megmond.

Zappa Stream Radio

Creative Commons Licenc

Hozzászólások

Címkék

100%zappa (12) 1950-es (3) 1963 (2) 1964 (1) 1966 (3) 1967 (7) 1968 (3) 1970 (6) 1971 (3) 1972 (1) 1973 (1) 1974 (1) 1975 (3) 1977 (1) 1978 (4) 1980 (1) 1981 (2) 1982 (2) 1983 (3) 1984 (3) 1985 (1) 1986 (3) 1987 (1) 1988 (1) 1989 (2) 1990 (4) 1991 (5) 1992 (2) 1993 (1) 1994 (5) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (2) 1998 (1) 2000 (1) 2004 (2) 2005 (3) 2006 (10) 2007 (8) 2008 (2) 2009 (4) 200 motels (25) 2010 (20) 2011 (45) 2012 (19) 2012 újrakiadás (4) 2013 (31) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (16) 2017 (5) 4xmix (3) 60as évek (22) 70es évek (37) 80as évek (24) 90es évek (4) aaafnraa (1) after crying (7) ahmet (12) ajánló (7) állat (10) Anaïs Mitchell (4) anekdota (43) animáció (14) audiofil (3) autogram (4) a zenéről (85) bakelit (16) baltimore (2) bármimás (1) betegség (7) bulvár (40) cd (21) cenzúra (13) dalfordítás (313) dezinfó (16) dili (72) díszkiadványok (9) diva zappa (6) dob (21) dramatika (31) dvd (6) dweezil (33) dzsessz (17) ed palermo (13) életrajz (20) english articles (15) étel ital (18) évforduló (33) e don quijote (6) film (28) főhajtás (29) fotó (11) francia (3) fülszöveg (40) FZ-kampány 2016 (2) fzDVD (6) fzfilm (13) fzfotók (46) fzinhungary (3) fzkarikatúra (24) FZkönyv (11) fzrajzok (7) fz 70 (34) fz dokumentumműsor (34) fz feldolgozás (198) gail zappa (25) gitár (5) gitárlemezek (4) gitárszólók (46) grammy díj (7) grande mothers (22) gyász (20) gyűjtőoldal (13) halloween (20) hamburger (3) hangmérnök (9) hangszer (3) hatások (26) hiperkarma (7) honlapfejlesztés (19) honlapok (20) hungarikumok (94) igazi fzkönyv (7) improvizáció (20) interjú (17) irodalom (5) joes sorozat (5) kábszer (12) kalóz (81) képregény (1) képzőművészet (19) kiadatlan (22) klasszikus zene (81) koncertvideók (20) konfliktus (15) könyv (39) kották (22) lemezipar (7) letöltések (70) magyarember (18) magyarzenész (73) magyar sajtó (46) mások zappáról (71) midi (4) moon zappa (10) nemzappa (80) nemzappadal (44) oktatás (4) online zene (199) orosz (2) párhuzam (36) pink floyd (73) politika (52) pop (5) popkult (95) posztumusz kiadványok (41) próba (7) promóanyagok (33) rádió (5) raktár (2) rejtvény (2) rendezvény (2) road tapes (3) rockzene (48) Roxy (8) sajátcikk (20) sajátinterjú (4) sajtó (32) sdb (43) sorlemezek (99) synclavier (16) syrius (3) szövegelés (46) tab (5) tánc (4) teljes koncertek (13) tervek (1) tévé (36) the band from utopia (7) turné60as évek (20) turné70 (3) turné70 71 (30) turné72 (14) turné73 (41) turné74 (19) turné75 (3) turné75 76 (16) turné76 77 (8) turné77 78 (11) turné78 79 (13) turné80 (19) turné81 82 (18) turné84 (15) turné88 (32) új kiadvány (29) utazás (3) válogatáslemez (3) vasfüggöny (18) véleményezés (68) ycdtosa (9) yellow shark (14) youtube (18) zappanale (15) zappa budapesten (12) zappa család (32) zappa day (2) zappa emlékzenekar (17) zappa family trust (19) zappa interjúk (90) zappa plays zappa (64) zappa szövegek (45) zene (1) zenészinterjúk (75) zenésztársak (110) zz későbi cuccok (8) Címkefelhő

Boulez Conducts Zappa: The Perfect Stranger

2010.10.01. 00:40 mB

Boulez Conducts Zappa: The Perfect Stranger a címe Frank Zappa 1984-ben megjelent kamarazenei nagylemezének - az Ensemble InterContemporaint Pierre Boulez vezényli (a lemez jellemzően csak The Perfect Stranger-ként ismert).
A borítón a korszak más lemezeihez hasonlóan Donald Roller Wilson festmény látható.

