Azokról a Zappa-lemezekről mesél, amelyeken ő maga is közreműködik - Steve Vai honlapjáról.
Mikor bátorságra volna szükség, társadalom középszerű- ségének nyomása gyakran lehúz a maga unalmába. De ha már mocsár fölé emelkedés: Isten minket sem teremtett Franknél alábbvalónak - Frank viszont egy kicsit TÖKÖSEBB lett.
Tinseltown Rebellion - (Vai.com)
Ez volt az első professzionális felvételem. 1980 nyarán érkeztem Los Angelesbe, és Frank Zappa stúdiójában kezdtem el felvételeket csinálni a You Are What You Is albumhoz. Nem sokkal később meghívott a '80-as amerikai turnéra, ennek a felvételeiből készült a Tinseltown Rebellion (élő) anyaga. Kíváncsi vagyok mi lett azzal a paplannal amit Frank csináltatott a színpadon gyűjtögetett női fehérneműkből? Volt ott egy kis vudu-vaj...
You Are What You Is - (Vai.com)
Ez volt az első igazi stúdióalbum, amin életemben játszottam. Emlékszem hogy egyik éjszaka felmentem Frankhez aztán kilenc napig ki se jöttem onnan. Frankkel dolgozva addig-addig készültek a felvételek, amíg fizikailag bírtuk. Aztán egy kis alvás, aztán felkelés, gyümölcsös müzli langyos tejjel és újra vég nélküli felvételek. Annyi szalag készült, hogy még évekkel később is jelentek meg lemezek a játékommal. A You Are What You Is felvétele nagy kihívás volt. Egyes részek nagyon nehezen mentek nekem, meglepődtem hogy Frank milyen türelmes volt. Emlékszem ahogy közvetlenül mellettem ült a keverőasztalnál és taszigált előre a felvételeken. Az ilyen pillanatok beleégnek az emlékezetembe, soha nem fogom elfelejteni.
Shut Up 'n Play Yer Guitar (Vai.com)
Többnyire a kíséretet játszom ezeken a lemezeken. A trilógia három lemezének címe Shut Up 'n Play Yer Guitar, Shut Up 'n Play Yer Guitar Some More and The Return of the Son of Shut Up 'n Play Yer Guitar. Mikor Frankkel először találkoztunk, adott nekem két kazettát tele olyan anyagokkal, amik aztán ezekre a lemezekre kerültek. Azt kérte hogy kottázzam le ezeket a kompozíciókat, a gitár és a dob szólamot. Ezeknek a kottáknak egy része a The Frank Zappa Guitar Book című könyvben jelent meg. A jelrendszer gyötrelmesen bonyolult lett, biztos hogy szereztem pár ősz hajszálat a munka során. Ez a három lemez csodálatos ajándék a hathúros sikítógép szerelmeseinek. Nagyon jól mutatják meg Frank különleges szólózási és hangszerelési megközelítését. Többdimenziós zsenialitásának őrületes dallam-kivonatai.
Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch (Vai.com)
Ennek az anyagnak a nagy része a 81-es turnéról származik, amihez a stúdióban is készült pár hozzátétel. Az "Envelopes" című darabban kicsit szőrösen szólt a gitárom, amit Frank véletlenül letörölt. Fogta a fejét: "Öregem, mennyire hülye vagyok!". "Semmi baj - mondtam neki - rohangálok kicsit a stúdióban és csinálok egy kis koncerthangulatot és újrajátszom azt a részt." Röhögött, a részt újravettük, és jobban is sikerült. A sorsot nem lehet kijátszani.
A Zappa-csapat 1982-es európai turnéja után mindannyian azt gondoltuk, hogy a The Man From Utopia lemezt Frank ezekből a felvételekből fogja összerakni. Nem így történt, korábbi stúdiófelvételeket vett elő, felturbózta és azokból állította össze ezt az albumot.
Mikor bátorságra volna szükség, társadalom középszerűségének nyomása gyakran mégis lehúz a maga unalmába. De ha már mocsár fölé emelkedés: Isten minket sem teremtett Franknél alábbvalónak - de Frank kicsit TÖKÖSEBB lett.
Ez az egyik kedvenc lemezem Franktől. Tele van újszerű felvételi technikákkal. Nagy része élő, amit a stúdióban alakított véglegessé. Frank gyakran csinált ilyent. Mint valami Hang-Mesterszakács, aki a legkülönbözőbb típusú élelmiszerfajtákból úgy kever ki aztán egy hang-tapétát, ami elég ízletes ahhoz hogy táncolni lehessen rá. Lazán összedob egy marha-joghurtot is!
Ezt hallottad már? Nagyon "Frank". Fogott pár élőben felvett számot és fölé kevert pár teljesen más dolgot a Thing Fish anyagához. Én is ott vagyok, de eléggé eltemetve a keverésben - ahogy Frank sok más lemezén is -, inkább a zenei szövet miatt. Mondjuk hogy hozzáadok egy kis travertin-színt a lemezhez.
