David Ocker a 100% Zappa (2007, Budapesti Őszi Fesztivál) kapcsán folytatott levélváltásunk során nemcsak örömmel fogadta az este felvételét, de kicsit tovább is gondolta a dolgot. Az alábbiakban az általa megfogalmazott "Tökéletes este" négy lehetőségéből a negyediket állítottam össze (például a YouTube korlátait figyelembe véve). Kis hendikepp, hogy a Bogus Pomp sajnos pont nem az LSO változat, hanem a 75-ös felvétel az Orchestral Favorites-ről...

• Leonard Bernstein: Overture to Candide
• Darius Milhaud: La Creation du Monde
• Frank Zappa: Bogus Pomp

Az én tökéletes világom

(részlet - A teljes írás itt olvasható!)

De azt hiszem a Bogus Pomp az a darab, ami a leginkább kínálja magát egy nagyzenekar repertoárjába. Emlékszem, mikor Bob Stone hangmérnök Frank UMRK nevű stúdiójában az LSO felvételeket keverte, a Bogus Pompot "emelkedettnek" nevezte. Abszolút pontos meghatározás.

Aki ismeri a 200 Motelst (szinte minden Zappa-rajongó ismeri), az tudja, hogy a Bogus Pomp ("Talmi pompa" a Bartók Rádió fordításában) egyfajta zene utazás - fanfárokkal elválasztott képek sora. Frank választotta ki melyik részek kerüljenek bele, és ő irányításával én hangszereltem meg egységes egésszé. Az MR Szimfonikus zenekar előadását megismerve hajlamos vagyok a Bogus Pompot szimfóniaként hallani, négy tételben. Az egyes részek szünet nélkül követik egymást, mint sok mai, modern szimfóniában. Ezekkel a fogalmakal leírva talán könnyebben megfogható ez az abszraktabb zene a nem-Zappa-rajongók számára is.

A (harsonák sprechstimme-jével a Centerville témája köré épülő) első tételt egy "lassú tétel" követi (ez a Tuna Sandwich szakasz). Ennek úgy a felénél következik a "Scherzo"; és a "scherzo" alatt itt "tréfát" értek. Talán akár "paródiát". A "pompa" itt válik igazán "talmivá", és - számomra - ez az egész darab szíve. Frank ezt egy őrült presto fináléval folytatja. Ennek a csúcspontja után bedob egy icipici dezsavűt - a "lassú tétel" néhány emlékképe emlékeztet minket a bejárt útra. Jól előadva ez elég kemény menet. Van akinek ez ne tetszene?

Oké, a legjobb tudomásom szerint persze Frank soha nem szimfóniaként gondolt a Bogus Pompra. Ez csak az én gondolatom. Fogalmam sincs, Frank hogy reagált volna erre az ötletre. Ha egyvalamiben biztos lehettem Frank mellett, az az volt, hogy lehetetlen volt előre megjósolni, hogy hogy fog reagálni egy-egy felvetésemre.

Azzal viszont biztos egyetértene, hogy a Bogus Pomp több előadást érdemelne. Véleményem szerint a Bogus Pomp egy nagyzenekari koncert második felének nagy durranásaként élne igazán, még jobban, mint egy tisztán Zappa-koncerten. Még fantáziálgattam is kicsit a program nekem kedves zenékből álló első részéről. De nyitott vagyok bármilyen más javaslatra is:

az első programjavaslat:
Charles Ives: Variations on America
John Adams: Violin Concerto
Frank Zappa: Bogus Pomp

a második programjavaslat:
Emmanuel Chabrier: Espańa Rhapsody
Maurice Ravel: Piano Concerto in G
Frank Zappa: Bogus Pomp

a harmadik programjavaslat:
Wittold Lutoslawski: Variations on a Theme of Paganini
Igor Sztravinszkij: Pulchinella
Frank Zappa: Bogus Pomp

a negyedik programjavaslat:
Leonard Bernstein: Overture to Candide
Darius Milhaud: La Creation du Monde
Frank Zappa: Bogus Pomp

Az én tökéletes világomban egy ilyen program helyezné Frank Zappát abba a mezőnybe, amelyikbe tartozik. És erős reményem, hogy a 100% Zappához hasonló koncertek mérföldkövek lesznek efelé a tökéletes világ felé.

David Ocker