[1984. augusztus | Zappa Records CDZAP 49 | >>Information INK | nr. 39.]


A Vadidegen - a lemez fülszövege


A lemez számai:FZkovetkezo.jpgFZelozo.jpg
Minden darab szerzője Frank Zappa.

  1. The Perfect Stranger 12:44
  2. Naval Aviation In Art? 2:45
  3. The Girl In The Magnesium Dress 3:13
  4. Dupree's Paradise 7:54
  5. Love Story 0:59
  6. Outside Now Again 4:06
  7. Jonestown 5:27

A lemezről

Boulez a lemez három felvételén vezényel, ezek: "The Perfect Stranger", "Naval Aviation in Art?" és "Dupree's Paradise"; a felvételek Párizsban, az IRCAM-ban készültek 1984. január 10-11. között. A darabokat előadó Ensemble InterContemporain zenei igazgatója akkor Eötvös Péter volt (bár a felvételek készítésekor nem volt jelen), a zenészek között megtaláljuk Hahady Lászlót (oboa). A címadó szerzemény Boulez felkérésére született, ami utalásokat tartalmaz a '71-es 200 Motels-re.

A többi négy szerzemény előadója a "The Barking Pumpkin Digital Gratification Consort" ("Ugató Tök Digitális Elbűvölésügyi Társulat"), ami valójában Zappa Synclavierjér jelenti. Az "Outside Now Again" az 1979-es Joe’s Garage albumon hallható "Outside Now" című gitárszóló synclavier-átirata (részletek itt! [magyarul]).

A "Girl in The Magnesium Dress"-ről (Elektronikus Don Quijote):

[Zappa] saját fogalmazása szerint “digitális szemétből” komponálta. Így nevezte az egyébként láthatatlan utasítási kódokat, amelyek a gépet irányítják. Az egyik ilyen volt a “G-számok” csoportja, ezek akkor léptek működésbe, ha egy gitárt kötöttek össze a Synclavierral. Frank és a hangmérnökei megtalálták a módját, hogy “az időnek ezeket a pontjait” hangjegyekké alakítsák. “Ezt a szemetet tehát olyan elemekké alakítottuk át, amikhez hangmagasságot rendelhettem, maga a szemét pedig a ritmust határozta meg. Fogtam tehát a szemét ritmusát, hangmagassági értékeket adtam hozzá és így a nem hallható G-számokat egy-egy hangmagasság megadásával átemeltem a hangok világába.”

(Erről lásd még a David Ocker internet-interjú legvégét, a cserélőprogrammal!)

A lemez egyes számai más albumokon:


A borító

A The Perfect Stranger, a Francesco Zappa és a dupla Them or Us-nak a borítójához is egy Amerikai művész: Donald Roller Wilson festményeit használták fel. Mindegyik borítón Patrícia kutya látható sötét napszemüvegben, piros ruhában, fehér gallérral. Minden festményen egy (vélhetőleg a befejezéséhez köthető) dátum, sorszám és időpont volt olvasható, amit egy változó hosszúságú, de mindenképpen eléggé sajátos és rejtélyes cím tett teljessé, csupa nagybetűvel. A Them Or Us-on Patrícia egy fal előtt áll, mellette kétoldalt két kis faliállvány, az egyiken egy Heinz kecsöpös üveg, a másikon egy tejjel teli cumisüveg látható - ez utóbbi áll a The Perfect Stranger borítóján Patrícia gyerekszéke mellett a rendetlen asztalon.


A közreműködők

Zenészek

  • Pierre Boulez: President
  • Péter Eötvös: Musical Director
  • Lawrence Beauregard, Sophie Cherrier: Flutes
  • László Hadady, Didier Pateau: Oboes
  • Alain Damiens, Paul Meyer: Clarinets
  • Guy Arnaud: Bass Clarinet
  • Jean-Marie Lamothe: Bassoon
  • Jacques Deleplanque, Jens Mcmanama: Horns
  • Antoine Cure, Jean-Jacques Gaudon: Trumpets
  • Jerome Naulais, Benny Sluchin: Trombones
  • Gerard Buquet: Tuba
  • Vincent Bauer, Michel Cerutti, Daniel Ciampolini: Percussion
  • Pierre-Laurent Aimard, Alain Neveux: Pianos
  • Marie-Claire Linale, Jacques Ghestem, Maryvonne Le Dizes: Violins
  • Garth Knox, Jean Sulem: Violas
  • Chrichan Larsson, Pierre Strauch: Cellos
  • Frederic Sochl: Double Bass