Frank egyik legbriliánsabb lemeze, teljesen különleges ajándék. Zappa zeneszerzői zsenialitásának teljében. Én csak ritmusgitáron játszom az egyik dal hátterében, amiben Frank végig szólózik. Nagyon ajánlom ezt a kihívást jelentő lemezt. Bárhova utazom, mindig magammal viszem - aki viszont prófétikus Vai-csemegékre vágyik, az nem itt találja meg.
You Can't Do That On Stage Anymore, Vol. 1 (Vai.com)
A You Can't Do That On Stage Anymore sorozat Frank koncepciója szerint kizárólag élő zenét tartalmaz utólagos korrekciók nélkül.
A sorozatban sok különböző felállás hallható, én is fel-felbukkanok az egyes kiadványokon.
Ezen a lemezen a "Sofa #2″ és a "Zombie Woof" egy-egy igen jó verziója hallható. A "Zombie Woof" az 1982-es turnéról származik. Frank Hendrix-gitárját használtam, ez az amit Jimi Hendrix megégetett Miamiban. Tartaléknak használtam, kicsit ideges voltam ha azon játszottam, de emlékszem, hogy a turné második koncertjén új gitártechnikusunk volt, a gitárom pedig elhangolódott, ezért le kellett cserélnem. A technikus a kezembe nyomott egy gitárt amin az E-húr F-re volt hangolva. Aztán Frank egy gitárját amiről hiányzott egy húr. Így aztán le kellett tennem gitárt és megvárnom, amíg a sajátomat behangolja. Frank felém fordult és beintette a "Zombie Woof"-ot, merthogy a jelre nekem kellett kezdenem. Rám nézett, nálam meg nem is volt gitár, és az arcán a meglepetés, a zavar látszott és csalódás (ahogy csak Frank tudott nézni). Megvontam a vállam és mosolyogtam, a dalt meg nélkülem kezdték el. A gitártechnikus másnap már egy hazafelé tartó repülőn ült. Ó, well.
You Can't Do That On Stage Anymore, Vol. 3 (Vai.com)
Több dalban is játszom ezen a lemezen. A banda a "Drowning Witch" egy elképesztő verzióját hozza. Ugyanitt szerepel egy csodálatos "Zoot Allures". Az egyik kedvencem Franktől, annyira gyönyörű. A "Zoot Allures", a "Black Napkins" és a "Watermelon in Easter Hay" Frank legmegindítóbb gitárdarabjai. Emlékszem, időnként akár kilenc perces szólókat is játszott benne, egyszer pedig, a New York-i Halloween koncert beállásán (1981), Frank egy olyan szólót játszott, amit soha nem felejtek el. Soha ilyen kifejezőnek nem hallottam még a játékát a hangszeren. Érezte ő is, hogy most valami különleges történik. Bármerre indult is, sikerült neki. Nagyon ihletett volt. Többször álmodtam is később ezzel a szólóval. Miközben szalagra rögzített rengeteg, rengeteg, rengeteg órányi felvételt, ezt a megfoghatatlan pillanatot elmulasztotta felvenni, de soha nem fogjuk elfelejteni. Utána azt mondtam neki: "Frank, ez... nincsenek szavaim arra hogy elmondjam milyen mélységes volt ez. Nem hiszem hogy ilyesmire bármikor is képes lennék". Ő pedig: "Figyelj, te se fogod tőlem hallani a Montanát". (Ez nagyon Frank-es mondás volt.)
Olyan kurvára szerettem, a legszívesebben szétverném a számítógép billentyűzetét... De persze nem fogom.
Azaz hogy... jksadfhfdskhlklhdfsklhdfsklhdfsklhklhdfsklhdklhdfsklhdsf!
You Can't Do That On Stage Anymore, Vol. 4 (Vai.com)
Ahogy a YCDTOSA sorozat legtöbb darabján, úgy ezen is különböző felállások anyagai hallhatóak. Azoknak, akik az eszerlős gitárszólamoktól ájulnak el (a lehetetlen fajtájúaktól), van itt egy "Approximate" című dal. Frank határozott hangmagasságok nélkül komponálta meg ezt a darabot, csak a ritmust és a motívum irányát jelölte meg. Ebből több verziót is kidolgoztunk - az egyik előadáson a nekünk tetsző hangmagasságokkal szólaltattuk meg a ritmust, máskor saját szövegeket mondtunk erre a ritmusra, megint máskor táncoltunk rá. Igen, ez volt Frank.
Ezen a konkrét estén hangjegyek szólaltak meg, a tempó pedig ijesztően gyors volt, nagyon gyors. A Frankkel készült többi felvételemtől eltérően a gitárom nagyon hangosra van keverve.
Ez a zenedarab is - a százszámra idézhető másik mellett - Frank kompromisszumot nem ismerő zenei géniuszának példája. Semmilyen más kortárs zeneszerző nem képes ennyi különböző technikát, műfajt, képességet és humort így közös nevezőre hozni.
