(Lisa's Life Story - Santa Monica Civic Auditorium, 1981. december 11.)
Heló. A nevem Lisa Popeil. Ha ha. Ezeket ismeritek? A dúsgazdag apám csinálta. Ez a Zsebhorgász, haha. És ő csinálta a Veg-O-Matic-ot is, ami szintén jó kis masina.
Na és ott van a bátyám is, a Roncós Ronnie. Biztos hallottatok már róla. Övé az a sok-sok reklám ami csak megy és megy és megy ÉS MEGY ÉS MEGY.
Eljöttem hát, hogy elmeséljen az életemet
mikor kicsi voltam
Vézna, neurotikus szuka voltam
De tök mindegy volt
Mert az egóm gigantikus volt
Nem mintha láttam volna vagy csináltam volna bármit is az életemben, ó!
Egy szexmentes testbe zárva
Mindig is tudtam
(ha ha ha ha ha!)
hogy nem vagyok más csak egy túlfűtött
picsa
Ezért a következő feladat: találni valakit aki minden vágyamat kielégítheti
(dá-du dá-du dá-du dá-du dá-du dá-du dááá)
Sajnos ehhez a legszükségesebbek hiányoztak
Úgyhogy aztán elindultam
Hogy szépen összeszedjem magam
Egy pár cicit növesztettem, mint a mamám
(áh-áh-áh!!!)
Elmentem egy katolikus iskolába
A sok balfasz közé
Komolyan mondom, egy rendes katolikus lány
Már sehova sem mehet manapság!
És indult is a vadászat a tökéletes bikára
Betűzöm: b-i-k-a, BIKA.
Tudjátok, azt szeretem, amelyik szőke és magas...
Arra nem emlékszem hogy ráugrottam volna Scottra, de nagyon sok szabadság volt azokban a napokban. A Lisa’s Life Story szövegötlete azt sugallja, mintha Frank lett volna a „tökéletes bika”, de a végén, egy kis szúrással bedobtam hogy „és SZŐKE”, hogy elbizonytalanítsam a dolgot. Scott, imádlak, de ez a Főnöknek szólt.
- LISA POPEIL (Zappa The Hard Way)