Technikai stáb:

  • John Matousek – Mastering
  • Don Hunstein – fotó
  • David Ocker – programozás
  • Bob Stone – Remixing
  • Frank Zappa – Synclavier, Producer, fülszöveg

3 komment

Címkék: synclavier klasszikus zene 80as évek sorlemezek

A bejegyzés trackback címe:

https://frankzappa.blog.hu/api/trackback/id/tr882607797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.01.26. 07:50:27

Nos, hát nehéz erről a lemezről beszélnem, azért is halogattam a beígért beszámolót. A jazzt szeretem (bár azt is módjával, inkább a 70-es évektől, inkább a fusion-szerűbb dolgokat, mint az akkori Miles Davis, Herbie Hancock, Mahavishnu, Wheather Report, stb), a rockot szeretem, a kortárs komolyzenét és az elektronikusat nem.

- - - - - - - - - - -
Matheos, 2009, június 12 - 22:01
- - - - - - - - - - -
Sosem tudtam igazán megkedvelni Zappa "nagyon" komolyzenei műveit, sem pedig a Synclavier-darabokat. A Jazz From Hell számomra például hosszú távon kifejezetten idegesítő, abból nekem bőven elég a G-spot Tornado három perce, meg a St Etienne, így a Perfect Strangerrel sem vagyok másképp. Itt is ugyanazok a kattogó nintendo-hangok vannak, mind a JFH-en, nem is értem, Zappa hogy lehetett oda annyira azért a számítógépért (A Civilization Phaze III-on már talán valamivel jobb a hngszínkészlet)...

Nekem ezek egybefolyó, ritmikátlan, egymás mögé rakott, hangfolyamok (lásd pl a teljesen értelmetlen Love Story-t), ahol pedig élvezhető zene lenne (Outside Now Again), ott pedig nem tudok elvonatkoztatni a gagyi hangzástól... Az a véleményem, bár sokkal több munka árán, de fel lehetett volna venni ezeket a Synclavier-darabokat sokkal kidolgozottabb formában, élő zenekarral is, csak hát ahhoz ugye kottát kellett volna írni, szépen meghangszerelni, lemásoltatni, begyakorolni a zenészekkel, stb. Meggyőződésem, hogy ha így lett volna, a gyengébb darabok nem kerültek volna rögzítésre.

Az élő, kamarafelvételek jobban tetszenek. A Duprees Paradise például egészen élvezhető, de általában disszonáns, poliritmikus, hátborzongató szerzemények ezek.

Zappának nem ezt az oldalát szeretem. A kutyát a borítón nem értem, de több helyen megjelenik, pl Them or Us-on is. Valaki tudja, miért?

Rátosi Milán · http://benwayrecords.blog.hu/ 2012.01.26. 11:07:36

Nem érzem egységesnek ezt az albumot. A dinamikája a nullához közelít, nincsenek meg rajta azok a sarkalatos pontok (dalok), ahova eljut az ember és "erőt kap", hogy eljusson a következőhöz, ezáltal kényszerítve arra, hogy meghallgassa az esetleges töltelékeket. A The Girl In The Magnesium Dress-en kívül nem tudok egy nótát se felidézni. Na jó a Dupree's Paradise nyitódallama ezer másik helyen feltűnik. Semmi egyéb.
Viszont, ha az ember felcsap valami jó könyvet, ez a zene tökéletes hátteret biztosít. Tulajdonképpen szeretem, csak nem tudom felidézni magamban, pedig nagyon sokszor meghallgattam már.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.01.26. 19:39:41

Sokat hallgatom mostanában ezt a lemezt, és tényleg megszerettem (végül is ez vezetett oda hogy idecitáltam, kiemeltem erre a hétre – a dolgok összefüggnek). Talán a Zappa Affair óta, keresem magamban a kapcsolódást a nagy- és kamarazenei lemezekhez. Ezzel kapcsolatban két gondolat: egyrészt HANGOSRA kell állítani az erősítőt és így kijönnek a különböző hangszerek karaktereiből, magasságaiból-tónusaiból adódó gazdagságok, másrészt az benne az érdekes, hogy végig megírt zene, az „elektromos felállással” szemben itt az improvizáció nem fér el, a dallamfűzés sokszor mégis az improvizációt, akár a gitárszólókat idézi, sőt: néha onnan vesz ihletet.