You Can't Do That On Stage Anymore, Vol. 5 (Vai.com)
A dupla CD második része Frank '82-es európai turnéjáról tartalmaz részleteket. Én is a tagja voltam ennek a csapatnak, és erről a turnéról különleges emlékeim származnak. Jelentős érzelmi és személyes fejlődésen mentem át akkoriban. Számottevő, megrázó fiziológiai gyarapodáson.
Frank egy helyütt azt mondta, "a '82-es együttes gyönyörűen tudott játszani, ha akart". Kedvenc Zappa-számaim közül nem egy előadásra került a koncerteken, és a lemezre is felkerültek. A bonyolultabbak közül néhány: What's New In Baltimore?, Moggio, RDNZL, Advance Romance és a Black Page #2.
Szerepel a lemezen egy Geneva Farewell című szám. Ez a genfi koncertprogram harmadik száma volt, melynek során Frank váratlanul rám mutatott, hogy játsszak egy improvizált gitárszólót. Már régóta vártam erre a pillanatra. A banda gerjedni kezdett, én pedig kezdtem melegíteni. Az "elszállási hányadosom" tízes körülire emelkedett. Az "elszállási hányados" az elkövetkezendő eseményekre vonatkozó személyes mutató, azt jelzi, hogy milyen átéléssel és tudással tud majd villantani az ember a következő pillanatokban.
Még csak három hangot játszottam, mikor valaki egy cigarettacsikket dobott a színpadra, és Frank leállította a műsort. A mikrofonhoz ment, és valami olyasmit mondott, hogy "ne dobáljatok semmit a színpadra, aki pedig ezt tette, az jöjjön fel, mutassa meg magát, hogy kivezettethessük az épületből, és utána majd folytatjuk a koncertet."
Pár percig csendben várakoztunk, de aztán valaki megint feldobott valamit a színpadra. Talán egy pénzérme volt, talán egy vizesüveg, mindenesetre Frank hirtelen azt mondta, "a koncertnek vége", lement, beült a kocsiba és elhajtott. A banda beszaladt a színfalak mögé, a közönség pedig tovább dobálta a színpadot, a végén szabályosan támadást indítottak ellene. Mikor elhajtottunk, még hallottuk, hogy tört angolsággal üvöltöztek: ZAPPA GO HOME!.
Ó, igen. Viszlát, Genf.
You Can't Do That On Stage Anymore, Vol. 6 (Vai.com)
Ez a YCDTOSA sorozat utolsó darabja, rajta néhány szikrázó pillanattal. Odacsap az "Alien Orifice" itteni változata, nagyon játékos a "Lisa's Life Story". Lisa Popeil énekesnő, 1981-ben volt meghallgatáson Frank zenekarába.
Mikor a Santa Monica Civic Centerben játszottunk 1981-ben, feljött a színpadra és előadta ezt az improvizációt, amiben az élettörténetét meséli el operaénekesi girlandokkal. Lisa Popeil a neves Popeil család tagja, tudjátok... a Popeil Zsebhorgász feltalálói. Az apja a roncói Ron Popeil. Mindenesetre vidám volt hallani ahogy elmeséli az élettörténetét Frank vezényletét követve.
Szerepel még alemezen a "Strictly Genteel" egy gyönyörű verziója. Hallottam Franktől, hogy ez volt az egyik kedvenc darabja.
Joel Thome neves kortárs zeneszerző, ő szervezte ezt a koncertet Frank tiszteletére. Orchestra Of Our Time néven összerakott egy harminc tagú nagyzenekart. Örömmel fogadtam a felkérést, hogy csatlakozzam hozzájuk New Yorkban és játsszam velük. Úgy volt, hogy Frank is megjelenik, de az utolsó pillanatban a betegsége megakadályozta ebben.
Én választhattam meg, hogy melyik darabokban akarok részt venni. A Can't Afford No Shoes-ra, a Sofára és az I Promise Not To Come In Your Mouth-ra esett a választás. Később még beszálltam Dweezil és az együttes mellé a Dirty Love egy durva változatára.
Miután meghallgattam a Sofa felvételét, úgy találtam, hogy a gitárjátékom némileg kicsúszott a zenekar hangneméből, ezért fel akartam javítani a szólamot. A stúdióban fogtam a szalagot, és kicsit belenyúltam. Meg vagyok elégedve a felvétellel, de ez a dallam annyira tökéletes és gyönyörű, hogy még egy kazoo-n is csodálatosan szólna (már ha a megfelelő hangokat játsszák). Az igazán meglepő az volt, hogy Grammy díjat is nyertünk vele, a "Legjobb Hangszeres Rock Előadás" kategóriájában. Pályafutásom jó részében le akartam nyűgözni Franket azzal, ahogyan a zenéjét játszom. A sors igazi iróniája, hogy nem sokkal a halála után éppen az ő szerzeményével nyertem el ezt a jelentős díjat. Valójában a zeneipar ezzel Frank iránti nagyrabecsülését is kifejezte.
Zappa Plays Zappa, 2006 - a ZPZ honlapjáról, sokkal izgalmasabb mint ami a DVD-re került.