De ezt most így itt is hagyom (a Perfect Strangerrel egyetemben), és elkezdem a lemezt a Naval Aviatonssal.

-----------------------------------------
NAVAL AVIATION IN ART?

Ma ugrott be hogy ez a darab a Zoot Allures párja: egy jellegzetes dallam, annak rácsodálkozó ismétlése, kis variációval. A „komoly” hangszerelés miatt az alaphang mintha komolyabb lenne – de egyben viccesebb is, amiben a csatolt leírás is segít: szinte látjuk a tengerészt, aki néz, néz, nagyon néz, bambul, bambul… és a végén belealudván a koncentrálásba, leesik a feje. Ha jól emlékszem ez a „búúú..” belealvóhang a végén az Orchestral Favorites lemezen nem is jelenik meg így.

THE GIRL IN THE MAGNESIUM DRESS
Egy gyöngyszem. Az Elektronikus életrajzból tudni (ha igaz), hogy az adott hangok valójában egy teljesen más tranzakció adathulladékának zenévé fordításából születtek – akárhogy is, nagyon határozottak és magabiztosak azok a hangfelhők, amik végig uralják a darabot. A hangok hol valós hangszerek hangjait idézik, hol szintetikusak, de mindvégig RENDSZERBEN értelmeződnek, (nekem) ezért nem hiányzik bármi dallam vagy vezérfonal vagy ilyesmi. Egy gyönyörűségében is hetyke hangjegy-görgeteg, amint finoman fújja le egy domboldalról a szél.
Ezt is érdemes hangosan hallhatni: telt közepek, lent döngő mélyek, leheletnyi, finoman csillogó magasak.

DUPREE'S PARADISE
Furcsa ezt a jellemzően élő, jellemzően improvizációval teli darabot megírva, kottából előadva hallani. A hangerő itt is segít (na azért nem megoldás mindenre, hehe). Szép a fődallam kibontása az elején, aztán a „szólórészben” a sokféle hangszer gazdagsága, az ütők hirtelen, csattanó keménysége – hogy az ismét visszatérő fődallam aztán alaphelyzetbe hozzon újra.

LOVE STORY
A Magnesium Dress párja – csak puttyogósabb hangokkal. Szokták kritizálni a számítógépes hangzást – én szeretem: gazdag, változatos, és a fent leírt „hangfelhő” dolog is csodásan megvalósul, ami élő zenészek esetében ritka – ha nem lehetetlen (kivétel: Kung Fu, Excentrifugal Forz). Ez vicces is. Putty.

OUTSIDE NOW AGAIN
A lemez csúcspontja. Komolyság és élet, kimért tempó, monotonitás ÉS változatosság, megírt zene ÉS improvizáció, önálló darab ÉS átirat, döngő, masírozó basszus ÉS vékony, finom szóló-szólam… csodás. Zappa szólóihoz hasonlóan itt is gyakran kapom magam azon, hogy a szóló fődallama helyett a kíséret folyamatosan előre-görgő forgataga ránt megint magával – ami például azért sem meglepő, mert a darab maga egy tényleges gitárszóló átirata. A 80 őszi hangszerelés mellett itt jön ki nagyon a kíséret folyton-önmagába-forduló összekapcsolódása, előre-görgése: az 5/4 6/4 első és utolsó hangjai összekapcsolódnak, egyszerre bevezetik a másikat ÉS zárják le a saját dallam-részüket. A főszólam zongora-szerű hangzásánál (ami néha vibrafonba vagy harangjátékba látszik átmenni, itt-ott unisono kapcsolódásokkal) Zappa örömmel lubickol a gép adta hajlítás-lehetőségekben. Tarthatna a darab 20 percig is, szeretném minden pillanatát.

JONESTOWN
Egy szintén hangulatokból, „hang-felhőkből” építkező darab, itt-ott ipari zajok felhasználásával, a korábbiaknál sötétebb. Karakteres a sejtelmes háttérbe belehasító karcosabb, drasztikusabb részek megjelenése, a digitális felhőben, az "igazi" hangok felbukkanása - és persze a végén a vashordó csattogása.

Szoktam a címadó darabot is hallgatni, de gyakrabban kezdem a lemezt a második számnál, így szép kerek a lemez - nekem. A kihagyottra egyszer talán visszatérek.
süti beállítások módosítása